Sziasztok!
Tegnap beszéltem a mamámmal telefonon,ugyanis van a szobában is nekik,és a nővér odaadja a kezébe. Nagyon rendes mindenki vele!
Szegénykém nagyon el van keseredve a történtek miatt! Ő aki életében mindenkiért nagyon sokat tett,még mikor anyukámat is várta kismamaként anyósát ápolta,ágytálazta. Szóval kivételes ember volt,sosem állt le!
Most meg nagyon el van keseredve,hogy mi lesz anyuval,egyedül a nagy házzal meg az óriási területtel és persze vele is,mert akárhova is kerül,semmi sem olcsó!
Nagyon örült,hogy hallotta a hangomat,és én is! Vagy 1 órát beszélgettünk!
Páromnak nem sikerült vele beszélni(majd ma),mert természetesen Gabika akkor kakilt be a legjobban-popsimosás-,és uzsonna idő is volt neki! Az ő hangját is hallotta,és emiatt kivételesen boldog volt,mert ő a mindene!
Nagyon szeretne még sokat unokázni,de így nem tudja,milyen élete lesz már! A lábait sajnálja,hogy legalább meglenne mind a 2,ha idős is,és nem is bírna annyira mindent. Sajnálja nagyon,hogy mindig agyonhajtotta magát,és az egészségére nem nagyon figyelt! Most meg már késő! Ha 6 hóval előbb mütik meg,megmaradtak volna a lábai!
Anyu mesélte tegnap(nem akarta szerintem vasárnap-mert látta,hogy kivoltam nagyon),hogy mikor a mamát otthagyta a kórházba nem akarta elengedni. Szórította a nyakát,hogy ne hagyja itt,mi lesz vele és velünk?! Sírt sokat!!!
Nagyon sokat köszönhetünk neki életem során! Ő tőle tanultam meg szinte mindent,amit tudok főzni! Sok mindent szeretnék majd még megtanulni,és neki örömet szerezni ezzel!
És persze nagyon várom,hogy a kórházban megszünjön a látogatási tilalom és akkor megyek hozzá majd anyuval,mert Gabikát nem lehet bevinni,megkérdeztük!