Sziasztok!
Judit!
Hú, ilyet mi is átéltünk, a régiek még emlékeznek rá. Ráadásul az én hibámból történt a baleset. Nem kellett varrni szerencsére, de nagy volt az ijedtség. Gondolom Nálatok is, főleg így, hogy telefon ment.
Kitartást és gyógyulgatást.
Andi!
Erik sem semmi
Férjem volt ilyen, őt már mindenki ismerte a balesetin mikor kisgyerek volt.
Egyszer velem fordult elő egy durva eset:
4-5 éves lehettem, és vártam haza anyukámat a munkából. Téten laktunk albérletbe, és akié volt a ház, ők külön laktak, és mivel ő volt a pótnagyim, anyu bement hozzájuk hazafelé. Én meg már nem győztem várni, gondoltam átmegyek, pár házzal volt csak arrébb, fényes nappal volt.
Igenám, de a szomszéd kutyája kint volt a ház előtt, egy butuska, öreg puli, és féltem tőle. Jó nagy ívben kikerültem, és futottam a házig. Berontottam a kapun, és a virágágyásban kötöttem ki.
A baj az volt, hogy a virágágyás élére állított tetőre való palával volt körbe rakva, és én állal előre beleestem az egyikbe. Beleált a torkomba. Kihúztam belőle a fejem, de irdatlan látvány lehetett. Azonnal autó, baleseti, kaptam egy nagy kötésszakállt. A doki szerint fél centire ment el a nyaki ütőerem mellett. Mázli. NEm varrták össze, pedig jó nagy volt a seb.
Na meg egyszer 6 évesen felakasztottam magam véletlen fürdés közben a fregoli zsinórjába
Tünde!
Gratulálok a kisfiadhoz! Sok boldogságot kívánok.
Bea add át légyszíves jókívánságainkat, ha beszélsz Tündével!
Picinke!
Mindent bele! Már jó úton vagy
Hamarosan belejössz!
Piros!
Várjuk a jó híreket! (Optimista vagyok)
Puszi: Bogi