Sajnos nem jó híreim vannak, megint…
Már teljesen jól voltunk, mentünk 02-án kedden kontrollra Bp-re a János kórházba a gégészetre.
Egyedül vezettem a pályán Réka hátul volt bekötve. Elbóbiskolt kb. reggel 8 körül. Majd hirtelen felkiáltott, megfeszült, arra gondoltam rosszat álmodott arra riadt fel, megsimiztem, aludjon tovább, aztán később hányt is egy picit, félreálltam megtörölni. Megérkeztünk a kórházba, kicsit nyűgös volt, hányt megint. A vizsgálaton rendben volt, gyógyult a sebe, bár még mindig ugyanúgy horkol, horkant, éjjel álmában. Kicsit még hurutos lehet, és még nem telt el 3 hét a műtét óta, stb…
Visszaültünk az autóba, kb. 200 métert haladtunk a kórháztól, kezdett elbóbiskolni, amikor megint felkiáltott eltorzult arccal, végtagjait megfeszítette merevgörcsszerűen kb. fél percig, majd eszméletét vesztette, szemei fennakadtak, nem lélegzett, hiába ráztam az első ülésről hátranyúlva. Azt hittem meghalt! Kiraktam az elakadás jelzőt. Hátramentem kikaptam az ülésből, ráztam, hányt egyet és már vett levegőt, de ájult volt. Volt akik megálltak és kérdezték mit segíthetnek. Visszaraktam a kocsiba, megfordultam a kocsival, félreálltam, megkérdeztem telefonon a dokinőt, hova vigyem. Vissza a legközelebbi kórházba, leparkoltam az épület előtt, kivettem az ölembe vittem be, a folyosón egy nővér rögtön kérdezte mi van, bevitt egy kezelőbe, majd a doktornő rögtön felvitt minket a gyerekosztályra (ott ahol már voltunk és a gégészeti kórtermek is voltak), leraktam egy gyerekágyba, ekkor tért rendesen magához. Kb. fél óra volt a roham óta. Pont vizsgálta a doktornő és kikérdezett, mikor újra jött egy merevgörcs roham, ekkor kapott görcsoldó kúpot, majd nehezen reagált rá, hányt és újra jött egy roham. Iszonyú volt, 4-en állták körül az ágyát, ketten még az ajtóban majd elvitték a kezelőbe hogy injekciót is adjanak neki, de tudtam, hogy jó kezekben van már itt a kórházban. Stabilizálták az állapotát, kapott az ujjára csipogót, kapott infúziót, mert még többször hányt, majd aludt egy nagyot, közben telefonáltam Andrásnak, aki otthagyta a munkáját, hazament majd motorral 20 perc alatt felért a kórházba (szerintem 180 alatt nem jött sehol sem). Déltől már semmi baja nem volt felkelt, de még negyed óránként ránéztek, nekem vele kellett maradom és szólni ha gond van. Az infúzió egész éjjelre maradt, kaptunk egy mama-baba szobát, de égve kellett hagyni a lámpát és éjjel is 2 óránként ellenőrizték, szerencsére ő végig aludt. Valószínűsítették hogy epilepsziás görcse volt, ami ha ennyire sűrűn jönnek halálos is lehet. Nem kezdték meg a neurológiai kivizsgálását, mert nekünk az I. klinikán van a dr. Farkas a kezelőorvosunk, hanem másnap szerdán reggel kértek mentős, doktori felügyeletes átszállítást.
Délelőtt 10-től este 7-ig vártuk a mentőt. !!!!!!!!! Kint a folyosón délután mert a szobák ágyak tele voltak. Este 8 volt mire felvettek minket és ágyat kaptunk az I.-es gyerekklinikán a neurológiai osztályon. Tele volt az osztály, az anyukáknak csak szék jutott.
Este 10-ig ben voltam, majd egy barátunknál aludtam 5-ig és irány a kórház... Éjjel végig aludt itt is.
Csütin a Farkas elvégeztette az alapvető dolgokat és sajnos az EEG vizsgálat, ami májusban még negatív volt, most sajnos már pozitív lett. Tehát bármikor jöhet újabb roham.
Megkezdődött a kivizsgálás mi válthatta ki.
Elsősorban az a születéskori oxigénhiányra vezethető vissza (80% hogy ez), de a többi lehetőséget (15% anyagcserehiány, 5 % egyéb pl. trauma gyógyszer v. műtét után) is ki kell vizsgálni.
Van rá eslősegély csomag, amit ilyenkor a popsiba végbélbe kell adni és remélni, hogy ok lesz minden.
Szerintünk ez rizikós, mert mi van ha bénán adom be, miközben esetleg hány újabb roham jön, akkor megfulladhat és ráadásul egy ilyen roham nem tesz jót a szervezetnek sem...
Ezért mi a másik lehetőséget választottuk: gyógyszeres kezelést, amit állandóan szedni kell, esetleg évek múltán elhagyható.
Hétvégére így hazajöhettünk, de a gyógyszerbeállítás még jövő héten folytatódik és agyvizet is vesznek majd ami bővebb infót adhat a fehérjeállomány jelintenzitásáról is. (ez után 48 órát feküdnie kell)
Hát ennyi...
Holnap megyünk be reggel újra, én megint az ismerősöknél alszom majd, miután ő már elaludt.
Különben teljesen jól van, talán kissé még hurutos maradt... de jól bírja a kiképzést.
Szorítsatok!!!
Cirmike