Sziasztok!
Edelweiss!
Gratula!!!
Olyan jó volt eddig a karácsonyozás.
Egy bibije volt a dolognak.
A dédinél sajna ott volt anyós is. Még mindíg remeg a gyomrom tőle. Elképesztő az a nő.
Senkinek nem kívánok még csak hasonlót sem.
Szemben ült velem az ebédnél, Vandi az ölemben.
A levesből répát adtam a szájába, mert ha jó kedve van egy két falatot elfogad.
De persze nem fél répákat, csak olyan babafalatokat.
Na anyós meg szorta a megjegyzéseket, de csak ugy mindha a világ legtermészetesebb dolga volna.
-meg fog fulladni az a gyerek...
-Úristen, rossz nézni...
- én igy soha nem mertem volna etetni a gyerekeket..
szóval ilyeneket.
Aztán a nemtudomhanyadik falatot Vandi kiköpte.
-na ugye megmondtam...
Mondom neki, hogy már nem kér többet, de csak nem hagyta abba. Mondta, mondta a magáét.
Aztán mikor már a fejem kezdett lilulni, szépen mondtam neki, addíg fogja be a pofáját, míg rá nem borítom az asztalt.Elhallgatott.
Utána már csak annyi megjegyzése volt, hogy szegény fia úgy eszik, mint aki két hete nem evett.
(azért 100 kiló, mert éheztetem
)
Szegény dédit sajnálom csak, hogy végig kellett hallgatnia. De akkor is borzasztó ez a nő. 10 évig tűrtem neki, de mostmár nem fogok.
Na karácsonykor jól kipanaszkodtam magam. De Robinak sem akarom szídni, csak az anyja.
Vandi az ajándékok közül a báboknak örült a legjobban. Nagyon tetszik neki a karácsonyfa.
Külön élvezi, ha egy picit megszúrja a kezét.
Olyankor sziszeg
mint egy kis kígyó
Nina