Sziasztok!
Hú, hogy fölpörögtek itten az események!
Bildiy,
Nagy-nagy gratula Nektek, és drukkolunk!
Mi is szeretnénk majd egy kistesót, de nálam fõként racionális okok jöttek szóba, vagyis a lehetõ leghosszabb idõt akarom itthon tölteni a gyerekeimmel, és nem akarok még visszamenni dolgozni. Ezért nálunk is - ha minden jól alakul - három év korkülönbség lesz a gyerekek között, és én úgy okoskodtam, hogy addigra a kislányom lesz annyira "önjáró", hogy már könnyebben fogok boldogulni kettejükkel. Persze mindez nagyon személy- és környezetfüggõ is, de azért én bizakodom.
Hédi,
Szörnyû, ami a kislányoddal történt, fõleg, hogy az ember lánya abban a biztos tudatban adja a bölcsibe a csemetéjét, hogy ott jó kezekben van... Mindenesetre egy kis rájukpirítás nem árthat.
BMárti,
Jó, hogy egy kicsit ki tudtok szakadni a városból. Mi Szegedre szoktunk lemenni a férjem szüleihez, ami mindig felüdülés a számomra, mert anyósék mindent megcsinálnak a kislány körül, nekem csak annyi a dolgom, hogy eszem-alszom-barátnõzöm, meg vásárolgatok. Nem is szeretem úgy hívni, hogy anyós, mert abszolút nem "anyós" fajta, mindig nekem ad igazat a fia ellenében, azt sem tudja, hogyan kényeztessen, a kedvencemet fõzi, sõt, úgy szoktak hívni, hogy "a lányom".
Ilyet eddig én még nem nagyon láttam, de nagyon élvezem. A kislányt meg egyenesen imádják, bármikor rájuk bízhatom, de úgy értsétek, hogy hajnali fél hattól este nyolcig megállás nélkül, és még hálásak is érte.
Egyszó mint száz: szeretek Szegedre járni.
Ti hogy vagytok a párotok szüleivel?
Bodorka