Sziasztok!
Judit,
Én is üdvözöllek.
A nevedre még emlékszem abból az időből, amikor én elkezdtem ide írogatni, de azt hiszem Te akkor más nem voltál aktív. Engem is érdekel minden, amit Tünde kérdezett, de még valami különösen is: mit dolgozol, mikor kezdtél el dolgozni a harmadik gyerek után, és hogy oldod meg a gyerekek mellett? Én januártól megyek állásba, így nagyon érdekelnek az ezzel kapcsolatos tapasztalataid.
Tünde,
Képzeld, 100%-osan még most sem gyógyultam meg, ilyen még az életben nem fordult elő velem. Azért már régóta nem fekszem, meg lázam sincs, de a torkom még fáj és köhögök is. Lassan egy hónapja kínlódok.
Ákos bácsi tényleg szimpi, bár mi még mint tanárral nem futottunk össze vele. Kristófnak ezzel kapcsolatban is van egy aranyköpése:
(Tudni kell hozzá, hogy az eddigi munkahelyemen a főnökömet is Ákosnak hívják.) Amikor Kristóf elsős volt, néhány hét után megkérdezte tőlem: "Mama, a Te főnöködet Ákosnak hívják?" Mire én: "Igen." Erre Kristóf: "Az enyémet is."
Sajnos nem írom szisztematikusan az aranyköpéseit, csak hellyel-közzel. Egészen pontosan, időnként írok naplót, és akkor abban feljegyzem az ilyesmit is. De most jó pár hónapja nem jutok hozzá.
Házimunka: Hát a főzést már most is hanyagolom. El nem tudom képzelni, hogy hogyan tudnám a napomba a beleszorítani. Páromnak és magamnak rendeljük a kaját, a gyerekek pedig a suliban és (most már) a bölcsiben esznek. Ha pedig visszamegyek dolgozni, akkor nagyon remélem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy keressünk valakit, aki segít takarítani, vasalni. Ez jórészt a vállalkozásunkon múlik majd, mert én ezúttal non-profit szervezethez megyek, így sokkal kevesebbet fogok kerseni, mint korábban. Na de éppen azért hoztuk létre a vállalkozást, hogy megengedhessem magamnak ezt a luxust.
Egyébként pusztán attól a ténytől, hogy nem vagyok otthon (és főleg, hogy Lili nincs otthon
), már önmagában sokkal kevesebb a házimunka.
Egyrészt ténylegesen kevesebbet koszolunk, másrészt, ha otthon vagyok, akkor úgyis mindig találok valami pakolni vagy tisztítanivalót, míg ha nem vagyok otthon, akkor ez a veszély nem áll fenn.
Lilit anyósom szerencsére el tudja hozni a bölcsiből, ha nagyon kell. Egyelőre csak nagyon ritkán van erre szükség, de ha munkába állok, akkor szerintem szinte minden nap ő fogja hazahozni. Kristóf már önállóan közlekedik, szemben lakik velünk egy osztálytársa, vele mennek és jönnek. Henivel van csak gond, reggelente őt azért még szállítjuk (most már szerencsére szinte mindig a párom
), de délután már ő is egyedül közlekedik.
Jövő hétfőn jön hozzánk először Ildikó néni. Nagyon kíváncsi vagyok, telefonban szimpatikus volt.
Andi,
Tényleg horrorisztikus lehetett ez a betegség és műtét, de az a lényeg, hogy túl vagytok rajta, és most már minden rendben. Éppen ma voltam Krisztinél, most láttam először a kislányát. Nagyon aranyos. Csodálkozott azon, hogy van olyan, hogy 7 hetes UH, ő nem is hallott róla. Ezek szerint, Benneteket nem a csecsemősök küldtek, hanem Magadtól mentél? Hol csinálták? A Dél-Pestiben? Én a Nyírőben szültem, és ott javasolták a csecsemősök, hogy hathetes korában vigyük el a Madarász utcai kórházba Lilit UH-ra.
Áron jár már ovibva?
Vera,
Tényleg nem semmi dolgok történnek Veletek! A műtéteddel bent is kellett feküdnöd? Azt hogy oldottad meg? Van, aki segít a négy gyerek mellett? Veseműtét és vas ügyben szorítok!
Cucó,
Hova tüntél?
Puszi mindenkinek:
Anna