Sziasztok!
Köszönünk szépen minden köszöntöt és drukkolást!
Szerencsére megusztuk a császárt!!! Jósló fájásaim már hetek óta voltak, de péntek du már éreztem, hogy nem sokára lesz valami, mert miközben a Zolival a klinika udvarán sétalgattunk, egyre sűrűbbek lettek a fájások, csak nem voltak rendszeresen. Éjszaka már nem tudtam aludni, mert jobban görcsölgettem, végül is két óra tájban kivánszorogtam a nővérnek szólni, mire ő megkérdezte már annyira fáj, hogy nem tudok aludni?? .....
Majd megnézett az ügyeletes doki, aki szerint ezek még nem igazi fájások, mert még mindig csak két ujjnyira vagyok tágulva, a burok áll, a CTG nem mutat semmi. (pedig nekem már nagyon fájt) Így inkább menjek és próbáljak aludni, mert napközben már lehet, hogy beindul és ahhoz pedig kell az energia!!!
Sajna túl rendes voltam, gondoltam, ha ez nem az akkor biztos úgy van és nem hívom még a szülésznőmet. Kb 20 percig bírtam az ágyban maradni, de egyre rosszabbul voltam, ezért kimentem hiper igényes és tiszta WC-be
, rájött a hasmenés és a hányás.
Így kb egy órát vergődtem a mosdóban, majd vissza kúsztam a szobáig, és próbáltam kicsit pihenni, de ekkor már 2-3 perces fájásaim voltak, de igazából nem tudtam, hogy ez a gyomrom miatt van-e, így vártam egy kicsit, majd szóltam újra a nővérnek. Ő közölte húj jaj hányás, hasmenés, akkor szülünk. Menjek viszza pakoljak össz mindent a táskámba és készítsek egy külön csomagot a szülőszobába. Jó kis feladat volt úgy hajnal 4 körül 2 perces fájásokkal, de szerencsére a szobatársak segítettek.
Voltak "szép gondolataim" a dologgal kapcsolatban
!
Majd jött a nővér, hogy siessünk, mert a végén itt fogok szülni (jó mi?), és a dokim is úton van már, a szülésznőmnek is szólnak. Én pedig Zolit riasztottam.
Háromnegyed 5 körülre mindenki megérkezett, és onnan már minden sinen volt. A doki és a szülésznő is nagyon aranyosak voltak, el se mentek mellőlem, és nagyon sokat segítettek. Minden szépen érthetően a számba rágtak, hogy mikor mi fog történni, én mit csináljak, stb
Végül burokrepesztés és egy kb 1 órás kitolási szakasz után 7:20-kor megszületett Dóra baba. Szerencsére teljen egészségesen. Rögtön megkaptam, majd még egy 1,5 órát velünk lehetett, és rögtön ügyesen szopizott is.
Az apukája is hős volt, mert még a köldök zsinort is ő vágta el, aki egyébként eddig még a hallatán is lesápadt és rosszul lett.
Egyébként ha akkor nem tudtam volna kitolni, akkor azonnal császároztak volna, mert Dóra szívhangja 100 alá esett, és a magzatvíz is koszos volt. De szerencsére nem így lett. Úgy meglepődtem, hogy hirtelen mért lett kb 6 emberrel több a szobába, hogy minden erőmet összeszedtem!!!
Mivel Dóra nem sárgult be, és én is jól voltam, valamint megint szülési invázió volt, így hazaengedtek minket, aminek én nagyon örültem!!!!!
Az első éjszakánk, azért elég izgalmas volt, az első szívinfarktuson is túlvagyunk. Szerencsére a Gyöngyit elértük és megnyugtatott minket!!! Erre azért nem voltam felkészülve, hogy rögtön az első ilyen kaladunk lesz!!! Szörnyű volt ez a légzés kimaradás. Ott álltam egy kiakadt szemű, teljesen elalélt babával a kezemben, aki nem vesz levegőt. De szerencsére minden jól végződött.
Gyöngyi! Még egyszer köszi mindent!!! És holnap várunk!
Aztán sajnos nagyon sokáig sírt, mert nagyon fájhatott a hasa, egyfolytában feszengett, húzta a lábacskáit. Végül 1-kor Zoli a hasára vette, és ott aludt el. Kettőkor letettük, és 5:40-ig aludt. Napközben a szavát se lehet hallani, nézelődik, eszik és alszik.
A mai éjszakánk most már jobb volt. Éjfél körül megnyugodott, és 3:40-ig aludt, majd evés, és egy kis nyöszörgés után elég gyorsan visszaaludt. Majd 8-kor keltünk újra. De most megint nagyon fájt a hasa.
Most épp alszik, így sikerült a tegnap elkezdett hsz-met befejeznem.
Képet még nem tudok felrakni, még nem volt időm arra, hogy megnézzem őket. De majd jövök újra.