talán nana kérdezte az uh-kat, most találtam
bocsi, de visszaolvasás nem megy, túl sokat írtok én meg túl keveset érek rá
A terhesek rutin ultrahangszűrése
Mindenki által ismert, hogy a várandós kismamák terhességük idején több ultrahangvizsgálaton esnek át. Ezek a vizsgálatok rutinszerűen történnek, természetesen nem kötelező, hanem ajánlott vizsgálatok. Mindenkinek jól felfogott érdeke azonban, hogy születendő gyermeke érdekében a tanácsolt vizsgálatokon jelenjen meg.
Az 1992-ben alakult Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság többek között ajánlásokat és szakmai útmutatásokat dolgozott ki a szülészeti és nőgyógyászati ultrahangvizsgálatok javallati körére, illetve a terhesek rutinszűrésére is. A társaság által kidolgozott irányelvek és ajánlások gyakorlatilag hazánkban mindenhol bevezetésre kerültek. A következőkben összefoglaljuk a terhesek rutinszűrését érintő szakmai ajánlásokat.
A társaság a szakmai szempontok messzemenő figyelembevételével a terhesek rutinszűrésére négy, különböző terhességi időben végzett ultrahangvizsgálatot jelölt meg. A könnyebb megjegyezhetőség kedvéért a 8 a kulcsszám. Ez azt jelenti hogy a négy vizsgálat időpontja a terhesség 8, 18, 28 és 38. hetei között javasoltak. Vegyük sorra ezeket.
1. Az első szűrés a terhesség 8-12. hete között. A vizsgálat célja a terhesség felismerése, az embrió(k) számának, azok élő voltának megállapítása, a durva fejlődési rendellenességek (végtaghiány, koponyacsonthiány, súlyos nyitott gerinc, hasi vagy mellkasi szervek rendellenességei) felismerése. Ikerterhesség esetén felismerhető az elválasztó burok megléte vagy hiánya. Ezek mellett a méh esetleges fejlődési rendellenességei, daganatai (myoma, kétszarvú méh, sövénnyel kettéosztott méh) és a méh környezetének vizsgálata (petefészekcysta) is lehetséges. A vizsgálat legoptimálisabb időpontja a 12. hét körül van. Ennek magyarázata, hogy ekkorra már befejeződik a szervfejlődés időszaka, új szervek már nem fejlődnek, hanem a későbbiekben csak növekszenek, így egyes szervek durva hiánya szerencsés esetben már ekkor felismerhető.
2. A második szűrés a terhesség 18. hetében történik. A fejlődési rendellenességek felismerése szempontjából ez a legfontosabb ultrahangvizsgálat. Ekkor már rendelkezésünkre áll a 16. terhességi héten levett anyai vérből vizsgált szérum-AFP eredménye is. Fontos, hogy a vizsgálat a fenti vérvizsgálati eredmény birtokában történjen meg. Azért fontos ez, mert ha az AFP értéke nem esik a normál tartományba, úgy célzottan keressük az AFP eltérésének esetleges magzati okát/okait is (lásd bővebben a szérum-AFP-ről írtakat). Ebben a terhességi korban végzett vizsgálattal felismerhetők a durva vagy kevésbé markáns magzati fejlődési rendellenességek. Itt fontos kiemelni, hogy korántsem minden betegség, magzati fejlődési rendellenesség ismerhető fel, csak azok, amelyek a magzat szerkezeti, anatómiai eltérésében nyilvánulnak meg, de ezek közül sem mindegyik és nem minden esetben. Tudnunk kell, hogy az ultrahangvizsgálat és az anyai szérum-AFP együttes alkalmazásával az egyes magzati anatómiai rendellenességek változó találati arányban ismerhetők fel. A nyitott gerinc felismerésének találati aránya például 65-70%. Ez azt jelenti, hogy a maradék %-ban a betegség nem kerül felismerésre annak ellenére, hogy a vizsgálatot tapasztalt szakember végezte nagy körültekintéssel. Ez nem szakmai hiba, csupán a diagnosztika pontossága jelenleg ilyen. Talán elszomorítóan hangzik, de gondoljunk bele, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a méhen belüli magzatot még látni sem tudtuk és életműködésének vizsgálatára csak a szívhanghallgatás adott egyedüli lehetőséget!
3. A harmadik szűrés a terhesség 28-32. hete között javasolt. Ebben a terhességi korban a vizsgálat már nagyrészt szülészeti szempontból jelentős. Ekkor már felismerhető és vélelmezhető a magzat esetleges növekedésbeli elmaradása, a magzatvíz mennyiségi eltérése a normálistól, a lepény ultrahangszerkezete, ikerterhesség esetén a két (vagy több) magzat esetleges súlybeli eltérése. Néhány magzati fejlődési rendellenesség felismerése is csak ekkor lehetséges. A magzati vesemedence-tágulat vagy agykamratágulat, melyek lehetnek szerzett elváltozások is, a terhesség középső harmadában válhatnak nyilvánvalóvá.
4. A negyedik szűrés zömmel szülészeti szempontból jelentős. A vizsgálatkor a magzat(ok) elhelyezkedése, becsült súlya, a lepény érettségi foka, a magzatvíz mennyisége és a magzat egyes biometriai adatai határozhatók meg. Felismerhető a lepény alatti vérömleny (haematoma), elvégezhetőek a magzat esetleges méhen belüli veszélyeztetettségét megítélni hivatott speciális vizsgálatok.
A fenti vizsgálatok elvégzése minden terhes számára ajánlatos. Abban az esetben, ha a vizsgálat felveti, vagy egyértelműen alátámasztja a magzati fejlődési rendellenesség, betegség lehetőségét vagy meglétét, a terhest genetikai centrumba kell irányítani, ahol a genetikai tanácsadásban, az ultrahang-diagnosztikában, a genetikai vizsgálatok végzésében és az eredmények helyes értékelésében jártas szakembergárda várja az aggódó párt.
A genetikai ultrahangvizsgálatokról
Napjainkban az ultrahang-diagnosztika igen széles körben alkalmazott noninvazív diagnosztikai eljárás. Különösen vonatkozik ez a szülészet-nőgyógyászatra és a praenatalis diagnosztikára. Azt kell mondanunk, hogy a genetikai betegségek, fejlődési rendellenességek egy részének felismerése a vizsgálat nélkül lehetetlen lenne. Ez a gyakorlatban szinte az egyetlen diagnosztikai eljárás, mely sem a magzatra, sem az anyára - ma már igazoltan - nem káros. A technikai fejlődés mellett ez a tény is hozzájárult rohamos elterjedéséhez. A genetikai ultrahangvizsgálatot végző szakembernek ismernie kell - a szülészeti és nőgyógyászati ismeretek mellett - a magzati fejlődés minden szakaszát, a magzati fejlődési rendellenességek ultrahang-anatómiáját a terhesség különböző időszakaiban.
A vizsgálat során megítéljük a magzat testméreteit (a különböző, főleg csontos elemek méretét), a különböző szervek és szervrendszerek (központi idegrendszer, koponya, gerinc, agyállomány, mellkasi szervek, tüdő, szív, hasi és kismedencei képletek, gyomor, belek, vizeletgyűjtő és kiválasztó rendszer, vesék, húgyvezeték, hólyag, a hasfal, a csontos elemek, végtagok) normális vagy attól eltérő elváltozását. Amennyiben eltérés észlelhető, úgy meg kell ítélni annak mértékét, súlyosságát. A különböző szervek normál ultrahang-anatómiájával és fejlődésével, valamint a magzati anatómiai rendellenességek ultrahangvizsgálattal történő felismerésével és fajtáival vaskos szakkönyvek foglalkoznak.
A következő képeken néhány ultrahangvizsgálattal felismerhető súlyos és kevésbé súlyos magzati rendellenességet mutatunk be, s egyben láthatjuk a magzatot abban az esetben, mikor a praenatalisan felismert súlyosan beteg magzat esetén a pár kérésére megtörtént a terhesség megszakítása (18-28. ábrák).
Látjuk, hogy az ultrahangvizsgálat igen fontos szerepet tölt be a magzati fejlődési rendellenességek felismerésében, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy az egyes fejlődési rendellenességek felismerése csak bizonyos találati arányban lehetséges, azaz nem kerülhet minden magzati betegség felismerésre. Ez számtalan tényező függvénye lehet, ilyen például a vizsgáló gyakorlata, az ultrahangkészülék minősége, a terhesség nagysága, a magzatok száma (ikerterhesség), a magzat méhen belüli elhelyezkedése, pozíciója, a magzatvízmennyiség átlagostól eltérő mértéke, a terhes tömege, a feltételezett magzati eltérés milyensége és mértéke. Gondoljuk csak át, hogy milyen pontossággal ismerhető fel a fedett, viszonylag kis kiterjedésű, az ágyéki szakaszon elhelyezkedő spina bifida (fedett nyitott gerinc) az átlagosnál nagyobb tömegű, ikerterhességet viselő 20 hetes terhes esetében, ahol a beteg magzat a hasfaltól távolabb, az egészséges magzat takarásában helyezkedik el az átlagosnál több magzatvízben? A válasz biztosan nem 100%! Az ultrahangvizsgálat csak az egyik lehetőség a magzati betegségek felismerésében, gyakorlott kézben igen hasznos és nem utolsósorban ártalmatlan diagnosztikai lehetőség.