Sziasztok!
Ovi nálunk azért maradt abba, mert Bogi(akkor 3 és fél éves körül) minden áldott nap úgy indult, hogy nem akar menni, sokszor sírt reggelente. Egy ideig próbáltam hülyíteni, hogy ha igen, akkor bal-bla-bla. Aztán amikor már a megvesztegetések sem működtek és minden indulás kín-keserves volt, akkor azt mondtam, hogy eddig és ne tovább.
Ennek persze több oka volt. Bogi egy nagyon érzékeny kislány, becsöppent egy sajnos vegyes, nagy létszámú csoportba. Nagyobb, durva fiuk, kevés figyelem(mert a 30 az 30)...Ezek lettek volna az óvoda részéről, részünkől pedig, hogy itthon voltam a középsővel(és hát ő is szeretett volna), vártuk a harmadik tesót, ami benne valahogy egy olyan féltést váltott ki, hogy néha ki sem tudtam tenni a lábam a házból annyira kétségbe volt esve, hogy eltűnök örökre.
Szóval éretlen is volt az ovihoz , plussz az itthoni szitu. Mai napig is bánom, hogy erőltettem a dolgot, csak akkor én valkahogy egy nagy kudarcként éltem meg, hogy ő nem akar (a többi 120 meg miért igen), és az ovónők is ezt nyomatták, hogy nem szabad hagyni. De hát az elsővel annyi hibát elkövet az ember. Legalábbis én.
Na majd most meglátjuk mit produkálunk Hangával. Õ azért jó kis előnnyel indul, ott van már Bogi neki és kevbesen is vannak egyelőre a csoportban. Meg kistesó sincs útban.
Zenebölcsi. Én beszélgettem hétfőn Cilivel, felsorolta, hogy melyik napokon hol tartja a zeneórákat, és nagyon úgy rémlik, hogy egy szabad napja sincs.
A kenyérről akartamírni, volt egyszer talán szó róla. Mi itthon sütjük, van gépünk is, de sokszor mixerrel(a dagasztó rúddal
. csak azért írom, mert volt már rá példa, hogy nem azzal sikerült és csak álltam értetlenül, hogy mi történik, míg olyan 5 perc után leesett. addigra meg az egész massza felmászott a mixerre) "megdagasztom", a sütőben megkelesztem, utána pedig a gyerekekkel még jól meggyúrjuk, cipót, veknit formázunk és megsütjük. Imádják !!! Enni is de főleg csinálni.
Doki:
Igen, Kerepesen ótvar(u.a. mint a rüh?) járvány van(vagy volt?), mi többször is jártunk a rendelőben, szerencsére (kopp-kopp) nem hoztunk haza semmit. Azért a biztonság kedvéért(mert a váróban nyüzsögnek rendesen a vírusok) utolsó alkalommal házhoz hívtuk a dokit. És valszószínű máskor is inkább ezt a lehetőséget választjuk majd.
Asszem bedőlök az ágyba. Holnapra és azutánra is szabit vettem ki. Lányok a nagyszülőknél. Ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom van.
Sziasztok
Ribiszke