Sziasztok!
Ha megengeditek, ovi és doki ügyben leírom az én tapasztalataimat. (Most van egy kis időm
)
Szóval, anno, mi Pestről kiköltözve az újszülött babánkkal, egy Aszód melletti falucskában kezdtük. Pici ház a falu szélén, domboldalban, erdő mellett, idilli környezet, kristálytiszta levegő, helyi suli kb. 4 percre, a férjem munkahelye egy óra busszal, fél kocsival, minden "tuti"...Ezt tudtuk, mikor megvettük a házikót.A gondok a védőnővel kezdődtek. Odaköltözés után azonnal felkerestük, mert ugye ezt jelenteni kell, hogy baba van és segítséget kértünk orvosválasztás-ügyben, meg úgy általában. No, több heti "zaklatás" után végre felkeresett minket ( közvetlen a szülés után még Gyarmaton laktunk anyuéknál és ott automatikusan felkeresett a védőnő és az egyik gyermekorvos is!), de abban nem volt köszönet.. Röviden: közölte, hogy ő többet ide nem jön, nem fog a falu széléig gyalogolni, orvos hetente egyszer van a városban ott érdeklődjünk, bármi baj van, mentőre mi ne számítsunk és ő is csak akkor segít, ha a faluban felkeressük. Első dermetségből felocsúdva próbálkoztunk az aszódi orvosnál, de annyira elutasítóak voltak, hogy végülis kértük az egyik gyarmati doktornénit, hogy anyukám címén (bejelentettük hozzá a babát), végezze el ő a kötelező vizsgálatokat. Megtette, így egy hónapban egy nap utaztunk hozzá.Aztán múltak a hónapok, éltük az életünket és tapasztaltuk, hogy úgy általában nekünk "idegeneknek" nagyon nehéz a helyiekkel együttműködni.Egy éven belül eladtuk a házat és a férjem családja noszogatására jöttünk Őrhalomba.Nagyon sok embert megismertem és nemcsak azért mert XY-nak a valakije vagyok, az nélkül is szóba álltak velem.A helyi védőnő nagyon lelkiismeretes, bármiben segített.És bár ez egy pici falu, hetente többször van orvosi rendelés, gyógyszerellátás. Bár mi maradtunk a gyarmati orvosoknál,nem volt bonyolult közlekedés. Na, ez csak összehasonlítás a magam tapasztalatán!Ja, és egy szomorú, de tanulságos momentum.Egyedül voltam otthon a gyerkőkkel, mikor a másfél éves pici lányomat nagyon súlyos baleset érte. Én csak annyit láttam, hogy nagy gáz van, én elsősegélyben ezt már nem tudom ellátni, mentőt hívtam, ami kb. 3 PERC !!!! alatt megérkezett.Azonnal ellátták, vitték Gyarmatra, onnan bő FÉL ÓRA !!! alatt a Bethesdába, ennek köszönhetően a kislányom életben maradt!Ez egy szerencsétlen véletlen folytán tipikusan egy olyan helyzet, mikor perceken múlik az emberélet... Nyílván nem kerül mindenki ilyen helyzetbe,de ezt átélve bennem is átértékelődött több minden, tehát csak megerősíthetem az Évát abban, hogy igenis nézzen szét alaposan mielőtt két pici gyerekkel letelepednek, és az orvosokkal személyesen kell beszélni, tisztában lenni azzal mi a feladatköre, mit tud ellátni stb. A falvakban pl. családorvos működik, heti 1-2-3 napot rendel általában, nagyrészt ekkor van patikaügyelet is. Gyermek szakorvos a városokban van, ő ismeri a gyermekbetegségeket,és bár szabadon választható, a falvakból csak akkor fogad, ha üresedése van.(Ismerőseim révén tudom, hogy többször előfordult már, sajnos, hogy családorvos férekezelt egy gyereket vagy későn küldött szakemberhez.)
Nálunk a másik mérföldkő az oviválasztás volt.A helyi ovi nagyon megfelelt volna -külsőre. Mikor én felmértem a lehetőségeket akkor két ovónő jutott majd 40 gyerekre, tanulást felkészítő foglalkozások csak nagycsoportosoknak voltak,kirándulás, ünnepség csak 2-3 alkalommal egy évben. Igazából a fiamnak ez kevés lett volna.Ráadásul suli előtt egy évig minden gyereknek kötelező bejárni a városba iskolaelőkészítő foglalkozásokra.Egy gyarmati önkormányzeti ovi mellett döntöttünk (itt öt ovi van): hatalmas, jól felszerelt játszótér az udvaron (kisebbeknek külön is), témákra bontott, játékos, szabadon választható foglalkozások a hét minden napján kiscsoporttól, kirándulások, sportrendezvények, rendszeres bábelőadás, könyvtárlátogatás, ünnepségek,délután választható foglalkozások középsőtől (zene, torna, úszás) és az ovi számára biztosított óvodapedagógus,edző és logopédus.Korosztályra bontott csoportokban, 25 gyerek/ két ovónő+ dadus.Igazából két évig érdeklődtem folyamatosan, elsősorban anyukáktól, kinek mi a tapasztalata, el lehetett menni az ovikba, vannak nyílt napok, itt az igazgatónő kétszer végigvezetett minket, soron kívül, mindenről tájékoztatott. Mondjuk volánbuszon pocsék volt járni minden nap a két kicsivel, de a kisfiam nagyon megszerette az ovit, nem volt gond a beilleszkedéssel.Tavasztól már kocsiztunk, de az rengeteg pénzt elvitt, úgyhogy megint a költözés mellett döntöttünk.Most már sínen vagyunk. Már kinéztük a sulit is.(Van miből válogatni!)
A férjem ingázik, én vállalhatok helyben munkát, és a gyerkőcöket is el tudom látni.A családi ház nagy kerttel (és annak minden nyűgjével) maradt hétvégére.
Éva! Szerintem ha komolyan gondoljátok ,részletesen tájékozódni kell. Ha megvan az a hely, ahol jól éreznétek magatokat,járjátok be a környéket, mérjétek fel a lehetőségeket, gondoljátok át a helyzetet hosszútáv, praktikusság szempontjából is.Lehet, hogy egy hely gyönyörű, kirándultatok ott egy napot és nagyon bejött, de mi van, ha az életviteleteknek semmiben nem felel meg? Ha meg nagyon Pesthez kötődtök, lehet, hogy az is segítség lenne, ha találnátok a közelben egy nagyobb parkot,ahová minden nap lejártok és hétvégéken meg kirándulnátok vidékre. Orvosilag a doki mit javasolt? Bár a vidéki levegő, biztos, hogy optimálisabb hosszú távon..
Na jó sokat írtam, ugye nem baj? De tetszik, hogy van téma és röpködnek a hozzászólások!