Nagyon vágyom egy gyerekre, de tudom, hogy nem vagyok 100%-os, Sanyival sem minden kerek, és amíg magamat, magunkat nem teszem helyre, addig nem vágok bele. A kialakult helyzet így is annak tudható be, hogy napi 24 órában a hét 7 napján MAMA vagyok, először ebben kell valami megoldást találnom. Pláne úgy, hogy tudom, hogy fáraszt, tudom, hogy ki kellene kapcsolódnom, de nincs szívem másra hagyni Lilit, mert imádom és hiányzik. Szóval totál skizofrén helyzet.
Na, mi momentán pont anyóssal tisztáztunk egy-két dolgot. A gondolkodása ettől meg nem fog változni, de esetleg a játékszabályokat így jobban ismeri. Amúgy én vele úgy vagyok, hogy már eleve túráztatom magam, ha tudom, hogy jön. Szóval néha nem ártana egy "leszarom" tabletta.
Lili most nagyon próbálgatja a határokat, ez is idegesítő. Egyszerűen látom rajta, hogy felméri, meddig mehet el, úgy, hogy keresi a veszélyes helyzeteket. Erőt kell vennem magamon, hogy 60-adszor is elmondjam szép csilingelő hangon, hogy "nem szabad", amikor már a 10.-nél üvöltenék, hogy "meg ne lássam még egyszer". Csak ez utóbbi kevésbé lenne célravezető.
Ja, képzeljétek, lehet veszek neki egy bilit. Pedig még nem akartam, de kb. egy hete minden fürdés előtt, amikor már csupaszon van, odaguggol a fürdőszoba ajtóba és odapisil.
Hátha menne bilibe is. Egyáltalán nem akarom amúgy még biliztetni, mert nemhogy azt nem jelzi, hogy MAJD jön a cucc, hanem azt se, hogy kakis, pisis a pelus.
Bosszantó volt! A másik kedvencem: azon a reggelen amikor költöztünk ide lerobbant az autó. Akkor már terhes voltam, reggel hatkor majd meg fagytam, és várni kellett a sógoromra, hogy jöjjön segíteni! Na, ő még mire belőtte a haját, meg egyébként sem egy idegbeteg típus..... 
Szóval sajnálom mindazt... nem könnyű egyikünknek sem.
