Sziasztok!
Maris, Isten hozott! Majd tegyél fel képet, kíváncsiak vagyunk Virágra, na és persze Rád is!
Zita, ezek szerint a szoptatási nehézségek is elmúltak? Melled rendben? Jázi szépen szopizik? Még nem mondtad, miért nézel másik orvos után!
Betti, Bálint gyógyul már? Igen, az egyágyasban voltunk, reméltem, hogy üres lesz. Amikor bementünk, teljesen kihalt volt a szülészet, nyugalom volt, e nagyon tetszett. Aztán 1 óra után megnőtt a forgalom, aznap éjszaka még 4 vagy 5 szülés volt. A hideg front.
Lassan mindenki előkerül, de Kriszta tényleg hanyagol mostanság! Szerintetek mi lehet Katával? Olyan sokat eszembe jut! Remélem, hamarosan hírt kapunk arról, hogy egészséges, gyönyörű kisfia született!
Mi jól vagyunk, szépen gyarapszunk, Botond már 3530 gramm volt ma este. Pénteken lesz 3 hetes, és 2950-nel született.
Persze azért aggódom mindig, elég-e a tejem... Azt hiszem, ez nálam valami fóbia...
Szedem a homeos bogyót, és a Laktoherb teától lassan kiütést kapok.
Persze nehézségek mindig vannak, amik miatt izgulok szopi ügyben... Azt már korábban, rögtön a szülés után észrevettem, hogy az egyik mellemben kevesebb a tej, és 4-5 napja nem is elég Botondnak, a másikból is adnom kell. A másikban viszont annyi van, hogy a következő szopinál is jól lakik belőle... Ki érti ezt?
Azt nem tudom, hogy mi lenne a helyes ilyen esetben. A védőnőm azt mondja, továbbra is szoptatásonként az egyik mellemből adjak csak, aztán ha arra kerül a sor, amelyikben kevesebb van, akkor kínáljam neki a másikat is. Csak attól félek, hogy akkor még kevesebb lesz majd, hiszen akár 7 óra is eltelhet, mire sorra kerül a szűkösebben termelő mellem...
Felhívtam egy tanácsadót, aki pedig azt javasolta, hogy minden szopinál azt a mellemet kapja először, amelyikben kevesebb van, így termelődik majd több tej. Persze ez esetben pedig az a félő szerintem, hogy az addig sokat termelőben is kevesebb lesz... Nem tudom, mit csináljak. Szerintetek? Bocs, hogy folyton ilyesmivel zaklatlak titeket, csak aggódom...
Na megyek is, mert hosszú is lettem. Ha egyszer belendülök...
Puszi, Judit