Sziasztok!
zsuzsu, és mindenki más, találka:
csütörtök vagy péntek délelőtt jó lenne nektek a Pulcz u-i játszóházban?
A nagy eszmecseréhez
Néha komolyan gondolom ezt az idegbetegséget részemről. Haragosi, teljesen egyetértek veled abban, hogy a gyereknevelés komoly és hatékony önismereti, személyiségfejlesztő gyakorlat és folyamat egyben (mi is nevelődünk, nemcsak a gyerek), és abban is, hogy vannak mélyvölgyek, csak én úgy érzem, hogy tartósan mélyrepülésben vagyok.
Egyre kevesebb türelmem van hozzájuk, egészen apró dolgokkal iszonyúan fel tudnak idegesíteni, akkor is, ha mondjuk előtte egész nap semmi, de semmi gond nem volt velük. Azt hiszem, elegem lett az itthonülésből
, tudom, hogy a gyerekeknek szüksége van erre és rám, de nekem már elég volt ez a 4 és fél év gyerekekhez igazodó napirend és tevékenység. Nem vagyunk egyformák: van, aki szereti a spenótot, és van, aki nem; van, aki szeret irodában dolgozni, más munkát el se tud képzelni magának, és van, aki megőrülne, ha napi 8 órában egy asztal mellett kellene ülnie néhány négyzetméteren, minden nap ugyanott; és ugyanígy van olyan, aki kitűnően elvan a gyerekekkel otthon hosszú évekig, és van, akinek egyszerűen elég egy idő után, hogy mennyi ez az idő, az megint egyéni. Amikor szilcsi arra válaszolt, hogy miért adta bölcsibe Lalit, és miért szeretne visszamenni dolgozni, azt is írta, hogy szeretné egy kicsit visszakapni a régi életét és önmagát ezzel; én ebből egy kicsit azt olvastam ki, hogy a gyereknevelés és a pelenkázás-betegség-etetés-altatás-mondókázás-stbstb jegyében otthon eltöltött idő azért nem igazán ő maga. Ezt most azért idéztem, mert valahol én is így érzem, végülis ezt írtam az előbb is.
Haragosi, bármit is értesz szabad gondolkodáson, nem hiszem, hogy abból minden gyerek, aki állami oviba jár, ki van zárva. Még akkor is, ha sablonok szerint alkotnak. Én is úgy gondolom, mint szilcsi: lehetek én akármilyen kreatív, türelmes anya és teremtsek bármilyen szeretetteljes környezetet, az nem fogja ugyanazt adni, ugyanarra felkészíteni a gyereket, mint az az élethelyzet, hogy sok gyerekkel együtt van nap mint nap, annak minden pozitív és negatív hatásával. Mert ugye egyszer csak meg kell indulnia a többi gyerek közé, és szerintem ez igenis problémás, ha nem volt ovis, legalábbis az gyerekek nagy részénél az lenne. És a tesók közössége nem ugyanaz azért…
És még valami ahhoz, ahogy a szabad gondolkodást definiáltad: sokszor az a folyamat, hogy lemásolsz valamit, nem önnön meggyőződésből, hanem kizárólag csak azért, mert akit másolsz, az úgy csinálta, előre vezet.
A másik, hogy amikor van egy szélsőségesebbnek számító elképzelésünk a világról, amit persze a gyerekeinken is érvényesíteni akarunk, akkor érdemes belegondolni, hogy ők is akarják –e majd, jól járnak –e ezzel, ha majd esetleg nem úgy gondolkodnak, mint mi… Van egy közeli ismerősöm, 45 körüli férfi, anyukája merő jószándékból nem járatta oviba, aminek az lett a következménye, hogy nem tudott beilleszkedni a közösségbe egyik iskolában sem, ma pedig azt mondja, mekkora hiba volt ez az édesanyjától. Természetesen mindig a legjobbat akarjuk, de nem feltétlenül az a jó a gyerekeinknek, amit mi annak gondolunk (nem azért írok tsz 1. személyben, hogy általánosítsak, hanem mert magamra is érvényesnek tartom).
Fertőzések: ma hazajöttünk a sétából, és Dóri még játszott egy kicsit a belső udvaron, jött haza a szomszéd kislány a szüleivel, odament megnézni, mit rajzol Dóri, kábé 3 centire az arcához, és nagy svunggal, jó hurutosan köhögni kezdett.
Ennyit arról, hogy hol (nem) kapják el a nyavalyákat.
ATZita: Marcsi is nagyon keveset mesél, akkor is, ha konkrétan kérdezek, nemcsak úgy, hogy mi volt az oviban, pl. soha nem emlékszik arra, hogy mit ettek. Ahogy Enikő írta, sokszor akkor kezdi, hogy képzeld anya, amikor mellé fekszem az ágyba este. Afta: kipróbálhatnátok a grapefruitmag-kivonatot ecsetelésre.
szilcsi: mi dokinénink rendszerében 3 éves kortól mehetnek az olajos magvak, ezt nem tartottam be, csak kábé kétéves korukig. Tali: nekem jó, most úgy tűnik. Foglalj asztal 4 főre, tuti húszan leszünk.
Zituska: Na, én ezért írok word-ben, és onnan átmásolom, ha kész a litániám.
Boti milyen nagyfiús lett! Nagyon szépek!
szilde: sikerült megtudnod, hogy Sövény Márta helyett ki a körzeti orvos Bp.-i krt-on? Kéne egy beutaló, de nem tudom, ki a körzeti orvosom…
Más: Sztriha prof nagyon jó szakember, mi is voltunk nála, de ne várj mézesmázos stílust. Honnan tudjátok, hogy Hanna dyslexiás?
Körzeti orvos: tud valaki valamit ezekről az orvosokról? Ezek vannak közel hozzánk, talán át kéne hoznom a kártyámat Tarjánból.
Deim Beáta, Stumpf Gábor, Paróczi Katalin, Chappon András, Barna Ilona
Waldorf: szép, hogy van ovi, általános, és mostmár gimnázium is, de Waldorf-élet nincs sajnos, és 20 év múlva sem lesz. Valahol valamikor egyszer csak sor kerül arra a különbözeti vizsgára, amit haragosi említett. Magánvélemény, kéretik nem nekem esni, ha mégis, hát így jártam, állok elébe.
Antibiotikum: az ab-ok komolyan károsítják a szervezet „saját” bélflóráját, így (főleg, ha nem pótoljuk vissza a kezelés után) felborulhat a mikrobiológiai egyensúly, és gyengül a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképessége, így újabb fertőzést kap el (amit mondjuk az ab-kezelés negatív hatása nélkül nem is kapott volna el), ha erre újabb ab a válasz, akkor ez egy ördögi kör.
Monka: Üdv itt! Jól tetted, hogy regisztráltál, szerintem sok működő, kipróbált jótanácsot és bátorítást fogsz kapni! Nehéz kérdéseket tettél fel, senki sem fog tudni válaszolni pontosan. A Gripewater nekünk is bevált, és a hasmasszírozás még jobban, csak meg kell mutatni valakinek, hogy hogy kell jól csinálni. Mikor a dokinéni megmutatta, el voltunk szörnyedve, hogy ennyire durván, ennyire mélyre??? Akkor mi eddig csak simogattuk ahhoz képest! De tényleg használt.
Most is van, ha jól tudom, de annyi képünk nincs, meg most olcsóbb a Cora, de pl. újévkor tuti megint fogunk rendelni egy kazal képet.
Lilla három napos
Itt pedig már három hetes 
[/img]
