Sziasztok Lánykák!
Belecsapok a mondandómba ha nem bánjátok (most nem olvastam még vissza), mert biza eltűnésemnek ismét oka volt és most nem is derűs.
![Confused :?](./images/smilies/icon_confused.gif)
Hogy ne kapjatok szívrohamot, ezért előre elárulom, hogy Happy End a vége, de szeptember 20-ától volt egy másfél hét horror élmény az életünkben.
Történt ugyanis 20.-a hétfőn, hogy telefonált a dokinőm, hogy megvan a (hülye)kombinált teszt eredmény és sajnos pozitív lett. Egy picit átcsúsztam a pozitív tartományba, vagyis a még elfogadott 1:250-hez helyett nekem 1:230hoz lett. AMi ugye azt jelenti, hogy 230 kismamából 1-nek down-os a babája. Kész voltam teljesen, mert nem tudtam hova tenni a szitut. Én azt hittem, hogy ez a szűrés egy jó dolog, de már nem így gondolom. Lehet jobban szűr pár fokkal, mint az afp, de ez sem biztos és csak a szívbajt hozzák az emberre. Ugyanis ugye ez egy kockázai arányt ad, nem azt mondja,hogy tuti beteg a babád.
Én korábban nem is akartam ezt a szűrést, csak ahogyan meséltem tálcán kínálkozott a kórházban, hogy most bevezették ingyen, így felmentem egy emeletet a genetikai uh után és levették a vért.
Nah, és ezek után ugye mindenféle gondolat az emberben, hogy akkor most lehet tényleg beteg a baba és a sors kegyes, hogy úgymond véletlen elmentem erre a szűrésre, ahol ez kiderül? Vagy vaklárma az egész?
De akkor miért találtak mindent rendben az 1.genetikai uh-on?
Kész voltam!
Doktornőm adott egy kontaktot egy genetikushoz, aki elmondása szerint majd megnéz uh-on és az alapján eldől, hogy hogyan tovább... magzatvíz mintavétel kell-e vagy sem?
Hívtam d.u a dokit és csak csütörtökre tudott időpontot adni. Egy örökkévalóságnak tűnt minden perc ebben a tudatban, hogy lehet beteg a bab és akkor meg kell válnunk tőle.
Így másnap, ismerősök ajánlására felhívtam az Istenhegyi klinikát és kértem időpontot ezen a terülteten a legjobb genetikushoz, dr. Hajdú Krisztinához. Szerencsére már szerdára tudtak adni, amit még mindig nehéz volt kivárni, de lagalább már az másnap volt. El is mentünk mindhárman.
Mielőtt elkezdte a doktornő a vizsgálatot, közölte, hogy most így 14.5 hetesen nem igazán tud mit nézni uh-on, hisz tarkórendőt már nem lehet mérni, szív problémát és egyebeket meg majd ugye csak a 18. hét után, de ha gondoljuk megvizsgálja, hátha lát valami feltűnőt.
Mondtam neki, hogy a nőgyógyászom is egy másik genetikushoz küldött, akihez másnap mennénk, de addig nem bírtunk várni, így igen, szeretnénk ha megvizsgálna.
Egy édes, ficánkoló kisbabát láttunk, akit alig bírt mérni, mert annyira izgága volt. Hirtelen úgy éreztem ,hogy ő nem lehet beteg.
Hosszas méregetés, keresgélés után (amiket persze kommentált is) nem talált eltérést, KIVÉVE az orrcsontját. Azt mondta,hogy neki picinek tűnik, de persze ez is lehet normális, hisz ilyenkor még azt nagyon mérni nem szokták, majd később, de ez alapján, nem tudja teljesen eloszlatni a kételyeket, illetve növelni a kombinált teszt eredményemet jó irányba.
Ő méhlepény (korionbolholy) mintavételt ajánlott, hogy még pont beleesnék időben, szóval nem magzatvíz mintavétel lenne, aminél sokkkkkkal többet kell várni az eredményre.
Mondtuk megbeszéljük és jelentkezem mindenképp.
Aztán igazából szinte ahogy kiléptünk eldöntött volt a dolog, hogy így, hogy nem kaptunk megnyugtatást, muszáj mielőbb megcsináltatni, mert nem lehet idegileg bírni.
Elmeséltem nődokimank is, ő is mondta,hogy akkor szúrjanak.
Adott volna valahova beutalót, de mondtam neki, hogy ezennel- mivel ennek 1% vetélési kockázata van- nem merek akákihez menni, így most megyünk a legjobbhoz, még ha keményen fizetős is. Másnap (csütörtöknél járunk) be is jelentkeztem és hétfőre kaptam reggelre időpontot. Vagyis ez egy hete volt.
Féltem nagyon, bár valahogy a babát illetően most jobban az az érzésem volt, hogy nem lehet beteg, de azért féltem a leendő eredménytől is és féltem a vetélés kockázatától. HIsz ezzel a beavatkozással nagyobb rizikónak tettük ki magunkkat, illetve,hogy elveszíthetjük a babát (100ból 1 elvetél), mint maga a rohadt kombnált teszt eredményem lett.
De nincs mese menni kellett.
Vasárnap este már jöttek is anyósék, hogy majd az elkövetkező héten segétkezzenek, mert nekem a beavatkozás után 1 hét szigorúan kímélő életmódot kell biztosítani. Semmi emelgetés, házimunka, házasélet. Pihenés ezerrel.
Hétfő reggel mentünk, a beavatkozás nem fájt de kellemetlen volt, mintha dróton rángattak volna. Az anti-d szuri utána fájdalom terén rosszabb volt.
Viszont a mintavétel után átküldtek egy szobába, hogy pihenjek 15 percet, nah és akkor rögtön rámjöttek a kemény görcsök, puffadság érzés, nagyon nehez bírtam mozogni.SZAR volt nagyon. De ez állítólag természetes. Gyorsan bekaptam 2 nospát, majd vártam. Összeszedtem az erőmet és elintultunk hazafelé. A kocsiülést eléggé fekvő pozícióba kellett állítanom, hogy kibírjam az utat. Ahogy hatott a nospa jobb lett. d.u. már nem görcsöltem, de azért még feszítő szúrkáló érzéseim voltak így estére még letoltam 2 nospát.
Másnap jobb volt, harmadnap megint és így tovább.
A dokinő mondta,hogy akár szerda-csürötötök már lehet is eredmény. Hát lányok, számtalanszor lejátszottam magamban, hogy mit fogok reagálni, hogy fogom magam érezni, ha látom,hogy csöng a telefon arról a bizonyos számról és nehogy nekem ettől kapjak majd szívrohamot.
Szerda délben csörgött is. Szerecsére nem állt meg a szívem mielőtt felvettem volna, de a mukit elég nehezen értettem,aki közölte a hírt. Vissza is kellett kérdeznem, hogy akkor most jól értem?: minden rendben ? Egészséges? Mondta ,hogy igen, nem találtak nála rendellenességet.
És volt akkor még egy kérdés,hogy szeretném-e tudni a nemét? Mondtam, hogy akkor most igen: EGÉSZSÉGES KISLÁNY!!!
Hááát lányok már alig bírtam a könnyektől elköszönni az ürgétől és utána is csak zokogtam (nem mintha előtte nem jött volna rám párszor a sírás).
Szegény Andorkám nem tudta mi van velem, még nem látott sírni. MOndtam neki,hogy minden rendben, csak örömömben sírok. Meg is ölelt, mosolygott, majd utánozta, imitálta a sírásomat ő is
Háááát Lányok! Nem kívánom ezt az élményt SENKINEK!!!!!
Most már jól vagyok (lekopogom), de tegnap váltás volt, jött anyum, mert még ezen a héten nem szeretnék nagyon emelgetni meg ilyenek. Azért még érzem, hogy többször keményedek ha már többet járkálok meg ilyenek. De már jól vagyok.
Nem tudom miért akart így ezzel megedzeni a sors, mi volt a szándéka ezzel. Hacsak az nem,hogy ezek után minden más probléma jelentéktelennek tűnik ezután. Szerdán ugyanis bedurrant a növésben levő bölcsességfogam, baaaromira fájt. És én korábban nagyon féltem a fogorvoshoz járástól, esetleges kezeléstől, de most..... csütörtökön volt a nagy túra míg találtam egyet aki végre kezelt (hosszú lenne most ezt ide még leírni
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
), lényeg, hogy 4 doki látott (3an a szájsebészeten bent Pesten),akik nem látták gyulladtnak és nem csináltak velem-kismama létemre sem- semmit.
Haver anyukája aki gyerekfogorvos és diskuráltam vele telefonon tanácsért, meg is jegyezte, hogy hogy lehetséges ez, hogy hazaküldik a beteget a fájdalommal, plána kismamaként.
És végül tőlünk 2 utcányira elmentem a 73éves maszekban dolgozó bácsikához, aki mondta,hogy igenis gyullandt, kitisztította, lekezelte, de mondta,hogy ki fog tudni jönni. Elmondta miket tegyek vele és láss csodát rendbe jött 1-2 nap alatt. ÉS nem is kért érte semmit.
Szóval a baba történtetnek köszönhetően még soha nem ültem ilyen nyugalommal a fogorvosi várókban mint most. De azért nem ilyen áron kellett volna, hogy megedzen a sors.
Itt a vége fuss el véle.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)