Sziasztok!
Ági!
Sajnos ez a konfliktus probléma nálunk is fennáll, és nagyrészt szülő függő a dolog. Ezen a zeneterápia sem segít. Ha úgy érzed, hogy tarthatatlan a dolog és esetleg az óvodában szólnak vagy szóltak miatta, akkor nyugodtan kérd ki az óvodapszichológus tanácsát. Nálunk rendszeresen nézik a gyerekeket, és akinek gondja van, annál szólnak a szülőnek és adnak tanácsot.
Sajnos nálunk biztosan én vagyok hatással a lányokra ilyen téren, hiszen velem vannak a legtöbbet, de apának is van ebben szerepe. Épp ma beszéltük meg, hogy mi lehet a probléma forrása, és hogy oldhatnánk meg. Csak tudatossággal lehet sajnos, ami meg rettenetesen nehéz, amikor az ember egész nap dolgozik, pörög.
Nálunk az a konfliktusok forrása, hogy apának nincs olyan erős idegzete, az ingerküszöbe alacsonyabb mint az enyém, és hamarabb felkapja a vizet. Ezt ellensúlyozandó, amikor tudom, hogy jön haza, én is hárpiává válok, képtelen vagyok nyugodtan beszélni velük, ha gyerekként viselkednek
, mert tudom, hogy Atit az felhúzza. Így aztán mást se hallanak amikor hazajön az apjuk, mint ezt ne csináld, azt ne csináld, hagyd békén stb.
Persze amikor akklimatizálódik apa, akkor már nincs gond, játszik velük, minden oké, csak mondjuk eszébe jut, hogy ezt meg azt meg kéne csinálni, és akkor kezdődik elölről az egész.
Most megbeszéltük, hogy ha hazaér, azonnal kimegyünk együtt játszani, ő is lenyugszik, a gyerekek is megkapják az apjukat, aztán amikor bejövünk, akkor meg tudatosan próbáljuk a nyugalmat megőrizni.
A gyerekek viselkedésén ez úgy látszik meg, hogy egymással is veszekednek, nekünk is hisztiznek valamiért, szóval rendesen próbára teszik az idegeinket.
Nálad nem nagyon tudom elképzelni, hogy mutathattál rossz példát, hiszen Te egy nyugodt ember vagy. Persze a két gyerek sokat változtat az emberen, a türelme egyszeriben véges lesz. Maga a konfliktus kezelése részben tanult dolog, viszont a gyerekeknél ez sokat változik. Az alaptermészete megadja a választ bizonyos dolgokra.
Nálunk most újabban azt veszem észre, hogy annak ellenére, hogy nem bántjuk a gyerekeket, Lili pl. megint kicsit agresszívebb lett Katicával. Még jócskán a tűréshatáron belül van, de annak már biztosan van oka, hogy Liliben nőtt a feszültség.
Kemény és nagyon nehéz dolgok ezek, és nem elég átvészelni ezt az időszakot, bizony utat kell mutatni a gyereknek, ha nem akarod, hogy később gondjai legyenek ebből.
Én bevallom férfiasan, hogy sokszor nem tudom kezelni a helyzetet, vagy rosszul reagálom le.
Akikkel beszéltem eddig szakemberek, azt mondták, hogy ha a gyerek olyat csinál, ami nem tetszik, ne ordítsak neki, mert a gyerek nem fogja fel. Pl. ha mosogatás közben fél szemmel figyelsz rá és rosszat csinál, és rászólsz, a füle botját sem mozgatja. Ha kiabálsz, az sem izgatja. Ilyenkor félbe kell hagyni a mosogatást és az öledbe húzni a gyereket és úgy megmagyarázni neki, hogy amit csinál az rossz, Te szereted őt, és megkéred, hogy ne csinálja.
Na el tudod képzelni, hogy ez micsoda erőfeszítésbe kerül, eleddig még nem is tudtam megvalósítani. Két gyereknél egy mosogatás alatt ha csak kétszer csinálnak hülyeséget, az már annyi energia, hogy egész napra nincs annyi
Na dugulok, bár azt hiszem ez egy fontos kérdés, és helye van itt is szólni róla, de fejtsétek ki Ti is a véleményeteket
A pénteki talira nem tudok menni sajnos, mert céges bulink lesz Nagybajcson. Pirosnak már mondtam, csak elfelejtettem itt is szólni.
Puszi: Bogi