Sziasztok Lányok
Na végre itt vagyok. Nekem néha nagyon hosszúnak tűnt az elmúlt hónap. Remélem most már folyamatosan tudok jönni. Leírom, hogy is megy sorunk az nagy külhonban...
Ott kezdem, hogy amikor kiköltöznünk kellett, az utazás előtti napon a férjem elkapta az influenzát valamelyik kollegájától, így két napig (közvetlenül az indulásig) az ágyat nyomta. Szombaton este 7-kor indultunk, hogy Boti végig tudjon aludni. Aludt is szegényke, mert mihelyt ébredezni kezdett, rögtön cickóra tettem, és tele gyomorral újra visszaaludt. Így mesterséges kómában tartottam megérkezésig
Igen ám, de a megérkezés sem ment nagyon egyszerűen, mert olyan hihetetlenül erős hóviharba kerültünk, hogy 3 órán keresztül szinte semmit sem láttunk, úgy jöttünk. Éjjel 4-re értünk ide, itt a bepakolás miatt boti persze jól felébredt, és játszani kellett vele. A főbérlők normálisak szerencsére, a kéró meg kényelmes. Igaz, Boti velünk alszik egy szobában, amit 4 napos kora óta nem tett, de remélem nem szokik hozzá
Na a kálváriánk már rögtön első héten kezdődött, mert mosógépet, telefont, internetet kellett szereznünk. A telefon pillanatok alatt sikerült, de mint kiderült, a vonalunkhoz ISDN készülék kell, sima egyszerű hétköznapi készülékkel nem működik a telefonálás. Az internethez vettünk egy külső ISDN modemet és azt hittük működni fog. DE NEEEM. Mindeközben a férjemnek 2 napra Belgiumba kellett mennie, és én itt voltam net és telefon nélkül. Alig vártam, hogy hazaérjen, mert a változatosság kedvéért persze én is influenzás lettem, és pont azon a két napon voltam a legrosszabbul, amikor nem volt itt. Na, amikor hazaért, akkor jött rá, hogy a táskáját az összes iratával, rengeteg pénzével (napidíj előleg) kint hagyta Belgiumban. Nem volt mit tenni, ekkor már kénytelen voltam inni egy kis vörösbort, mert arra gondoltam, hogy nehéz kezdés után már csak könnyebben mehetnek a dolgaink.
Mentek is, de hogy könnyebben??!! A takonykórom elmúlt, a táska előkerült (persze zsozsó nélkül), és az internetet is sikerült összehoznunk egy második modemmel, de olyan nagyon lassú, hogy néha azon gondolkodom, hogy működik-e egyáltalán. (itt teszem hozzá, hogy a germán precizitásról merőben megváltozott a véleményem, mióta nem tudnak nekünk normális internetet biztosítani, bezzeg a számlázást 3 naponta végrehajtják)
Sőt a hét végére mosógépünk is lett, így még síelés előtt egy nappal mindent ki tudtam mosni.
Múlt héten szombaton elindultunk hát síelni (innen 750 km-re Olaszországba), amit nagyon vártunk a sok negatív élmény miatt. Mondjam, vagy ne, hogy az agyam majdnem felforrt út közben, mert persze minden germánnak azon a szombaton jutott eszébe közlekedni, ráadásul egy csomóan szintén síelni tartottak, így az autópályán szinte végig dugóban haladtunk. 500 km-t tettünk meg 12 óra alatt, és a helyzetet tovább nehezítette, hogy újfent hóviharba keveredtünk. Az eredetileg 7,5 órás utat végül 15 óra alatt tettük meg. Boti előtt persze le a kalappal, mert nagyon jól tűrte az utat. Lassan olyan lesz Boti, mint egy bejáratós autó, csak gyűlnek benne a lefutott kilóméterek, és minél több, annál jobban bírja az utat
A síelés nagyon klassz volt, végig sütött a nap, így Botit felraktuk egy asztalra játszani, mi meg apósommal és férjemmel felváltva vigyáztunk rá, a másik kettő meg síelt. Jó sokat tudtam síelni, és nagyon jól esett a mozgás. Persze pont síelés alatt tanult meg Boti forogni hasról hátra és fordítva, így néha nyűgös volt, hogy nem gyakorolhatja legújabb tudományát. de esténként olyan pörgésbe kezdett a sok ruha nélkül, hogy néha az asztal alól kellett kihúznom.
Síeléskor felavattuk Boti karácsonyi ajándékát (mármint amit tőlünk kapott). Ez egy gyerekhordó hátizsák. Nagyon szeret benne ücsörögni, egyedül a beszállást és becsatolást nem kedveli, de ha egyszer már benne van, csak nézeget, vagy alszik. Nem nagyon reklamál semmiért sem.
A kisfickónkat közben megkopasztottuk, mert a haja már a szemébe lógott. Most jó kerek golyófeje van. Egyfolytában szeretne felülni, de nem ám akárhogyan, hanem hanyattfekvésből hasizommal. Már tökre meg tudja emelni a fejét és a vállait. Persze a felüléstől még messze van
Próbálok neki már adni egy kis almát, napról-napra többet eszik meg, de a rajongástól azért még messze van
Az egyetlen, amit hajalndó elviselni a szájában, az a Dentinox. Sőt az a gyanúm, hogy kezd rákapni őkelme.
Most mennem kell, mert szegény Botinak szerintem újabb foga nő, és ez nagyon megkínozza. ma egész nap csak sír
Csirkesz