Én a megyeiben fogok szülni, elsősorban azért, mert a dokim ott dolgozik (hozzá járok évek óta, sőt: én is nála születtem
), másrészt meg közel van. Itt csak a szülőszobára beosztottak közül lehet szülésznőt választani, amúgy nem. A szülésznők nem tudom milyenek, egyet ismerek látásból, de a nővérkék között van egy-két gázos.
Valamelyik nap találkoztam egy volt gimis osztálytársamékkal (ő is Edina és a kislányuk Lili
), ő nagyon javasolta az EDA-t. Most úgy vagyok vele, hogy megpróbálom fájdalomcsillapítás nélkül, max. gázzal, de ugye soha ne mondd, hogy soha. Mindenki mást mond arról, hogy mennyire fáj. A barátnőm szerint nem gázos, anyám elmondása szerint azt se bánta volna, ha agyonütik...
Mindenki máshogy éli meg, meg más a fájdalomküszöb. Nincsenek nagy elvárásaim, úgy indulok neki, hogy qrvásul fájni fog, szar lesz, sokáig fog tartani, aztán max. kellemes meglepetés érhet.
Mi Sanyival évekkel ezelőtt tisztáztuk, hogy én egyedül nem szülök. Szegénykém nagyon fél, de be akar jönni. Igyekszem felkészíteni arra, hogy mire számítson, nehogy ott kezdjen pánikolni, meg többször is megkértem, hogy szedje össze magát, ne azzal kelljen nekem foglalkozni, hogy az ő lelkivilágát ápolgassam
. Nem a látványtól fél, azt a barátnőm párja elmondta neki, hogy mire számítson, hanem a tehetetlenségtől, meg hogy lát szenvedni. Van olyan doki, aki nem szereti, ha apuka bent van, amert akkor anyu tombol. Ez szerintem marhaság. Én sokkal jobban uralkodom magamon, ha ő ott van. Most az dobja fel, hogy ő kapja meg először a babát, lemérheti, ráírhatja a szalagra a nevét...
, amíg anyut összefoltozzák.