Sziasztok!
Gyorsan felteszem a szüléstörténetet, aztán ha hagy Bence, gyorsan írok is.
És akkor az ígért szüléstörténet:
2008.08.14.-én éppen a barátnőmmel való hosszas beszélgetés után vettem észre, hogy a nyákdugóm egy része megvált tőlünk. Rögtön hívtam apácskát, aki rögtön kérdezte, hogy akkor most szülünk? Megnyugtattam, hogy nem maradjon csak a munkahelyén.
Másnap ismét egy kisebb darabka hagyta el testemet. Ezzel sem foglalkoztunk, mert hát a nyákdugó eltávozása után még sok lehet hátra.
16.-án a reggel fodrászhoz mentem, megcsináltatni a hajacskám. A fodrászom még viccelődött is, hogy megcsinálom a hajad, hogy teccen Bencének.(Lehet Ő valamit tudott?!)
A barátnőm esküvőjén
picit fájdogált a pocakom,de ezeket betudtam jósló fájásoknak. Mindenesetre azért kíméltem magam a lagziba, nem táncoltam.
Eljött az éjfél, a menyasszonytánc. Nem bírtam ki, hogy a legjobb barátnőmmel ne táncoljak még egyet.
Tánc után leültem pihenni, mikor azt éreztem, valami folyik. Szóltam apácskának, hogy el kell rohannom mosdóba, mert vagy bepisiltem, vagy folyik a magzatvíz. A mosdóban nem akart elállni a „pisi”, úgyhogy akkor már tudtam, kezdődik egy csodálatos „utazás” egy kicsi Manó részéről.
Gyorsan elbúcsúztunk, és nagy tapsviharral, drukkhegyekkel elindultunk haza a táskámért.
Sajnos apácska elég sokat icikézett, így hát…..nem józanul vezetett haza.
Otthon letusoltam, és gyorsan összepakoltam a hiányzó dolgokat. Apácska kicsit össze volt zavarodva, Ő öltönyben szeretett volna jönni szülni.
A kórházba érve(hajnali 1 óra) egy tüneményes szülésznő(André Olga) fogadott minket, bementem, megvizsgáltak. 1 ujjnyi. Apácska mehet haza, majd 5-6 óra körül jöjjön vissza. Mondanom sem kell, ő sem tudott pihenni, már fél 5kor csengetett a szülőszobán erős fejfájással (másnaposan) .Én sem tudtam pihenni, pedig ezt kérték. Egyfolytában a barátnőm esküvője, és az én kicsi kincsem járt a fejemben. Hogy nemsokára magamhoz ölelhetem.
A szülésznő végig velünk volt, türelmesen, gondoskodóan.(pedig nem fogadott szülésznő volt, csak ott kértem meg, hogy örülnék ha maradna velem)
Mivel a fájásaim nagyon gyengék voltak, bekötötték az oxitocin-t. Kb. fél óra múlva már éreztem, hogy ezek a fájások már többek, mint kellemetlenek. Amikor 2 ujjnyira nyitva voltam, azt mondták, már délre meglesz a baba. Aztán a tágulás leállt, az idő ment, az oxitocin folyott, az erőm ment el. Ekkor éreztem azt, hogy nem jó úgy jönni, hogy az ember nem kipihent. Na de ki tudta, hogy lagziból jövök szülni?!?
Bence. De Ő meg nem szólt.
Apácska végig ott volt velem, fogta a kezem, segített, és csak velem foglalkozott amikor csak szükségem volt rá(no meg néha kiment bevenni egy gyógyit másnaposság ellen). Bátorított, tájékoztatott, számolt, lélegzett velem, masszírozott,lelki támaszom volt.
Mivel ágyhoz voltam kötve, így nem tapasztalhattam meg milyen a meleg vizes fürdő. A labdán üldögéltem, de sokáig nem bírtam. Sétálni szerettem volna, de nem lehetett. Elég lassan tágultam, hiába nőtt az oxitocin cseppszáma. Közben méhszájpuhító injekciót is kaptam a popsimba. Kettőt is. Kb. fél 3-kor a doki azt mondta, ha 20perc múlva nem tűnik el a méhszáj, akkor megcsácsároznak. Nagyon szomorú lettem, mert ennyi szenvedés után természetes úton szerettem volna megszülni Bence babát. Hát sajna nem tűnt el 20perc után sem a méhszájam, így jött több doki is be.
Bence baba ekkor nagyon megijedhetett, mert csörtetett a fény felé, jöttek a tolófájások. Nyomnom persze nem lehetett. A doki próbált segíteni a méhszájamon- sikerrel. Bence baba jött ezerrel anya hangjára. Közben egyre többen lettek a szülőszobába, orvosok, csecsemősök. Az volt az érzésünk, hogy itt mindenki azért jön, hogy nekünk segítsen.
Sokadik tolófájásra sikerült csak kibújni a kis Picurnak. Két kis hüppögés után aztán megmutatta Bence milyen egy igazi férfihang.
Amikor rám tették, zokogtam a boldogságtól, és láttam, hogy apácskának is kicsordult a könnye.
Megdöbbentően nagy élmény volt számunkra a szülés. Az elviselhetetlen, a megkönnyebbülés, a mérhetetlen öröm és az összetartozás érzésének kavalkádja. Csodálatos együtt átérezni mindazt, amiről eddig csak hallottunk, olvastunk. A szülőszobában való tartózkodásról csak pozitív élményekről tudok beszámolni a szülésznőtől, a dokin át a csecsemősökig mindenki becsülettel végezte a dolgát és ha kérdeztem, segítettek, és velünk együtt örültek.
Röviden ennyi.
sajnos.... Jó büdösek lettünk 
a füsttől!
remélem hamar rendeződtök és tudsz jönni közénk. 
)
[/url]
hajnali 5-kor ébredtem meg és aggódva mondtam apának nézze már meg,hogy minden rendbe van-e Noellel.Sajna erre felébredt,de 5 perc szopi után békésen szundikált tovább 8-ig.Már idejét nem tudom mikor aludtam ilyen jót utoljára.
