sziasztok!
Bár úgy vettem észre, hogy hétvégén nagy a nyugi, de nekem úgy sejtem, ez lesz az időpontom.
Írok pár sort az első hétről, amikor már dolgoztam.
A férjem az első 3 nap itthon maradt, hogy mégiscsak a legismerősebbel maradjon Máté, amikor anya nincs. Meglepő módon nagyon jól vette az akadályokat, és a délutáni alvás sem maradt el egy nap sem (bár volt, hogy rövidebb lett, mint szokott). Ezt azért tartom nagy szónak, mert eddig cicin volt az elalvás, de apa csodát tett. Amikor hazaértem sem volt túláradó lelkesedés (nehéz felvenni a versenyt az autómosással vagy egy kisgyerekkel
). Azért éjszaka még álmában is képes volt rámmászni, és reggel is nagyon bújik.
Jó, hogy nem reggeltől estig dolgozom, 3 nap csak fél 12 körül megyek. Ennek ellenére baromi fárasztó volt az első hét, alig éreztem a lábaimat minden nap. Egy percre sem lehet leülni 25 energiabomba gyerkőc mellett, és hiába, elszoktak ettől a lábaim.
Azt azért észrevettem, hogy kb. 1 hete van, hogy Máté nagyon sír az apja után (nem dolgozik apa, ne menjen sehova). Aztán az esti szopi sem a régi már, csak párat nyámmog, aztán inkább forgolódik, míg elalszik. Éjjel, ha felébred, még kéri, de talán fokozatosan el tudjuk majd hagyni. Remélem ...