Szia Anita!
Bárcsak lenne jogsim. Nekem nincs is. .( Nagy hasznát venném, de én félek vezetni sajnos. Azért gyakorolni kéne és utána le is kéne vizsgáznom, csak erőt gyűjtök.
Én is voltam bárányhimlős 18 évesen.
Unatkozni én sem tudok, MOst mostam ki 4 adagot, igaz ebből volt egy adag szőnyeg is, vásároltunk, játszottunk, ruhákat pakoltam, terigettem és főztem is.
Képzeljétek min mentünk keresztül most a bölcsiben.
Szerdán bementem, hogy mikor kell ebédet fizetni és hazahoztam az ottfelejtett farmerkabátot is. Csodálkozta, hogy volt benne egy sapi, ami nem a miénk, azt oda is adtama gondozónéninek, hog ykeresse meg a gazdit. A kabátot külföldről vettük, mint ahogy szoktam is külföldről rendelni rucikat, így azonnal felismertem, hogy amiénk. Ma kaptam egy telefont, hogy az egyik anyuka követeli vissza, mert abba vitte el a gyereket és most nincs kabátja.
Nagyon felkaptam a vizet, visszavittem. Most ott tartják a kabátot, de kértem, hogy ne adják oda, mert az a mi kabátunk. Most kinyomtattam egy képet, ami 1 évvel ezelőtt készült Gergőről és ebben a kabátban van. Remélem ez elég bizonyíték lesz arra, hogy a miénk és régre hazahozhatom. Nevetséges az egész és még a másik anyuka van felháborodva. Nem tudom egyesek mit képzeleek. Legalább tudhatná, hogy milyen ruhája van a gyereknek. És ha rávágja, hogy ez az övé???? Nagyon ideges vagyok!
Bocsi, de ez kikívánkoozott belőlem.
Most megyek,mert ki kell teregetnem az utolsó adagot!
Puszi!
Anikó