Panka!
Megpróbálok sorban válaszolni a kérdéseidre, de elõre is elnézést mindenkitõl, ha hosszú lesz! Elõre annyit, hogy nem mindenben követik a "modern" gondolatokat a szülésnél, de általában az ov. fõorvos határozza meg a szemléletet, úgyhogy ez lehet, hogy most változni fog. Pl. eddig nem pártolták az EDA-t, de tudomásom szerint Szuchynál sokan azzal szülnek, úgyhogy lehet, hogy ez is változni fog. Nekem ez nem volt gond, eleve sem akartam és nem volt kibírhatatlan így sem. És arra is rájöttem (olvasva az újságokat), hogy sok dolgot én nem negatív beavatkozásként éltem meg, amit sokan igen (pl.
xitocin, folyamatos CTG, stb.). De szerintem ezt úgyis a dokival kell elõre tisztázni, hogy mit szeretnél és mit nem. Én rábíztam magam a dokimra, és az az igazság, hogy nekem így volt jó, mert tudtam, hogy bármit is tesz, nem akar nekem rosszat.
-Nappali rooming-in rendszer van, a baba reggel 7-tõl este 10-ig volt velem. Nekem ez jó volt, mert a gátmetszés után épp elég, ha az ember nappal gondoskodik a bébirõl, éjszaka meg alszik. Ráadásul Martin megszokta, hogy éjszaka alvás van, nem szopi, úgyhogy õ itthon sem evett éjjel soha. Nappal is bármikor be lehetett adni õket a csecsemõsökhöz, pl. ha az ember kiült a látogatóihoz a folyosóra. Õk ugyanis nem jöhettek be a kórterembe, de a folyosó azon részére sem, csak üvegajtón keresztül mutathattam meg a babát. Ez sem volt hülyeség, mert mindenkihez máskor jöttek, nem hiányzott, hogy idegenek lássák, amikor éppen rosszabbul vagy, vagy éppen szoptatsz, vagy a kisebbség behurcoljon valami bacilust. (Õk amúgy eléggé el vannak szeparálva, és a híreszteléssel ellentétben nincsenek többen, mint máshol. Sajna, kevesebben sem.)
-A tisztaság elfogadható, a WC nem a legmodernebb (hulló vakolat), de tiszta. Papírt vinni kell! A kórtermekben minden reggel alaposan kitakarítottak: felmosás, pelenkázó lemosása, szemét ürítés, stb. Az ágyadba is bármikor kérhettél tiszta lepedõt, az mindig volt. Nem úgy, mint hálóing.
-A szobák nagy része 3 ágyas (az átalakítás után 2 ágyasok lesznek WC-vel, zuhannyal), de most is van egy ún. fõorvosi szoba, ahová a "protekciós" betegeket teszik. Én is itt voltam, ez 2 ágyas és bent van a zuhany. Szuper volt, 5 percenként zuhanyoztam, olyan jó volt a gátsebnek! A gyermekorvos a szobákban vizsgálja a babákat, csak az oltás és a vérvétel nem ott történik.
-Megkérdezik, hogy adhatnak-e a babádnak egy kis teát folyadék pótlás gyanánt. Én beleegyeztem, mert szerdán szültem és csak szombatra lett tejem. A teát pohárból adják a bébiknek, és tényleg nem sokat, meg is tanultam, hogy kell pohárból itatni. Martin 1x kapott egy kis tápszert is, mert péntek éjjel annyira éhes volt már, hogy sebesre dörzsölte az állát a kising, annyira forgatta a fejét, kaját keresve.De azt is pohárból kapta, és nem tömték meg! De nem általános a tápszerezés, a fiatalúr kiharcolta magának.Amúgy nagyon pártolják az igény szerinti szoptatást, a szülõszobára is visszahozzák, ha kéred. Én is mellre tettem ott. A csecsemõsök nagyon aranyosak, látszik, hogy szeretik a babákat. Kérés nélkül is sokszor benéznek, megkérdezik, tudnak-e segíteni valamiben, tisztába teszik a kicsit, megtanítanak fejni. Én nagyon hálás vagyok, mert megmutattak mindent, és nekem nem lett sebes a mellbimbóm, nem gyulladt be a mellem, Martin kezdettõl szépen szopizik, és 50 grammal nehezebben hoztam haza, mint amennyivel született. A többi nõvér is oké, adnak jeget a gátsebre, és naponta 2x van gátkezelés, amin érdemes részt venni. Az összes doki nagyon szimpatikus és kedves volt.
-Sima szülés után a 4. napon van varratszedés és az 5. napon lehet hazajönni, császár után (azt hiszem) a 7. napon engednek ki.
-Nem tudom, kötelezõ-e a beöntés, de én akkor is kértem volna, ha maguktól nem adnak. Nekem ciki lett volna, ha a kitolásnál más is jön, mint a baba, másrészt gyorsabban halad a szülés, ha üresek a belek. (De a szobatársnõmnek nem volt, mert nagyon sietett a kisfia.) De egyáltalán nem volt kellemetlen, ettõl igazán nem kell tartani! A borotválást én elintéztem itthon egy tükör segítségével, de amúgy érdemes saját borotvát vinni (nemcsak ebbe a kórházba!), mert a gátat leborotválják. Gátmetszés elsõ szülésnél általában van, amúgy a szülésznõ próbálkozik a gátvédelemmel. (Nagynéném a 3. gyermekét tavaly így szülte.)
De nekem is masszírozta, így nem kellett túl nagyot vágni, pedig a kisfiam az egyik kezét a feje mellett tartotta, úgy, hogy a köldökzsinórt fogta.(Mintha nem lett volna elég azt a 34 centis buksit kinyomni!
)Én nem fogadtam szülésznõt, bár így utolag azt mondom, érdemes lett volna, mert így csak szerencsém volt, hogy más nem szült akkor, és végig velem foglalkozhatott. A következõ babánál megfogadom, akinél most szültem, mert annyira rendes volt.
-Kérdés nélkül, ami eszembe jut:
Az apás szülõszoba kicsi, van benne bordásfal, és hagyományos szülõágy (Borzalom! Tuti, hogy valami szadista férfi találta ki!), a nagy szülõszobában függönnyel vannak elválasztva az ágyak. Mi apásan szültünk. Ha beavatkozásoktól mentes szülésre vágysz, akkor ne itt szülj, bár nem tudom, Szuchy milyen. Engem, mint fent említettem, nem zavartak a beavatkozások. Bár az is igaz, hogy nekem programozott szülésem volt, mert már szerettem volna túl lenni rajta, és a dokim beleegyezett, hogy megindítsa a kiírt idõpont elõtt 3 nappal. Úgyhogy nekem mesterségesen kellett fájásokat csinálni, elõször burokrepesztéssel, majd oxitocin-infúzióval.De, ahogy hallottam, általában használnak oxitocint, gyorsításra. Tény, hogy erõsíti a fájásokat, de nekem az egész szülés 7 óráig tartott, ami elsõ szülésnek nem számít hosszúnak. A CTG egész szülés alatt az emberen van (nekem megnyugtató volt, hogy hallottam a baba szívhangját), de fel lehet állni, le lehet guggolni. Enni, inni szülés alatt nem lehet, csak vizes kendõvel törölgetni az arcodat, szádat. (Ez elég kegyetlen, de nem kockáztatnak, mert mi van, ha császár lesz belõle.) Ahogy hallottam az is gyakori, hogy a doki segít kinyomni a babát egy kis hasra nehezedéssel. (Hogy õszinte legyek, nekem ez sem volt rossz élmény, mert akkor minden segítségnek örültem.) Utána a bébit a hasamra tették, és a férjem vághatta el a köldökzsinórt, mikor már nem pulzált. Akkor a doki megölelt mindhármunkat és sok boldogságot kívánt a gyerkõchöz. (Ez nagyon megható volt!) Mérés és öltöztetés után visszahozták, és amíg engem varrtak, addig az apukájánál volt, majd mellre tehettem.
Remélem, elég kimerítõ voltam! Ha van még valami, kérdezz bátran! Biztos kihagytam pár dolgot, ami érdekelne!
Roxane!
Tudod, már mi újság van? Szorítok nagyon! Tényleg csak akkor válaszd Szikszót, ha van kocsitok! Buszozni hülyeség lenne!
Pusz mindenkinek, Lina