Köszönöm, hogy így fogadtok.
Írok egy pár sort magunkról és a szülésemről.
Kamaraerdőben lakunk, a Vöröskő utcában. Hál istennek békében, és szeretetben. 2001 július 4-én ismertem a páromat, 2002-ben összeköltöztünk, és azóta is együtt lakunk, hol itt, hol ott. Sajnos a lakás kérdés még nem oldódott meg nálunk, de ami késik, nem múlik.
2005. november 14-én természetes úton szültem a Szent Imre kórházban. Az orvoson Dr Bencsik András, a szülésznőm pedig Kecskeméti Vera volt, akiknek nagyon sokat köszönhetek. A szülésem igazából papírforma szerint zajlott. November 7-ére voltam kiírva, de a kislányom úgy gondolta, nem bújik elő, ezért november 14-ére be kellett feküdnöm a kórházba. 12 órakkor a felvételi irodánál pont összetalálkoztam az orvosommal, aki megvizsgált, és mondta, hogy ma-holnap szülni fogunk. Még aznap délután kettőkor jelent meg az első fájás, amit nem is neveznék fájásnak, de innentől kezdve óramű pontossággal jelentkeztek a fájások, egyre gyakrabban. 17.30-kor kaptam beöntést. 18.30-kor burkot repesztettek, de csak ezután jöttek az igazi fájások. Vajúdtam egy zuhanyzóban, egy nagy labdán, ami elég kényelmes volt. A párom mindvégig velem volt, és ő segített átvészelni ezt az időszakot. 19.42-re pedig megszületett a kislányunk, Bali Vivien. A kórházban töltött napok jól teltek, csak a gátsebem annyira kellemetlen volt, fájt.... de túléltem, és mára már csak jó emlékeim vannak.
Itt képeket nézhettek meg Vivcsikéről:
http://www.babanet.hu/album/main.php?own=1&album=10173
Már 5 fogunk van, most jön a hatodik. Ülünk, kúszunk, pár másodpercre megállunk a lábunkon, de menni még nem akarunk, jó így a földön hemperegve közlekedni
Vivcsiről még annyit, hogy áldott jó baba. Nem volt sírás, még akkor sem, mikor kibújtak a fogai. A hatodik héttől átalussza az éjszakákat. Tényleg egy nyugodt, kiegyensúlyozott baba, amit nagyon imádok benne.