Sziasztok!
Tök jó Krisztiéknek, hogy már otthon vannak!
Tegnap este erőt vett rajtam a depi.
Nem volt semmi különös bajom,csak már néha olyan fárasztó, hogy pl. nem bírok lehajolni valamiért, és tegnap este minden összejött. Olyan nehéz volt a hasam, fájt a lábam, ráadásul be is volt dagadva.Magamnak akartam bekenni, hogy ne mindig Imit terheljem,de sehogysem akart összejönni!
Tök szerencsétlennek éreztem magam. Bőgtem is egy kicsit.
Lehet, hogy emiatt a meleg miatt is vagyok fáradékonyabb. Nem lustaság, de komolyam mondom, hogy szinte semmihez sincs erőm,se kedvem. Porszívózáshoz pl. egy félórát készültem.
Az éjszakákat egyesenen utálom!
Sokszor felébredek,már sehogy sem jó aludni,és nem megy már olyan könnyen egyok oldalról a másikra fordulni.
Na,jó nem akarlak benneteket ezzel fárasztani, tudom, hogy majd a szülés után elmúlik,csak most még úgy tünik,mintha soha nem lenne vége! Pedig hivatalosan már nincs hátra egy hónapom se (júl.22); holnap kezdem a 36.hetet!