Na itt vagyok megint, kezdem szépen sorjában:
Ez lesz a 100. hozzászólásom!
Sajnálom, hogy úgy jött le, hogy én tévé elé ültetem állandóan Noémit. Ez szerencsére nem így van, mert én aztán a falnak megyek attól, ha vki a tévén lóg. Nálunk a videózás úgy jött, hogy amikor még kisebb volt Noémi, akkor kezdték el reklámozni a "Simi Manó gyerekdalok" videókazit. Nem tudom, ismeri-e vmelyikőtök. Kétféle kiadása van, van, amelyik komolyzenei feldolgozásokat tartalmaz és van, amelyiken gyerkőcdalok szerepelnek. Én azért vettem meg a kazit, mert bíztam benne, hogy felelevenítődik bennem pár gyereknóta és tudok majd dalolászni egyszer normálisan Noéminek, nem csak úgy, hogy az első két sorra emlékszem, aztán a többire már nem és halandzsázni meg nem akartam. Ettől függetlenül frankón nem jött össze az egész, mert kiderült, hogy csak a DVD-változaton van feliratozva a gyerekdal, a sima videón nincsen. Érdekelne, vajon milyen megfontolásból...
DVD-nk nincsen, úgyhogy azért engesztelésképpen néha betettem hallgatni és amire emlékeztem, azt énekeltem. Noéminek nagyon megtetszett, nagyon aranyos képekkel van illusztrálva, nyugalmat áraszt az egész, szóval tényleg nagyon ötletes, csak sajna a szöveg hiányzik... no mindegy. Szval a videózás nálunk úgy van, hogy akkor néz tévét, amikor reggel felkel, mert én addig nyugisan el tudok készülődni, mert tudom, hogy nem éppen a nappaliban ugrándozik az ágyon, vagy éppen nem a macskák kajáját akarja éppen megkaparintani. Úgyhogy nálunk ennyiből kimerül a tévénézés, sajnálom, hogy félreértettétek.
Nekem egyébként is herótom van tőle, mert sajna Balázs úgy szeret kikapcsolódni, ha nézi a tévét, én meg inkább beszélgetnék vele...
Betta, hogy jött be végül az új állás a férjednek? Nagyon-nagyon örülök, hogy rendben vagytok! Egyébként vhogy nem értem, hogy a pasik miért nem úgy lazítanak egy munkanap után, hogy velünk beszélgetnek?
Jó lenne...
De Bettus, és akkor hogyan telik el egy napotok Nikivel? Egész nap együtt játszotok? Hogy tervezed a bölcsit? Múltkor beszéltünk róla...
Tündér,
sajtos-virsli: hogy el ne felejtsem...
Én úgy szoktam még csinálni, hogy amikor hosszában elvágom a virslit, akkor a sajt után teszek rá tejfölt is, majd meghintem egy kis pirospaprikával is és úgy grillezem meg. NYAMI!
Anyukád meddig marad?
Egyébként nem követelmény a szobatisztaság a bölcsiben. Még Noncsi sem az. Bár mostanság mostmár mutatja, ha bekakilt. Ari.
Anyukám: igen, sajna elég régi már az ügy... megszokni sosem fogom, de mostmár talán elfogadom, hogy nincs anyám. Ez van.
Örülök, hogy kilábaltál a mélypontról.
Amikor én is depizek, azzal bíztatom magam, hogy egy pont alá már nem lehet "süllyedni", úgyhogy elvileg minden egyre jobb és jobb lesz. Csak néha lassan mozdul el az ember a holtpontról, de a lényeg, hogy mindig kijutunk belőle.
Persze aztán lesz még vagy ezer ilyen völgy, dehát nem tudunk ellene tenni semmit sem. Meg mindig kettőn áll a vásár, a másik félnek is kéne néha gondolkodnia. Uncsi, hogy mindig csak a nőnek kell okosnak lennie.
Tyű, micsoda duma... GIRL-POWER!
Ja, és igenis máskor is öntsd ki a szíved, jó?
Bea,
én betoji vagyok, nem mernék kézifékkel fordulgatni...
Köszi szépen a vígasztaló sorokat. Igen, abban van vmi, hogy azért tényleg nem babázhat non-stop mindenki, aki ide rendszeresen irogat.
A honlapba még tegnapelőtt belekukkantottam, most majd részletesebben is megnézem. Már az első oldal sem hétköznapi... hűha!
Főzőcske-oldal: igen, már felfedeztem! NAGYON finom kajcsik vannak benne! Érdekes a tejjel készült rakottkrumpli... lehet, hogy egyszer kipróbálom.
Szval 20 évesen jött a második gyerkőcöd. Tul.képpen miért "menekültél" bele?
Na, mostmár abbahagyom...
Szép estét!
Ch.
