Sziasztok!!!
Itten vagyok, ni! Nincs semmi bajunk, nem vagyunk betegek és biztos nem is leszünk! A pocakom óriási, a dokibá reggel megsimogatta és azt mondta: "De kigömbölyödött kegyed!". helyes a pasas, tetszik a kedvessége. (Csak szüléskor is ilyen legyen.)
Én is csak hason tudok jól aludni, kis csalással, egyik oldalon párnával a felhúzott lábam alatt. A lényeg, hogy a Kislányomat ki sem lehet dobni az ágyunkból, ezért forgolódni már nincs nagyon hely, így elsõre jól kell elhelyezkednem, különben oda az egész éjszaka.
Próbálom visszaszoktatni a saját szobájába, nehogy nagy trauma érje a Picuri születésekor, hogy máshol alszunk, másképp és õ pont akkor szorulna ki közülünk. Na, ez így hülyén hangzik, de most még a nappaliban aludtunk
, ezentúl pedig az egyik kisszobában fogunk, mert ott tudunk berendezkedni a kisággyal.
Különben nagyon várja Bálintot, szerepcserét játszik, anya én vagyok a kicsi, a Bálint a nagy, én vagyok a fiú, õ a kiCslány, ilyeneket. Azért nincsenek illúzióim, biztos lesz olyan, amikor azt mondja, hogy mostmár elég a tesóból és vigyük vissza oda, ahonnan hoztuk...
De helyes a kis punás, mert rakodja félre a ruháit, hogy az kell a kisöccsének. És produkálja a tüneteimet: ha hányingerem van, maga elé veszi a bilijét, hogy neki is, az õ hátát is kell masszírozni, a hasát krémezni és a lába is fáradt, mire hazaér(ek) a munkából.
csuda egy pofa!
Majd jövök még, sétáljatok helyettem is sokat ebben a ragyogó napsütésben!
puszi: ildi