Sziasztok!
Köszönjük szépen, jól vagyunk! Anyának lenni nagyon jó dolog, tudtam, hogy nagyon fogom szeretni Manócskát, de nem gondoltam volna, hogy ennyire!
Gyerek nélkül nehéz elképzelni, hogy mennyire szereti az ember a picúrt, de most már tudom!
Kicsit fárasztó ugyan a dolog, de kezdem megszokni az éjszakai felkeléseket. Dini napközben kb. 3 óránként szopizik, éjjel 4 óránként. Ha jól érzi magát, egész nap a hangját se halljuk, néha fáj a pocija (lekopogom, nem sokszor), olyankor se sír folyamatosan, hanem csak nyöszörög, néha felsír, tovább nyöszörög (úgy sajnálom szegényt, mikor látom, hogy szenved
), ez megy fél-egy órán keresztül, aztán vagy sikerül kakilnia és bealszik, vagy csak simán elalszik a nagy erőlködés közben. Pár napja már nem csak eszik-alszik, hanem délelőtt szopi után ébren van és elnézegeti az ágyra akasztható játékait, ilyenkor szoktunk "beszélgetni".
Ti hogy vagytok? Lili jól van?
Ági, veled mi van? Minden rendben veletek? Jelentkezz ha tudsz!
Puszi: Zsuzsi