2002.05.18 14:48
Szerző: Anonymous
Hello Kockás!
Kicsit szomorú vagyok, mert sajna nem találtam meg a fincsi kalács receptemet, pedig biztos, hogy megvan valahol. De ne búsúlj, legfeljebb elkérem mégegyszer. De találtam helyette két másik kenyeret, remélem elfogadod vígaszként :-))
Egyiket sem próbáltam ki, úgy kezdj neki.
-Krumplis kenyér:
-30g élesztõ
-1 evõkanál cukor
-5 e.k. langyos tej
-375g liszt (ki lehet ezt mérni ilyen pontosan?:-))
-500g burgonya
-5 tojás
-1 csipet só
-a forma kikenéséhez vaj
Az élesztõt a tejjel, a cukorral és egy kevés liszttel sûrû folyású tésztává keverjük. A burgonyát mghámozzuk, konyharuhába reszeljük, kinyomkodjuk, és gyorsan a tésztához vegyítjük.
Beleütjük a tojásokat, a sót és a maradék lisztet, sima tésztává gyúrjuk. (robotgép dagasztóvilláival könnyebb) ezután kelesztjük
A burgonyalevet leöntjük, a leülepedett keményítõt a tésztába keverjük. Egy 30 cm hosszú szögletes formát kivajazunk, a tésztát belenyomkodjuk, és duplájára kelesztjük.
A kenyeret az elõmelegített sütõ közepére toljuk, és megsütjük.
(de hogy hány fokon, azt nem írják)
A másik kicsit egyszerûbb:
Házikenyér:
-60 dkg graham liszt
-15 dkg fehér liszt
-3 dkg élesztõ
-0,5 dl hidegen sajtolt olaj
-8 dl víz
-só
-esetleg köménymag
Az élesztõt 2 dl vízben felfuttatjuk, hozzáadjuk a liszthez, olajjal, sóval vízzel összegyúrjuk. ’ órát hagyjuk kelni, majd újra összegyúrjuk. Cipóformát készítünk belõle, és bevagdossuk a tetejét, vízzel megkenjük, és 220 fokos kb. 50 percig sütjük.
Ha valamelyiket kipróbálod, majd számolj be róla. Tipp: Nagymamám sütött régen kenyeret, és õ nem egyben sütötte meg, hanem kis cipócskákat csinált. Így hamarabb átsült, és biztos, hogy nem maradt nyers a közepe.
-.-
A holland boltnál ugyanarra gondoltunk. Ez a bolt valamikor az Egyház köz sarkán volt, és ott volt kiírva hogy import ruha, vagy valami hasonló. Meg ott még dobozban is voltak cuccok, nem csak a polcon. Amikor elköltöztek, akkor írták ki a kirakatba az új címet, ami az országzászló tér.
Waldorf: azért nem írtam, mert nem igazán van róla véleményem, ugyanis nem nagyon ismerem. Hallottam már róla, tudom, hogy mi a lényege, de engem nem igazán érdekel, ezért bõvebben nem is néztem utána. Ez az érdektelenség pedig onnan ered, hogy valamikor olvastam a nõk lapjában, hogy az egyik gyerek oda jár, nagyon szereti, imád suliba járni, de még harmadikos korában nem tudta a szorzótáblát. Ez nem is volt baj, azt mondták, majd megtanulja, ha megérik rá.
Szóval, ez nekem túl laza. Lehet, hogy van olyan gyermek, akinek pont ez a lazaság kell, hogy teljesítsen valamit, de a saját gyermekembõl kiindulva, úgy éreztem, hogy neki kellenek a korlátok, és kell a húzóerõ (jól teljesítõ osztálytársak) hogy jól tanuljon. Nincs is vele gond, szeret suliba járni, és szeret tanulni is. Ezért nem is foglalkoztam a waldorffal.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy rengeteg dícséretet hallani, úgyhogy rossz nem lehet. Az én lányom montessorri oviba járt, ami állítólag ellentéte a waldorfnak, de ezt azért én nem mondanám. A lényeg, hogy egy olyan jó alapot kapott az oviban, hogy lazán végezte az elsõ-másodikat, külön gyakorlások nélkül. De nem csak õ, hanem a többi ovistársa is. Én ennek vagyok híve, bizonyos korlátokra szüksége van a gyereknek. Ja, és a lényeg: mindegy, hogy milyen suliba jár, a tanítónéni személye meghatározza az egész késõbbi hozzáállását a tanuláshoz. Nekünk szerencsénk volt.
Waldorf ovicsoport mûködik a kert utcai oviban, nem tudom, hallottál-e róla. Azt hiszem, csak délig van. Talán ott is érdemes lenne tájékozódni.
Nem unjátok még, hogy tele van velem a topic?
Hol bújkálnak a többiek ????
A másik kérdésedre a válasz lehet, hogy elkeserít, de én egyáltalán nem nézem a csomagolást. Esetleg akkor, ha árban is van némi különbség. Pl. a visszaválthatós kóla olcsóbb, mint a PET-es., és tudom, hogy benne ugyanaz van.
ennyi elég is belõlem, sziasztok!