Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Multiplusz, és Ildi!
egyáltalán nem az ellentmondás kedvéért, csak hogy ilyen is van:
nekem pl. csak vizelet-katétercső volt (amíg meg nem ígértem hogy inkább elszédelgek a WC-ig, kb 10-12 óra csaszi után, mert akkor kihúzták) hasi drén nem volt.
AKkor és ott minden nap KÖTELEZŐ volt lezuhanyozni, a sebet is természetesen, a kötésen át érte a víz, rögtön zuhany után volt a kötéscsere, fertőtlenítéssel.

Nekem vajúdás késői szakaszában, a kitolási fázis kezdetén, sürgős, altatásos császár volt, PIC-re kerülő babával.
Ezért (?) ennek ellenére (?), na meg mert a második babáról van szó, már a harmadik naptól nagyon sok tejem volt. 6-8. napon a többi korababának 1 liter felesleges tejet tudtam leadni éjjeli fejésből....
Szóval lehet tejci császár után is, rendes mennyiségben Kép
hajrá, ügyesek legyetek!
 
 


Nekem sem volt drainem és még katéterem sem mire kivittek a szobába. Viszont volt branül a kezemben vagy három napig, azon keresztül kaptam antibiotikumot. 5óra 10-kor császároztak altatásban és 9kor már zuhanyoztam. Varratszedésem sem volt, mert felszívódóssal varrtak. Másnap már a kötés is lekerült és csak egy spéci spray-vel fújta be a dokim ami képezett egy védőréteget rajta és azzal lehetett zuhanyozni.

Most is csaszim lesz legkésőbb két hét múlva, de spinállal, mert két babát kell kihámozni a pocakomból és a régi csaszi helyén is valószínűleg összenövések vannak.
 
 


Nekem a növérek azt mondták, lehet zuhanyozni, a dokim meg kiakadt, hogy miért mondják mindig ezt, amikor nem érheti víz a sebet. Ezért VSZ az orvost meg kell kérdezni, biztos többféle módszert, anyagot használnak, attól is függ.
Szopival kapcsolatban: Pildinek igaza van, ha programcsaszi vajúdás nélkül, akkor esetleg több idö kell a tejhez, mert idö kell a hormonoknak. Ezért ha lehet kicsit vajúdni a mütét elött, akkor érdemes. Ha végigvajúdik valaki és utána van mütét, akkor általában -elvileg- ugyanúgy indul a tej, itt a probléma inkább tényleg az, hogy esetleg komplikációk vagy az általános közérzet, fáradtság miatt ritkábban/késöbb kerül mellre a baba, ezért lehet némi csúszás a tejbelövelléssel. Császárnál nem EDÁt hanem spinált fogsz kapni.
Elég nyomorultul érzi az ember magát a mütét után, de ha megengedik, mert nincs semmi gond, akkor eröltetni kell kicsit a mozgást, mert hihetetlen tempóban regenerálódik az ember, minden egyes felkelés jobb. Csak azért írom, nehogy kétségbeess az elsönél, az nekem elég sokkoló volt, de estére már mintha kicseréltek volna. Gyors a felépülés, nyugi.
 

 
 

Most találtam ezt a topicot és egyhuztomban végigolvastam.
Az én kislányom májusban született császárral, mert farfekvéses volt. Pedig volt idő amikor jól feküdt, a 33. héten derült ki hogy faros, utána mindent megtettem hogy megforduljon, homeo bogyót is szedtem, mégse. A dokim programozott császárt akart, ha már úgyis műtét lesz, én meg spontán akartam szülni. Egy ideig úgy is tűnt, megpróbáljuk spontán farosan is, de az utolsó 2 hétben, a több megkérdezett orvos győzködésére nagy vívódás után elfogadtam, hogy ha nem fordul meg sokkal biztonságosabb a csaszi, különösen, mert nagy BPD-t mértek. De szurkoltam, hogy megforduljon és a spontán beindulást mindenképpen akartam, meg vajúdni is. Ezeket a dokim megígérte. 2 nappal hordtam túl, amikor május 13-án 11-kor folyni kezdett a magzatvíz és rögtön 3 perces fájásaim lettek, de még elég gyengék voltak. Reggel még amnioszkópiás vizsgálaton voltam, 1 ujjnyi volt a tágulás. 13 órakor már 2 perces fájások voltak és erősödtek, fekve már elég rossz volt. Sétáltam és még bíztam benne, hogy valami csoda folytán megfordul. Amikor negyed 5-kor megvizsgáltak, még mindig csak 1 ujjnyi voltam mint reggel(!) sehova nem haladt, viszont 1 perces fájásaim voltak és az egyik szülésznő azt mondta, hogy az arcom alapján elég "jó" fájások ezek. A doki megkérdezte, hogy mostmár 5 órát vajúdtam, mire várunk még. Így aztán elkezdtek előkészíteni a műtétre. Akkor muszály volt feküdnöm, az egyik szülésznő borotvált, a másik az infúziót kötötte be, míg a férjem olvasta a spinális érzéstelenítésre vonatkozó papírokat amiket alá kellett írnom. Közben 1 perces "jó" fájásaim voltak, és ennyi macera mellett nem tudtam a légzésre koncentrálni, így lényegesen jobban fájt, annyira, hogy azt gondoltam, ha már úgyis műtét, gyorsan kössék be azt az érzéstelenítőt, mert én ezt nem bírom ki. Engem ez is megviselt lelkileg, hogy nem tágultam és hogy azokat a fájásokat már nagyon rosszul viseltem: hogy szültem volna meg? Mégsem lennék olyan erős mint más asszonyok? Ez már akkor rosszul esett. Aztán betoltak a műtőbe. Mielőtt áttettek az asztalra kértem várják meg a következő fájást, mert közben nem tudtam volna kapaszkodni. Mielőtt beszúrták a gerincembe ugyanezt kértem, mert fájás közben nem biztos, hogy mozdulatlan tudtam volna maradni. (Az altaóorvos meg is lepődött, hogy itt fájások vannnak?) Aztán melegedni kezdett a lábaam, már nem éreztem, azt mondták már nem fájunk, de én még fájtam egyet. Aztán elmúlt. Ez nagyon jó volt. De az nem, amit senki nem mondott és nem készített fel rá: a csillapíthatalan reszketés. Mntha fázna az ember. Nagyon rosszul esett, hogy ennyire nem tudom kontrollálni a testemet és borzasztóan zavart. Pedig ez egy lehetséges mellékhatása a spinális érzéstelenítésnek. Meg az is megdöbbentett, hogy mennyire húzgáltak a dokik amikor a sebet tágították, billegett az egész testem az asztalon. De nem félem, csak a reszketés borzasztóan zavart. Mindenki izgult, mert régen volt már olyan császár, hogy nem tudták a baba nemét. Amikor megmondták, hogy kislány borzasztóan örültem, mert én kislányt szerettem volna, de a pocakom állásából és más jelekből a legtöbben fiút jósoltak és valahogy én is úgy éreztem. Ennyit az anyai megérzésről. A férjem egy üvegfal mögül végignézhette az egészet és amikor a doki 17.05-kor kiemelte a babát rögtön látta, hogy lány, mivel ugye a popsija volt előre. Kép Aztán bebugyolálták, megmutatták nekem, pár méterről, de nekem borzasztó messzinek tűnt és elvitték mérni, mosdatni, ahol apuka végig vele volt és utána rögtön a kezébe adták. Már ott vártak, amikor engem kitoltak a műtőből és egy csecsemős nővér rögtön segített mellre tenni, kicsit oldalra fordulva feküdtem. 5-6-ot szippantott és elaludt. Nagyon jó érzés volt, eltekintve a reszketéstől, ami kb 1 óra múlva, fokozatosan múlt el. 24 órán át nem kelhettem fel, de a lányom végig velem volt, nehézkesen és fájdalmasan forogtam egyik oldalról a másikra, és mindig meg kellett kérni egy nővért, hogy fogja meg addig a babát. Éjjel többször sírt szegénykém, én meg kétségek között nyugtatgattam. Aztán jött a szoptatós nővér és közölte, hogy éhes a gyerek, ad neki pótlást. Én reménytelenül néztem rá, hiszen volt előtej rendesen, csak a lány 5-6 szippantás után mindig bealudt. De azt hittem a nővér tudja mit csinál, engedtem, csak azt kértem ne tápszert adjon, hanem anyatejet. Úgy megrakta a bendőjét a lányomnak, hogy az egyhuztomban 6 órát aludt utána. Utána ismét az 5-6 szippantás után elalvással kínlódtunk, de rájöttem, ha engedem pótolni akkor nem fog szopizni, így nem engedtem. 24 óra után felkelhettem és rögtön zuhanyozni kellett. Nagyon rossz volt mozogni, de mondták, hogy erőltetni kell, mert akkor gyorsabban javul. Egyáltalán nem volt kellemes, de ez kívülről nem látszott, mindenki azon csodálkozott, hogy milyen virgoncan mozgolódok, még a doki is azt mondta, ha nem tudná hogy hasi műtött vagyok nem mondaná meg. Pedig én igencsak rendesen éreztem. Meg mivel engem kapcsoztak nem tudtam kiegyenesedni. A szoptatáshoz még annyit, hogy miután lekerültünk az osztályra mondtam a gondom, hogy segítsenek, de a nővér a vizitnél csak megnézte hogy teszem mellre a gyerket, azt mondta minden oké, szopik ez a gyerek és otthagyott. Amint kilépett az ajtón Dana elaludt és megint csak pár kortyot evett. Délután bezzeg jöhetett segíteni, mert már annyira elkenődtem, hogy hiába kérek többször is segítséget le se tojnak, hogy sírtam, ezért a szobatársam szólt, a gyermekágyi depressziótól meg nagyon félnek, ezért rögtön jöttek segíteni. Csak egy kis sírás kellett. Kép De az én lányom annyira aludt, hgoy még a csecsemősök sem tudták felébreszteni, hiába masszírozták vörösre a fejét, vállát, gyűrkélték a lábát, kezét, rá se hederített. Aztán az egyik megmutatta, hogy tudom függőlegesen szoptatni, de még úgy is rázogatni kellett a buksiját, csak akkor nem aludt el. De ez nehéz volt, mert teljesen egyenes gerinccel kellett ülni és legalább 40 percbe, de inkább 1 órába telt mire meg tudtam szoptatni, még így is. De megérte, mert a csak anyatejes lányom, aki 3050 g-al született, 2940-el vitük haza, 3 hónaposan már 6650 g volt.
Szoptatás: tessék erőltetni! Mindent kipróbálni, mindenkit megkérdezni, minden áldozatot meghozni, hátha sikerül. Én ettől féltem, hogy nem fogok majd tudni szoptatni, mert anyukám sem tudott, bár a húgom meg igen (16 hónapig mindkét gyereket) de végül sikerült. Igaz rengeteget telefonáltam a kórházból, többször hívtam még a húgomat is Angliában, mivel ő volt az egyetlen akit ismertem, hogy jól tudott szoptatni, jó kis mobil számlát csinálva ezzel, de a sok tanács és lelki támogatás kellett.
Ami még azt illeti, hogy szültem volna meg műtét nélkül: a húgom az első gyerekét 26 óra alatt szülte meg. Magyarországon manapság ennyit nem engedik vajúdni a kismamákat, oxitocint adnak és ha az sem segít, akkir fájásgyengeség miatt császároznak. Úgyhogy valószínűleg jó hosszú vajúdás várt volna rám, mert a popsi nem is tágít annyira, mint a beékelődött kemny buksi.
A császárt bár felkészültem rá mégis sajnálom, bár muszály volt a baba egészsége szempontjából, most sem rizikóznék, de nagyon hiányzik, hogy a hasamra tegyék. Nagyon bízok benne, hogy a következőnél sikerül spontán szülnöm!!!

Bocsánat, nagyon hosszúra sikerült.

Leone

KépKép
 
 


Sziasztok!
Moncaberta!
Azért kellett másodszor is csaszval szülnöm,mert vékony volt a hegem,és szétrepedhettem volna az erőlködésben.Ha van még kérdésed kérdezz nyugodtan.
Az én császárom az első be volt tervezve,az ikrek miatt.Kellett várni mig valamennyire kitágulok,majd olyan ideges voltam,hogy utána már csak arra emlékszem,hogy feküdtem a műtőágyon,kapok infúziót,és fel kellett ülnöm,hogy megkapjam az érzéstelenítőt,amitől nagyon féltem.Utána teljesen meleg lett a testem,és egy idő után már nem is éreztem a mellkasomtól lefele semmit.Nekem a legrosszabb élményem az volt az egészben,hogy elkezdtem remegni,és már rég kitoltak,én még mindig remegek,mint a kocsonya.Az egész műtét nem tartott tovább 20 percnél.Utána 24 órán keresztül nem kelhettem fel,és amiután felkeltem,megkaptam a ricinusolajat,amitől majdnem hánytam.A második is szinte teljesen ugyan az volt,csak kicsit tovább tartott.És már nem ricinust kaptam,hanem sűrű cukrot vagy mit.

 
 


Multiplusz!

Nekem az elso surgossegi csaszi, a masodik programozott volt. Az elso gyerekem soha nem akart szopni, a masodik ot honapos most, es kizarolag szopik jelenleg is. Amit maskepp csinaltam a masodiknal:
amint kitoltak a mutobol, kertem a gyereket a kezembe. Azt mondtak, majd ha tudom mozgatni a labam. Hat en mozgattam, es meg is kaptam a babat. Rogton raraktam a cicimre es ra is cuppant a draga. (Az elso csak aludt, mindketten faradtak voltunk a hosszu sikertelen vajudas utan, en szinte nem is voltam magamnal, es a reszketestol nem tudtam fogni a babat. A ferjemen kivul nem segitett senki.)
Amig az orzoben voltam hat oran keresztul, nem adtam vissza a csecsemosoknek. Akkor sem, mikor jottek erte, avval a dumaval, hogy mar biztos faradt vagyok. Sokkal magabiztosabb es nagyszajubb voltam, mint az elsonel. Hat ora alatt tobbszor mellre tettem, ez biztos sokat szamitott.
Masnap a csaszis szobabol atkunyeraltam magam a babas szobaba. Ejjel sem adtam be a fiam a garazsba. Ez nagyon fontos! Nehogy besarguljon, mert aluszekony lesz, kesobb mehettek haza, stb. Szoval szerintem ki kell birni azt a par ejszakat. Mi megbeszeltuk harman a szobatarsakkal, hogy mindharman a babainkkal alszunk, nem is aludtunk, mert valamelyik mindig kerte a nasit... De mai napig mindharom baba szopik, mi pedig osszejarunk :-).

A mutet:
elsonel volt drain csovem, masodszor nem. Nem tudom, mitol fugg.
Hat oraval a mutet utan egyedul zuhanyoztam, szulesznoi felugyelet mellett. Rogton kivetettem a katetert, mert a betetcsere miatt ugyis ki kellett menni a WC-re, akkor minek a kenyelmetlenseg?
En is csak azt tudom mondani, minel tobbet mozogsz, annal gyorsabban gyogyulsz. Hihetetlen gyorsan regeneralodik a szervezet egy ekkora mutet utan is. Oldalra fekve volt a legjobb szoptatni, mai napig ez a kedvenc helyzetunk Mateval. Eleinte segitettuk egymast a szobatarsakkal.
Es igyal sokat!

A remeges egyebkent masodik mutetnel teljesen elmaradt, valszeg attol is fugg, hogy elotte mennyire farad ki az ember a vajudasban.

Sok sikert es ne felj!

Eva
 
 


Sziasztok!
Én közel 3 éve szültem a kisfiamat, császárral. A "császár utáni szülési esélyek" topikban leírtam már, hogy eléggé megviselt, mert úgy ahogy ti, én sem voltam rá felkészülve. Annyian leírták már előttem, amit én is érzek (azóta is), hogy nem volt így teljes a szülés és, hogy "milyen nő vagyok én, hogy még szülni sem tudok rendesen?". Persze tudom, hogy ez hülyeség, de akkor is legbelülről még mindig ezt érzem. Talán ezért is van, hogy a kisfiamat két és fél évig szoptattam. Mondjuk emiatt is állandóan cseszegettek, de nem hagytam magam eltántorítani. Csak azért hagytam abba a szoptatást, mert megint terhes vagyok és nagyon fájt a cicim. Szerencsére meg tudtam beszélni a kisfiammal, hogy mi a baj és magától lemondott a cicizésről.
De visszatérve a császárhoz. Nem is csak az volt a baj, hogy nem ment természetes úton a szülés - nem tágultam -, hanem inkább, ami utána volt, illetve nem volt. Elvették a babát, csak egy percig láthattam, miután kitisztították a hasam, azonnal felvittek a szobába és csak másnap láthattam a kisfiam. Na jó, ez nem 24 órát jelent, mert éjfélkor szültem és délelőtt 10-kor már ott álltam a csecsemősszoba előtt, hogy látni akarom a gyerekem. Eléggé fájt a seb, de gyáltalán nem érdekelt, ahogy meglett a helyem a babás szobában (11 körül), már költöztem is át. Attól kezdve nem is engedtem el a kisfiam, csak a fürdetés idejére. A tej is beindult rendesen a második napon.
Az első gyereknél még olyan kis béna az ember, (tisztelet a kivételnek), nem? Nem mer szólni semmiért, nem mer kérni semmit, vagy ha igen, akkor is csak félve és ha elutasítják, nem erősködik tovább. Én már 1000X is végiggondoltam, hogy mit fogok másként csinálni a következő szülésnél. Valószínűleg az is császár lesz, de azért majd küzdök, amíg lehet, hogy ne így legyen. Szóval előre meg fogom beszélni az orvossal és/vagy a szülésznővel, hogy igenis én is ott akarok maradni a fiammal (mert a második is fiú lesz) és a férjemmel a szülőszobában egy kis ideig, mint más anyukák a normál szülés után. És azért is megszoptatom a babát! Neki is jár. És ha nem tudok majd megggmozdulni, akkor a férjem segíteni fog. És a lefejt tejet sem a mosdóba fogom önteni(mint anno), hanem odaadom a picinek a hülye cukrosvíz helyett, amit a nővérek adnak. És még egy csomó dolgot elhatároztam, ami nem jut most eszembe. Mindenesetre nem hagyom még egyszer, hogy átlépjenek rajtam és a fiamon.
Bocs, ha kicsit hosszú voltam és ismételtem, amit előttem már sokan elmondtak, de annyira kikívánkozott.
Üdv mindenkinek:
Szilvi
 
 


Szia Szilvi!

Nagyon helyes, hogy mindent végiggondoltál, mit fogsz másképp csinálni. Én is ezt tettem a másodiknál, és sokkal tudatosabban, határozottabban csináltam mindent. A második baba is császárral született, de jó élmény volt a szülés is és a szoptatás is ment. Jó Neked, hogy az elsőt szoptatni tudtad. Én pont ma gondoltam kb. ezredszer végig miközben a kistesót szoptattam, hogy mennyi mindent rontottam én el, és hányan segíthettek volna nekem, akik nem tették, és mennyi mindent nem tud egy kismama, aki először szül, hiába olvas el mindent.
Mennyire szükség lenne rá, hogy biztos ami biztos, kicsit a császárra is felkészüljön a kismama, és tudja, hogy akkor is megkaphatja a babát, és szoptatni is tud, csak küzdeni kell a babás szobáért, meg a cukrosvíz ellen.

Éva
 
 


Szia Sylvike!
Én szept. 23.-án lesz három éve, hogy szültem császárral. A terhesség alatt végig attól féltem, hogy császárral kell megszülnöm a gyermekemet, de amikor közölte velem az orvosom, hogy mi a helyzet már nem nagyon érdekelt, csak az, hogy túl legyek rajta. Én nagyon kellemesen csalódtam benne, mert nagyon klassz volt az egész. Most már azt mondom, hogy a másodikat is szeretném császárral a világra hozni.Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet,de én azért vagyok ezen a véleményen, mert én ezt ismerem tudom milyen érzés, a temészetes szüléstől viszont félek.Kérlek írj nekem!
A címem:horvath.tamas@entrnet.hu
 
 


Szia Mandika!
Küldtem e-mailt.
Szilvi
 
 


Szia!

A férjemnek pont ugyanaz a véleménye, mint neked. Ő nem is érti, hogy mit izgulok, szerinte sokkal jobb volt így.
Tény és való, hogy jó pár előnye van a császárnak. Például úgy kitisztítottak belül, hogy csak pár napig folyt egy kevés vér, a szobatársam meg félóránként rohangált a klotyóra betétet cserélni és elég hosszú ideig tartott neki a tisztulás (azóta nagyon jó barátnők lettünk, azért tudom). És a gátmetszés is sokáig fáj állítólag. Nekem ez a seb a hasamon addig fájt csak, amíg ki nem szedte belőle a doki a varratot.
Én a rendes szülésnél egyedül a gátmetszéstől félek. De ezt a kellemetlenséget szerintem lenullázza az az érzés, amikor kibújik a kisbabád, a kezedbe adják és átölelheted, megszoptathatod. Engem nem altattak, úgyhogy nagyjából képben voltam, hogy mi történik körülöttem, mégis elvitték a kisfiam, én meg mehettem vissza a szobába. Az biztos, hogy legközelebb ezt nem fogom hagyni. A császáros babáknak is jár, hogy odabújjanak az anyukájukhoz, nem csak a normál úton születetteknek, nem?
Neked miért kellett császárral szülni?

Üdv:
Szilvi
 
 


Sziasztok!

Nekem tegnap volt a három éves évforduló. Még most is rossz érzés, pedig ha nincs császár, ha 100 éve van, vagy a világ egy távoli kis zugában vagyunk, belehaltunk volna. Ráadásul a fiamat átvitték a Koraszülött Osztályra (vért kapott, időre született, normál súllyal) és csak a harmadik napon mehettem át hozzá.
A másodikra már úgy készültünk, hogy ne történhessen meg mindez. Sajnos másodszorra is császár lett, de kétórásan már szoptattam és nem volt velem kevesebbet a Babám, mint a spontán szült Anyukáknál.
Sajnos a lelkemet ez a második is eléggé megviselte, de ami a műtét után történt, attól jobbat már nem kérhettem volna.

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Nekem is kellemes emlék a császár én igy szeretnék szülni megint majd, igaz neked nem is lehetne másként. De nagyon féltem töle, nagy fájdalmak nem is voltak, pedig arra számitottam.
Viszont az nagyon rossz volt hogy a babát csak du.3kor hozták akkor is csak éppen megmutatni, pedig reggel 8:20-kor született. Szoptatni meg csak másnap kaptam meg, pedig folyt a tejcsi.

Karmen

Kép

Kép

Karmen
 
 


Hahó,
beszállnék én is a témába Kép Kriszi vagyok, a kislányom 22 hónapos, most várjuk a kistesót (de ő még nagyon pici). Nekem annak idején a szemfenék-állapotom miatt végig a fejem felett lebegett a császáros szülés, de végül sikerült spontán. De elég nehezen ment a vége, ugyanakkor a gátmetszést nem is éreztem, illetve alig vmit, annyira el voltam foglalva a tolással meg a tolófájásokkal. Azt, hogy fájt volna, igazán nem mondhatom. Szerintem a hüvelyi szülésben ez a legkisebb probléma (nekem legalábbis ez volt). A varrás, na az már lehet egy komolyabb dolog, engem legalábbis egyszer felfejtettek és újravarrtak Kép Meg aztán a fájdalomcsillapító szuri, amit a varráshoz kaptam, csak kívül hatott, a belső varrásnál nem segített - a párom kezét rágtam fájdalmamban Kép De gondolom, ennek is van enyhébb és súlyosabb változata, és nekem a súlyosabb jutott. Ugyanakkor kívül-belül felszívódó varratot kaptam, a fájdalom a gátseb miatt elhanyagolható volt (egy kis enyhe szurkálás az első egy-két napon), a második napon simán ülve szoptattam, és a "varratszedés" csak annyi volt, hogy a doki levágta a csomót a végéről (ugye a cérna felszívódott) Kép Szóval én ha félek vmitől a szülésben, az nem a gátmetszés. Vannak félelmeim persze most is, de ezek inkább a babához, az ő egészségéhez, állapotához kapcsolódnak, meg a szülés utáni első időkhöz.

Félelemmentes napokat mindenkinek,
üdv
Kriszi
 
 


Jesszusom, bocsánat, most látom, hogy ezt a hsz-t nem is ide szántam, hanem egy topikkal feljebb, a szülés előtti félelmekbe Kép Bocsánat az offolásért, üdv Kriszi
 
 


Sziasztok!

Ikreket váró kismama vagyok, a 29. héten.
Várhatóan császárral fogok szülni, az elhelyezkedésük ill. a termetem miatt is.
Cerka! Láttam hogy ikreket szültél te is. Hanyadik héten jöttek világra a picik?
Május 30-ra vagyok kiírva, de biztos hamarabb jönnek, a dokim azt mondta, május 01 után fellélegezhetünk. Drukkkolok, hogy bírják odabenn.

Mindenkinek szép napot!

Üdv.:

Kriszta
Vendég
 


Most látom, hogy butaságot írtam, 28. héten vagyunk.Kép))
Üdv.
Vendég
 


Sziasztok!
Úgy tűnik, a Margit kórházban fogok szülni nyár közepén, programozott császárral.
A dokimat még nem faggattam ki, de a neten nézelődve megrémültem, hogy a császárt nem EDA-val, hanem spinális érzéstelenítéssel csinálják.
Igaz ez? Vagy kórház/doki függő?
 
 


Abessza!

Ne félj tőle! Margitban szültem három éve sürgősségi császárral, akkor a már előzőleg beszúrt epi nyomán adták be az érzéstelenítést. Pont egy éve pedig megint csaszi lett, de programozott, és spinális érzéstelenítéssel. A szuri érzete ugyanaz volt, gyakorlatilag nulla. De a spinális sokkal jobb hatású volt. Semmi remegés, hidegrázás, nem éreztem a ráncigálást, csak egy kis finom melegség öntött el derékon alul.
Persze biztos az is számított, hogy három éve 12 óra vajúdás után kifáradva, felkészületlenül, pánikban estem át a műtéten.
A Margitban a programozott csaszi nekem szép szülésélményt adott. Nyugisan előkészítettek, mindenki kedves volt, elmondták mit miért csinálnak, műtét közben az anesztes beszélgetett velem, elmondta éppen mi a helyzet a lepedőn túl. Úgy állították a kisbabás asztalt, hogy lássam a fiam, miután kiemelték, aztán engem még stoppoltak, de behozták a babát, hogy jól megpuszilgathassam.
Szóval ne izgulj. Ha már csaszinak kell lenni, legalább felkészülhetsz rá, és a spinális érzéstelenítéssel jó élmény marad a szülés. Mire a műtős kitolt a műtőből, már mozgatni tudtam a lábam, és kértem a babát. Meg is kaptam, hat órán keresztül vissza se adtam.

Szia,
Éva
 
 


Sziasztok!

Éva!
Nekem két spinális volt. Az egyik hidegrázós, ráncigálós, a másiknál szinte semmi ilyesmit nem éreztem. Úgyhogy nem ezen múlik. De hogy min???

Abessza!
Tulajdonképpen mitől rémültél meg?

Snoopy!
Nem jársz erre véletlenül?

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Nekem volt egy olyan spinálom, ami eleinte mint a moziban, amig a gyerkőket (kettőt) kikapták, abszolút semmit nem éreztem, majd utána apránként egyre többet. A másodiknál viszont abszolút éreztem a ráncigálást. Mondjuk ez lehet attól is, hogy egy, de jóval nagyobb gyerkőcöt kellett kihalászni.
Meg gondolom a dózis, hogy mekkorát kapsz, meg mennyire sikerül jó helyre szúrni.

Ildi

Ildi
 
 


Köszi, Evaanya, jó jót hallani a kórházról! Kép Neked a Misgav-Ladach féle eljárással csinálták a császárt, aminél kevesebbet vágnak és állítólag kíméletesebb?

Kbetti, attól vagyok kissé bizonytalan, hogy igyekszem minél több infót összeszedni a műtétről és sok helyen azt írják, a spinális érzéstelenítésnél azért jobb az EDA, mert ott a gerinccsatornát körülvevő térbe (nem az agyburka alá) juttatják a gyógyszert egy kanült beültetve, amin keresztül adagolni tudják -tehát figyelembe veszik az egyéni különbségeket, nem egy adagban nyomják be. (Így az EDA-nál műtét után is lehet érzésteleníteni, hisz a kanül bent maradhat.)
Másrészt személyes tapasztalatokból azt hallottam, a spinálisnál sokszor nem találják el elsőre a helyet, így össze-vissza lyuggatnak.
Harmadrészt a spinális után 24 órát feküdni kell és az ismerőseimnek állatira fájt a fejük.

Persze olvasván a ti tapasztalataitokat elbizonytalanodom. Kép

Ami még fura, hogy a dokim, aki egy "vén róka", mikor felvetettem neki a Misgav-Ladach módszert, azt mondta, olyan nincs, hogy nem kell vágni (ezt én sem gondolom, csak azt, hogy kevesebbet)...
Ezt mondjuk vele kell tisztáznom, mert nem akarom, hogy azért, mert ő mást szokott meg, ne a legjobb módszert alkalmazza rajtam.
 
 


Abessza!

A Margitban négy órával a műtét után fel kell ülni leveskét enni. Először megszédültem, akkor vissza, majd kicsit később újra próbálkoztam a saját tempómban. Hat órával műtét után egyedül zuhanyozni kell. Persze a szülésznő ott áll és segít, de alapvetően tök jó érzés, hogy ilyen hamar összeszedi magát az ember. Én nagyon meg akartam kapni a gyerekemet, úgyhogy igyekeztem bizonyítani. Szó nincs 24 óra fekvésről.
A módszert nem tudom. Kívül kb. egy arasznyi heg van, talán a gyerek vállszélessége :-). Egy éve szültem, alig látszik.
Nem tudom, min múlik, hogy van-e hidegrázás, ráncigálás. Az biztos, hogy második alkalommal kaptam valami jó kis koktélt is, amitől csudijó kedvem lett. Bár a többiek is vidámak voltak, és a dokik pl. biztos nem ittak semmit előtte :-)

Éva
 
 


Köszi a választ, Evaanya! Most aztán végképp nem tudom eldönteni, melyik érzéstelenítés lehet a jobb, egyre inkább úgy tűnik, teljesen egyén- és kórházfüggő, fáj-e a feje az embernek, elsőre eltalálják-e a spinálisnál a szúrást, vagy döfködnek égbe-világba stb.
Érdekes, mi lehet az a jó kis koktél, amit kaptál? Mikor kaptad?

Mennyi idő után engednek haza?

Még az lenne a kérdésem (elég amatőr ez is), milyen szintű vérzésre kell számítani szülés után?
 
 


Abessza!

Sajnos, receptet nem kaptam a koktélhoz. Pedig néha itthon is jólesne, mondjuk, mikor front van és a két kicsi fiam tiszta hiszti... Műtét előtt nyomták szerintem be. Elég hosszadalmas az előkészítés, én igazából csak akkor kezdtem el izgulni. Előző éjszaka aludtam, mint a tej. Mikor befektettek és megláttam az ismerős helyet,dokikat meg szülésznőket, elöntött a nyugalom. Persze hozzá kell tenni, veszélyeztett terhes voltam, és minden napért hálát adtunk, hogy nem indult be a szülés. Szóval szinte boldog voltam a műtét előtt. Pláne, mikor kiderült, hogy a Máté nyaka köré tekerte kétszer a köldökzsinórt.

Kedden szültem, szombaton reggel elengedtek.

Véreztem elég rendesen. Nem rohangáltam kevesebbet, mint a normál szülők. Minden egyes szoptatás után futás volt. Mivel babás szobában voltam, sokat szoptattam, hát...Az volt a fura, hogy ugye katétert raknak be a műtét előtt, amibe a vizelet folyik. Viszont hat óra őrző után kórterembe kerülsz, és a betétedet neked kell cserélni. Most ecseteljem, mekkora élmény frissen műtve betétet cserélni úgy, hogy még a katéter is lóg belőled klassz kis zacsival a végén? Szóval én egy órát bírtam, aztán megkértem az ügyeletes szülésznőt, vegye ki a katétert. Utána már jobb volt.

Biztatlak, mert két szülésem alkalmával kb. 15 császáros anyukával találkoztam a Margitban, és másokkal is beszéltem, akik máshol szültek, összesen egy fejfájóssal találkoztam.
Viszont egyik barátnőm a Schöpfben szült császárral, neki 24 órát feküdni kellett, és sokkal nehezebben szedte össze magát. Szerintem a Margitos rendszer jobb.

Éva
 
 


Sziasztok!

Én még új vagyok itt, de örömmel látom hogy van ilyen téma is. Én 2 éve szültem császárral ráadásul a 27. hétre született meg a kisfiam. (szerencsénk volt, és hála az orvosoknak egészséges és nagyon aranyos kisfiú)
Az ok az volt, hogy levállt a méhlepény. Engem hosszában vágtak.
Most az a helyzet hogy szeretnénk neki tesót, de én eléggé félek egy újabb terhességtől, meg persze a műtéttől is. Elég sokat olvasgatok a császármetszésről, mivel így szülhetek másodszorra is. Ezek között olyanokról is olvastam ami elrettent a dologtól. Azaz arról, hogy milyen kockázattokkal jár a műtét (sebfertőzés, összenövések, vérrögök kialakulása stb....)
Ezek miatt megijedtem. Nektek mi erről a véleményetek?
Bár ahogy végigolvastam az írásaitokat, kezdem megint kicsit optimistábban látni a világot.

Esetleg van köztetek olyan akinek szintén hosszában vana a vágása? Ennek vajon van befolyásoló hatása egy következő műtét esetén?
ÉS lehet hogy marhaságot kérdezek, de a hason lévő heg a terhesség során nem okoz problémát?
Vendég
 


Sziasztok, én is új vagyok, de elmesélném röviden, hogy nálam hogyan volt. 2004. december 16-án szültem fájásgyengeség miatt császárral. A seb nagyon gyorsan gyógyult, este fél 8 kor történt a műtét, másnap reggel önállóan zuhanyoztam, és minden nap egy kicsit jobb lett. Szerintem megéri, pláne ha szükságes. Én csak jót tudok mondani a császárról:-))
Köszi, és szia mindenkinek.
 
 


Sziasztok!

Én is császárral szültem 2004. november 5-én. Spinális érzéstelenítőt kaptam, semmi negatív hatása nem volt, fejfájás sem. Műtét után 8 órával mentem zuhanyozni. Hát nem egy leányálom az első felkelés, de a seb tényleg hamar gyógyul. Szóval akik a csaszi előtt állnak, ne izguljanak, ki lehet bírni. És ennyit megér, hogy a babának ne legyen baja.

Timi

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!
Végigolvastam hozzászólásaitokat és úgy látom minden korházban más az eljárás császár után.
Én a 27. hétben vagyok és ikerbabákat várok. A dokim a Nyírő Gyulában van, hát ott kell szülnöm, biztos császárral.
A gond az, hogy ma kaptam meg a szülés utáni napokra vonatkozó felvilágosításokat a csecsemő osztályon és hát elsírtam magam.
A nővér ismertette hogy:
1. 24 óráig nem kelhetek fel
2. A babákat "egy keveset" ideadják az első nap
3.Éjszakákra szigorúan elviszik (akkor is ha rooming in szobában vagyok)
4. Az apa sem a császárkor nem lehet velem, utána pedig nem léphet a szobámba, ha a babák ott vannak, az ablakon át megmutathatom neki őket.
Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást, ma már sehol nem zárják el az apát a babáktól egy hétig. Mások együtt örülhetnek a bébiknek, mi meg....

Kérlek, ha van közöttetek Nyírős aki császárral szült, írja le nekem az élményeit, elképzelni se bírom így a bent töltött hetet. Nem beszélve arról, hogy elméletileg a 34. héttől be kell feküdnöm, így minimum egy hónapig kell kibírnom.
Köszi
Laura
 
 


Szia!
Szerintem ne ess kétségbe, várd meg mit írnak a lányok. Tényleg elég merevnek tünik a gyakorlat, de a valóságban sokszor rugalmasan kezelik a szabályokat.
1. Felkelhetsz 24 órán belül is saját felelösségedre. Nézz utána, hogy miért kell szerintük feküdni, máshol hogy csinálják, mik a rizikók, ha megszeged az elöírást. Valószínüleg a spinál miatt kell feküdni, ez valahol csak 8 óra, nem tudom mitöl függ, hogy mennyi. Én feküdtem 24 órát, mégis fájt a fejem, így én még egyszer nem tartanám be, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Katéter lesz bent, azt ki kell könyörögni a felkelés elött.
2. A babákat nem vehetik el töled, ha nincs olyan problémájuk, ami miatt különleges gondozásra van szükségük, pl nagyon pici súly, ezért melegíteni kell öket vagy egyéb. De ezt nem lehet így tudni elöre, és bárkire vonatkozhat, nem iker meg császárspecifikus, ha gond van a gyerekkel, mindenhol elviszik és ellátják. Ha nincs gond, akkor jogod van magad mellett tartani öket, ha rooming -inben vagy (császár után az éjszakázást ikrekkel én azért meggondolnám...)
4. Sok helyen nem lehet ott az apa a mütöben, de ha jól van a gyermek, akkor ált. kiviszik neki egy kis ölelgetésre. Ezt meg kell beszélni, hogy lehetne-e. Máshol se nagyon foghatja meg ezen túlmenöen, császárnál tovább vagyunk kórházban, nekünk ennyi a hátrányunk.
Miért tuti a császárod?
 


Fekvés elvileg a spinálos tű vastagságától függ, vékonyabbal kisebb a luk, hamarabb "beforr", kevesebb fekvés kell. Kérdés melyik kórház, melyik dokija (anesztese) milyet használ (ill függhet pacienstől is, de ehhez már az anesztesek értenek, én aztán nem!Kép )
Ildi

Ildi
 
 


Sziasztok!
A fekvés miatt még csak nem is parázok annyira, jobban bánt, hogy nem lehet velünk a férjem amíg a korházban vagyok. Meg hogy a babákat éjjelre elviszik és cumiból etetik. Úgy tudom ez megnehezíti a szoptatást főleg, hogy kettő lesz és így nem biztos, hogy elég tejem lesz. Vagy ha koraszülöttek és amúgy se tudnak még jól szopni.
Császár azért tuti mert sok ok egyszerre összejön: nagy dioptriák (hat felett már tuti, nekem 8) + ikrek + lombik bébik + 36 éves vagyok. De ezt mondjuk nem bánom /bánnám, ha utána a rooming in azt jelentené, mint máshol, hogy az látogat meg akit szívesen látok. Három kolléganőm is szült nemrég, különböző kórházakban, ketten császárral és mindegyiket, még mi a kollégák is meglátogattuk, férj, baba ott volt, szóval ebbe éltem bele magam.
Húú de hosszúra sikerült a panaszomKép
 
 


Moncaberta, te is császáros vagy? Miért? Hol fogsz szülni?
 
 


Szia!
Én már túl vagyok rajta és a BM-ben történt négy éve. Ott az volt a szabály, hogy amíg feküdt az ember lánya (praktikusan 24 órát) addig közeli hozzátartozó (férj, szülö) egyenként bejöhetett, szülö max csak egy gyors puszira, férj picit tovább, a szobatárssal történt elözetes egyeztetés után (hogy ne pont szoptasson, öltözködjön vagy bármi, vagy ha félti a gyerekét a baciktól, bevihesse addig a csecsemösökhöz pl). Miután felkeltünk már ki tudtunk menni a társalgóba a látogatókhoz -vagy akár a kertbe, bárhova. Gyerköcöt elvileg üvegen keresztül lehetett volna megmutatni, ez gyakorlatilag hülyeség volt, mert egyébként mindenki a folyosón járt-kelt, így a folyosón a kocsiban vagy ölben megmutattuk, és hogy a fönövér se kapjon idegbajt, nem adtuk senkinek kézbe és nem jöttek túl közel (ezzel ugye az a baj, hogy ha beteg egy hozzátartozó, a kicsi elkapja és jól megfertözi a csecsemöosztályon a többi babát -te se örülnél ennek, gondolom.) Kérdés, hogy mit jelent a rooming-in a Nyíröben.. Elvileg ez csak annyit jelent, hogy a nap egészében vagy egy részében veled lehet a gyerek, azzal a lehetöséggel, hogy leadd a csecsemösöknek. Ha nem külön szobában vagy, akkor nem kérdés, hogy kellenek ezek a szabályok (én hülyét kapnék , ha a szomszédom látogatói körbelihegnék az újszülöttemet, vagy olyan állapotban látnának, ahogy akkor majd leszel). A Kútvölgyiben pl bemehet a szobába bárki, de ott külön szobák vannak, teljes rooming innel, a gyereket egyáltalán nem viszik el, még vizsgálatra se, hanem helybe jön az orvos, szóval nincs ez a fertözésveszély és a másik zavarása se. Az olyan helyeken, ahol bemehetnek a látogatók a többágyas szobába szoktak is panaszkodni a nök, hogy ki lehet fogni olyan szobatársat, akinél egész nap ott a pereputty, és nem lehet tölük pihenni, aludni, szoptatni, átöltözni, egyáltalán kiszállni az ágyból is rizikós (ömlik az emberböl a cucc..) stb. Ha a NyirQben külön szoba van, akkor talán apucit beengedhetnék, ha nem, akkor meg szerintem örülj neki, hogy másnál se lehet ott a sok a látogató, mert szerintem téged is zavarna.
 


Szia Moncaberta!
Köszi a részletes beszámolót, igazán jó volt olvasni. Mindenképpen külön szobát kértem, erre van is lehetőség fizetés ellenében, remélem hely is lesz. A szabályok sajnos azonosak az akár négyágyas szobákéval.
Amúgy teljesen egyetértek a szigorúsággal ott ahol több mama van egy szobában, szerintem egy "rossz" szobatárs megmérgezi a bent töltött hetet. A külön szobában viszont lehet, hogy nagyon egyedül van az ember, de ez van.
Megpróbálok hozzászokni a gondolathoz.
Nagyon aranyos vagy, hogy négy év után is még besegítesz a közelgő császárosoknak.
Üdv
Laura
 
 


Laura!
Szülés után nagyon rossz egyedül. Szerintem csak akkor menjél egyágyas szobába, ha a férjed az idő nagy részét Veled tudja tölteni. Ráadásul egyedül két babával is sokkal nehezebb lesz és ha nincs ott senki, kimenni se tudsz a szobából, csak ha először leadod Õket a csecsemőosztályra.
Ami pedig a látogatókat illeti, hát nem biztos, hogy hiányozni fognak. Nekem legalábbis nem hiányoztak volna. Persze így előtte elképzelni egészen más, de Neked a két babát felváltva kell majd szoptatnod, ez elég sok időt elvesz, így nem nagyon lesz alkalmad a látogatókkal törődni. Meg az ember nem is nagyon van olyan állapotban, hogy azt szeretné, hogy így lássák. Legalábbis én így voltam vele. Ilyenkor jobb egy hasonló helyzetben lévő idegennel eltölteni az időt. Persze nem biztos, hogy mindenki így érzi, de nekem ez a tapasztalatom.
Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Kedves Kismamák!

Szakdolgozatomhoz olyan első gyermekes kismamákat keresek, akik nemrégiben szültek. (természetes, hüvelyi úton, "tervezett" császármetszéssel, illetve olyanokat, akiknél a szülés természets módon kezdődött, de császármetszéssel végződött).
Vizsgálatomban a terhesség, szülés, az új jövevény érkezése körüli érzelmi, hangulati változásokról szeretnék képet kapni.
A kérdőívek a témából adódóan intim kérdéseket is tartalmaznak, mégis a vizsgálat szempontjából a válaszok akkor értékesek, ha őszinték. Részvétel esetén biztosítom Önnek a teljes diszkréciót és anonimitást.
Köszönettel.
Kovács Beáta
pszichológus hallgató

email, ahol jelentkezni lehet: istvan.kovacs@axelero. hu
 


Sziasztok!!

Én tavaly nov. 01-én szültem császárral, normál szülésnek indult és ez lett a vége.
12,40 kor vették ki a babát spinális érzéstelenítésem volt így másnap reggelig feküdnöm kellett, de reggel szigorúan figylete a növér, hogy tényleg ki kelek az ágyból. Nálunk Bp. Bajcsy Kórház altatásos császár után még korábban kell felkelni, szóval 24 órás fekvés nincs. Első nap odaadják a babákat és az anyuka dönti el bírja-e vagy inkább pihenni szeretne.
Az első nap nagyon gáz, de minél többet mozog az ember annál jobb lesz, nem szabad elhagynia magát az ember lányának, és akkor mire kiengedik már szinte minden tökéletes.
Engem a tisztálkodás viselt meg nagyon mivel a sebet nem érheti víz, így csak alulról lehetett rendesen zuhanyozni felül maradt a nedves szivacs, törölköző.
Szobával kacsolatban szerintem van előnye és hátránya is az egyágyasnak, hátránya, hogy tényleg néha jó olyannal beszélni aki akkor élte át ugyanazt a csadát amikor te, és kicsit tud esetleg segíteni. Viszont macera a szopi, mármint nálunk állandó átjáróház volt, és ha valamelyikünknél voltak akkor ugye a másik nem tudott szoptatni és pihenni, valamit valamiért arany középút nincsen.

Kitartást akik most készülnek császárral szülni

Márti
 


Sziasztok!

Én május 24-én szültem.Természetes szülésnek indult,de császér lett belőle.Nálam 10-óra elteltével kapkodva rohantak a műtőbe,hogy időbe kivegyék a picit.Sehogy se akartr lemenni a szülőcsatornába.KB:3-órát csináltam végig tolófájásokkal.Az élnényeim szörnyűek.Utánna az első nap volt a legrosszabb.15:10-kor szültem és már este fel kellett kelni.Ez elég kellemetlen volt.Bár én tudtam mire sámítsak,mert pár éve cisztával műtöttek.A legrosszabb napi 3 méhösszehúzó volt.Én fájdalomcsillapítóval kértem és így elviselhető volt.Szinte nem is lehetett érezni a görcsöt.Aztán napról napra jobb lett.Meg nagy erőt adott a picurka.Én sokat szenvedtem,de őérte megérte.A rossz talán még a fürdés volt,hogy nem lehetett normálisan zuhanyozni a kötés miatt.
Hát röviden ennyi4

Ha valaki most szül kitartás!!!

Gabi,Levi
Vendég
 


Sziasztok!
Elolvastam a topicindító pöttömöt és én abszolút ugyanabban a helyzetben voltam, nem volt elég, hogy császárosok voltak a gyerekeim, a szopás gondolatától se nagyon voltak elragadtatva. A szülésről én újságokból keztem informálódni az első terhességemkor és mindenhol azt olvastam, hogy félhomály, csend, zene, alternatív és stb. és csak ösztönösen és csak úgy és csak természetesen.Olyan kórházba mentem, ahol mindez megvolt és így vajúdhattam, igazán nem zavart senki és semmi,ehhez képest kegyetlen hidegzuhanyként ért, hogy bár már 3 órája tolófájásaim vannak és nyomok, még mindig nincs kinn a gyerek. A császárról a kismama újságok csak rosszakat írtak, kibírhatatlan fájdalmakról, embertelen eljárásról, mindenféle halálos kockázatról, statisztikáról, babát érintő hátrányokról, kapcsolat-kontaktus-elmaradásról,stb, ám mindig valahogy oda lyukadtak ki, hogy aki megfelelően felkészül lelkileg, annál az nem fordulhat elő. Ezért én is borzasztó nehezen tettem túl magam rajta, DE nem azon , hogy csá
száros a gyerek, hanem hogy annyira naivan bedőltem mindennek, hogy annyira mindent elhittem, amit az orrom elé tettek, annyira csak arra készültem, hogy minden ok., egyszerüen nem jellemző rám ez a fajta sötét ködös gondolkodás és ezúttal mégis. Mindenhol azt nyomják, hogy mindenféle komplikációt az okoz, hogy az anya nem megfelelően áll hozzá, nincs felkészülve lelkileg, nem merik leírni, de majdhogynem arra akarnak kilyukadni, hogy tudat alatt elutasítja, nem szeretheti eléggé a gyerekét és szerintem, ha most utánna gondoltok, biztos közületek sokat gondolják ugyanezt. Engem altattak, de amint felébredtem, azonnal odahozták,és egyáltalán nem vitték el többet, ez mindkét gyereknél így volt. Itt tenném hozzá, hogy a természetesen szült mamákat sokszor5-6 óra hosszáig le sem tudták hozni a szülészetről helyhiány miatt, addig a babák a csecsemőszobában voltak, persze ők azt hangoztatták, hogy azonnal láthatták , de arról már inkább hallgatás van, hogy a "végig velem lehetett " című fejezet a fent leírtak miatt sántít. Engem mindkétszer ugyanaz az orvos műtött, az újfajta módszerrel, nagyon gyorsan kész volt,és szinte kifogástalanul eltünt a heg a hasamról, ha lebarnulok, egyáltalán nem látszik. Mindkét alkalommal 2-3 óránál többet nem feküdtem, akkor egyedül gond nélkül felkeltem, a katétert is ekkor kivették, nekem cső nem volt a hasamba egyszer sem és nem fájt semmim, nem szédültem, nem hánytam, nem fájt a fejem, nyugodtan mondhatom, hogy jobb állapotban voltam, mint némelyik természetesen szülő. Mivel nekem semmi rossz élményem nem maradt az első császárral kapcsolatban, egyáltalán nem bántam, hogy a második is azzal szülessen, csak az orvosomhoz ragaszkodtam. Ezúttal felkészültem rá, hogy ez fog történni, nagyon féltem, de SOKKAL jobb volt így, mint váratlanul, nekem másodszorra még annyira sem fájt a seb, mint elsőre, 2 napot voltunk bent a kórházban, tovább nem bírtam más téma miatt. Szintén mindkét esetben betartottam a következőket: 3-4 nap után köhögtem először, addig torokköszörülés. 4-5 nap után nevettem először, addig mosolygás. 7 nap múlva tüsszentettem először, addig visszatartottam. 7 nap leteltével minden olyan volt, mintha misem történt volna. Egy különbség van a két császár között: az elsőnél vízálló kötést kaptam, azzal nyugodtan lehetett zuhanyozni, a másodiknál nem vizállót és a nővér közölte, hogy össze ne merjem vizezni, mert nem fogja kicserélni, így akkor nekem is csak a szivacs megoldás maradt, otthon természetesen megoldottam.
Összességében véve nekem szép élményeim maradtak a gyerekeim születéséről, amennyire elképzelhetetlennek tartottam az első előtt a császárt, most igy utólag én egyáltalán nem bánom,és nem hagyom, hogy ugy állítsanak be, hogy te nem szültél, neked csak úgy meglett. A császáros gyerekeket csak egyetlen esetben éri hártány : ha az anyjuk emiatt állandóan sír, bűntudata van ( és még egyszer leirom, hogy a különbözű magazinok nagyon értenek a bűntudatkeltéshez) és bedilizik.
 


Csabaildi!

Én két nap múlva fogok császárral szülni, mert babócám farfekvéses.
Egyet értek Veled abban, h a magazinok, újságok szépen leírnak mindent a természetes szülésről és annak előnyeiről és a császár úgy szerepel, mint vmi borzalom. Holott tényleg fel lehet rá készülni testiekben, lelkiekben. Egyáltatlán nem szabad bűntudatot érezni emiatt, hiszen természet anyánk mindent jól kitalált. Ha természetes úton nem megy a szülés, akkor annak bizony oka van!
Ma már tényleg nem kell borzalmakra gondolni a műtéttel kapcsolatban.
Remélem én is hasonló jókról számolhatok majd be a szülés után!
Addig is üdv:

Orsi
 


Orsinak!
Hú, de örülök, hogy reagáltál, mivel 4 hónapja nem írt ide senki, biztos voltam benne, hogy senki nem fog most sem, vagy ha mégis akkor az egy " tudod te mitől fosztottad meg magadat és gyerekedet ? " kezdetű hozzászólás lesz.
Az én véleményem szerint jól döntött az orvosod, hogy inkább császárral szülessen meg a babád, bár ugye sokak szerint egy faros baba is simán megszülhető hüvelyi úton ( ehhh... )
Munkám révén találkoztam egyszer egy szülésszel, aki elmesélte, hogy egy farfekvéses kisbabát akart egyszer világra segíteni természetes úton, ám a baba feje a szülőcsatornában elakadt,akármit csináltak, már csak ártani tudtak neki és elvesztették a babát. Ez ritka eset, de megtörtént. Nem veled, nem velem, mással, de megtörtént.
Az én véleményem az, hogy a természet rendje szerint sokan belehalnának a szülésbe, mintahogy régen sokan bele is haltak, csak erről nem nagyon szabad beszélni, főleg mostanában, a "vissza a természethez" mozgalmak fénykorában. Sokszor olvastam, hallottam már a következő mondatot: "Õsanyáink mellett sem állt orvos szikével a kezében, mégsem halt ki az emberiség, érdekes módon akkor mindenki meg tudott szülni!" Hát nem tudom. A helyzet az, hogy ahhoz, hogy fennmaradjon az emberiség, nem kellett mindenkinek túlélnie. Csak a legerősebbeknek, akik aztán sokat szültek és ez még 100-150 évvel ezelőtt is hasonlóképpen volt, általános volt a 8-10 gyerek, akik közül jópárnak a halálát végig kellett, hogy nézzék a szülei, nemritkán röviddel a világrajövetele után. Úgyhogy én úgy gondolom( tudom, sok-sok-sok emberrel ellentétben ) hogy a természet épphogy "arra megy" hogy néhányan túléljék, és néhányan nem, nevezhetjük ezt akár természetes szelekciónak is. Mivel mi olyan korban és civilizációban élünk, amikor az ember űrben tud járni, nekünk(akik ilyen-olyan oknál fogva császárral, orvosi segítséggel hozzuk világra a gyerekeinket) ez tökéletes megoldás, hogy mi is , a babáink is egészségesen túléljük, pedig a természet vakvágányra szánt volna és ezt kell nézni, hogy mégis élünk és itt vagyunk.Még azt tenném hozzá, hogy teljesen egyetértek veled abban, hogy ma már nem kell borzalmaktól tartani a műtéttel kapcsolatban, annál inkább a kórházban tapasztalható ridegtartástól, ami a császárosoknak kijár, ( és érdekes módon olyan aktivista csoport még nem alakult, akik a császárosok körülményeinek jobbá tételéért írnának petíciókat, szemben az otthonszülés-pártiakkal, akikkel hangsúlyozom, semmi bajom, csak nem értek velük teljesen egyet )
Kívánom, hogy kevés fájdalommal átvészeld, hogy számodra is örök szép emlék maradjon, az önmarcangolást pedig hagyd meg te is annak, akinek arra szüksége van.
Üdv: ildi
 


Sziasztok lányok,

véletlenül vetődtem ide, de örülök neki. Két éve én is császárral szültem, toxémia miatt. Nekem sem akart megindulni magától a szülés, már három napot túlhordtam a fiamat, és gondolom a szervezetem így reagált. Én is csak folytam az eseményekkel, de szerencsére nem volt igazán rossz emlékem, és őszintén eszembe sem jutott, hogy nem vagyok jó anya, mert nem "rendesen" szültem Kép
Egyedüli kellemetlenségem az volt amíg teljesen ki nem ment az érzéstelenítő hatása. Az olyan nagyon rossz érzés, hogy megmozdítanád a lábad, de nem tudod. Ez viszont nem tart sokáig.

Orsi, "kéz- és lábtörtést", kívánom, hogy minden gördülékenyen menjen. Jó szülést Kép

Doren

Kép
Kép
 
 


Hali Mindenki!

Én is császárral szültem,mindkét fiam (2003.dec. és 2005.szept.)Szerettem volna rendesen szülni,-de nem sikerült,-főleg a másodikat,már csak az összehasonlítás végett is.De mindkét fiam túl eleven volt és rátekeredett a köldökzsinór.Szerintem az orvoson is sok múlik,hogy az adott pillanatban,-ha nem programozott császár- hogy közli veled a hírt.Nálam nyugodt volt és elmagyarázta,hogy miért van erre szükség,-amíg előkészítettek.Nyugodt voltam végig ,mert tudtam,hogy nemsokára láthatom a fiam.Az altatóorvossal beszélgettem,és ő elmondta,hogy mi folyik a "lepedőn túl".És perceken belül láthattam a csodát...,majd miután összevartak és kivittek ott állt Apa, kezébenm a fiunkkal kell ennél szebb.Ezeket a pillanatokat kell tudni MEGÉLNI és akkor az emberben fel se merül az a hülyeség,"hogy csak kivették" belőle..Igen után volt néhány kellemetlen pillanat,de az ugyanúgy van a hüvelyi úton szülőknek is.Szeretnénk 3.babát is ami mindenképp programozott császár lesz (mert belül a fájások miatt szét volt nyílva egy hegem) és így nem lehet másként.De azt tudom ugyanúgy csodaként fogjuk megélni,mint Danit és Barnit...és azt kívánom,aki még előtte van ő is így élje meg!!!!!

Betti

 
 


Sziasztok, hát irigyellek benneteket, hogy ti nem hagytátok magatokat behülyíteni,szerintem elképesztő, hogy a média és a közvélemény mekkora nyomást gyakorol a kismamákra.Én teljesen bele voltam kancsalodva, hogy császárral lett az első, pedig az orvos velem is nagyon kedves volt, azután persze egy nap alatt kijózanodtam és azóta már sokmindent másként látok( lásd feljebb )
Betti, ha olvasgatsz még néhány császáros oldalt, látni fogod, hogy nagyon is sokakban felmerül,sőt nézd csak meg hogy röpködnek a császárosok felé a következők: " anyára nézve hatalmas rizikó"
"akár halálos szövődmény"
"gyerek lélegzése nem rendeződik"
"hasi összenövések"
és számomra a legfájóbb:
"mindenki ugy rontja el a gyereke életét, ahogy akarja"
Örökké ezt olvasom az újságokban, ezt hallom a tévében, magamon pedig azt tapasztaltam, ahogyan ti is, hogy ez nem egészen így van.
Ti ( Doren és Betti)+ én ugy gondoljuk, hogy hülyeség, hogy "csak kivették", van aki pedig kijelenti, hogy márpedig ő nem szült, részt vett egy műtéten, minek során kivették belőle a babát.Betti utolsó mondatához szeretnék csatlakozni!
 


Sziasztok!
Én is császárral szültem meg kislányomat, aki már több mint 5 hónapos, közelíti a 8 kilót és a 70 cm. Problémamentes, nagyon boldog várandósság után jött a hidegzuhany, irány a műtő. Egy héttel túlhordtam a babámat, nem akart elindulni. Burokrepesztéssel megindították a szülést, jöttek is a fájások. Szinte egyből (kb. 1,5 óra) kitágultam 2 ujjnyira, aztán kaptam oxitocint, és onnan sehova tovább. Még 3 óra hosszát szenvedtem, mikorra meglett Sára. Az oxitocin miatt iszonyú fájásaim lettek, kb. 4 percig tartott egy, aztán 1 perc szünet, és már jött is a következő. Ebben annyira kifáradtam, hogy alig emlékszem, hogy mi történt a császárnál. Most kezdenek visszajönni az emlékek. Ami ott és akkor nagyon fájt, hogy amint kivették belőlem, egyből elrohantak vele, csak a fölfelé kandikáló lábait láttam. Pedig egyből fölsírt, jó erős hangja volt már akkor is. Kép Aztán már felöltöztetve hozták vissza. De akkor sem foghattam meg, mert a kezeim még le voltak kötve. Persze én is hibásnak éreztem (érzem ?)magam amiatt, hogy nem tudtam megszülni. És mindig is bennem lesz a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem kapok oxitocint, jobban bírom, és lehet, hogy megindult volna lefelé? Ezeket már soha nem tudom, meg, de a másodiknál már okosabb lesz, és én sem hagyon magamat!!! Egy kérdésem is lenne. Szerintetek meddig várjak a második gyerkőccel, ha megint meg szeretném próbálni természetesen megszülni?
Köszönöm válaszaitokat!
Klári


Klári!

Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne hogy nem a Te "hibád", hogy nem természetes úton szülted meg babádat. Adj hálát a Jó Istennek vagy a modern orvostudománynak, hogy manapság már létezik a császár és mondjuk nem a középkorban vagyunk ahol valószínüleg Te is és a babád is már halott lenne.

Előfordulhat, mint ahogy egy barátnőmnél is előfordult, hogy a méhszáj mint a beton olyan zárva volt és mint a labda úgy pattant vissza róla a baba feje. Szerencsére 3 gyerkőcnek adhatott életet és mind egészségesek. Nem vagyunk egyformák kinek így kinek úgy sikerül az élet.

Nem kell különösebben várnotok a következő babával. A kötelező kontrollt amit a doki előírt azt tartsátok be és persze inkább Tőle kérdezd meg mikor jöhet a következő.

Tényleg, nem mondott semmit arra miért kellett a császár? Azért, mert nem tágultál és túlhordtad? Nem volt más komplikáció? Mindent elmondtak Nektek? Persze lehet, hogy ezt sosem fogják elmondani... De nem is ez a lényeg. Szerintem inkább örüljetek! Legközelebb már lehet, hogy sikerül hüvelyi úton szülnöd, de akkor sincs semmi ha újból császár lesz.

Sok sikert!

Lilka
 
 


Jaj, úgy tűnik csak okoskodom itt és magamról semmit sem mondok! Ne haragudjatok!

Szóval én így is és úgy is szültem már. Feledhetetlen élmény a hüvelyi szülés való igaz, de a fiam majdnem belehalt, mert megfertőződött a hüvelyen történő áthaladáskor. A kislányom már császáros volt. A hüvelyi után nehezebben regenerálódtam mint a császár után. Viszont mindkettő ugyanúgy fájt. Az egyik előtte a másik utána, mert oxytocint adtak a császár után.

Hát ennyi.
Lilka
 
 


Lilka!
Valami aránytalanságról beszélt, nem igazán tudtam fölfogni. Meg persze olyan fájásaim voltak, hogy hánytam, pedig előző este ettem utóljára. Teljesen kikészültem, nem tudtam végigcsinálni. Persze mikor levettek az oxitocinról, egyből jobb lett, már "csak" rendes fájásaim voltak. De még mindig nagyon sűrűn. Miközben adták a spinálist, akkor azt sem tudták két fájás között, mert olyan sűrűn jött. Úgyhogy az is nagy próba volt, fájás közben mozdulatlanul lenni. Az egész terhességem alatt attól rettegtem, hogy ha császár lesz, akkor el ne rontsanak valamit a spinál közben. Az altatástól meg még jobban félek, úgyhogy az szóba sem került. Ami még nagyon rossz volt, hogy a dokinőm végig a 9 hónap alatt biztatott, hogy meglesz ez a baba hüvelyi úton, elég nagy a medencém, de kifér a baba, hiába nagy. Aztán csak a vége felé mondta, hogyha mégsem, akkor megyünk a műtőbe. De csak a végső esetben. Hál Istennek a dokinő természetes szülés párti. Ezért tudom, hogy jól döntött, amikor nem hagyott minket tovább szenvedni. Csak hát az a tudat.... Nem voltam rá képes. De mostmár egyre kevesebb az ilyen gondolatom, mostmár tudok úgy gondolni a következőre, hogy nem baj, ha az is császár. De mindenképp szeretném érezni a fájásokat, tehát a programozott császár nálam szóba sem jöhet. Csak ha valami nagy gáz lesz. De erre sem gondolok!!!
Az újabb bébit már adagolom a férjemnek, hogy lassan ideje lenne hozzáfogni, de még egy kis pihenést akar. Kép Mindig is úgy terveztük, hogy kicsi legyen a korkülönbség, úgyhogy nem kell sok meggyőzés.
Köszönöm, hogy írtál nekem, nagyon jót tett, hogy leírhattam ide mindezeket.


Klárinak: néhány hónapot, kb. 1 évet javasolt várni, én ugy tudom, hogy attól is függ, melyik módszerrel mütöttek. Fontos, hogy testileg rendben legyél, de szerintem sokkal fontosabb, hogy azt várd meg, amíg a lelkedben is béke lesz.
Ildi
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet: