Új privát üzeneted érkezett!

Szia Timi!
Sajnos én nem hallottam róla semmit, kérdezz rá a MÁV topikban, hátha vannak akik éppen hozzá járnak.
A kórházban mindenképpen megbízhatsz, jó helyetek lesz. Az orvos terén ha nem jön infó, halgass a barátnõdre, biztosan tapasztalatból ajánlotta.
Ha az orvoson kívül bármi kérdésed van szívesen segítek, ha tudok.
Külön ûdvözlet földimként, és jó babavárást:Moncsúr
moncsur
 


Moncsúr, köszi szépen itt is! :-) Mivel "földik" vagyunk, tudnánk esetleg más módon is tapasztalatot cserélni? Megadnám az e-mail címemet ismerkedés céljára :-) tkecskes@visteon.com , de ez csak szeptember közepéig él, mert utána táppénzen vagyok, és otthon nincs net. De ha addig megismerkedünk, akár találkozhatnánk is, mit gondolsz? Köszi, puszi: Timi
Timi
 


Timi! mail megy: Moncsúr
moncsur
 

 
 

RÉSZLETEK A LEBOYER KÖNYVBÕL

Elõszó helyett: ?az anyák legfõbb elvárása, hogy a gyerek erõteljesen felsírjon születése után. Mindent meg is tesz a kórházi rutin, hogy a gyerek üvöltsön. És mennél jobban teljesít, annál vidámabbak, hangosabbak és felszabadultabbak körülötte. Mindenki boldog önmaga teljesítményétõl. A szülés biztonságosan lezajlott. De gondol-e valaki az újszülöttre? Õ vajon elégedett-e? S azon túl, hogy fizikai paramétereit tekintve tökéletesen mûködik, vajon mit él át?
Fájdalom nélkül nincs szülés, sírás, zokogás nélkül pedig nem vagyunk életképesek-ez szinte beleégett a köztudatba. Ahogyan az is, hogy még a terhes nõnek sem illik arról beszélnie, hogy terhessége vagy szülése bármiféle lelki megpróbáltatást okozna. Az újszülött szempontjáról nem is beszélve. És akkor az ember kezébe akad egy majd 20 éve íródott könyv, amely mindent megkérdõjelez-a sírást, a szenvedést, a mûtõlámpák fényerejét, a kitörõ és hangos örömöt, a jelenlevõk elvárásait..... és nem utolsósorban elégedettségünket, amikor arról beszélünk, hogy mi mindent megteszünk, amit csak lehet.
Frederic Lebyoer aktív szülész korában felismerte, hogy micsoda lelki megrázkódtatáson megy keresztül az újszülött. Leboyer nem kevesebbet állít, mint hogy az újszülött is érzõ, érzelmekkel bíró ember, személyiség, akinek születése közben hihetetlen mennyiségû és intenzitású ingerrel kell megbirkóznia. És hogy ebben nemhogy értõ segítséget nem kap, de jelentõsen meg is nehezítjük a dolgát. Mintha mi a mostani jól megszokott életünkbõl egy teljesen ismeretlen világba csöppennénk, anélkül, hogy akartuk volna. Sehol egy ismerõs, sehol egy támpont, minden másképp zajlik, mint ahogy megszoktuk, még csak szóba elegyedni sem tudunk senkivel, mert a nyelvet sem ismerjük. Ez önmagában is elég lenne a rémülethez. De aztán a legváratlanabb pillanatokban, ijedtségünket és az otthonunk elvesztése miatti gyászt tetézve az új világ fogadóbizottsága kínozni kezdene. Igaz akkor még nem tudjuk, hogy mindez a biztonságunkat szolgálja, és hogy az effajta megpróbáltatásoknak behatárolt az ideje, de a félelem már gyökeret vert bennünk.
Lehetne másképp is?
Elõre kell bocsátani, hogy Leboyer egyetlen állítását sem támasztja alá tudományos vizsgálat vagy szülészeti útmutató.
Amit õ tud, az nem mérhetõ a hagyományos eszközökkel, az csupán érezhetõ, tapasztalható tény. Olvasása közben nem gyõzünk elképedni, mert amit Leboyer ír, az csupa evidencia, csupa lényeg.?

? Nézzük elõször a látást.
Nem lát az újszülött?
Ezt írják a könyvek. Ezt hiszik az emberek. Máskülönben, hogyan jutna eszünkbe, hogy erre a gyermekre mûtõlámpát, egy olyan reflektort irányozzunk, amit egyetlen sebész sem bírna ki??
? Épp hogy megszületett a fej, a test még börtönben, a gyermek óriásira nyitja a szemét. Be is csukja nyomban a jól ismert ordítás keretében, mialatt a kis arcra kiül a kimondhatatlan kín képe.?
? Ha azt akarnánk tudatni vele, hogy õrültek közé került, aligha volna alkalmasabb módja, mint hogy ráirányítjuk ezt a vakító fényt.
Hogyan készítenek elõ egy jó bikaviadalt? Hogy csinálnak fájdalomtól megrészegült, tomboló, dühös, jó bikát hozzá?
Az állatot egy hétig teljes sötétségben tartják. Majd hirtelen belökik az aréna vakító fényébe.?
? S most: süket ez a gyermek? Csak annyira, amennyire vak. Világrajövetelekor már jó ideje hall. Már temérdek zajt megismert az édesanya testében!
Azután pedig, az Ige, az õ hangja. Aztán ott vannak a külvilág zajai. Micsoda óriási koncert! Igen, de mindezt megszûri, tompítja, mérsékli a magzatvíz. E védõ ölelésbõl a felszínre törve a világ tele van robajjal, csattogással. Hangunk, kiáltásunk e védtelen kis lényre megannyi mennydörgés erejével hat.
Kinek jutna eszébe halkan beszélni a szülõszobában?
?Nyomjon, nyomjon, még jobban?-hangzik az üvöltés.... ez aztán az elbájoló, lágy zene!?

? Ez a zsenge bõr, mely érzékeny, mint a friss égési seb; mely eddig mást sem ismert, csak gyöngédséget, nyálkás hártyák simogatását; most mire van kárhoztatva? Frottírtörülközõre, durva szövetekre. Jaj a töviskoronára! Ez a közénk érkezõ kicsike, tüskebokorban köt ki. Csoda-e, hogy ordít? Mi pedig nevetjük tiszta szívünkbõl.?

? De vége van ezzel a kínoknak? Nem, nem a tûz, mely bõrét égeti, mely szemét égeti, belé nyomul, és a gyermek bensejét mardossa. Igen mindennél rosszabb a tüdõt égetõ, hasító levegõ. Gondoljunk csak vissza az elsõ cigarettára, mikor elõször próbáltuk a füstöt letüdõzni. A csuklásra, a könnybe lábadó szemünkre, az összerándult, elvörösödõ arcunkra, a heves köhögésre!?

? Ugye most már vége? Sajnos nem! Amint a gyermek kijött, megmarkolják az egyik lábát, és fejjel lefelé lógatják. A kis test valóban csúszós, mindenütt vastag fehér, zsíros máz borítja. Jól meg kell hát markolni. De jó-e a gyereknek, ha így himbálózik az ürességben? Igazából megfoghatatlan szédülést él át.... ?

? Kezdjük a látással. Csak annyi fényt hagyjunk meg, amennyi feltétlenül szükséges, hogy lássuk amit csinálunk, figyeljük az anyát, nehogy baja essék, és nézzük a gyermeket, hol tart.?

? Következzék a hallás. Mi sem egyszerûbb: teremtsünk csödet.?

? Hatalmas kegyetlenség, ha rögtön, amint az anyaölbõl kijött a gyermek, elvágjuk a köldökzsinórt. Nem is sejtjük, hogyan hat ez a babára. Ha sértetlenül hagyjuk amíg lüktet, átformáljuk az egész születést.
Ez még nem minden. Megszületése elõtt a gyermek az egység világában élt. Nem tett különbséget a világ és önmaga között, hisz a kívül, a belül mind egyek voltak. Nem ismerte az ellentéteket. Mit sem tudott a hidegrõl, ami csak a meleggel ellentétbe állítva létezik. Világra jöttével a gyermek az ellentétek világába kerül...
Az anya a gyermek helyett lélegzik. Ugyanúgy, ahogyan hordozza, védi: helyette eszik, alszik, álmodik. Mindent õ végez helyette.... Nincs-e a gyermek teljes függésben a születése elõtt? A születéskor viszont mi történik? Rendkívüli kaland, felfordulás, forradalom: a vér, mely addig a köldökzsinórba folyt, az ifjú tüdõbe merészkedik!
Egyik pillanatról a másikra hagyja el a vér a köldökzsinór és a méhlepény közti régi utat, egyetlen otromba huszárvágással? Eszeveszetten ront be a tüdõbe?
Attól függ. Hogy az átmenet lassan, gyöngéden, vagy brutálisan, pánikban, rettegésben zajlik-e, hogy a születés békés ébredés-e ...... vagy ...
Helyes volt, hogy annyit foglalkoztak az anoxiával, ami nagy veszélyt jelent a gyermek számára. Az anoxia a nélkülözhetetlen oxigén hiánya, amire különösen érzékeny az idegrendszer. Ha a gyermek hiányt szenved ebbõl az életfontosságú gázból, az helyrehozhatatlan sérülést okoz az agyban.
Ennélfogva születéskor a gyermeknek semmiképpen sem szabad az oxigénben hiányt szenvednie. Egy pillanatra sem.
Ezt mondja a tudós. Igaza is van. A természet is pontosan úgy ítélte meg, mint kitûnõ kutatója. Úgy intézte, hogy a veszélyes átmenet alatt a gyermek egy helyett két forrásból kapjon oxigént: a tüdejébõl és a köldökzsinórból. A két rendszer egyszerre mûködik: egyik átveszi a másiktól a stafétabotot: a régi, a köldökzsinór, mindaddig folytatja a gyermek oxigénnel való ellátását, amig az új, a tüdõ, teljesen át nem vette szerepét.
Miután a gyermek megszületett, elhagyja az anyai testet, még összekötve marad vele a köldökzsinóron át, mely hosszú percekig hevesen lüktet. Négy, öt percig, gyakran tovább. Mivel a köldökzsinór ellátja oxigénnel, és a gyermek védve van az oxigénhiánytól, veszély és ártalom nélkül átállhat a légzésre, kedve szerint, sietség nélkül.
Aszerint, hogy azonnal vágjuk-e el a köldökzsinórt vagy, akkor amikor már nem lüktet, egész más lesz az élmény, melyet a gyermek a világbaléptérõl megtapasztal, ennélfogva más lesz új állapotának íze, az életrõl alkotott érzete.
A köldökzsinórt azonnal elvágni annyi, mint az agytól brutálisan elvonni az oxigént. Erre az egész lény a jól ismert hevességgel reagál: pánik, eszeveszett hadonászás, szívet tépõ, aggasztó kiáltások. A stressz iskolapéldáját valósítottuk meg!
Lehetetlen választás elé állítottuk a gyermeket: vagy mélyet lélegzik, és akkor a belsõ tûz égeti, és ordítása éppen eleget elárul arról, milyen hevesen éget ez a tûz, vagy ellenkezõleg, visszatartja a lélegzetét, és akkor ..... a fulladás kellem dús érzése vár rá.
Mennyivel különb, mennyivel édesebb az életbe való belépés, ha tiszteletben tartjuk a köldökzsinórt! Az agy egyetlen pillanatra sincs az oxigéntõl megfosztva. Ellenkezõleg, két felõl is kap. Mivel nincs agresszív behatás, minek is lépne mûködésbe a riasztórendszer? Nincs stressz. Ennélfogva pánik sincs. Harmonikus, fokozatos az átmenet egyik világból a másikba. A vér maga részérõl zökkenõmentesen változtat útvonalat. A tüdõ egy pillanatra sincs túlterhelve. Sem kívülrõl, sem belülrõl.
Ha fölkészültebbek vagyunk, ha tudunk parancsolni hajlamainknak, bízunk a természetben és a köldökzsinór erõteljes lüktetésében, tartózkodunk a beavatkozástól. És akkor láthatjuk ......... hogy a légzés magától újra beindul. Elõször bizonytalanul, óvatosan, idõnként szünetet tartva. A gyermek, mivel a köldökzsinóron keresztül kap oxigént, kényelmesen csak annyit fogad el az égetõ érzésbõl, amennyit éppen el tud viselni. Meg-meg áll, újrakezdi. Szoktatja magát, mélyen lélegzik. A légzés rövid idõn belül teljes, szabad, örömteli.
Épp most hagyta abba a lüktetést a köldökzsinór? Elmetsszük. Kiáltás, izgalom sehol. Egyszerûen megszûnt egy holt kapcsolat. Az anyából nem ?kitépték? gyermekét. Elváltak egymástól. Mily csodálatos, mily értelmes is hát az ilyen születés! Ahogy az anya egy darabig még ellátja gyermekét a köldökzsinóron keresztül, elkíséri, segíti elsõ lépteit ebben a félelmetes világban. Ugyanúgy, ahogyan késõbb, mikor a gyermek járni próbál, az anya odanyújtja neki a kezét, hogy abba kapaszkodjék. Melyik anyának jutna eszébe, hogy hirtelen elrántsa a kezét, mikor még teljesen bizonytalanul próbálkozik gyermeke az elsõ lépésekkel? ?

? Hogyan tegyük az anya hasára a gyermeket? Oldalára, hasra, hanyatt? Soha ne egybõl hanyatt! Hirtelen kiegyenesítenénk, kinyújtanánk a gerincét, amelynek meghajlításához hónapok kellettek. Hagyják, hogy a gyermek úgy egyengesse a hátát, ahogy akarja. Ezért aztán legjobb, ha a gyermeket hasra fektetjük, teste alá hajtva kezét, lábát. Ez a régi ismerõs testhelyzet. Lehetõvé teszi, hogy a gyermek a maga tempójában nyíljon, nyújtózkodjon, egyenesedjen ki. Továbbra is kínáljunk neki támasztékot. Egyik kezünket a feneke alá tesszük, miközben a másik a hát felsõ részét tartja. Jobb, ha a fejhez nem nyúlunk. Nagyon érzékeny. Reá nehezedett a dráma egész súlya.
A gyermek mostanra megszelídült. A köldökzsinór nem lüktet. Elvágták. De nem lehet elégszer ismételni-csak lassan haladjunk.?

? A kéz tehát legyen lágy, de határozott, fõképpen lassú, de folyamatosan mozgó. Azután pedig ne simogatni kezdjék a gyermeket, hanem okosan masszírozni. Minden állat azonnal nyalni kezdi kicsinyét. És tudjuk, ezen múlik a túlélés.
Tehát haladjon végig a kéz a kis háton. Ezt akkor kell csinálni, mikor az anya hasán fekszik a gyermek, amikor a köldökzsinór még lüktet. A kéz pedig találjon rá a méh összehúzódásának ritmusára, súlyára, lassúságára, erejére, folytonosságára, ami valósággal a gyermek bõrében van, hiszen oly sokáig érezte. Mit fejez ki a kéz e mozgása? Amit az anya teste jelentett. De a kéz akár mozdulatlan is maradhat. Figyelmes, szeretõ kezek között a gyermek elengedi magát, megnyílik.?

(a fürdetést kihagyom, mert azt nem tudták biztosítani)

Öltöztetés után: ? A babát oldalra fektetjük. Nem hanyatt: már tudjuk miért. Oldalt fekve a kar és a fej kedvére mozoghat. A has lélegezhet. A fej is nehézség nélkül foroghat.?
? A rengeteg új ingerbõl csak annyinak szabad õt kitenni, amennyit képes befogadni.
Továbbá: igyekezzünk közben minél többször emlékeztetni õt múltbeli érzéseire. Akkor felbátorodik. Bármi ismerõset talál ebben az ismeretlen világban, megnyugszik, megbékél, és elõbbre merészkedik.?

? Légzésünk minden feszült, érzelmileg erõsen telített helyzetben megváltozik. Tudtunkon kívül. Ahogy közeledik a szülés vége, úgy növekszik az általános feszültség. Az izgatottság ragályos. Akár a visszhang, a rezonancia, úgy erõsíti föl az egyik ember a másikban.
Végre megérkezik a baba! Mindenki visszatartja a lélegzetét, tudtán kívül azonosulva az újszülöttel.?

? Befejezésül egyetlen dolgot mondhatok. Próbálják ki. Semmi más nem kell, csak: türelem, szerénység, békés szív és csönd. Könnyed, de hibátlan figyelem. Egy kis okosság, odafigyelés a másikra. Ó majd elfelejtettem. Kell még a szeretet is. Mert szeretet nélkül csak ügyesek lesznek?
moncsur
 


Elnézést a :-ot átírta ?-re
moncsur
 


Moncsur!
Jó lehet a könyv, érdekes dolgokat vettél ki belõle, el fogom olvasni, ugyan még nincs útban a trónörökös, de lassan tervben.
Maradok névtelen
Névtelen
 


Sziasztok!

Moncsúr, mailt köszi, olvasni csak holnap fogom, mert holnap dolgozom elõször, és ez munkahelyi mailcím, itthoni nincs is, mert most is Kedvesem szüleitõl netezem. De holnap olvasom, és válasz fog menni, köszi, puszi: Timi :-)
Timi
 


Timi!
Jó, hogy megkerültél Kép
moncsur
 


Szia Moncsúr!
Ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam, de nyaraltunk, és a doki, akit kigondoltam magamnak, két hete kezdett dolgozni. Hát találtam itt Tapolcán egy olyan orvost, hogy összeteszem a kezem. Azt mondta, hogy levezetné a csendes szülést, ahogy az gyertyafényesen meg van írva, ha nem lenne körülöttünk túl sok segítõ. Gondolom, hogy esetleges komplikációkra gondolt. Olvasta a könyvet, és elismeri. Hát boldoggá tett vele, mondhatom. Aztán tegnapelõtt jött a lesújtó hír, elvetéltem, most vagyok 12 hetes terhes. Holnap lesz a mûszeres befejezés, ahogy Õk ezt mondják. Sajnos csak pocakon belül történt meg a vetélés, de nem távozott el a "maradvány". Sajnálom, hogy így alakult, mostanában így nem tapasztalhatom meg a csendes szülés élményét. Szeretném kérdezni, hogy elolvastad-e már Leboyer új könyvét, a Gyöngéd szülést, vagy valami ilyen a címe. Az is nagyon frankó könyv. Megtudtam egy csomó olyan dolgot, amirõl eddig halvány lila gõzöm nem volt.
Hát köszi mindent, és ha valaki kötöszködik a csendes születéssel kapcsolatban, védd meg ezt a pazar dolgot, mert azt hiszem Leboyer nem azt hangsúlyozza, hogy tökéletesen a könyv szerint kell születni, hanem, hogy mi a jó a babának. És, ha nem minden teljesül, akkor is a babának, nagyon jó lehet.
Szóval kitartás.
Szia
Vikus
 
 


Szia Vikus!
Elõször nagyon örültem, amikor megláttam soraidat, de ez nem tartott sokáig Kép Kép Kép
Nagyon-nagyon sajnálom a történteket Kép
Pedig mennyire kerested a picurkának a lehetõ legjobbat még akár nagy-nagy áldozatok árán is... (Tapolca-Bp)
Gondolok Rád holnap, legyél rajta minél hamarabb túl lelkileg is, meg fizikálisan is!
Majd meglátod amint lehet újra babában gondolkodni megváltozik megint minden és akkor biztosan sikerülni fog-és Te is megtapasztalhatod a gyengéd szülést!

(Új Leboyer könyvrõl nem tudok, amibõl a részlet is van az ezen a címen fut.)-a témával kapcsolatban köszönöm soraidat!!! Kép

<BLINK>Minden jót Nektek</BLINK>, örülnék, ha viszontlátnám hozzászólásaidat ismét boldog kismamaként!
Üdvözlettel:Moncsúr
moncsur
 


Köszi Moncsúr soraidat!
Minden szó jól esik.
Túl vagyok a mûtéten, nagyon el vagyok keseredve. Úgy döntöttem, hogy a következõ babával 2 évet várok, és csak utána próbálkozok. Nem hiszem, hogy jó lenne 1 éven belül, egy 3. terhesség. Szóval várok, és kiböjtölöm. Túlzottan össze vagyok ahhoz törve, hogy újból nekiugorjak, és mûtét után, amúgy sem javasolják egy darabig.
MEgnéztem a Leboyer könvy címét. Pontos címe: Szülés gyöngéden.
Remek könyv, ha van idõd, és megkapod, olvasd el. Nagyon jól ír ez az ember.
Köszi mindent.
Szia Vikus
 
 


Szia Vikus!
El tudom képzelni, hogy ilyen helyzetben megáll a világ egy idõre, de bízni kell, mert nem te leszel az elsõ akinek sorozatos kudarcai ellenére sikerül!!!! Most az elején biztos kegyetlen, de adjál magadnak egy kis idõt, nem feltétlenül kell elõre években gondolkodni, kívánom, hogy a megnyugvás jöjjön el minél hamarabb, aztán várunk vissza boldog kismamaként!!!
Köszönöm az új könyv címét, még nem olvastam, de fogom!

Minden jót neked, és ne feledd visszavárunk!!!! Kép
Moncsúr
moncsur
 


Sziasztok!
Nagyon tetszik ez a szülési mód/hozzáállás, én is így szeretnék majd szülni, amennyire rajtam múlik. Az alapkönyvet olvastam (baba szemszögébõl), és nagyon megérintett, de szeretném elolvasni a mama oldaláról szólót is (Szülés gyöngéden). Ha valakinek megvan, és esetleg kölcsön tudná adni, nagyon megköszönném!

Pusz
Miszike
 
 


Úgy látom, itt is keveredések vannak, megtaláltam mindkét könyv képét, hátha segítek vele Nektek is.
Kép

Miszike
 
 


Kép
 
 


Miszike!
Nagyon aranyos vagy, én csak a Gyöngéd születést ismerem, a másikat egyáltalán nem, de ezek után "vadászni" fogom, engem is nagyon érdekel más hogyan élte meg.
Köszi az infót Kép Moncsúr
moncsur
 


Ha valakinek segítség:
Az én szülésem az elõzetes megállapodásunk szerint gyengéden, csendben zajlott. Egy ágyas szülõszobában, félhomályban, viccmesélés, kiabálás nélkül. Gátmetszés nem volt, pedig ez az elsõ szülésnél ritkaság, az orvosom tanácsára az utolsó hetekben búzacsíraolajjal kezeltem a gátat.
A kisfiam megszületése után egybõl a hasamra került, megszoptattam és a két órás szülõszobai tartózkodás alatt is végig velem lehetett, miként a gyerekágyas osztályon.
Ja és az orvos, aki mindezt lehetõvé tette: dr. Illanitz Elemér, dél-pesti kórház
Névtelen
 


Kedves Névtelen, köszönjük az infót, én nem hallottam a búzacsíraolaj ilyen irányú használatáról, de a következõ szülés elõtt ki fogom próbálni.
Köszi:Moncsúr
moncsur
 


Kedves Moncsúr!

mostanában nagyon foglalkoztat engem is ez a dolog...
én már három babát szültem nem csendes módszerrel és már nagyon tele a hócipõm...Kép

jövõ októberre tervezem a negyedik manót, úgy érzem nekem is ki kell próbálnom Leboyer módszerét, már csak azért is, hogy a lányomnak át tudjam majd adni a tapasztalataimat...Kép

még jövök, most ébredezik a 10,5 hónapos királylány

Puszi: Sheila

Kép
Kép
Kép




Sheila
 
 


Sheila,
Otthonszulesen nem gondolkodtal? En a harmadikat szultem itthon, pont egy honappal ezelott, es csodalatos volt. Nagyon sajnalom, hogy az elozo ket alkalommal erre nem volt lehetosegem! Ennel gyongedebb szuletesben biztos, hogy egy korhazi babanak sem lesz resze!
Zsuzsi
 


Zsuzsi!
Írnál nekem priviben a szülésedrõl? Ki volt veled? Meddig tartott? Hogy, s mint volt? Minden érdekel, amit fontosnak tartasz. Persze csak ha majd lesz idõd a gyerkõcök mellett!
Köszi!
Menta
 
 


Zsuzsi!
Engem is nagyon érdekel az otthonszülés, fõleg az elsõ kézbõl származó információk. Nem írnád inkább ide, vagy a születéstörténetek topikba?
Az elsõnél végig ctg-ztek, feküdnöm kellet, ha fel akartam ülni akkor megkaptam, hogy "nem ülünk a baba fejére anyuka" stb. Kép Nagyon szeretném, ha a következõknél nem így lenne.
Üdv.
Vacskamati
Vacskamati
 


Miert nem mondtad neki, hogy te eddig is ott ultel, neki meg nem kell raulnie Kép

Jo, tudom, a szules nem a nagy erdekervenyesitesek szintere. Volt egy topic az erdi szulesteshazrol, akit meg konkretan erdekel a dolog, a www.szules.hu az otthonszules honlapja Kép
idike
 


Sziasztok!

Gátmetszés megelõzésére tudom ajánlani mindenkinek az EPI-NO készüléket. A szülés elõtt 3 héttel kell elkezdeni a használatát. Én is ezt használtam, sikerrel. Németországból kaptam, az édesapám szülész-nõgyógyász Németországban, ott már évek óta használják és nagyon bevált. A babák könnyebben születnek, magasabb APGAR értékkel.
A szülés után gátizomerõsítésre és inkontinencia ellen tovább használható, tényleg klassz. Ha érdekel bõvebben, írj: btrabert@acenet.hu
Detti
 


Szia Detti! Engem érdekelne, hogy mi az. Akár itt a topicban isKép!
mikoo
 
 


Sziasztok Lányok!

Már jó régen nem voltam fent a topikon, így kicsit lecsúsztam az infókról.
Sheila!
Én csak ajánlani tudom ezt a szülési módszert, én a következõt is így szeretném. Az otthon szülést nem tudom, én ahhoz elég majrés vagyok, de aki azt választotta mind jókat írt
Detti!
Kérlek írj itt az EPI-NO-ról, mert sokakat érdekelhet! Engem nagyon !!!!
Köszi elõre is:Moncsúr
moncsur
 


Sziasztok!

Hát, túl vagyunk a szülésen... Kép. Végülis megvettem a Szülés gyöngéden c. könyvet, de mivel aktualitását vesztette nálunk, szeretnék az árából egy babával kapcsolatosat venni. Úgyhogy a bolti árnál 500 Ft-tal olcsóbban eladnám, 2000 Ft-ért. Vadiújnak, használatlannak tűnik, úgyhogy ajándéknak is megfelelő.
Ha érdekel valakit, ide írjon:
lambkins@freemail.hu

Pusz
Miszike
 
 


Miszike gartulálok a babához, jó egészséget Nektek!
moncsur
 


Kérlek, olvassátok el, és tegyetek, ahogy jónak látjátok. Kép

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=125&cid=45638

Virág
 


Sziasztok,

január 27- én újabb 4 napos dúla-alapképzés indul a MODULE szervezésében. http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=89&cid=45522

Amennyiben valaki tervezi, érdemes erre mindenképpen elmennie, mert ez az utolsó alkalom, hogy nem kell szállásdíjat fizetni. Külön indok még a mostani tanfolyam mellett az, hogy pénteken vért izzadva megszültük a továbbképzés mikéntjét, hogyanjait és egyéb kérdésekre adott válaszait is, és ennek eredményeképpen a januári csoport tud velünk továbbképződni havi egy vagy két napos alkalmakkor, és szuper lesz! Érdeklődés esetén forduljatok a fenti linken megadott névre, számra, vagyis Békés Emőkéhez a 70/948 5481-es számon, de még sokkal jobb, ha mélt írtok neki a bekese@module.hu címre.

Virág
 


Szülési élményeim a természet igazi rendje szerint

Közel másfél éves tudatos felkészülés után, (rendszeres karate-edzések, hús-, cukor-, cigaretta- és alkoholmentes táplálkozás, valamint egy átfogó elméleti-szellemi tájékozódás: szülészeti-nőgyógyászati orvosi szakkönyvek olvasása plusz a férjem részéről több mint hét év asztrológusi gyakorlat, a részemről &#8222;csupán&#8221; a személyi horoszkópom ismerete és rendszeres problémafeltáró naplózás eredményeként) könnyű és kiegyensúlyozott várandósságom gyümölcseként 1998 július 21.-én, egy napfényes délutánon megszületett első kislányunk.
A többnyire általánosan érvényes kórházi helyzethez ( és eredményekhez!) képest mi ketten a férjemmel, közeli barátainkkal a háttérben, egymás szemébe nézve, egyszerre szívtuk mélyen a tüdőnkbe a fenyvesek ózondús levegőjét vajúdási fájdalmaim nem egészen másfél órája alatt, és a férjem vállaimba kapaszkodva, de saját erőmből, három másodperc alatt szültem meg három kilós és ötven centis kislányunkat egyetlen egy határozott hasizom összehúzással, &#8220;gátszakadás&#8221; nélkül. Miután a nyári asztrológiai sátortáborunk egyik csendes erdőszéli tisztásán rögtönzött &#8222;szülőszobában&#8221; a hátamra feküdtem, Medárdát a férjem mindjárt a hasamra majd a mellemre helyezte és így gyönyörködött bennem - bennünk, egy jó fél óráig, amíg orvosi asszisztens barátaink elkötötték a köldökzsinór két végét és elvágták. Ezután a férjem a karjaiba vette a teljesen nyugodt kislányt és bevitte a sátorba, mert érkezése tiszteletére (Medárda neve bőséget, esőt jelent) szemerkélni kezdett az eső. Így hallgatta az újszülött lányunkkal együtt meghitt csendben a finoman szitáló esőcseppek pergését a sátortetőn tíz-tizenöt percig, amíg barátaink által segítve, én is be nem feküdtem közéjük. A méhlepény megszülésénél már a férjem nem volt jelen, mert haza kellett mennie bölcsőért és takaróért, ugyanis annak ellenére, hogy dátum szerint pontosan kilenc hónapra született meg Medárda, jó fizikai állapotom miatt, még nem számítottunk az érkezésére. Szülésem utáni ötödik napon már erdei Karate-edzésen vettem részt és a hetedik napon, hátizsákkal a hátamon, saját lábamon mentem le a férjemmel együtt - ő Medárdát hozta a karjaimban-, a Bakónyaka nevű táborhelyünkről, hogy másnap ( csak a nyolcadik napon!) kérjük ki az újszülött anyakönyvi beiktatásához szükséges orvosi papírokat. Egyébként mindketten egészségesnek találtattunk ezen az utólagos orvosi vizsgálaton, kórházi befekvésre egyáltalán nem volt szükségünk.
A nagyobbik lányunk két évvel ezelőtti jól sikerült természetes megszülésével a hátunk mögött, ismét úgy döntöttünk, hogy a természetre (azaz: magasrendű szellemi tájékozottságunkra) bízzuk a dolgot.
Második lányom, Etelka születése a csíkszeredai otthonunkban történt, és az előbbi két szülés pozitív tapasztalatait messzemenően felülmúlta természetes könnyedségében, meghittségében és gyorsaságában egyaránt: egy csendes február végi estén, este kilenc óra tájban jelentkezni kezdtek a közeledő szülés egyértelműen erősödő jelei, de a magzatburok kiszakadása és a magzatvíz elfolyása egyre késett, és a méhösszehúzódások rendszeressége és intenzitása is ingadozott. Egy óra elteltével, a férjem tanácsára egy jót vacsoráztam, amitől felerősödtek és rendszereződtek a méhösszehúzódásaim, és percek leforgása alatt tolófájásokká alakultak. Ennek hatására a nagyszoba és a konyha között sétálni kezdtem. Figyelő férjem, (aki addig az én kérésemre az ágyra dőlve tévézni próbált), gyorsan egy vödröt hozott a fürdőből, és előző tapasztalatai alapján egyre nyugtalanabbul leste a magzatvíz megindulását. Amikor fél kézzel a szekrénybe kapaszkodva jeleztem neki, hogy nemcsak a nyákdugót, hanem valami keményet is érzek lefelé nyomulni bennem, gyorsan mellém ugrott és a szülőcsatornába nézett. Ahogy, látván, hogy valami sötétkék gömb feltartóztathatatlanul nyomul kifelé belőlem, megértette, hogy miről is van szó (ti., hogy a magzatburokkal együtt érkezik), reflexszerűen a jobb tenyerét a kijárat irányába, illetve a növekedő gömb elé lendítette. Ahogy mondani szokták, pezsgősdugóként érkezett egyszerre minden. A magzatvíz, mint egy tűzoltó fecskendőből kilövellt és a baba feje puha ágyúgolyóként landolt a férjem tenyerébe: villámgyorsan és teljesen ép burokban érkezett és csak sejteni lehet, hogy a burok akkor szakadthatott szét, amikor a baba feje és törzse már kint volt, mert mindez olyan gyorsasággal ment végbe, hogy a férjem sem látta, hogy mi történt, pedig úgymond az egész folyamat az orra előtt játszódott le! Utólag úgy emlékezett, hogy elsőnek a nagy nyomás alatt levő és a burokból egyszerre kicsapódó magzatvíz ütötte meg a tenyerét és ugyancsak utólag nagyon örvendett, amikor arra gondolt, hogy sejtvén, hogy még mi következik, nem kapta el a kezét, hanem még jobban megerősítette, mert a következő pillanatban, már ott is volt a baba feje. Ekkor szólt, hogy nyomjak egyet és Etelka máris ott feküdt egészben a férjem két kezében. Óvatosan lehámozta és félrevette a köldök zsinórt, hogy lépni tudjak és így eltotyogtunk az ágyig, ahol én a hátamra feküdtem és ő azonnal a mellemre rakta a jól kifejlett csecsemőt. Én végre kigyönyörködhettem benne magamat. Fél óra múlva a férjem elvágta a köldökzsinórt és magához vette a babát, hogy tudjam megszülni a méhlepényt is. Tíz perc múlva egy mosdótál fölé guggolva ki is érkezett a teljesen ép méhlepény, és én elmentem megmosakodni a fürdőszobába. A baba mindvégig nyugodtan figyelt, majd elszundított, és mindhárman nyugovóra tértünk. Csendben és felhajtás nélkül viselkedtünk másnap és harmad nap is annak érdekében, hogy a baba szokja meg a külvilági létet és csak negyedik nap hívtuk fel telefonon a körorvost, megtudakolni, hogy másnap bent lesz-e a rendelőben. Persze, az nem várta meg az ötödik napot, hanem mihelyt ideje lett, eljött a gyermeket megvizsgálni, illetve megállapítani, hogy a férjem segítségével három nappal korábban szültem egy egészséges gyermeket. Amilyen hirtelen robbant be az életünkbe Etelka, akit a nagysága és energikus érkezése miatt, a köldök zsinor elvágásáig fiúnak képzeltünk, olyan energikus, életerős gyermek azóta is.
A harmadik szülésemről, Turula még viharosabb érkezéséről majd később...de előrebocsátok annyit, hogy az volt a leggyönyörűbb...ha akarjátok, elmesélem azt is majd a következőkben.
 


Kedves Gyengéd szülés iránt érdeklődők!

Tisztelettel ajánlom figyelmetekbe a szülészetek/kórházaknál az otthon szültünk topic-ot.

Zs.

Zsu

Zsuzska/2oo4.o1.o8. Petike/2oo5.11.o5. Panka/2oo8.o1.1o.
 
 


Sziasztok!

Moncsúr, nézegetsz még errefelé?
Vagy bárki más. Én szívesen újjáéleszteném ezt a topikot, aug.2-re várom az első babámat és ezzel a módszerrel szeretném világra hozni, kórházban (bp-i Szt.Margit).

üdv

lillenet
 


Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Sziasztok!

Természetgyógyász vagyok.
Szeretném minél több kismama számára elérhetővé tenni a fájdalommentes szülést!
A fájdalmas szülés egy tanult társadalmi megélés.
Vannak olyan törzsek ahol a szüléshez nem társul fájdalom...
Ha vkit érdekel a terápia, amely lehetővé teszi a természetes, fájdalommentes szülést, szeretettel várom a jelentkezést!
krisztin7
Zalaegerszeg
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet:

 

cron
X
EZT MÁR OLVASTAD?