Új privát üzeneted érkezett!

Csajok!

Ha majd aktuális lesz valószínűleg lehet hogy csak császárral szülhetek különböző okok miatt, de rettegek a császáros érzéstelenítős EDÁS és spinális történetektől, mert néhánytól hallottam hogy volt akinek fájt.

Ezért nagyon érdekelne hogy közületek volt-e olyan akinek altatásban volt a császárja, és ha igen, az milyen volt, nem érzett- e semmit, illetve utána nagyon fájt-e, és mikor láthatta először a babáját?/Megbánta-e az altatatást hogy nem láttam megszületni a gyermekét úgy mint érzéstelenítéskor?
Köszi a válaszokat.
 


Szia
Nekem a második kislányom sajnos császáros lett. A szívverése 100-as lett a legkisebb fájásra is. Én altatást kértem, de a baba miatt gerinc érzéstelenítést javasolták, belementem. 3 helyen bökött meg az altatós, de sajnos csak a lábam zsibbadt le és mikor az orvos vágta a hasam éreztem és nagyon fájt. Következő pillanatban altattak. 12 óra 13 perckor volt a kiemelés és a 3 órás szoptatásra már ki is hozták hozzám. Igaz egész nap aludtam, akkor is úgy ébresztettek fel. De nekem aznap nagyon fájt a vágás és mozdulni is alig tudtam. Pedig szinte óránként kaptam a fájdalomcsillapítókat. Másnap reggel kellett először felkelni, hát az nehéz volt. Nekem nem akart beindulni a bélmozgás, ez miatt elég rendesen begörcsöltem, kaptam koffeines injekciót, beöntést, szélcsövet, hashajtó teát.
A nagyobbik lányomat simán szültem, de sokkal jobb volt, pedig ő is elég nehezen lett meg. Őt rámtették miután megszületett.
Ezt a kisebbik lányomnál nem élhettem át és a mai napig hiányzik és hiányzoni is fog.
Remélem segítettem.
Vendég
 


Köszönöm, sokat segítettél, hát úgy tűnik, nem egyszerű....
 

 
 

Szia!

Én az altatásos császárral a poklok poklát éltem át. Persze mindenki máshogy éli meg, de nekem sajnos nagyon rosszul ment.
Nagyon sürgősen kellett műteni, hogy a Picinek nehogy baja legyen, ezért az altatás mellett döntöttek. Még fel se fogtam, mi történik, már a műtőben voltam. Délelőtt 3/4 10-kor született meg a fiam, délután 2 körül ébresztgettek és csak 4 óra körül hozták ki először megmutatni.
Iszonyatos érzés a mai napig, hogy lemaradtam az első perceiről, óráiról és ezt még mindig nem tudtam feldolgozni (már lassan 5 hónapja). És ami a legrosszabb, hogy az altatás miatt a kisfiam miután felsírt, bealudt, ezért oxigént kellett kapnia. Semmiképpen se hagynám,h. még egyszer altatásban császározzanak. Igaz, akkor nem volt beleszólásom, és hála az orvosok gyors döntésének, van egy egészséges kisfiam! :)
A seb nekem eléggé fájt (persze ezt is embere válogatja), főleg a felkelés/lefekvésnél, de ha már megindultam, akkor nem volt gond.

Üdv: Kendy
 
 


Szia Csézjang!
Nekem az első szülésem volt császár, altatásban. Nagyon hirtelen kellett a dokinak dönteni, már tolófájásaim voltak, így nekem nem volt választási lehetőségem. Én nem éreztem akkora tragédiának, hogy nem láthattam azonnal a babát, de lehet, hogy csak mert első gyerek volt. A seb piszkosul fájt (sőt, egy szalmonella fertőzést is sikerült összeszednem), de szerintem az érzéstelenítős császár után is ennyire fájhat. Ahhoz viszont nem volt szerencsém. Második baba simán született, igaz vákuummal. Ekkor egyből rám tették a babát, felejthetetlen élmény, lehet, ha fordítva történik, a császár van később, akkor érzékenyebben érint engem. Bár a második szülés előtt kellett mennem altatóorvoshoz megbeszélésre (mert ugye nagyobb volt a császár esélye, mint aki az elsőt nem úgy szülte), és az altatóorvos, és a szülésznő is az érzéstelenítőset ajánlotta az altatás helyett, de bennem is félelmeket keltett. Bár ha jól megnéztem az érzéstelenítő és az altatás lehetséges mellékhatásait (ez jobb ne is tettem volna, de ugye nekik védeni kell magukat, így mindent felsorolnak), igen durva. Igazából nem lett tutira eldöntve, azt beszéltük, hogy majd az adott helyzetben az altatóorvos dönt, melyik legyen. Erre az én nagy örömömre nem került sor!
De altatás után nekem se hányingerem nem volt, se nem szédültem, a baba pedig mindenért kárpótol!
Remélem, hamarosan aktuálissá válik a kérdés!

KépKép

KépKép

KépKép
gerbomoncsi
Andocs
 
 


Sziasztok!
Nem tudom, mennyire aktuális még a kérdés...
Másfél éve szültem császárral, altatásban. Nagy volt a kapkodás, meg már nehezen is bírtam a végét. Amikor az altatóorvos mondta, hogy párat ebből kellene lélegezni és már nem is fogok semmit érezni, alvás lesz, egyszerűen nem hittem el neki. 9.36-kor született a fiam, halványan emlékszem, amikor kitoltak a műtőből a férjem és anyukám arcára, meg hogy duruzsoltak valamit nekem. Aztán dél körül ébredtem fel, rögtön oldalra akartam fordulni, mert úgy éreztem, úgy kevésbé fáj. "Ha tud, akkor tegye azt" - hangzott a válasz. Este 6-7 körül kérték, hogy próbáljak meg lábra állni, de még ülés közben is szédültem, szóval ezt nem nagyon erőltettük. Másnap már nem volt semmi gond a szédüléssel. Viszont, ugye a császárseb miatt se nevetni, se köhögni - tüsszenteni a legvadabb rémálmaim közt szerepelt :lol: - nem esett jól, viszont a torkomat, nyelőcsövemet iszonyatosan irritálta az altatógáz pár napig. Azt mondták, hogy ne aggódjak, ürül ki a gáz, el fog múlni. Valóban így lett, addig viszont elég kellemetlen volt, állandóan köhögnöm kellett volna, ha köhögtem, fájt a sebem, és úgy sem lett jobb a torkomnak. Kicsit ördögi kör volt.
Hát, nagyjából ezek az én tapasztalataim. :wink:
Vendég
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?