November 27-én,egy hétfői nappal kezdödött minden.
Ezen a napon kellett befeküdnöm a II-számú női klinikára.
Korán reggel indultunk el a párommal és az anyúkámmal.Beértünk a korházba,írány volt a felvételi.Ott mindent elintéztek nekem és elég hamar megkaptam az ágyamat is.Kipakoltunk mindent és vártam,hogy elkezdjék a papír munkákat.Miútán ez befejeződőtt,párom és az anyúkám hazza mentek.Megismerkedtem a szobatársaimmal és jokat beszélgettünk.Másnap hajnalban már jelentkeztek a görcseim.
Délután vizit meg ami ilyenkor szokott lenni.Később jöttek a látogatok.Ez így ment egészen november 30-ig,amikor már egyre erősebb és sűrűbb fájásaim voltak.A párom pont bent maradt még egy kicsit tovább,amikor jött az esti vizit.Az orvosnak szóltam,hogy egyre sűrűbb a fájásaim vannak.Így átmentünk a kezelőbe,ahol megvizsgált.Közölte,hogy kivagyok 1-újnyira kitágulva így mehetünk a vajlódóba.Szóltam a páromnak,hogy mennünk kell,mert megindult a szülés.Mindez este 20-kor történt.Ott vizsgáltak és mérték a fájásaimat.Emlékszem annyira erősek voltak,még a tenyeremen patakban folyt a víz.Közölték párommal:menjen nyudodtan hazza,mert még sokk van hátra.Így is lett.
Teltek az órák,a fájások egyre nagyobbak lettek,és még sűrűbbek.
22:30-kor még mindig 1-újnyira voltam kitágulva.Szülésznő 10percenként vizsgált,és kb 30-perc múlva burkot repesztettek.Ami nagyon kellemes meleg érzés árasztotta el az egész testemet.Ekkor már telefonáltam,hogy lassan áttkerülök a szülöszobára.Szülésznő átt kísért és mindent elő készített.
Megérkezett a párom és anyúkám is.Felváltva voltak bent,és nyugtadgadtak,közben nedves rongyal törölgettek.Ez addig ment míg a szülés elnem kezdődőtt teljesen.
Addigra már hívták az orvosomat,és pár perc múlva megérkezett.Megkönnyebültem,ahogy az orvosomat megláttam.Bíztonságban éreztem magam mellette.
23:30-ra teljesen kitágultam.Nagyon remegtem már az elhasznál erőm miatt,de tudtam mindjárt vége.
00:00-kor már csak a párom volt bent mellettem,és fogta a kezemet.Az orvosom elmagyarázta,hogyan kell levegőt és egyben nyomni is.Elsőre nem sikerült,de útána csak úgy jött magától az egész.Állandóan oda figyeltek rám;az orvosom és a párom is.
Végig kitartoan csinálta velem a légzés vételét.
Már éreztem nincsen sokk hátra,a dokim szólt a leendő papának.
Szó szerint:Apúka!Nézze meg,ott van a pici fejecskéje.
Annyira megörült,hogy teljesen beleélte magát a szülésbe.
Mondta nekem:na még egyet,még egy kicsit nyomjál és kint lesz a babánk!
Így is lett!Én meg könnyebültem,mert a fájásaim megszüntek.
Cserébe egy gyerek sírást hallottam,ami nagyon megnyugtatott.Oly törékeny picike volt az egész csöpség.Én sírtam örömömben,hiszen egész életemben egy babát szerettem volna!
Ami most valóra is vált!
Orvosom gratulált és felajánlotta a papának a köldökzsinor elvágását.Büszkén elvágta,és össze-vissza csokolt.
Mellemre tették a lányunkat,és kicsit megnyugodott.Később elviték rendbe tenni,és mérni.Lányunk 00:40-re meglett és megmérték:55-cm és 3480-nal születtet,neve:Laura
Orvosom összevart,hiszen gátmetszést kellett csinálnia.De ez a legkevesebb fájdalom,amit túl lehet élni az életben.
5-nap útán hazza engedtek bennünket,mindent rendben találtak.
Hazza menetelés napján még az orvosommal beszéltem,picit is megnézte.Gyönyörködött benne milyen szép baba
Most már 63-cm és 7320-deka.Szépen növöget a drágám,már 2-foga is kint van.
Ő mindet megért az életemben.Boldogok vagyunk,hogy van egy gyönyörű szép lányunk.Eddig egy baba van,majd ídővel jönn a másik.
