Új privát üzeneted érkezett!

Malacka!

Minden jó, ha a vége jóKép Gratulálok a picihez aki a jóslások ellenére megfelelõ súllyal született.Kép

Névtelen! /23' 44/
Remélem, hogy tanultak az esetbõl és 2x is meggondoják, hogy mit tegyenek, ha nem 3x. Bár nem biztos, hogy mégegyszer hozzájuk mennék, de úgy látom Malacka doktornõje alapjáraton jó munkát végzett, csak hát a fõmuksi pasik beleszóltak...

puszi
sasha
38

Kép
 
 


Sziasztok!
Valójában elég felemás a dolog. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha igazuk lett volna (és ugye többször körültekintõen mértek csak valahogy a harántfekvés miatt pontatlanul) akkor a baba nagyobb veszélyben van odabent mint idekint.

Kedves Névtelen!
Igen. Bérmilyen meglepõ, de ha elõre nem tervezett módon mégis lenne következõ baba, ennél a doktornõnél, ebben a kórházban szeretnék szülni. Hülyeségnek tûnik?
Mennyivel lenne jobb egy másik hely amirõl semmit sem tudok? Még azt sem, hogy jól mérnek-e? Kép)
Üdv.
Malacka
 
 


Most vettem észre, hogy kül. jeleket nem értelmezett rendesen a gép! Megpróbálom kijavítani.

Malacka!

Teljesen egyetértek veled. Én másodszor is ott szültem, annál az orvosnál, ahol "zenés" szülésem volt egy kis komplikációval spékelve. Az én történetem két évig téli álmot aludt és most, a lányom második születésnapján felébredt. Ki kellett írnom magamból, mert sajnos nekem sem "álom" szülésem volt.
A hosszú idõ valószínûleg szépített az emlékeken és biztos, hogy egy-két helyen nem olyan éles az emlékezetem. De most így éltem át újra elsõ gyermekünk világra jöttét. A fiam születésének történetével még adós vagyok. Azt hiszem akkor többet mosolyogtam.


KÉTEZER vége. Az új évszázad és az új évezred küszöbén. Hidegfronti hatás érvényesül.

Ultrahang. Kicsit feszült vagyok. Ma megyünk utoljára. Tudom. Megbeszéltük az orvossal. Tegnap még próbálkoztunk is egy kis házi szülésindítással. Eddig semmi.
Már érzem a keményedéseket, pedig még alig fordultunk ki a sarkon. Hatalmas dugó van. Mióta itt lakunk, nem láttam ilyet. Szinte lépésben haladunk. Én meg egyre sûrûbben keményedek. A mentõt csak elengedik, ha szükség van rá?! Korábban azt hittem az egérutakat azért találták ki, hogy mûködjenek. Ma bebizonyosodott, hogy nem mindig mûködik a rendszer.
Lassan kilenc óra. Az asszisztens veszi fel. Most mi lesz, hebegve-dadogva kibököm, mi bánt. Persze, hogy megyek, csak a dugó... Ráadásul tízpercesek egy ideje. Az idegességtõl, vagy tényleg? Mindenesetre elég, ha én ideges vagyok. A fiúknak ehhez semmi köze!
Kínos, miattam kell lejönnie UH-ra. Hogy vetkõzzek? Bugyit is? Ultrahangra? Hogy megvizsgál? Álljon meg a menet, eddig errõl nem volt szó. Jó. A lényeg, hogy minden OK. Kicsit elszontyolít, hogy semmit nem tágultam. Még mindig csak egy ujjnyi. A 41. hét végén.

Eddig észre sem vettem, milyen ronda a folyosó mennyezete. Szinte már életveszélyes. A sírás kerülget. Valaki belenéz az arcomba. Nem, nem, semmi gond. Csak köldöknézegetek. Meg fáj. De az az én gondom. Milyen figyelmes.
Andris telefonál. 11-ig biztos marad, a Ctg-n minden kiderül. Addig hajrá! Csak enni nem szabad.
Fel kell kelni és elmenni az ajtóig. Csak az ajtóig. Nem lesz nehéz, menni fog. Tele van kismamával. Nehogymá' azt higgyék, ennyire fáj a vége! Sikerült! Kedvem sem lenne enni, úgyis minden kijönne. Bár lehet, hogy szívesen elcsábulnék...
Érdekes, néha alig érzem ezt a feszítõ fájdalmat a lágyékomnál, néha viszont elviselhetetlen. Tizenegyig még több mint fél óránk van, azért induljunk, nehogy lekéssünk a "köcsögduda koncertrõl"!
15 vagy 20 lépcsõ. Ujjgyakorlat. Pocak nélkül. A Mount-Everestre lehet ilyen feljutni. Látod a csúcsot, de egyre távolabbinak érzed. Ez nem ugyanaz a lépcsõ. Varázslat történt. Bal lábat emelem. Pihi. Jobb lábat emelem. Miért nem engedelmeskedik?! Ugyanakkora a két lépcsõ, hol rontom el? Nem, köszönöm, nem kell tolókocsi, megoldom egyedül. Milyen segítõkész a portás! Végül is még csak 20 perce szenvedek cseppet sem észrevehetetlenül. Ha sietünk, kis késéssel még elérem a 11-es váltást.
Nincs szék, ott a wc a folyosón! Elérhetetlenül távolinak tûnik a cél. Szutyokhegyek. Hányinger. Undor. Leginkább ez jut eszembe a wc-rõl a folyosón. Ott így nem tudok átöltözni. Véres pedig nem maradhat a bugyim. Nem sírhatok. Mi történhet? Semmi. Oda akkor sem megyek be. Hogy itt is van egy?! Mindjárt más a gyerek fekvése. Nem lehetett volna kevésbé megalázóan? Egy kicsit több odafigyeléssel? Nem kell senki, megoldom egyedül is! Hagyjon mindenki békén! Nagyon látszik? Hogy sírtam. Most már mindegy, cikibb nem lesz tõle... De. Egy jól irányzott telefon. Csendes félrenézés. Most már az orvos is tudja. Hisztis. Billogot rá!

Hányadik hét? 41. Honnan tudnak az eü-sök ilyen sokatmondóan bólogatni? Úgyis érzem, hogy semmi. Megint csak beijesztett Bucka. Ötperces? Nekem? Fájás? Ja! Nem érzem. Egyre rendszeresebb? De hol kell érezni, tessék mondani? Nekem azt mondták ez nagyon fáj! Mikor kaptam érzéstelenítõt?! Dehogy megyek fel az orvoshoz! Kiröhögne, nincs nekem az 'égegyadta' világon semmi bajom! Nem fáj, hazamegyek. Fáj, maradok. Na jó, de csak lifttel. Sok lenne az a lépcsõ. Pedig egész jól kipihentem magam.
Üvegajtó, kórházszag. Nem nekem találták ki. Csak ne kelljen maradni, ne kelljen maradni, ne kelljen maradni... Ilyen Ctg eredménnyel hova akarok menni? Hát haza, leginkább. Vagy a felvételi is jó lesz, de miért is? Ja vagy úgy, ötpercesek! Lent találkozunk!
Itt vagyok, persze, hogy nem rohantam el, hová is mennék! Andris is elárult, azt mondta maradni kell, itt jobban tudják! Engedek a többség akaratának, meg egy kicsit biztonságban is érzem magam.

Ugye kedves nem is volt olyan szörnyû? Alig éreztem. Csak tudtam, hogy beöntés. A tudat pedig általában rossz tanácsadó. Remélem ez csak múzeumi darab! Jesszusom, nem! Ezzel borotvál meg! Anyajegy. Kínos, de igen. Figyel rá, helyettem is. Hol a wc? Gyorsan kérem azt a hálóinget, hol a köntösöm? Rohannom kell, meg röhögnöm is, hogy rohannom kell! Most mi lesz? Kíváncsi szemek, sóvár tekintetek. Bal avagy jobb? Balra a tömött folyosó, ahol mindenki szurkolna, fogadásokat kötne, elérem, vagy összecsinálom magam félúton. Istenem, de kínos! Jobbra kevesebben vannak, az út hosszabb. A wc úgy tûnik egyforma. Sosem lesz vége. Mindennek vége. Egy nap alatt ennyi szerencsétlenkedés. Hihetetlen.

Szülõszoba látogatás. Csak most élesben. Idegen, hideg környezet. Hangyaboly. Már fél egy van, hogy repül az idõ! Púp lettem. Egész csinos, kissé gömbölyded, de púp. Hogy szülni? Igen szeretnék, vagyis... A férjem kint van, papás szülést szeretnénk. Jó, majd szólnak neki, rendben. Ctg? A doktor úr mondta? Fél óra, utána sétálhatok? Persze. Egy óra, Andris sehol. Már 40 perce itt lógok a szeren, senki felém se néz. Itt még a madár sem jár.
"Meg fogok halni!" Micsoda? Kicsoda? Miért?
Nagyon fáj! Aha, szül! Kitolási szak, harmadik fázis, amikor a baba kifelé igyekszik a szûk szülõcsatornán. Megy ez! Mint a karikacsapás! De miért is akar meghalni? Andris hol van? Mire vár még? És a szülésznõ? Hogy is hívják? Nem is fontos, úgysem akart engem. Csak púp a hátukra. Ez lettem én.
Végre. Nézd, még mindig a ctg! Nem tudom, mit jelez, nem látom, nem hallom, nem tanultam.
Semmi baj, nincs mit, szóra sem érdemes. Hogy egy órán át? Észre sem vettem! Nem baj, majd most sétálunk! Nem még mindig nem fáj. A gép szerint igen? Nem baj, én élvezem. Fájdalom nélkül szülni, fájdalomcsillapító nélkül, az már valami!
Miért örülne, ha fájna? Biztató, barátságos mosoly. Nem baj, hogy vérzek? Velejárhat? Mindegy. Ha sétálhatok, inkább... 30 percenként így is kötelezõ ctg. Eleget fekszem akkor!
Jé, egy szülésznõ! Megvizsgálna? Rajta. Bár nekem jobb lenne, ha csak az orvosom, de rá van írva, hogy tanuló. Hagy tanuljon. Igen fáj! Hogy a méhszájam merre van? A sarki közértes is hamarabb megtalálná! Jó hívjon valaki mást, hátha neki sikerül! Kész is? Eredmény? Semmi? Semmi.
Á, hogy s mint? Én személy szerint jól elvagyok, nem fáj semmi, nem lehetne inkább hazamenni? Hogy szülünk? Akkor jó.
16.25. Burokrepesztés. Kis macera. Nagy felhajtás. Még jó, hogy nem látom! Kellemes meleg. Milyen jó, hogy ez nem spontán, a BKV-n buggyant. Ha valaki mondta volna, hogy ennyire sok, nem idegeskedem tõle, hogy nem veszem észre...
Határozottan javul a helyzet! Már három percenként nem fáj! Azt szeretné látni, hogy nem vigyorgom? Tudok úgy csinálni, mintha fájna, de van annak értelme? Szerencsére a jó hangulatom semmi sem veszi el. Ebbõl ma még baba lesz! Már most is az, csak még bent! Gondolom ezzel nem mondanék újat, így megtartom magamnak. Ha így megy tovább, a gyereket is.
Most a gyerek nem akar kijönni, vagy én nem akarom?
Alacsonyan röpködnek az oxitocin injekciók. Igaz, megbeszéltük. Semmi epidurál, de akkor bármikor szúrhat, nem nyavajgok. Hát ez van. Hõsies tûrés. Egy szuri ide, egy oda, már észre sem veszem, szinte röptében kapom el õket. Gyerek lesz a vége! Csak, hogy lebegjen valami. Meg derengjen is, mert lassan elfelejtem, miért is jöttem. Még szerencse, hogy az orvos néha erre jár, mert róla minden eszembe jut. Nem fáj, nem tágul. Van összefüggés.
Szomjas vagyok. Nem ihatok, pedig az elõkészítõn megígérték. Ja, csak nincs itt senki azok közül akik könnyelmûen dobálóztak az ígéretekkel. És lassan senki nincs itt. Egy köszönés és máris eltûnt a szülésznõ. Nem baj. Van másik! Kati. Most már megjegyzem. Az elõzõnél is olyan kínos volt a megszólítás. Mégsem mondhatom, hogy nõvérke drága!
Zuhany? Lehet? Már annyi az idõ? Tényleg, magunk maradtunk. Már csak egy kismama van, de ahogy elnézem, nála inkább bent kéne maradnia annak a gyereknek. Milyen paradox. Nekem maradni, neki kijönni akar. Sosem fogom megérteni a természet szeszélyeit.
A zuhany jó, isteni, ahogy a meleg víz végigcsorog a gerincemen, a pocakomon. Új erõt ad. Egyre határozottabban fáj. Viszont még mindig csak két ujjnyi.
Mostmár három! Vagyis bõ három. Inkább négy. Egy pillanat alatt felkúszom a falra. Még szerencse, hogy ott van, különben már a szülõszobában lennék! Honnan van erõm viccelõdni? Az ájulás kerülget. Hol a párom? Kiküldték? Miért? Nem együtt csináljuk? Ezt nem? Jó. Vagy nem? Ez van.
Már álmosnak kéne lennem. A doki vacsorázik, mi meg itt ülünk a padon. Már nincs kedvem, erõm, energiám, semmim, hogy járkáljak. Hosszú nap volt és hosszú még az éjszaka.

Komolyan is lehet velem beszélni. Hogy császár? Szeret vágni? Még várhatunk? Jó. Ultimátum? Tizenegy óra és oxitocin infúzió. Benne vagyok. Biztos a dolgomban. Mintha tényleg döntéshelyzetben lennék. Jó érzés, még akkor is, ha tudom, hogy nincs így. Ha kell, úgyis elõkerül a kés.

"Csipp csepp egy csepp, öt csepp meg tíz."

Hányingerem van. Az jó, azt szeretjük! De én mindjárt hányok... és nem nagyon van idõm befejezni a mondatot. A bab tele. A gyerek bent maradt? Pedig szinte éreztem, ahogy kiugrik a bõrömbõl!
A bal oldalamra kellene feküdni? Nem jó a szívhang? Meddig tart még? Már nagyon fáj. Nincs szünet. Csak fájdalom. Az egész testem egy merõ fájdalom. Az óra a falon. Ilyen lassan még sosem telt az idõ. Pedig ma belehúzott. Kikapcsolok. Nincs külvilág. Csak bent van és csend. És fájdalom. Csak színeket látok. A fájdalom különbözõ fokának színeit.
Az a zöld folt vajon a szülésznõ? Csak kijön az a kérdés: Nem lehetne mégis császár? Szégyellem magam. Majd a doktor úr. Már mindjárt jön és megnézi.
Kész. Lecsöpögött minden kín. Reszketek, vajon mi a döntés? Négyujjnyi, lassan öt. Jó. Még várunk. Balra el.
Együtt és mégis egyedül. Már nem is fáj. Várom a székelési ingert. Türelmesen.
Álljak fel? Már röhögni sincs erõm... Hárman támogatnak. Kizárt, hogy olyan magasra fel tudok mászni. Már az elõbb is mondtam, nekem inkább a vajúdóban kellett volna maradnom. Nem gondolja komolyan, hogy meg tudom tartani a lábam? Ilyen kifacsart testhelyzetben semmit nem lehet csinálni, nemhogy gyereket! Miért nem fáj? Érzem, de nincs fájdalom. Minden erõmet összeszedem. Tudom, hogy nem haladunk. A percek órákká szelídülnek, minden ezredmásodpercnek fontos szerepe van. Csak a tolásnál vagyok ott. Kicsit skizofrén helyzet, nem tudom mi történik, míg bent vagyok. Mindent kétszer mondunk, mindent kétszer mondunk? Nem megy. Kész. Ez a gyerek bent marad. Bár mintha említette volna, hogy olyan még sosem fordult elõ, tisztára, mint a repülõknél. Csak azok fent, nem pedig bent.
Segítenek? Hogy nyomják és húzzák? Én meg toljak.
Vákuum. Segítség! Segítség.
Egy pillanat és vége. Megjött. 23 óra 20. Nincs örömkönny, nincs eufória. Megkönnyebbülés van. Szeretet van. Emberek vannak körülöttem. Honnan? Honnan nem. Jó sokan kellettünk egy új élet köszöntéséhez
.
"Egyedül nem megy. Egyedül nem megy. Egyedül nem megy, ha-ha-ha!"

Pici, piros, édes, gyönyörû. Sára. Puha és meleg. Alig látszik ki a takaróból, amibe bebugyolálták. Ne, még ne vigyék. Szeretnénk vele lenni. Érezni, már egy más állapotban. Tudni, hogy van, fogni a kezét. Megciciztetni. Szétkürtölni a világba: MEGSZÜLETETT! Új élet kezdõdött! A mi lányunk!

Sosem voltam még ennyire boldog!

Kispapa miért nem maradhat? Pihenjen? Ne, Andris ne menj el, ne hagyj itt. Kérlek. Nem inkább pihenjen. Ráfér. Nem evett volna egész nap semmit, ha le nem zavarom a büfébe. Meg ki nem küldöm a szülõkhöz, akik lélegzetvisszafojtva várták a fejleményeket a folyosón.
Aztán mindenki ment a maga útjára...


A friss élmények az álmok elé tolulnak. Nem engednek elaludni.
Gyermek. Ízlelgetem a szót, a tényt. Anya lettem. Anya.

Mégiscsak aludni fogok. Igaza volt a szülésznõnek, álmosodom, nem bírom nyitva tartani a szemem. Pedig micsoda nap van mögöttem!
Meleg. Nedves. Kellemetlen. Még szerencse, hogy szólt, ha kell kicseréli a lepedõt. De éjjel zargassam? Igen, ez kifejezetten rossz.
Gyors telefon, nincs baj, egy kicsit erõsebb vérzés, belefér a vákuumba.

Ébren vagyok, vagy megint azt álmodom, hogy vérben fekszem? Kati jön, lepedõ megy. Újabb telefon, belefér a vákuumba. Kezdek megijedni. Ez lehet, hogy nem természetes? Napközben nem nagyon cserélgettek lepedõt. Vagy csak nem figyeltem eléggé.

Kati! Kati.. kati...
Nõvérke!!! - Még jó, hogy nem egyedül vagyok...

...De jó, miért jött? Lázat mérünk, újra be kell kötni a branült, mert kimozogta. Majd jön a doktor úr és megvizsgálja miért vérzik ennyire. 38 C°...

...Miért vagyok a szülõszobában? Hogy át tudok-e menni? Kizárt. Segítenek? Köszönöm. Azt hittem egy darabig nem fekszem ezen az ágyon. De jó, hogy itt van, mi történt? Megvizsgál és megtudjuk?...

...vadidegen emberek, vadidegen környezet. Mindenki bemutatkozik. Mintha innentõl kezdve ismernénk egymást. Majdnem mindegy, hogy Béla-e vagy Géza az illetõ. Mint ahogy õt sem érdekli, hogy én Bori vagyok, vagy Orsi. Összehozott bennünket a sors pár órára és lehet, hogy soha többé nem látom õket. Mégis jó érzés tudni a nevüket. Látni, hogy a maszkból kibújó szemek mögött ember van. Névvel, személyivel, az egész tárgyiasult életével.
Kicsit jobban vérzik, mint kellene, megpróbálunk utánajárni, mitõl...

...Nagyon fáj!...

...Hol vagyok? Mi történt?
Mi történt? A doktor úr majd elmondja.
De ki az a doktor úr és mit fog elmondani? Egyáltalán, ÉN ki vagyok, hol vagyok?...

...Mi történt? Majd a doktor úr... nagyon vérzett... szövetek... ér... elpattant... sikerült...

...Hol vagyok? Milyen doktor úr? Tegye le a fejét! Akkor legalább azt mondják meg mi történt. Igaz, hogy szültem egy kislányt? Hatalmas piros fotel, benne egy fáradt arc. Ismerõs. Igaz. Ott a fénykép a kezemben. Komoly feladat eljuttatni az információt a kezemig. Érzem, hogy nem érzem. Lassan körvonalazódik egy kép.

APA - BABA - ANYA

Mi.

...Milyen vérrög? Majd a doktor úr elmondja. Nem vérrög, ér. Hematóma. Majd reggel, ha tisztább lesz megbeszéljük...

Solya
 
 

 
 

Solya,
ez gyönyörû!!!!!!!
Gratulálok így utólag is! Jó egészséget nektek
Zsóka

Zsóka
 
 


Köszi Zsóka!

Megírtam életem legszebb nõnapjának történetét is.


Hát elindultunk. Ha minden igaz, ma egy gyerekkel többek leszünk. De legalábbis könnyebbek.

Ultrahang. Kicsit feszült vagyok. Ma megyünk utoljára. Tudom. Megbeszéltük az orvossal. Mint 15 hónappal ezelõtt. Csak most kicsit késünk. Éppen, hogy kényelmetlen legyen. A kérésen, hogy vetkõzzek le az UH szobában, már nem lepõdöm meg. Valahogy mégiscsak a tudtára kéne adni az orvosnak, hogy még nem szeretnék szülni. Vagyis egyáltalán nem szeretnék szülni! Hogy két ujjnyi? A méhszájam? Mi lenne, ha mégsem ma? Nem lehetne valahogy elintézni? 12-re jöjjek vissza Margithoz ctg-re és akkor majd meglátjuk. Jó. De legkésõbb hétvégén. Rendben. Lehetne inkább hétvégén?

Szkeptikus vagyok. Alig érünk ki a kocsihoz már fáj. Most mi legyen, szóljak az orvosnak és maradjunk itt? Azt mondta sétáljunk egyet. Andrisnak úgyis dolga van az irodában, majd addig sétálok egyet a Westendben.

Ez a drogéria pont kapóra jön! Amíg Andris elintézi az elintéznivalóit én körülnézek. Kosár nem kell, csak zavarna. A kocsi kapaszkodóját pedig úgysem érném el. Így is alig tudom magam elõtt tolni azt a hatalmas hordót. Csak ne idegesítene ennyire, ha bámulnak! Ki lehet az? Hogy az én hasam nagy? Igen. Biztos nem szült még, nagyon fiatal. Hogy mikor jön a baba? Ma. És vidáman elmerülök a csúszásgátlós zoknik között. Ha nem jönne az a másik eladó, szerintem holnapig azon gondolkodna ez a lány, hogy lehet, hogy ma szülök. Én már csak ilyen vagyok.

Miközben a kocsiban mesélem a friss élményeket Andrisnak, nagyon kell vigyáznom, nehogy "elszóljam" magam. Pedig egyre sûrûbben görcsölök. Bár szerintem még nem elég erõsek. Menjünk csak be a munkahelyére. Ha egyszer dolga van. Szülni ráérünk utána is! Azon morfondírozom, hogy adjam be neki, hogy mégsem olyan fontos nekem egyedül mászkálni a Westendben. Ötperces fájásokkal. Ha ezt így kerek-perec emlegetném, egybõl rájönne, hogy más a gyerek fekvése. Nem baj. Akkor rájön. Attól még itt maradhatunk.
Sziasztok! Hú, wc-re mennek. Gyorsan számba veszem a mellékhelyiség befogadóképességét. Ha jól emlékszem, még beférek. Milyen vicces, hogy most fog szülni és itt vannak! Szerintem így kell csinálni! Most mit tegyek? Rólam beszélgetnek. Kínos. Ha esetleg újra bejönnék, csak hangosabban. Az nem jó, nem kiálthatom el magam, hogy Hello, itt vagyok, ne beszéljetek rólam! Kénytelen vagyok halkan meghúzódni az egyik boxban és lehetõleg utánuk kimenni. A cinkos nevetés, mikor találkozunk, elárulja, hogy tudnak a titkomról. Ami most már közös. És egyszerre már nem is kínos. Az annál inkább, hogy körbe állnak és mindenkinek mosolyogva kell elmondanom, hogy hát igen, most megyünk szülni, hurrá! Végre leülhetek. Miért hiszi mindenki, hogy engem kell szórakoztatnia? Jaj, elfelejtettem, hogy látványosság vagyok! Igen, szerintem is izgis. Dehogynem fáj, de ez a lényege. Hogy nem látszik rajtam? Még szerencse, bár ha még egy ideig maradunk az arcizmaim is begörcsölnek, mert sokáig nem lehet 2-3 perces fájásokkal egyfolytában mosolyogni. Büntetlenül.
Á, köszi nem lehet. Vagy mégis? Egy Ferrero Roché csak nem árt meg. Ha kell, majd töredelmesem bevallom. És nagyon szomorúan bólogatok majd, ha véletlenül arra emlékeztetnek, hogy tudhattam volna. Hát ez az, hogy tudom. Tudom, milyen finom. Ahogy eggyé válik veled. Kihagyhatatlan élmény. Bocs, kérhetnék mégis egyet?
Indulhatunk? Hoppá! Most kéne kiegyenesedni. Vicces. Máris érzem a kíváncsi tekinteteket. Csak nehogy sajnálni kezdjenek, mert attól kiborulok! Ez az, már közelítek az egyeneshez. Csak pár lépés és megkönnyebbülhetek! Már biztos, hogy nem itt szülünk. Ha szülünk egyáltalán...

Nem figyelem az idõt, mert még véletlenül kiderülne, hogy tényleg "rendesen" vajúdok, nem csak úgy fájogatok! De titokban rásandítok az órára, 2-3 percenként görcsölök. Mégsem merem bevallani még magamnak sem...

A szülõszoba elõtti Apaidegeskedõben végképp elkap a pánik. Mi a fenét keresek én itt? Hogy szülni kéne, és elõtte beszólni Margitnak, megjöttünk? De látod, senki sem jár erre! Aki mégis, az legalábbis úgy rohan, mintha az élete múlna rajta! Hogy én vagyok lassú, és telefonáljak be? Még meggondolom, ráérünk. Meg már nem is fáj annyira!
Jaj, nem! Emögött a sokat sejtetõ vigyor mögött az orvos közeledik! Hátha még valahogy lebeszélhetem... Nem, még nem szóltunk, csak most jöttünk. Fájogat, igaz a kocsiban jobban. Hogy autózzunk még egyet? Nem kell kétszer mondani! Már rohanok is. Meg az orvos is, hogy beszóljon Margitnak, megjöttünk...

Még egy lehetõségem azért van: ha a ctg nem mutatja a fájásokat. Elég kicsi az esély, ezt én is belátom, de valamibe kapaszkodnom kell.

A formalitások után sápadtra idegeskedett magam követi Margitot a jól ismert úton a vajúdóba. Pillanatok alatt kész az ágyam, már a kórházi hálóinget veszi elõ. Az meg minek? A ctg-hez nem kell átöltözni. Könnyû ellenállásom hamar megtörik. Az orvos öltözködés közben talál meg. Nem kellett nagyon keresnie, a nekem szánt ágyon próbálok meg átöltözni a lehetõ legkisebbre összehúzva magam. Minden kórházi hálóing ilyen? s közben már mutatom is, hogy zsinór hiányában viszonylag nehezen tudom összekötni, és mindenem kilóg majd. Felveheti a sajátját is. A döbbenet annyira megbénít, hogy köszönöm nem veszem fel. Marad a megtépázott kórházi. Alatta utolsó mellvédként a bugyim. A gond az, hogy a doki még mindig az ágy végében ül.
A bugyit nem vetted le? Semmisít meg egy pillanat alatt Margit kérdése, ami szétlöki a vajúdó falát és már az udvaron is rajtam röhögnek. Így akar szülni? Nem, drága doktorom, én nem akarok szülni! De csak egy rekedt nem-re futja. És már három ujjnyi.
Pisilni kell. A ctg leköt. Megbabonázva hallgatom a köcsögduda koncertet. Amikor szaporázza a gép, megijedek. Amikor sikítani kezd, bepánikolok. Most mi lesz? Csak feküdjek az oldalamra, mert mocorog a gyerkõc. Újra és újra. Egyre többen figyelnek a ctg-mre. Ez kezd idegesíteni. Meg a telefon is, hogy Doktor úr gyere légy szíves.
Most meggyorsítjuk egy kicsit a folyamatot Orsi. Burkot repesztünk. Ám legyen, megadom magam! Úgy néz ki, innen már nem megyek haza gyerek nélkül.
Egy egész medencényi víz buggyan ki belõlem. Haladunk. A magzatvíz elapadhatatlanul csorog továbbra is belõlem. Vagy ez már nem az? Kétségbeesve próbálom fekvõ helyzetembõl megállapítani mi történik. Közben egy fiatalember behatol a magányomba.
Margiiiiit! Már nagyon kell pisilnem, kimehetnék? És már edzem az agyam, hogy is álljak fel úgy, hogy ne vegye észre senki, mi történt. Ha történt. Mert ma semmi sem biztos. Az a fránya gravitáció! Ha felállok, akkor még kínosabb. Végigfolyik a lábamon. Leizzadok, mire a vízcsepp birtokba veszi a combom, a lábszáram és eljut a talpamig. Megpróbálok nem körülnézni. Mintha így rajtam kívül senki nem tudná mi folyik itt.
Lassan, óvatosan elindulok. Egy fehér folt megállásra késztet. Ugyanaz a srác. Felém integet? Velem próbál kommunikálni! Biztos nem hallottam meg a kérdését, hogy elállja az egyetlen menekülési lehetõségemet. Ez most komoly? De azért válaszolok. Bárányhimlõ, kanyaró. Igen, kanyaró. Most hirtelen nem jut eszembe, de a kiskönyvem úgyis jobban tudja és nem kell annyira pisilnie sem, úgyhogy, ha megbocsát... És higgye el, nem szököm meg.

Margit elkészíti az új "vackomat" a szülõszobán. Megvizsgál, egy kis szívhanggal megnyugtat engem is. Feszélyez a hely. Szeretnék kiszabadulni. Megragadom a lehetõséget és inkább sétálgatok. Margit beleegyezése megnyugtat és felszabadít. De nem jobb a folyosón sem, így megpróbálkozom a zuhannyal. Már ezt sem élvezem. Szerencse, hogy Andris segít. A fájások nagyon gyorsan követik egymást. A törölközés is gondot okozna egyedül. Igazából már sehogy sem jó.
A szülõszobán is csak a köldöknézegetés segít. A ctg megint a hasamon, de már eszem ágában sincs felállni. Örülök hogy fekszem. Már nem. Megpróbálok felülni. Nem megy. Valahogy megint mindenki itt van. Csak az orvosom nincs sehol. Már nagyon sûrûek a fájások. Alig van szünet. Válasz helyett Margit mozdulatai nyugtatnak meg. Odajön, megnéz, majd szétrobbanok. Úgy kb. gyerektájékon. Még nem simult el a méhszáj. Jesszusom! Az elõbb még három ujjnyi, most meg nem simult el? Létezik, hogy ilyen gyorsan is lehet? A fájdalom már összeolvad. Nincs szünet, amikor pihenhetnék. Az idõ megállt, lehet, hogy nincs is.

Sürgõsen ki kéne találni valamit, mert így nem bírom sokáig. Megváltó székelési ingert akarok!

Margiiiit! Tolok! Amikor bevillan: nem kaptam beöntést! A szégyenérzet erõsebb mindennél. De csak addig tart, míg megnyugtatnak, így jobb és természetes. Ne aggódjak. Itt nekem mindent szabad! És már mással foglalkozunk.
Például, hogy hol is az orvosom? Hát természetesen a császárnál szomszédol. De visszatérve a "tékozló fiú" kérés nélkül felkapja a lábam és mellém ül. Így is elég keskeny az ágy, akarom mondani, de legalább nem nekem kell tartanom a már tonnányivá nehezedett lábaim. Mert kispapát is buzdítja. Ha már itt van csináljon is valamit.

Kedélyesen elcsevegünk két fájás között. Csak a tea hiányzik a délután megvan.

A levegõvételre kéne koncentrálni Orsi! De mit tegyek, ha nem megy? Mire telitöltöm a tüdõm, elmúlik a fájás. Jó, ha tud segítsen. És tud. Korábban érzi, mint én, pedig csak a hasamon a keze. Már a hasamban. Héééé! Ezt ne, ez fáj! Mint akit megégettek, úgy kapja fel a kezét: Akár el is mehetek! Nehogy! Fakad ki belõlem és nem azért, hogy fontosnak érezhesse magát.
Még szerencse, hogy nem ment el, különben nem tudnék kit gyõzködni arról, hogy mennyivel többre juthatnánk a vákuummal. Több elõnye is van: nem fáj és nem nekem kell dolgoznom. Mert lassan úgy érzem, megszakadok. Minden erõm arra fordítom a beszélgetések szünetében, hogy kinyomjam a gyereket. De nem megy. Vagyis nem jön.
Hát ez meg? Elkapom a vad tekintetváltást és felfigyelek a lábam között betipegõ frissen vasalt fehér köpenysorra. Lassan felveszi a kör alakzatot és elkezd sutyorogni. Már éppen a számon van, hogy Ezt is aláírtam? mikor rádöbbenek: igen. Amikor elõször felhívtam az orvosom, pedig tudtam hol dolgozik. Így csak mosolygok egyet és megpróbálom a turistacsoportot a látókörömön kívül varázsolni.
Valamit nagyon rosszul csinálhatunk, mert az egész ágyékom mintha egy légkalapáccsal döngetnék. Embertelen, így az egyetlen "emberfelettit" szidom. Aztán meghallom magam és hogy nem kéne a jó ismerõsökrõl így beszélni. De nagyon jól esett. Akkor is, ha utólag szégyellem magam érte.
A feje már majdnem kint van! Most kéne erõset nyomni! És akkor érzem, hogy nem érzem. Volt fájás, nincs fájás. Lehetséges ez? Ilyen van, hogy csak úgy egyszer volt, hol nem volt? A pillanatok alatt érkezõ kétoldali oxitocininjekció válaszol. Kisdoki bosszút állt: három hónapig érzéketlen volt a szuri helye.
Most akkor szülünk, vagy beszélgetünk? Én inkább az utóbbit, ha lehetne, de bölcsen megtartom magamnak és inkább szülni próbálok. Már nem tudom, hányadik tolásnál járunk.
Kezdek pánikolni. Ez a gyerek bent marad. Nincs mit tenni. Hogy is volt azzal a vákuummal? Orsi szedje össze magát! Tényleg, milyen igaza van! Hogy én erre eddig nem gondoltam?

Megszûnt létezni a külvilág. Végre feldolgoztam a tényt: nekem itt helyt kell állnom. Meg kell szülnöm ezt a babát! És ezt csak akkor tudom megtenni, ha megpróbálom a múltat egy rövid ideig elfelejteni és teljes erõvel a mostra koncentrálok.

MOST

Mennyi az idõ? Ismét Anya lettem! 14h 15.

A lábaim között egy aprócska sötétlila csomag hever. Még mozdulatlanul. Kiterítve. A lányom úgy nyílt ki, mint egy virág, a fiam meg csak hever itt nekem.
Andris nem vághatja el a köldökzsinórt. Azt mondják, rövid.
Visszafektetnek és Máté felsír.

Boldog nõnap.


Solya
 
 


Most vettem észre, hogy van egy ilyen topik. Még emlékszem arra a nyolc hónappal ezelõtti napra... vagy inkább hétre.

A hetedik hónapig alig vártam a szülést, és csak normális mértékben féltem tõle. A hetedik hónapban azonban egy ismerõs apuka elmesélte a felesége szülését, és akkor annyira megijedtem, sõt annyira undorodni kezdtem a nõi testtõl (elég csúf volt a srác esetleírása), hogy két napig ruhástul aludtam, mert levetkõzni se mertem. Ettõl kezdve rettegtem a szüléstõl, különösen attól a megalázástól, hogy egyrészt eü. intézményben leszek, kiszolgáltatva, másrészt hogy mindenki tudja, milyen egy szülés, tehát azokban a napokban lelki szemeivel minden ismerõsöm látja majd, mi van velem. Ettõl kezdve egész a szülésig rendszeresen pszichológushoz jártam, valamelyest hatott is, de nem tudta teljesen elmulasztani a félelmemet.
A szülõotthon, amelyet választottam minden fájásmérés alkalmával nagyon jó hatással volt rám, és a hazafelé úton általában annyira megkönnyebbülve töltöttem egy órát, hogy sokszor énekeltem vezetés közben. Másnapra azonban újra ott volt a pánik, a félelem.
Május 26-ra voltam kiírva, és az utolsó fájásmérés alkalmával azt mondták, valószínû nem is jön elõbb a baba, de azért 23-án menjek ki újra. (Azért írom, hogy ki, mert mi benn lakunk Kecskeméten, a szülõotthon viszont egy 36 kilométerrel arrébb levõ kisvárosban, Szabadszálláson van.)
Május 23. csütörtök volt, és én szerdán valami szörnyû türelmetlenséget kezdtem érezni. Összeszedtem minden pozitív gondolatot másnapra, és azt mondtam magamnak: most van bátorságom a dologhoz, én holnap már szülni akarok menni (a bébi lábacskái már annyira nyomták a bordáimat, hogy éjszakákon át nem aludtam, csak ücsörögtem a nappaliban, mert feküdni nem bírtam.) Ezután - remek hangulatban és nagyon elszántan - feltettem egy kedvenc lemezemet, és óvatosan táncolni kezdtem. Jópár órát voltam így egyedül otthon - kis megszakításokkal három és fél órát táncoltam. Akkor hagytam abba, mikor az elsõ fájás megjött. Fél óra múlva jött a következõ. Aztán éjszaka is jöttek. Sajnos annyira belelkesültem, hogy nem feküdtem le aludni, hanem egész éjjel ültem egy széken, az órát bámultam, és jegyeztem, milyen gyakran jönnek a fájások. Reggel még mindig csak félóránként jöttek, és nem is voltak nagyon meggyõzõek. Éreztem, hogy kicsit bebeszélem magamnak a dolgot. Férjem vitt ki a szülõotthonba, de valahogy már nem akartam maradni. Csalódott voltam, amiért még mindig csak félóránként fáj. Pedig már húszpercenként fájt, de ez csak akkor tûnt fel, mikor a félórás hazafelé úton legalább három fájás volt, de olyan erõs, hogy alig tudtam ülve maradni. De hát hazaengedtek, mert még egyáltalán nem volt jel, és nagyon akartam is menni, kicsit talán szépítettem is a fájás dolgon, nem vallottam be, hogy bizony néhány órája már elég érezhetõek. Szóval hazamentünk. Azaz bútorboltba, postára, stb. Mindegyik boltban föl-alá járkáltam, késõbb már be se mentem a boltba, csak a bolt elõtt sétáltam. Senki nem gondolta, hogy mi a helyzet, mert nem volt valami látványosan nagy hasam, úgyhogy néztek bután, hogy mit mászkálok fel-alá a hõségben. Arra is emlékszem, hogy a férjem - akinek nem nagyon mertem bevallani, hogy mi van, mert mérges lett volna, hogy mégis hazajöttünk - normál tempóban ment, én meg nem bírtam követni, állandóan kértem, hogy ne siessen. Arra is emlékszem, hogy elmentünk ebédelni, és ott mondtam neki, hogy mi lenne, ha mégis papás szülés lenne, mert inamba szállt a bátorságom. Kellemes meglepetés volt számára, és persze megígérte, hogy ok, úgy lesz.
Utána éjszaka nem tudtam aludni, mert fekve nagyon fájt. Sétálva viszont kibírható volt. Csak hát ez volt a második éjszaka alvás nélkül. Már ekkor életem leghosszabb ébrenléte volt. És még tartott egy darabig.
A pénteki nap jóformán teljesen kiesett az emlékezetembõl. Arra emlékszem, hogy idõnként egy kis unicummal teszteltem, hogy ugye még csak jóslófájások... Mindvégig meg voltam gyõzõdve arról, hogy azok. Vagy inkább csak el akartam hitetni magammal, mert minél fáradtabb voltam, annál jobban eluralkodott rajtam a pánik. A fájások meg se kottyantak jó ideig, mert a félelem foglalkoztatott. A pénteki napból annyi maradt meg, hogy a fájások közt mindig az internet elõtt ültem, politikai eszmecseréket folytattam valakikkel, akik nem is sejtették még csak azt sem, hogy nõ az, akivel vitatkoznak. Meg arra is emlékszem, hogy nagyon akartam volna már látni a magzatvizet, és kérdezgettem az ismerõseimet telefonon, hogy szerintük lehet-e nem észrevenni a szülés kezdetét. Megnyugtattak, hogy ennyire hülye még én se vagyok. Nem volt igazuk. Este sétálva néztem a Barátok közt-öt, aztán le akartam feküdni. De nem ment. Akkor már csak sétáltam a nappaliban. A férjem kijött, leült a kanapéra, és azt mondta, gyakoroljunk a vajúdásra, majd õ mondja, hogy vegyem a levegõt kiabálás helyett. Ez mûködött, de egyre jobban fájt, és folyamatosan éreztem, ahogy a baba feje nyomja a szeméremcsontot. A kezemmel tartottam, mert akkor kevésbé fájt. Éjjel fél kettõkor a férjem felhívta az orvost, kérésemre. Amúgy nem akarta zavarni, nagyon kellett könyörögnöm, hogy hívja fel (még mindig nem láttam elmenni semmiféle magzatvizet). Én nem tudtam telefonálni, mert egyrészt féltem hallani a választ (még mindig a jóslófájás dologgal hitegettem magam, nem akartam cáfolattal szembesülni), másrészt nem mindig tudtam beszélni. Szóval az orvost azzal a szöveggel hívtuk fel, hogy a jóslófájásoktól nem tudok aludni, lehet-e tenni valamit, mert nem akarok majd úgy menni neki a szülésnek, hogy ennyi alváshiánny van mögöttem. Azt mondta, ok, menjünk ki a szülõotthonba, majd csinálunk valamit. Férjem elõhozta a kocsit a garázsból (este megkérdezte, hogy beálljon-e vagy éjjel megyünk, de mondtam, hogy álljon csak be).
Szabadszállásig 150-nel mentünk. A kocsiban már kétpercenként fájt, és mindig nagyon kiabáltam, de én nagyon élveztem is egyszersmind. Azt hittem, ennél már nem fáj majd jobban, és örültem, hoogy ez egész tûrhetõ, legalábbis ha kiabálok közben. Kép
Mire odaértünk, már a papírokat se tudtam kitölteni, annyira gyakran kellett szaladoznom föl-alá. Az mindig segített. Mikor kimondták, hogy szülés lesz, és hamarosan, akkor már nagyon jó kedvem lett. Az orvos nagyon jó fej volt, vette a férjem poénjait, beszélgetett velünk, rengeteget segített, tudta, milyen félelmekkel vártam a szülést, és mindent megtett, hogy ne pánikoljak. Megnyugtató az egész stílusa, kisugárzása. A vajúdás minden része jó emlék, de a legjobb az a néhány (sajnos kevés) óra, mikor már ott voltunk a szülõszobán. Pedig nagyon fájt, üvöltöztem is rendesen, mert nekem megkönnyebbülést okoz, ha kikiabálhatom a feszültséget.
A vajúdás legvégére és a kitolásra nem emlékszem tisztán, sõt, arra se, mikor a baba megszületett. Halvány emlékeim vannak, de a férjem még most is tud újdonságot mondani azokról a pillanatokról. Kép Arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy már a sokadik tolásnál jártunk, mikor világos lett, hogy nekem halvány fogalmam sincs, mit kell csinálni, és amit mondanak, azt meg a saját jajveszékelésemtõl nem hallom. Kép Ez - visszagondolva - elég muris és elég jellemzõKép . A szülésznõ - szigorú, de jó fej - rámszólt, hogy egy percre maradjak csöndben, és hallgassam végig, hogy kell tolni. Ezután már ment. Végre kijött a baba - némi segítséggel, ami olyan volt, mint a megváltás. De az a pillanat, amelyet elõre ha elképzeltem, kilenc hónapon át mindig könnyeket csalt a szemembe, az nem maradt meg pontosan, és nem is volt annyira érzelemmel teli. Kép Például az események sorrendjére nem is nagyon emlékszem. Tudom, hogy egyszerre akartam megfogni a babát, és ugyanakkor az arcát is látni. Arra is emlékszem, hogy nem lehetett mellre tenni, mert - én hülye - melltartóban szültem. Arra is emlékszem, milyen látvány volt õkelme, mikor az inkubátorban (minden babát üveg mögé tesznek pár órára) rúgdalózott, nyújtogatta a nyelvecskéjét. És hogy a varrás alatt nagyon jó kedvem volt, meg hogy a szülõágyról a lábamon jöttem le, de sajna utána még feküdni kellett két órát, és azalatt nem láthattam a babát, és hiányzott. Meg arra, hogy gyönyörû reggel volt, és a kis boltból a férjem Kinder Maxi-t hozott, amit fekve ettem meg, de mint a sáska - több nap koplalás után. Közben - habár hajnal öt óra körül volt, ráadásul szombat - felhívtam a nagyszülõket.
Amit sajnálok: egyrészt hogy nem maradtam ott a szülõotthonban már csütörtökön. Sokkal jobb lett volna, és talán nem lenne a babának izomtónus-fokozódása, ami ettõl az ellenõrizetlen vajúdástól lehetett. A másik: napokba telt, mire anya lettem. Megszületett a fiam, és még vagy egy-másfél hétig az az önzõ, éretlen taknyos voltam, aki azelõtt. Érzelmeim nagyon is voltak, ha csak rágondoltam a kisfiamra (nem baba-mama szobában voltunk) elsírtam magam a meghatottságtól, de az még napokba telt, mire kialakult, hogy õ az elsõ, õ a második, õ a harmadik is az életemben, és magamra figyelni nem most van itt az ideje, az az idõ már elmúlt. Ez ma már ösztön, de akkor még csak alakulóban volt.
A következõ gyerekeimet is ott szeretném szülni (csakis ott, máshol el se tudnám képzelni), de nem az utolsó pillanatban fogok menni. És nem fogok félni, hisz az egész olyan jó volt, és az utána következõ öt nap - gyönyörû volt, akár egy szállodában. Ebben az intézményben EMBEREK dolgoznak, a hangulat családias. És ez nekem nagyon fontos.

Nos, nem sikerült tömören összefoglalnom, de többek között azért próbáltam mindent leírni, mert nagyon nagy a különbség az elõre összepánikolt elképzeléseim és a gyönyörû emlék között, hisz szélsõséges mértékben rettegtem, viszont az emlék jobb, mint életemben bármi másnak az emléke.
Abban bízom, hogy ha valaki szülés elõtt - megnyugtatást keresve - olvasgatja ezt a topikot, akkor az én történetem biztatást fog neki jelenteni. És még hozzáteszem: amint a fiam megszületett, az elsõ mondatom valami olyasmi volt, hogy bármikor jöhet a kistesó! És azóta a tervezett gyermekeim számát felemeltem négyre, mert igazából mindig is ennyire vágytam, de amíg féltem a szüléstõl, addig kissé bizonytalan voltam. Most - az elsõ szülés emlékével a tarsolyban - már határozottan azt gondolom, hogy négy gyereket szeretnék.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn! Annyira sajnáltalak, hogy igy féltél. Én is nagyon féltem, bár én már a terhességem elõtt is. Aztán mikor kiderült hogy babát várok, elkezdtem kondicionálni magam, hogy jó szülésem lesz. Úgy is lett. Itt van valahol, május körül az is. Kép
Gratulálok a fiadhoz, és kivánom, hogy a többi szülésd is ilyen jó legyen.

 
 


Kedves Zsunya!
Köszi! Jól esik, hogy valaki együttérez. Ha egy terhes nõ fél a szüléstõl, és fõleg ennyire, sokan rosszallják a dolgot. De hát van ilyen. Egyébként az elsõ hét hónapban nem féltem annyira, csak miután az a srác elmesélte a részleteket. Hülyeség volt beijedni, hisz a látvány (annak aki nézi) és az érzés (annak aki csinálja) egész más. De ezt akkor nem tudtam. Most már tudom. Remélem, ha valaki annyira fél, mint én, akkor idekerül valahogy, és elolvassa, mennyire szép emlék lehet az, amitõl annyira fél az ember elõre.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!
Azt hiszem a félelem teljesen természetes. Csak azt nem értem, hogy egy Apának, ill. sok esetben Anyának hogy juthat eszébe, a felesleges terhesriogatás? Úgy érzem, ha pluszt tudok adni, vagy segíthetek a problémáján valakinek azzal, hogy "szörnyûségeket" mesélek, ám legyen. De just for fun? Vagy úgy gondolták, így megvédenek téged valakimitõl? Arról nem is beszélve, vajon mit mondhatott neked, amitõl megundorodtál a nõi tesstõl? Szerintem és ebben a férjem is osztja véleményemet, a szülés abszolut "testetlen", semleges a testiség szempontjából. Ha vki nem így gondolja, miért megy be a szülésre?
Most mennem kell és nagyon sajnálom, hogy az emberek gondolkodás nélkül beszélnek.

Szia
Solya
 
 


Solya, igazad van. Egyébként "Just for fun" mesélte el. Ezek a fiúk egymás társaságában mindig visszavedlenek éretlen, heccelõdõs kölykökké. De ez a dolog túlment a jópofaságnak is vehetõ hülye poén kategórián. Volt is utána másnap nagy veszekedés. Szerintem az volt az utolsó ilyen durva poén abban a társaságban, legalábbis remélem. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Solya!
Már az elsõ sztori után is írtam Neked, csak éppen döglõdött a Babanet server és nem ment el. Annyira jó olvasni!!! Nincs még egy pár gyermeked? Kép

Adrienn!
Jó, hogy feloldódott a szorongásod. A srácoknak is fel kell nõniük! Kép
A fiú felesége hogyan viseli, hogy a párjának ennyit jelent a dolog? Remélem õk nem távolodtak el egymástól ezért...

Snoopy
snoopy
 


Snoopy!

Köszi!
Nincs, de tervezek! Kép Igaz a páromnak még "idegileg" nem fér bele az életébe, de reményeim szerint kb. 4-5 év múlva lesz még egy-két sztori! Kép

Solya
 
 


Snoopy!
jut eszembe! Én is jókat szórakoztam a 2001. 05. 30 -án történteken. Gondolom ott korántsem volt ennyire jó! De jól láttam, valahol egész máshol, hogy Te - kicsit korábban, mint én - megint írni fogsz? Ha igen várom!
Solya
 
 


Kedves Snoopy,
Nem távolodtak el egymástól, ugyanis egyikük szemében sem rossz tulajdonság az indiszkréció és a naturalizmus. Ellenben amiatt összevesztek, hogy a srác elõttem mesélt ilyeneket, holott tudta, mennyire nem akarom hallgatni. A felesége alaposan leszidta, amiért engem megijesztett szülés elõtt két hónappal. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!
Örülök, hogy rátaláltam erre a topicra és olyan jó volt olvasni a történeteket.Kép Az én nem egészen "pozitív" császáros történetemet már megírtam a "Jahn Ferenc kórház" topicban és Malacka története emlékeztet a sajátomra.
Én igazából csak azért "ragadtam most tollat", hogy elmondjam nagyon sok plusszt adtak nekem az elolvasott történetek.Kép Remélem a következõ szülésrõl én is hasonló jókedvvel tudok majd írni.Kép

Pussz
Szilvi
 


Sziasztok!

Solya!
Igen, jól láttad. Május vége felé várható egy újabb történet. Addigra biztos összeszedem magam annyira, hogy le is írjam.
Egyébként nem éreztem ám olyan rosszul magam, mint ahogyan esetleg elképzelhetõ. Teljesen kívülrõl, hidegen tudom nézni ilyenkor magamat és a körülményeket. Lehet, hogy ez a szülés körüli megváltozott tudatállapot, szétkapcsolás. De máskor is elõfordult már. Hogy jó-e, vagy sem azt nem tudom. Néha úgy érzem, hogy kimaradok valamibõl....

Azért is voltam annyira elragadtatva a Te sztoridtól.

Adrienn!
Végülis, ha nekik így természetes, akkor ebbõl az irányból semmi baj. De neked inkább akkor egy szót se szólt volna...

Snoopy
snoopy
 


Sziasztok!

Solya
Remélem még olvashatunk tõled.Kép

Ha már itt vagyok, én is leírom Peti születését, már amennyire emlékszem rá így egy év távlatából.

Szerda éjjel szinte semmit nem aludtunk, végigdumáltuk az éjszakát, akkortájt már amúgy is csak keveset tudtam aludni. Csütörtökön szokás szerint mentem ctg-re, kiírás elõtt 1 héttel. Minden rendben volt, doki is megnézett, bõ 1 ujjnyi voltam már 2 hete, ez nem változott. Felöltöztem, erre valami nedveset éreztem odalent. Szóltam a dokinak, hogy milyen az, amikor folyik a magzatvíz, azt hitte hülyéskedek, mert az elõbb még frankón "állt" a burok. Megnézett, majd közölte, hogy aznap szülünk, már nem mehetek haza. Ez dél körül volt, de fájás egy szál se. Átballagtam a szülészetre, hívtam a férjem, õ jött, este 8-ig így elvoltunk fájás nélkül. A férjemet hazaküldték, engem meg elhelyeztek a nõgyógyászaton, hogy aludjak egy jót. Volt vagy 32 fok, eléggé izgatott is voltam, szóval alvásról szó sem volt. Kaptam antibiotikumot a fertõzés megelõzésére. Úgy éjjel 2 körül mensigörcs-féléket éreztem, ezek 5-10 percenként jöttek, nem vészesen, de aludni totál reménytelen volt. Sétáltam, és filóztam, hogy mikor kell szólni, hogy vmi fájásféle elindult. 3-kor már nem bírtam tovább és szóltam, hogy most mi van. Elküldtek a szülõszobára, ahol nagyjából kiröhögtek, de már nem küldtek vissza. Férjem bejött, majd reggel 8-kor a dokim is. Tágulás semmi, változatlanul csak mensigörcsök és folyamatosan csordogálok. Akkor jöhet a borotválás, beöntés. Szerintem ez jó volt, nem volt kellemetlen és felért egy tisztítókúrával. Adtak oxitocint, és lám fél óra múlva 2-3 perces õrült fájdalmak jöttek. Na ekkor már nem voltam vidám. Hulla fáradt voltam a 2 napja nem alvástól és hirtelen megijedtem, hogy mennyire fáj. Én a szüléstõl nem igazán féltem, mondván, hogy a miénk rövid lesz és eddig mindenki túlélte. Egyáltalán nem készültem fel arra, hogy mi vár rám és ezt utólag nagy hibának tartom. Csak nem akartam 2 ujjnyi lenni. Megegyeztük, hogy nem kérek fájdalomcsillapítást, de délben már nem bírtam, és kaptam vmi szurit, ami kicsit kábító hatású volt. Nem emlékszem a nevére. A fájásokat továbbra is éreztem, de vmi ködön keresztül, a párom szerint néha tök hülyeségeket beszéltem. Ez jó volt, de mindössze 1 órán át tartott, pedig elvileg 3 órára szólt. A folytatásra nem nagyon emlékszem, összefolytak a fájások, a doki biztatott, hogy ilyen az elsõ szülés. Közben már a 2. mûszak is kezdett letelni a szülésznõknél, csomó baba felsírásást hallottuk, az egyik nõ meg hatalmasakat üvöltött, mire megszült. Ekkor rohangált mindenki megnyugtatni a vajúdókat, hogy nem kell félni, nem ilyen vészes egy szülés. Nem nyugtattak meg.Kép Közben néha állványostul mentünk pisilni, ill. a párom vonszolt. Rengetegszer ment a ctg, mindig mondták, hogy csak 10 perc, aztán 45 lett belõle, és addig mindig fektettek, ami a legrosszabb volt. A vége felé labdára ültem, a párom masszírozta a derekamat és semmire sem emlékszem. Amikor vizsgált a doki, az olyan volt, mintha meg akartam volna halni, mert mint utólag kiderült kézzel is próbált tágítani-csak ez maradt meg az egész délutánból. Mivel sokáig voltunk bent, sokszor is vizsgált, úgyhogy ettõl az emléktõl hónapokig nem tudtam szabadulni. Már elõre tiltakoztam, ha megláttam a dokit, hogy inkább ne nyúljon hozzám.Kép A dokim amúgy nagyon rendes volt, csak a vizsgálatok ne lettek volna. Szóval elment ez a szülésznõ is, jött a 3. mûszak. Ekkorra jöttek a tolófájások, de még vagy 30-40 percig tartanom kellett, mert nem simult el a méhszáj. Na ez elég nehéz volt, mégis jó volt, mert tudtam, hogy a végén járunk. Aztán felfektettek az ágyra, támasztottam, elmondták a légzést és toltunk. Nekem a kitolás már szinte öröm volt a korábbi fájásokhoz képest. Fogalmam sincs hányszor, meddig toltunk,de nagyon sokszor, lehet, hogy már nem volt elég erõm, aztán a doki megnyomta a hasamat és így született meg Peti csupahajasan, február 1-én pénteken este 9.38-kor 57cm-rel és 3550grammal 10/10-es Apgarral. Nekem ez fõleg megkönnyebbülés volt, persze öröm is, de inkább azért mert végre túlvoltunk rajta.
Ráfektették a hasamra, a férjem elvágta a köldökzsinórt. Kb. fél óráig varrt a doki, pedig nem volt nagy a vágás, de nem fájt, csak picit és szerencsére utána sem volt gondom vele. A szülés elõtt a gátmetszéstõl és az azzal járó kellemetlenségtõl, fájdalomtól jobban féltem, mint az egész vajúdástól.
Utána 2 órára együtt voltunk, az jó volt, de nem sikerült mellre tenni a babát, pedig segítséget is kértünk. Kép
Sajnos Peti besárgult, így csak 10 nap után mehettünk haza.
Kb. fél évig tartott mire lelkileg túljutottam a szülésen. Kudarcnak éltem meg, hogy kértem fájdalomcsillapítót, mégha alig segített is, és azt, hogy rosszul viseltem a fájdalmat, bepánikoltam. Igaz, nagyon fáradt voltam már az elején is, de ez nem vigasztal. Bevallom, nagyon irigylem azokat, akiknek ez életük legszebb élménye. Mindenképpen szeretnék még legalább egy babát, de járni fogok tornára, elõkészítõre és bízom benne, hogy a következõnél nem lesz szükség oxitocinra. Szülésznõt is fogok választani, és igyekszem minden idõt alvásra használni a szülés elõtti napokban-hetekben. Ez utóbbira ugyan nem sok esélyt látok Peti mellett.Kép Apa amúgy végig fantasztikus volt, de elõtte is szégyelltem a fájdalomcsillapítást, ami persze szerinte is badarság.
Az a hülyeség, hogy rosszul éltem meg az egészet, pedig amúgy minden rendben ment, csak lassan.

Üdv: Gorsi
gorsi
 


Gorsi!
Remélem, a következõ sztori vidámabb lesz! Kép Nagyon sok múlik rajtad, de nem hiszem, hogy attól nem te szültél, hogy kértél fájdalomcsillapítót és kaptál oxitocint. Pont azért kellett, hogy erõsebb legyél akkor, amikor már nagyon kivagy. Ennyi ideig nem bírtam volna vajúdni! Nekem már az egy mûszakváltás is sok volt, pedig nem panaszkodhatok én sem, az elsõnél kikaptam. Én sem akartam a második szülésnél semmi beavatkozást, pont azért, amit írtál. Úgy éreztem - és még sokszor most is, - hogy Sárának nem szülés-, hanem születéstörténete van. Nekem igazából nem sok közöm volt hozzá, hogy akkor és ott megszületett. Akár császár is lehetett volna, bár akkor úgy éreztem érdemes mindent megtenni, hogy elkerüljük. Aztán Máténál is elõkerült az a fránya oxitocin! De akkor nagyon jól jött! Kép

Solya
 
 


Solya
Köszi.Kép

Gorsi
gorsi
 


Kedves Solya,

edit vagyok bernbol, tenyleg nagyon szep a szulesed tortenete teljesen meghatodtam. En sajnos/vagy nem sajnos csaszarral szultem : elment a magzatviz, nem tagultam, csaszar de akarhogyan is gyonyoru elmeny a szules !
Megegyszer gratulalalok az irashoz es mindenekelott a gyerekeidhez : Edit
Névtelen
 


Gorsi,
tudom , mindenkinek magának kell lerendeznie ezeket a dolgokat, de egy-két dolog felmerült bennem, a történeted olvastán.
Tudod-e, hogy a ugat- európai országok nagy részében és az Államokban (ahol az eszközök szintjén fejlettebb a betegellátás) az oxitocinnal gyorsított/indított szüléseknél automatikusan felajánlják a fájdalomcsillapítást, legtöbbször az epidurált? Bár itthon errõl megoszlanak az orvosi vélemények, a mindkét módon szült nõk tapasztalatai legtöbbször egybehangzóak: az oxitocinos szülésük gyakoribb, hevesebb fájásokkal járt. Lehet, hogy ez szubjektív fájdalomérzet, de akkor is ott van. Szóval szerintem ezen ne rágd magad, az oxi mellé azért a legtöbbször adnak egy általános fájdalomcsillapító injekciót, ez valóban kábító hatású, és ettõl még nem lesz egy diadalmenet a dolog. Nem beszélve a kézzel tágításról, amiben szerintem fájdalomcsillapítás nélkül nem lehet aktívan közremûködni. A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnéd, vannak helyzetek, amikor nincs kontroll és kész. Attól még te szültél (nem is a doki, nem?:-)), hogy kissé ködösek az emlékeid!
Borzasztó súlyt raktak a vállunkra ezzel a szülés-a-mi-felelõsségünk-témával. Sajnos nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy az optimális, és az ember utána eszi magát, hogy mit csinált rosszul. Hát semmit! Abban a szülésben így történt és kész, lehet reménykedni , hogy a következõ könnyebb lesz. Néha hallani olyan történeteket, ahol minden úgy zajlott, mint a "nagykönyvben", a gyerek szopik a szülõágyon stb, az jó ha van ilyen, de ne legyen kisebbségi komplexusa annak, akinek nem így sikerült. Az a szülés nyilván könnyû volt, a tiéd meg nehéz. Mindegyik más, ne próbáljunk már meg egy kaptafára szülni (pl csillapítók, segédeszközök stb nélkül, vagy akár fordítva.)
Amit írtam , segítõ szándékkal írtam, nem akartalak kioktatni (bár így visszaolvasva kissé olyan...)
lelkifröccs
 


Igen, de tök igazad van!Kép
Solya
 
 


Sziasztok!

Régóta tervezem,hogy leírom én is "AZT" a napot,de csak most jutottam el oda,hogy idõm és energiám is lehetõséget ad az írásra.
Bár már lassan másfél éve történt,mégis úgy emlékszem,mint ha tegnap lett volna:

Nyugodt,problémamentes terhességem végét,a szokott módszerrel 2001.október 12-re datálta az orvosom,ami a számítások szerint reális dátum volt,én mégis végig úgy éreztem,elõbb jön majd el a nagy nap.És lõn...

Szeptember 16-án este Budapestrõl autókáztunk haza Kecskemétre férjemmel,és drága szüleimmel,akik aznap értek haza kései olaszországi nyaralásukból,és mi voltunk hivatottak elmenni eléjük a turista busz érkezési helyszínére.Kellemes út volt,hallgattuk az élménybeszámolót,bár a hosszú ücsörgést már kissé kényelmetlennek éreztem.Anyukám többször ki is fejezte aggodalmát,miszerint a finish felé közeledve már nem lenne szabad kitenni magam ilyen strapának,de én nagyszerûen éreztem magam,és még örültem is ennek a kis kiruccanásnak.
Aznap éjjel furcsa,tompa fájásokra ébredtem néhányszor,de nem tulajdonítottam nekik jelentõséget.
Szeptember 17-e,hétfõ,borongós, esõs és szomorú nap volt,kedvesem nagymamájának temetése.Kis családom mindenképpen le akart beszélni arról,hogy elmenjek,tekintettel a reggel is folytatódó "hasfájásra",én viszont ezúttal is hajthatatlan voltam.Hátborzongató érzés volt:álltunk a ravatalozó elõtt,hallgattuk a pap beszédét,csendben esett az esõ...közben pedig minden fájásnál megszorítottam a férjem kezét,hogy mérni tudja hány percenként jönnek.Nem volt erõs a fájdalom.Kusza gondolatok kavarogtak a fejemben.Élet és halál...
A nap folyamán volt,hogy órákig semmit nem éreztem,délutánra viszont ismét rendszeressé,és egyre kellemetlenebbé váltak a görcsök.Az a bizonyos nyákdugó is távozott.
Végül felhívtuk szeretett orvosomat,aki azt tanácsolta menjünk át hozzá,éppen ügyeletes Szabadszálláson,abban a szülõotthonban ahol szülni szerettem volna.Odafelé éreztem elõször,hogy elkezdõdött valami...Kétségbe estem.Úgy éreztem nem vagyok még felkészülve.Úgy éreztem,nem akarok egy temetés napján szülni,és különben sem szeretem a 17-es számot.Féltem.Nem a fájdalomtól - arra valahogy soha,egyetlen percig sem gondoltam -,hiszen szerencsére nem tudtam mi vár rám.Olyan álomszerûen szép volt minden a várandósságom hónapjaiban,még nem akartam,hogy véget érjen,és nem akartam az ismeretlent sem,ami AZUTÁN lesz...
A vizsgálat szerint még nem jött el az idõ,valószínûleg jóslófájások...megnyugodtam.Otthon bevettem két szem Nospát,ahogy doktor úr javasolta,ám éjjel már szinte semmit nem tudtam aludni a nyugtalanító fájdalmaktól.
Szeptember 18.,kedd.Reggel a férjecskémtõl forró csókkal és aggodalom nélkül,mit sem sejtve váltunk el.Hiszen ezek még csak jóslófájások?!Azért az már elbizonytalanított,hogy a déelõtti bevásárlóutamon 10 percenként meg kellett állnom,mert a görcstõl nem tudtam továbbmenni.A nap során pedig egyre rosszabb lett a helyzet,délután már alig bírtam mozdulni,olyan sûrûn és olyan erõsen jöttek a fájások.
Ismét telefon,aztán irány Szabadszállás.Már nem féltem.És már tudtam,hogy ma nem jövünk vissza.Nem beszéltünk útközben.Legalábbis nem szavakkal.Minden fájásnál lelassította az autót.A lemenõ naptól valószínûtlen színben játszott az ég.Azt a látványt és hangulatot soha nem fogjuk elfelejteni...
Elõzõleg leteszteltük,hogy 25 perc az út odáig,tehát úgy számoltam,öt görcsöt kell kibírnom az autóban.Az ötödiknél léptünk be a kórház kapuján...19 óra volt.Felvétel,vizsgálat,fájásmérés,borotva,beöntés...Semmi kellemetlen.Mindenki kedves volt.Ott igazán EMBEREK dolgoznak!Biztonságban éreztem magam,és a kedvesem is velem volt.Csendben,ahogy nekem jól esett.
22 órakor újabb vizsgálat.Eredmény:még mindig csak 2 ujjnyi,sajnos nem haladt a tágulás.Burokrepesztés.Kellemetlen volt,és megdöbbentett a víz mennyisége,ami csak ömlött és ömlött,hihetetlenül sokáig.(Fogalmam sincs mit csinál az,akit váratlan helyzetben ér ez az élmény?)
Ami ezután következett,azt már nem is fájdalomnak nevezném.Felfoghatatlan erõ,ami belül dolgozik,és csodálom azt,aki akár csak résztvevõje,nemhogy ura tud lenni.Én személy szerint elmerültem valami rettentõ és sötét mélységbe.A külvilágból alig-alig érzékeltem valamit.Minden idegszálam a túlélésért küzdött.Körülöttem beszéltek,de nem fogtam fel,hogy mit,bár érdekes módon minden utasításra reagáltam azonnal.Voltak vizsgálatok,kaptam oxitocinos tampont az orromba,késõbb infúziót,többször rávettek,hogy álljak kicsit fel az ágyról (segítvén a vajúdást)...de mindezt a férjem elmondásából és valamiféle homályos emlékképeimbõl tudom.Ami tisztán megmaradt:bármiféle érintés elviselhetetlensége (szegény kedvesem,milyen tehetetlennek érezthette magát,hogy még a símogatását is elutasítottam),az idõ hihetetlen rohanása (kétszer tértem magamhoz,mindkétszer megkérdeztem hány óra:éjfél,majd fél4 volt a válasz,pedig a kettõ közt úgy tûnt,csupán 10-20 perc telt el),a megnyugvás,mikor néha kinyitottam a szemem,és a kedves arcát láttam,valamint a testemben munkáló döbbenetes erõ,a csúcspontok közeledtének rettegett érzése.Mint egy iszonyú,monumentális hullámvasút.
Aztán hirtelen egy mondat,ami kizökkentett ebbõl a belsõ tudatállapotból:"Mostmár nyomhatunk Kriszti!"...
Úgy éreztem,az elmúlt órák,napok mintha nem is lettek volna.Soha nem ismert erõt éreztem magamban,lelkesedést,és büszkeséget.Három nyomásra,2001.szeptember 19-én,reggel fél5-kor megszületett a fiam,3300g,52cm-el.
Ahogy felnéztem,a férjem éppen ellépett a szülõágy mellõl,mosolygott,és könny csillogott a szemében.
Megkérdezték,hogy a hasamra tehetik-e.Igen-volt a válasz.Az elsõ benyomásom a meglepetés érzése volt,hogy a bõre meleg és száraz tapintású,pedig magzatmáz borította.(Arra számítottam,hogy nedves és hûvös lesz.)Ez az élmény olyannyira meglepõ volt,hogy mire feleszméltem,már el is vitték.Nesze neked NAGY TALÁLKOZÁS...
Napokkal késõbb sírtam el elõször magam attól az egyre fokozódó (és azóta is csak fokozódó) érzelemtõl,amit ez a kicsi ember kiváltott belõlem,és ami azóta már eltéphetetlen kötelékként köt össze vele,és körülleng,betölt,kielégít:ANYA vagyok.

Ahogy visszaolvasom a fentieket,sajnos kénytelen vagyok rájönni,hogy ennek az élménynek a magasztosságát képtelenség (legalábbis én képtelen vagyok) szavakba önteni.Az a szeptemberi éjszaka életem legfenköltebb,legfájdalmasabb,legcsodálatosabb élménye,amit azóta is sóváran vágyok még jónéhányszor megismételni.
Ha láttátok a Hook címû filmet,bizonyára emlékeztek rá,hogy abban a mesevilágban a repülés tudományához csupán "egy szép gondolat" kell.Nos,már megtaláltam ezt a szép gondolatot(Robin Williamshez hasonlóan):a kisfiam születését.És mindahányszor erre gondolok,a lelkem szárnyra kap...

krisztinke
 


Megjegyzés:igazságtalan és méltánytalan lenne nem kiemelnem a párom szerepét mindabban a csodában,amit CSALÁD-nak nevezünk.Az õ szeretõ szavai,ölelése bástyaként veszi körül a fiammal összenõtt szívemet,és hálás vagyok,hogy a születés és szülés élményét is megoszthattam vele.
Végezetül még egy mondatban,de annál nagyobb tisztelettel és szeretettel mondok köszönetet orvosomnak is.

krisztinke
 


lelkifröccs
Egyáltalán nem vettem annak és köszi, hogy vetted a fáradságot.Kép

Gorsi
gorsi
 


Sziasztok!
Lelkifroccs, csak azt szeretnem ehez hozzatenni, hogy en orultem az oxitocynnak. Nem fajt annyira (mint ahogy olvashattad is itt feljebb) hogy kiboruljak, csak egyszeruen meggyorsitotta a dolgot. Ember, tehat alkatfuggo ez is. Szoval igen, fel kene ajalaniuk valami csillapitast is. Aztan aki akar el vele.

Uff. Kép

Zsunya

 
 


Szia Krisztinke!

Elolvastam a történeted. Jó, hogy megírtad. Így már ketten írtuk meg, hogy van legalább egy hely, ahol emberek dolgoznak!
Amúgy tök jó érzés lehet, ahogy elfolyik a magzatvíz. Úgy szerettem volna kipróbálni, milyen. Hogy az enyémmel mi lett, az rejtély. A következõnél majd vigyázok rá Kép, hogy még meglegyen a szülésig.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Gondoltam én is megosztom veletek szüléstörténetemet, hadd álljon itt minnél több pozitív szülésélmény leírása is.
Még a pocaklakóm beköltözését megelõzõen sikerült a babanet segítségével rátalálnom orvosomra dr. Gajdos Editre, az István kórházban, aki végig partnerként kezelt, s ez nekem rendkívül fontos volt. A szülés közeledtével a szüléssel kapcsolatban is sikerült minden fontos dolgot megbeszélnünk. Szerettem volna, ha minnél kevesebb beavatkozás történne, s lehetõség szerint gátvédelemben szerettem volna szülni (a 36. héttõl málnalevélteát ittam, s a 20 héttõl rendszeresen gátizomtornát végeztem). A terheségem problémamentesen telt, s a szülés várható ideje elõtt két és fél héttel fájásaim kezdõdtek. Napi néhány jóslófájásom volt ekkor. Az e heti vizsgálat 2 cm-re kinyílt méhszájat mutatott, tehát a fájásoknak eredményük is volt. Néhány nappal késõbb (mint kiderült a szülésem elõtt 4 nappal) már órás, félórás jóslófájásaim voltak egész nap. A szülésznõm azt mondta, hogy amíg tudok tõlük aludni, addig még nem igazi fájások, s a kórházba csak 1 órája tartó 5 perces fájásokkal érdemes bemenni, mivel akkor már biztosan nem áll le a szülés. Ez az állapot teljesen elfogadható volt, még az utolsó tennivalólat végeztem otthon, esténként nagyokat sétáltunk a párommal. A következõ ctg (ami fájást nem mutatott-nem is volt csak elõtte és utána) utáni vizsgálat már 4 cm-re kinyilt méhszájat mutatott. Nagyon örült az orvosom ennek, hiszen „a vajúdás felén már túl vagyunk”. Felajánlotta a programozott szülést, de én szerettem volna megvárni, hogy természetes úton beinduljon. Hazafelé még elmentem bevásárolni, majd otthon lefeküdtem, mivel egy kicsit fájt a hasam. Olvasgattam, telefonálgattam, s közben éreztem, hogy a szokásos idõközönként jelentkeznek a fájásaim. Az órát nem néztem már, mivel napok óta tartott ez az állapot, s nem tartottam már fontosnak. 2 órakor azonban ránéztem az órára, s felpattantam fekvõ helyzetbõl, mivel egy addig nem tapasztalt erõs fájást éreztem. Felhívtam a páromat, hogy jöjjön haza, mert nem tudom, hogy ez már a szülés kezdete-e de nagyon rossz, s nem szeretnék egyedül maradni. A következõ fájás 15 perc múlva érkezett, majd 7 percenként jelentkeztek, s olyan háromnegyed órával az éles fájdalmat követõen már 5 perces fájásaim voltak. Mászkáltam, mert ez esett jól, s próbáltam a tanult, olvasott ismereteimet a gyakorlatba átvinni. Lazítani, lélegezni, gátat tornáztatni. Közben még elvégeztem az utolsó simításokat: virágot locsoltam, mosogattam, a csomagomba betettem az utolsó cuccokat. Közben hazaért a férjem, aki idegesebb volt nálam jóval. Engem megszállt valami nyugalom. Bár az elsõ gyermekem születése elõtt álltam, tudtam, hogy nem kell sietni, s egyáltalán nem volt kedvem még bemenni a kórházba. Párom negyedóránként megkérdezte, hogy hívja-e a taxit, s közben próbálgattuk, hogy a legkényelmesebb a fájásokat elviselni, meg viccelõdtünk, nevetgéltünk. A választott szülésznõm éppen dolgozott, így csak beszóltam neki, hogy majd érkezünk, mert már 5 perces fájásaim vannak. Végül fél 6 körül értünk be a kórházba. A szülésznõm megvizsgált, ekkor 6 cm-re volt kinyílva a méhszáj. Burkot repesztett, ctg-t csinált, s megkaptam az antibiotikum injekciómat is strepptococcus B fertõzöttségem miatt. Felhívta az orovosomat, aki rögtön vissza is jött a kórházba. Férjemmel a családi szobában voltunk, ahol nem zavartak minket. Doktornõm idõnként ránk nézett, kérdezte hogy bírom, kérek-e fájdalomcsillapítást, de én ezt nem akartam. Az elsõ idõben sétálgattam, fájás alatt a falat támasztottam, lélegeztem, próbáltam lazítani. Ez elég sokáig sikerült is. Mikor már sûrûsödtek a fájások, elkezdtem remegni, s fázni. Ekkor már inkább egy széken ültem. Férjem bíztatott, inni adott rendszeresen, ami nagyon jól esett. A 2 perces fájások tájékán már kevésbé tudtam uralni a történéseket, ekkor kipróbáltam a fekvést, de nagyon rossz volt, a labdát, de az se esett jól. Kérdeztük, hogy a melegvizes kád felszabadult-e, kipróbálhatnám-e, mert már elég nehéz elviselni a fájásokat. Mielõtt bementem a kádba, az orvosom meg akart még vizsgálni, ez ekkor már elég fáradtságos volt, mivel fel kellett mászni a vizsgálóra. A méhszájam ekkor 8 cm-es volt, tehát jól tágultam. Mondták, hogy ha tolófájást érzek a kádban, azonnal szóljunk. Nem telt el negyed óra, még semmit nem éreztem a meleg víz esetleges áldásos hatásából, amikor megváltozott a fájdalom milyensége. Nem tudtam, hogy ez tolófájás-e, nem éreztem az emlegetett „kakilni kell” érzést, de szóltunk a doktornõmnek, aki a kádban megvizsgált, s kiderült, hogy eltûnt a méhszájam. Az ezt követõ idõszak volt valójában kizárólag az a része a szülésemnek amit keservesnek mondhatok. A méhszájam nem simult el teljesen, ezért még szülni nem lehetett, a fájásaim gyakoriak és nagyon erõsek voltak, s a számomra legkellemetlenebb helyzetet, a fekvést ajánlotta az orvosom, az egyik, majd a másik oldalamon. Ezen idõszak alatt eléggé elvesztettem az idõérzékemet, már nem nagyon akartam tovább csinálni az egészet. Eléggé morózus voltam, de szerencsére párom ezt nem vette zokon. Végre nagy nehezen elérkezett az idõ, hogy végre szülhettem. A doktornõm 15 nyomást jósolt, én egyezkedtem, hogy annyit nem bírok ki (végül 13-ban egyeztünk meg, bár nem igazán voltam ekkor humoromnál). Hagyományos szülõágyon szültem, mivel az állítható szülõszékes szoba foglalt volt, de nekem kényelmes volt a helyzet. Párom fogta a fejemet, én a lábamat, a szülésznõm és az orvosom próbált rávezetni a helyes technikára, ami nem mindig sikerült. Általában hatékonyan nyomtam, azonban idõnként elfelejtettem levegõt venni, s ilyen apróságok. Amikor egyszer egyszer teljesen sikerült összpontosítanom, idõbe vettem levegõt, nyomtam, nem is éreztem fájdalmat, de ekkor nem voltam teljesen tudatában mindennek, (mintha egy másik tudatállapotba kerültem volna) s így bár tudtam, hogy lenne a legelviselhetõbb, mégsem tudtam mindig kivitelezni. Nagyon sokat bíztatott az orvosom, a szülésznõm és a párom is, aki a fájások között mindig megitatott, ami nagyon jól esett.Az orvosom, s késõbb a szülésznõm végig maszírozták a gátat, törölgettek, szívhangot néztek. Eljött végül (fogalmam sincs hány nyomás után) egy pillanat, amikor éreztem, hogy a gyermekem feje már a hüvelyemben van. Ez rendkívül jó érzés volt. Az orvosom bíztatott, hogy fogjam meg a gyerekem haját, késõbb hogy nézzem meg a fejét, de nem akartam. Ekkor túl akartam lenni a szülésen. Amikor én éreztem, hogy a gyermek feje leért, szóltak, hogy nagyon feszül a gátam, s a következõ fájáskor ne nyomjak. Sikerült kiviteleznem, a szülésznõnek pedig sikerült kivédeni a gátat, s a következõ nyomásra 21 óra 50 perckor megszületett Balázs Dániel. 60 cm hosszú, 3 kg 76 dkg súlyú, 35 cm-es fejkörfogatú nagyhangú babaként. Nem sírt fel azonnal, mert a köldökzsinór rá volt tekeredve egyszer a nyakára, azonban ez különösebb gondot nem okozott. A nyák leszívása után rögtön a pocakomra tették. Rendkívüli érzés volt érezni testét, érinteni bõrét. Párommal meghatottan simogattuk pici fiúnkat. Férjem kis idõ elteltével – bátorításra – elvágta a köldökzsinórt. A hüvelyem fala sérült, ezt néhány felszívódó öltéssel összevarrták, de semmit nem éreztem belõle ( kaptam érzéstelenítõt, még a fej megszületése elõtt, mivel nem lehetett tudni, hogy kell-e gátmetszés), közben pici fiamat szeretgettem. Néhány perc alatt elkészültem, majd kivitték a fiamat fürdetni, mérni, öltöztetni. Közben engem lemosdattak, az ágyat rendbetették, s ez nagyon jól esett. Kisfiamat az öltöztetés után férjem hozta vissza, s két csodás órát töltöttünk el vele a szülõszobában. A szülésznõ segített mellre tenni, s én végig próbáltam felváltva a szájába tenni a mellemet, s azt hiszem egy-egy korty elõtejet kaphatott is a pici fiam. Számomra csodálatos élményként maradt meg a szülésem, s ezt nagy részben annak köszönhettem (persze a kedvezõ körülmények mellett), hogy olyan emberek segítettek benne, akik tudták, hogy mit szeretnék, s támogattak benne.
 
 


Sziasztok!

Szeretném én is megosztani Veletek a szülésem történetét.
2002.03.27-re voltam kiírva. Kb. a 30. héttõl már folyamatosan voltak jóslófájásaim és már a 35. héten leszállt a poacakom. Aggódtunk, nehogy idõ elõtt jöjjön, mert 37 hetesen volt az esküvõnk, reméltük, hogy azt legalább kivárja. Ekkor már sokszor voltak 10 perces fájdogálásaim, de minden zárt volt, ez még nem volt az igazi. Március 18-án délutántól enyhe, de rendszeres 10-15 perces fájásaim voltak. Másnap reggel kellett mennem az orvoshoz, aki közölte, hogy elkezdtett kinyílni a méhszájam, ennek szülés-szaga van. Hazamentem, a fájások kicsit sûrûsödtek, 5-10 percenként jöttek és én tudtam, hogy ez már AZ, mert hiába váltottam testhelyzetet, nem múltak. Azt is sejtettem, hogy ez még el fog tartani egy darabig, ezért ebédre megettem egy nagy jénai császármorzsát jó sok málnaszörppel. Délben hívott anyukám, hogy betörtek a házunkba, ami üresen áll vidéken, le kell mennie. Gondoltam, akkor egyelõre nem mesélem el neki, hogy nagy nap ez a mai Kép Délután elmentem szülésfelkészítõ tanfolyamra, ahol épp a légzõgyakorlatokat vettük. Kérdezte a pszichológus, aki tartotta a gyakorlatot, hogy van-e aki mostanában fog szülni. Én mondtam, hogy úgy néz ki, hogy ma fogok Kép Mértem a fájásokat, pontosan 5 percenként jöttek, de még mindig csak zavaróak voltak, nem akadályoztak semmilyen tevékenységemben. Tanfolyam után elkaptam az orvosomat, mondtam, hogy továbbra is jönnek a fájások és lassan de biztosan sûrûsödnek. Megvizsgált, azt mondta, haladt a dolog és nem szívesen engedne haza. Végül meggyõztem, hogy ha kell, 5 perc alatt beérek és jobb nekem otthon, de megbeszéltük, hogy este 8 körül telefonálok, hogy mi a helyzet a fájásokkal. Hazamentem, útközben felhívtam a Páromat, hogy másnaptól vegyen ki szabadságot, mert ma szülünk (meg volt beszélve, hogy szüléstõl kezdve 2 hétig szabin lesz), apukámat, hogy este lesz egy fuvarja, tesómékat, akik mindenképp ott akartak lenni szülésnél és egy közeli barátunkat, akik a barátnõjével szintén el akartak minket kísérni. Közben anyukám felhívott, hogy már hazafele jön, minden rendben, csak egy ablakot törtek be. Mondtam neki, hogy ha minden rendben, akkor siessen, mert holnap már nagymama lesz! Ekkor már 5 óra volt, beálltam a zuhany alá (már csak egy szögbõl fértem be a zuhanyfülkébe), és olyan jól esett a zuhanyozás, hogy megfogadtam: a kórházban is a zuhany alatt fogok vajúdni. A táskába még bedobáltam az utolsó darabokat és mértem a fájásokat. Ez elég nehéz volt, mert a hasam már egyfolytában kõkemény volt és folyamatosan le akart szakadni a derekam. Kb 2 percesek lehettek, de messze alulmúlták a szülési fájdalmakról alkotott elképzeléseimet. Közben megérkezett mindenki, felhívtam az orvosomat, hogy akkor ma szülünk és most indulunk a kórházba. Mikor beértünk, mégegyszer megvizsgált, ez nagyon fájt, de nem bántam, akkor már kezdett elegem lenni a folyamatos fájásokból. Nem sejtettem, hogy mi vár még rám Kép A vizsgálatkor szûk 1 ujjnyi volt a méhszáj. Leborotváltak, megkaptam a beöntést és mehettem a vajúdóba. Azt kérte az orvosom, hogy legalább fél órát lógjak a CTG-n, hogy lássuk a fájásokat. A fájások jó sûrûn jöttek, de a szülésznõ szerint nem volt még az igazi. Õszintén szólva én se hittem, hogy ennyivel megúszom Kép Elmagyarázta a szülésznõ, hogy fájások alatt a babák szívverése kicsit szaporább lesz. Ezzel szemben Balázsé egyenletesen 140 és 160 között mozgott. Aztan egyszercsak elkezdett lassulni. Elõször hirtelen leesett 90-re, aztán tovább lassult, 60-ig. A szülésznõ elviharzott és pár másodperc múlva (ami éveknek tûnt) nagyon sokan lettek az ágyamnál. Én meg mukkanni se mertem, pedig legszívesebben kiabáltam volna, hogy segítsenek a gyerekemen. Mire az orvosok bejöttek, mar rendezõdött is a szívhang, de ezután már végig rajtam volt a CTG és nem sétálhattam. Biztos ami biztos kaptam egy branült a kezembe és sóoldat infúziót. A fájások még mindig sûrûn jöttek, de egy idõ után elkezdtek tompulni és a CTG-n is laposodott a görbe. A szívhangok egy nagyon rövid idõre megint romlottak. Rájöttünk, hogy ha hanyatt fekszem, akkor esik le a szívhang. Így innentõl kezdve szigorúan oldaltfekve vajúdtam. 10 óra körül megvizsgált az egyik szülésznõ (nem volt fogadott szülésznõm), a méhszájam továbbra is 1 ujjnyi volt és eléggé fent volt. Kicsit elkeseredtem, mert azt reméltem, hogy valamicskét azért csak tágítanak ezek a fájások is. 11 körül bejött az orvosom és elkezdte nézegetni a CTG papírt, látszott, hogy nem tetszik neki, amit lát. Megvizsgált, bõ 1 ujjnyi volt ekkor a méhszáj. Úgy döntött, hogy burkot repeszt. Nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy akkor mostmár tényleg szülni kell Kép Nagy megkönnyebbülés volt a hasamnak, ahogy az osszes magzatvíz elfolyt, de láttam, hogy a dokim elég gondterhelt arcot vág. Megkérdeztem, hogy tiszta-e, csak annyit mondott: nem. Amikor vitték el a tálban a magzatvizet, azt hittem, szívbajt kapok: fekete volt a víz. Hallottam már zöld magzatvízrõl, de feketérõl még nem. Ez pedig akárhogy néztem, fekete volt. A szülésznõ meg is jegyezte, hogy ilyet még nem látott. Szólt az orvos, hogy várhatóan erõsödni fognak a fájások. Hát nem túlzott. A következõ fájás olyan erõvel jött, hogy ha álltam volna, biztos ledöntött volna a lábamról. Ijesztõ volt, hogy ekkora erõk dolgoznak a testemben és én nem tudom irányítani. A fájások pedig jöttek kegyetlenül. Mostmár nem figyeltem a CTG-t, csak arra gondoltam, amit a felkészítõn mondtak: a vajúdás kb 6-12 óra. 6 óra ebbõl az iszonyból - én ezt nem fogom kibírni. Fájások közti szünetben is fájt, fájások közben pedig nem éreztem semmiféle menstruáció-szerût, egyszerûen az egész hasam egy hatalmas-nagy fájás volt. Párom bent volt velem, de minden fájás elõtt kiküldtem, hogy ne lássa, ahogy szenvedek. Egy idõ után viszont megkértem, hogy fájások közben legyezzen valamivel, ez nagyon jól esett. Talált is egy jó nagy rajztáblát, ami megfelelt a célnak. Egy idõ után begörcsölt a vesém is, így volt teljes az élvezet. Ekkor már nem volt más kívánságom, csak az, hogy valaki vegye ki belõlem ezt a gyereket. Éjfélkor megvizsgált a doki és azt mondta, bõ 3 ujjnyi a méhszáj, hamarosan szülünk. Kérdeztem, mégis mikor, erre azt mondta, fél2ükor legkésõbb meglesz a baba. Az még messze van. Gondoltam, kipróbálom, milyen hanyatt feküdni fájás közben. Hát ugyanolyan rossz volt, viszont megint leesett Balázs szívhangja. Kaptam vénásan valamilyen gyógyszert, amitõl javulnak a szívhangok és megkértek, hogy menjek át a szülõszobába, hogy szem elõtt legyek. A szülõágy pont olyan magas volt, hogy felulni rá nem volt egyszerû, felmászni meg nem volt kedvem, így gyorsan felhuppantam, mert jött a következõ fájás. Közben egyszer az infúziós csõvel majdnem megfojtottam magam, ami nekem nem is tûnt fel, csak az, hogy tekerik le rólam, valahogy belegabalyodtam Kép A következõ fájás végén éreztem, hogy muszáj nyomnom. Szóltam, hogy "jajnyomnikell", odaszaladt az orvosom, megvizsgált, ami elég fájdalmas volt, gondolom, nem tûnt még el teljesen a méhszáj. Megkért, hogy feküdjek hanyatt, mire én mondtam, hogy most inkább hányni szeretnék. Elég ijedt fejet vágodt, úgyhogy jobb belátásra tértem és nem hánytam le. Eljött az én idõm, kezdhettem nyomni. Elhatároztam, hogy én aztán nyomni fogok, ahogy kell és el is kezdtem. Ekkor Balázs úgy meglódult lefelé, hogy a meglepetéstõl abbahagytam a nyomást. Mondta az orvosom, hogy ez így nem lesz jó, Balázs nincs jól, úgyhogy segít. Megtámasztotta felülrõl a pocakomat, így segített nyomni. Pár nyomás után már láttam, ahogy készítik a fecskendõt. Nagyon féltem, hogy fájni fog, ahogy a gátamba adják a szurit, de egyáltalán nem fájt. A következõ fájásnál történt a gátmetszés. Ettõl is nagyon féltem, de - bár éreztem - egyáltalán nem fájt, pedig csak egy oldalra kaptam érzéstelenítõt és kétfelé vágtak. A következõ fájásnál kibújt Balázs buksija, ez nagyon fájt, valószínûleg azért, mert - mint késõbb kiderült - repedtem is. Mégegy fájás és 2002.03.20-án 0:35-kor Balázs megszületett és én hatalmas megkönnyebbülést éreztem, hirtelen nem fájt semmim. Felültem megnézni, nagyon szép volt, egyáltalán nem ráncos, nem hámlott, magzatmáz is csak a hajlataiban volt. Én akkor azt hittem, hogy minden újszülött sötétkék, mert Õ sötétkék volt. Gyorsan elvitték a szomszéd helyiségbe, ott sírt fel elõször, rendbetették, megmérték, megvizsgálták: 3600 gramm és 56 cm, 8/9 Apgar. Sajnos nem lehetett velem, elvitték melegíteni, mert megviselte a szülés. Én még megszültem a méhlepényt, bestoppolták a gátsebemet és utána még 2 órát ott töltöttem megfigyelésen. Délelõtt jött a hideg zuhany: Balázs tüdõgyulladással született, mert letüdõzte a kakis magzatvizet és antibiotikumot kap vénásan. A szopizás nemigen ment Neki eleinte, én tanítottam meg szopizni, és mivel nem kakilt elso nap, be is sárgult és nagyon aluszékony lett, de szerencsére fényezni nem kellett. Hazamenetelkor, a zárójelentésbõl tudtam meg, hogy oxigénhiányosan született, ez késõbb feszes izomzatot okozott, de mára már teljesen rendben van, makk-egészséges, gyönyörû baba KépKép
 
 


Sziasztok!

Szeretném én is megosztani veletek a szülésem történetét.Mivel már betöltöttem a 41. hetet,indították a szülést.Minden lehetséges módszerrel erõsítették a fájásokat és gyorsították a szülést (méhszájtágító tabletta felhelyezése,oxitocin adagolás,burokrepesztés,kézzel való tágítás).Mivel a legutóbbi nagyon fájdalmas,szerintem jó elõre fixáljátok le a dokitokkal,hogy ilyet csak akkor alkalmazzon,ha nagyon muszáj.Hat órán át vajúdtam még így is,közben kértem EDÁ-t.Ez nem nagyon vált be,három adag érzéstelenítõt kaptam a hat óra alatt.Az elsõ csak féloldalasan hatott,és mivel nagy görcsös fájdalom esetén teljesen mindegy,hogy mindkét oldalon fáj,vagy csak az egyiken,ezt vehetjük nullának.A másik két adag beadása jól sikerült,csak az volt a probléma,hogy a szülészorvosom,ahogy egy kicsit jobban éreztem magam,rögtön megduplázta az oxitocin adagot.Szóval csak 1-2 fájás volt "kellemesebb",mint a többi,utána minden ugyanolyan volt,mint azelõtt.A vajúdás alatt fontos dolgot figyeltem meg:sokkal könnyebben elviselhetõek a fájások a vajúdólabdán ülve,mint az ágyon fekve.Ha nincs a szülõszobán vajúdólabda,akkor vigyetek magatokkal.Sajnos én csak néhány fájásnyi idõt tudtam a labdán tölteni,mivel az orvos állandóan visszatessékelt az ágyra.Mikor elérkezett a kitolási szakasz,a magzati szívhang leesett a felére,én is nagyon kifáradtam,a gyermekem is nagy baba volt (4,30 kg),így a császármetszés mellett döntöttek.Felvittek a mûtõbe,beadták a spinális érzéstelenítést.Nem hatott,így altattak.Miután megszületett a lányom,kapott egy kis oxigént.Jelenleg két hónapos,és van egy kis mozgásproblémája,nem tartja megfelelõen a fejét.Most próbáljuk kinyomozni,hogy komoly-e a probléma,és kell-e gyógytornáztatni,vagy magától meggyógyul.Remélem nem ijesztettem el senkit a szüléstõl,nem az volt a cél.De végigcsináltam a teljes vajúdást,és van tapasztalatom a császárseb okozta fájdalmakról is.Az utóbbi szerintem a könnyebben elviselhetõ.Ha lehetséges,a következõ gyermekemet is császárral szeretném szülni.

Juli
Névtelen
 


Sziasztok!

Solya!
Ha máshol nem futnál bele:

A történet valószínûleg elõzõ nap kezdõdött, azaz szombaton. Amikor a Zsombitól ajándékba kapott hányós, hasmenõs, hasfájós vírus akcióba kezdett szervezetemben. Egész nap döglött, ámde szapora hányással megáldott légyre emlékeztettem. Kortyonként fogyasztottam a citromos hideg vizet. Este mertem bele egy kis cukrot tenni, mert már szédültem az éhségtõl. Gondoltam Prücsök sem lehet jobb állapotban, bár csodáltam, hogy milyen jól bírta, nem volt több kontrakcióm, mint egyébként.
Késõbb megbeszéltem a pocaklakó gyermekcsével, hogyha majd kifelé jönne, akkor ne ijedjen meg, segíteni sokat tudunk egymásnak, legyen ügyes és ne olyan komplikált lélek, mint a bátyja.
Aztán elaludtam, majd 2:30-kor arra ébredtem, hogy fel kell keresnem a mellékhelyiséget és ezt szervezetem keményedéssel hozza a tudomásomra. Mivel ebben semmi különös nem volt, így a pisitúra után visszafeküdtem. De nem tudtam visszaaludni. Aztán villanyt gyújtottam, hogy lássam az órát, hátha ez valóban vajúdás, ekkor 3:31-et mutatott. 5 perces fájások, csakhogy olyan erõsen fájtak, mint anno burokrepesztés után. Úgy éreztem, hogy Prücsök még az égben van. Kiváncsi voltam, hogy mekkora a méhszáj, amennyire elértem 1 ujjnyira saccoltam.
Felhívtam Kedvesemet a Tétényi sürgõsségin, hogy megpróbálok ugyan visszafeküdni, hátha nyugalomban nem fog ilyen gyakran fájni, de hamarosan jelentkezem. A következõ fájásnál ismét telefonáltam, hogy kicsit sem érdekel, hogy ritkulnak-e, de jöjjön haza!!! Nem, Misit (nõgyógyász) majd csak a kórházból hívjuk fel, amikor azt mondják, hogy ez tényleg szülés.
Innentõl elég gyakoriak lettek a telefonhívások innen oda, onnan a világ minden égtája felé.
A villanásnyira megmaradt képek szerint fájásszünetben elvánszorogtam megkeresni a kiskönyvemet (nem találtam meg), felmerült a zuhanyzás gondolata, mint fájdalomcsökkentõ eljárás, de rájöttem, hogy ha még be is mászok a kádba, kimászni valószínûleg nem sikerül. A mentõsök meg borzasztóan fognak örülni, ha csupaszon és vizesen kell kivonszolniuk a fürdõbõl.
Aztán egyetlen pattanás nélkül távozott pár csepp magzatvíznek tûnõ folyadék. Tiszta, csak pár csepp, akkor még mozoghatok, nem sodorhatja elõre a köldökzsinórt. Újabb túra a szekrényig törülközõért, hogy szigeteljen, telefon Zolinak, hogy már nem áll a burok. Mentõ? Á, ne zavarjuk õket (Zsombinál innen még 5 óra volt). Következõ fájásnál (fogak összeszorítása, hogy ne ébresszem fel Mazsolát) jóval több magzatvíz, a lepedõn szemlélve már nem tiszta, hanem zöldesen festenyzett (mecónium). Újabb telefon Zolinak, hogy mégiscsak kellene mentõ, mecóniumos vízzel ne Skodával menjünk. (Zoli késõbb mondta, hogy elég trapézgyakorlat volt 160-as tempó mellett telefonálni a rakparton, miközben buliból hazafelé tartó ifjak sasszéztak keresztbe. (Kérdeztem tõle (jóval késõbb), hogy ha elcsap valakit, akkor cserbenhagyta volna???)
Egyszerre szerettem volna pólót és zoknit venni, szívhangot hallgatni és még valami 5 féle dolgot, miközben fájásszünetben alig mertem mozdulni, hogy nehogy újabb fájást stimuláljak, fájás közben pedig félhangosan nyüszítettem (térd-könyök helyzetben, hogy se a baba, se a köldökzsinórja ne csússzon lejjebb, a szülés lassuljon, a fájdalom csökkenjen), hogy kórházat, EDA-t akaroooook! De legalább valakit aki itt van velem!!!
Zokni került rám, póló nem. De a pólósszekrényig eljutottam, onnan viszont egy tapodtat sem, mert addigra olyan sûrûek és erõsek lettek a fájások, hogy felülni sem tudtam, hogy kinyissam a szekrényajtót, nemhogy felöltözzem. Négykézlábaztam, próbáltam a légzésre figyelni, hogy ne kelljen jajjgatnom, és reménykedtem a jószerencsében, hogy valaki rám nyitja az ajtót. Ha kevésbé fáj, akkor talán még fogadásokat is kötök magamban, hogy ki fut be legelõbb.
Zoli tesója ért át a szomszédból elõször (mivel este nálunk volt, hogy segítsen gyötrött személyemnek megfürdetni Zsombit, ezért jó választásnak tûnt, hogy õ vigyázzon addig Mazsira, amíg mi a kórházba megyünk), aki kissé megilletõdött, amikor rendezetlen körülményeinket meglátta. De gyorsan feltalálta magát és rámterített egy pulcsit, hogy ne legyek olyan feltûnõen kiszolgáltatott helyzetben, majd megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy hozzon egy hajgumit, mert még látni sem látok a hajamtól. Amikor ismét szóhoz jutottam elirányítottam a hajgumik felé, majd kaptam tõle egy pólót (hihetetlen módon még azt is megfigyeltem, hogy a nadrágomhoz színben nem illõt adott), amibe kb 2 fájás alatt sikerült belevarázsolnom magamat.
Peti nagy megkönnyebbülésére befutott Zoli, aki azért szintén kissé rémültnek látszott, amikor meglátott (pedig akkor már mindenféle ruházat volt rajtam és egészen konszolidáltan jajongtam a nappali bejáratában). Zsombi minden bizonnyal még aludt, mert Peti hagyta, hogy a kezeit tördeljem.
Aztán viszont megszólaltam: „Valaki nézze már meg, hogy nyitva van-e a méhszájam, mert ez már a kitolás. Szerintem. Székelési inger mindenesetre már van!!!” Innen kifejezetten lassúnak éreztem a reakciókat. Befutott közben a mentõszolgálat Csillaghegyi rohamegysége, ahol a doktort évek óta ismerem, így mégiscsak otthonosabban éreztem magam. A méhszájvizsgálathoz szükség volt egy lepedõre, arra, hogy ne legyen rajtam nadrág és valakin legyen steril kesztyû. Ezekben legfeljebb szóban tudtam segíteni, azaz, hogy hol talál valaki lepedõt (mégsem lenne olyan otthonos Prücsöknek a padlószõnyeg). 2-3 fájás is elmúlt, amíg minden elõkészítés megtörtént, pedig ekkor már Zoli kicsapta a táskánkat a szoba közepére és összerakott egy infúziót, elõszedte a baba-ellátó-zacsit, és segített a hátamra fordulni és levedleni a nadrágomat, miközben steril kesztyût húzott.
A mentõsök leginkább meglepõdött bálám szamarára emlékeztettek, a doki bekötötte az infúziót (leszorítás nem kellett, úgy szorítottam ökölbe a kezem, hogy remegõ kézzel is könnyû lett volna eltalálni a vénáimat).
Körülbelül ekkor ébredt Zsombi, akihez Peti rögvest bestartolt, megkönnyebbült sóhajjal elhagyva a terepet.
Kedvesem volt a leggyorsabb, így õ nyerte a „megtiszteltetést”, hogy a lábaim közé térdelhetett. Elhangzott a mondat: „Méhszájat nem érzek, itt csak babafej van!” Azaz végre nem kell lihegnem, hogy ne nyomjak. Azért szó nem volt arról, hogy most aztán szabadon használtam volna a hasizmaimat, meg nagy levegõ, szemet, szájat becsukni és nyomhatom…
Sehol gátmetszés, vagy eddigi gáttágítás, így ösztönösen inkább csak nem próbáltam megakadályozni a méhem munkáját, de tudatos izomtevékenységet nem kockáztattam. Így is éppen elég gyorsan csúszott elõre Prücsök. Mondtam Zolinak, hogy csináljon gátvédelmet, mert szétrepednek a szövetek (itt tenném hozzá, hogy sok helyen nem érzéstelenítenek a gátmetszéshez, merthogy akkor úgysem fáj, hát én pontosan éreztem, hogy hol feszül legjobban, a metszést ugyanolyan jól éreztem volna). Megpróbálta, de sikoltva kértem, hogy valamilyen olajjal síkosítsa, mert a száraz gumikesztyûujj nem csúszik túl jól. Utólag kiderült, hogy valódi napraforgóolaj volt, ami segített. Aztán gyanúsan olyan érzés volt, mintha kibukkant volna egy bababuksi. Zoli nem mondta, így nekem kellett megkérdeznem. Aztán megkönnyebbülten használni kezdtem a hasizmaimat, hiszen ami repedni akart, az már repedt, annak mindegy, a további Prücsökalkatrészek pedig jöjjenek minél elõbb. Szerelmem kifejtette a kicsit elakadt vállakat és máris felsírt az újdonat-szülött. Vigyor öntötte el a fejemet, megkönnyebbülten mosolygott mindenki. Kértem a mentõorvost, hogy adjon már ugyan egy oxitocint a szervezetembe. Megbeszéltük, hogy nem az infúzióba, hanem direktbe kérem. Tegyük gyorsan-gyorsan Prücsköt a mellkasomra (különösen, hogy nincs itthon fûthetõ nyitott inkubátorunk, hogy ott lássák el a babát)! Összebújtunk, majd érkezett Zoli harmadiknak. Megkérdezte, hogy hogyan fogják hívni a Prücsköt? Elvitatkozgattunk a Levente és Kartal elnevezéseken és mivel ilyenkor az ember beszámíthatatlan ezért engedtem, így lett Levente. Peti egy pillanatra felbukkant az ajtóban és megkérdezte, hogy ugye jól tippel, ha azt gondolja, hogy senki nem nézett az órára? Mert akkor elárulja, hogy 4:08-kor sírt fel Prücsök.
Korrekt köldökellátás (természetesen csak akkor, amikor a lüktetés elmúlt), még hosszú köldökcsonkkal, hiszen ott könnyen használható vénákat lehet lelni. Felkínáltam a cicimet némi kóstolgatás céljából, de érdeklõdést nem váltottam ki (a mi fiaink nyomát nem mutatják az elsõ órában egyébként jellemzõ erõs szopási késztetésnek). Van egy kép az emlékeimben, hogy Zoli áll az ajtóban és telefonál a Cernynek, de hogy ezt mikorra lehet beilleszteni a történetbe, arról tippem nincs. Mindenesetre egyszer csak megjelentek a srácok-lányok az ajtóban és csak néztek, hogy mit keresek a padlón, keblemen egy deddel.
Elvitték egészen a kanapéig, ahol amúgy Cernysen ellátták, majd bebugyolálva ölbe vette Andris és a nappali bejáratában összefutottak az apa ölében közeledõ Zsombival. Bemutatkoztak egymásnak. Zsombi mutogatott, hogy közelebbrõl szeretné látni Prücsit. Amikor rám terelõdött a figyelem, akkor mosolyogtam és integettem Mazsolának, hogy élek még, sõt jól vagyok.
Levit levitték a kocsiba, elvégre az inkubátor azért egyenletesebb meleg, mint a mellkasom. Forszíroztam, hogy haladjunk mi is minél elõbb. A méhlepény ragaszkodott hozzám, így együtt csomagoltak be bennünket és kipróbálhattam, hogy milyen hordágyon lemenni a harmadikról. Sajnáltam ám a fiúkat (lift nincs), de örülhettek, mert végül is nem 130kg-os kövér férfiember vagyok infarktussal, vagy combnyaktöréssel.
Konvoj: elöl a rohammentõ velem, aztán Zoli Skodával, aztán Cerny Prücsökkel. Mentõben a Szentendrei út kisebb bukkanói is földrengéssel érnek fel, ha a hordágyon fexik az ember, bár állítólag úgy vezetett a gépész, mintha hímes tojást vitt volna…
Útközben telefon anyámnak, hogy lemaradt (álomból ébresztve különben is csak annyit tudott kérdezni, hogy azért ugye bemegyünk a kórházba), meg a Rókusba, hogy utómunkálatok végett érkezünk a szülõszobára.
Befutottunk Viki karjaiba (aki Zsombi születésekor is segédkezett) és rötyögött a feje, hogy úgy jövünk, mint egy gondozatlan terhesség végi meglepetés-anyuka (a kórlapomon szerepelt is csupa nagy betûvel, hogy COMES, aminek a pontos jelentéstartalmára nem sikerült fényt derítenem, de az otthonszülés tényét jelentheti, némi pejoratív mellékzöngével, amit esetemben kénytelenek voltak visszafogni.) Erõsen tartottam tõle, hogy milyen lesz az átvizsgálás és a foltozás EDA nélkül, ha már a lepényi szak fájásai sem jellemezhetõk kellemesnek.
Kellõen rossznak bizonyult. Sokat rontott a helyzeten, hogy tudtam, hogy mikor mit csinál a doktor. Pl magam elõtt láttam, ahogy megfogja azzal a brutális fogóval a sokat szenvedett méhszájamat és kitörli az érdes felületû gézbucival a méhemet. Brrrrr….Majd egy megkönnyebbülést hozó mondat: „Még egy nyálkahártyasérülés sincs!” Ez hihetetlen. Tudom én, hogy Zoli profi gátvédelemben, de a méhszájam pl hogyan úszhatta meg a 37 perc alatt 1 ujjnyiból eltûnõ tágulást??? Hála az égnek!
Kórházi villanások: a VIPes szoba pöpec a többihez képest. Kispapa itt aludhat, baba nem. Nõvérek kedvesek, (még az Oxitocin injekciókat is sikerült csak beírttá és nem beadottá tennem, de ez titok). A szopi miatt olyan oxitocinfröccsöket kapott a méhem, hogy csillagokat láttam. Csecsemõsök uolyan hullámzó hozzáértésrõl tettek tanuságot, mint anno. Nyomatékos kérésem ellenére volt aki csak akkor mondott le a teáztatásról (életveszélyes fenyegetésekig azért nem jutottunk még), amikor az egy-két napos Levente 30-at, a háromnapos 70-et evett egy étkezésre (MONDOM, HOGY TUD SZOPIZNI!!!!!), és amikor második naptól minden szopi után 100ml tejet vittem a kora-babáknak sterilizálás céljából (MONDOM, HOGY VAN TEJEM!!!) Persze volt pozitív tapasztalatom is. Pl az alacsony vércukorszintje miatt(nem hiába hánytam és nem ettem) infúziós inkubátorrabságra itélt Levit addig szoptattam, amíg csak akartam. A fõorvosnõ mondta, hogy hozzak be poharat a teáztatáshoz nyugodtan, ha nem akarok cumisüveget (emelkedett hematokrit), de amikor meglátta, hogy mennyiket szopik, akkor azt mondta, hogy nemhogy infúzióra nem gondol Levinél, de a teáztatás is feleslegesnek látszik. Ezen elõtte irodalommutogatós vitatkozást rendeztem egy fiatal doktornõvel, aki közölte, hogy egy kis cumisüvegezéstõl semmi cumizavara nem lesz a babának( ezen már nem kezdtem el vitatkozni, addigra eléggé lefárasztottam különben is). Volt olyan csecsemõsnõvér, aki nem szívesen adott ki nekem teát, hogy a többi anyuka meg ne lássa, megsúgtam neki, hogy akkor el sem viszem, mert biztosan nem fog a gyerek szájában járni…
Visszagondolva erre az egészre, amikor benne voltam és még senki nem volt otthon, akkor bárkivel szívesen cseréltem volna, bár sokáig nem volt nyilvánvaló, hogy csak külön-külön megyünk ki az ajtón Prücsökkel, de innen a minden jó, ha jó a vége oldalról senkivel sem cserélnék. Ilyen könnyen, gyorsan túlélni egy ilyen sok bajjal is járható eseményt… az isteni gondviselésnek is benne lehetett a keze. Azt sem gondoltam volna, hogy épségben ilyen gyorsan táguljon egy kijárat, azt meg, hogy én tudom ezt produkálni, arra végképp nem számítottam. Nagyon rossz volt, hogy a Kedvesem az elején nem volt ott velem, a végén sem a kezemet fogta és nem a szemembe nézett, de ahol tevékenykedett, ott teljesen megbíztam benne és tudtam, hogy a lehetõ legjobban fogja megoldani a helyzetet. A mentõsök úgy lemaradtak az eseményekrõl, mint repülõ vadlúdtól a hulló tolla, még a köldökcsatok is a mi táskánkból származtak, pedig az õ baba-táskájuk is fent volt…Amikor már nem volt sürgetõ tevékenység, akkor beérték az eseményeket és tényleg mindent megtettek a kényelmes, biztonságos szállításért, de a baba valószínûleg meglepetésszerûen érkezett volna körükbe, ha Zoli nincs ott.

Snoopy

KépKép
 
 


Snoopy,
minden elismerésem! Azért ugye nem haragszol, ha néha jókat derültem? Kép
Én asszem korrektül bepánikoltam volna. Még mindig a hatása alatt vagyok. Most nem tudom mit írjak, csak bazsalygok nagyon hülyén...Kép És kicsit megijedtem, hogy nekem és nagyon sokunknak nincs ilyen Zolink és köldökcsatot sem tartunk otthon! Kép

Legyetek boldogok és egészségesek! Zsombi azóta hogy bírja az öcsit?

Solya
 
 


Snoopy!

Feltûnt nekem néhány apróság a szüléstörténetedben. Pl. a Szentendrei út említése, plusz a 3 emeletes lift nélküli házak, stb. Aztán kicsit keresgéltem. Még mindig a telepen? Merrefelé? Hogy nem futottunk össze korábban? Úgy tûnik divat lett a környéken a mentõsök által asszisztált szülés! Hallottam már korábbról is hasonló történetet, csak az a Margitban fejezõdött be. Kép
Sziasztok:
Solya
 
 


Sziasztok!

Solya!
Tegnap írtam Neked ide, de most nem látom, úgy tûnik, hogy eltûnt.
Mi a Varsa u-ban lakunk a Pókos lakótelepen. Ti?
Biztos találkoztunk már, csak nincs ránk írva, hogy ki kicsoda, pláne a babaneten...

Snoopy
snoopy
 


Csónakház. Ha jól emlékszem majdnem szomszédok vagyunk, nem? Kép
Igaz, én már régóta nem fordulok elõ ott. Én határozottan nem emlékszem Zsombira tavaly nyárról a játszóról. Hova jártatok? Jól OFFoljuk a topicot. Kép
Nekem egyébként jelezte a hozzászólást, csak magát a hozzászólást nem láttam. Mi lehetett?
Solya
 
 


Kedves Snoopy, napok ota emesztgetem a szulesleirasodat. Eloszor is gratulalni szeretnek, szerintem gyonyoru szules volt. Nagyon sajnalom, hogy egyedul voltal a vajudas soran, mert ez neked nem volt jo, ahogy irtad. En boldog lettem volna ha egyedul hagynak, de nem hagytak egy pillanatra sem.
Amit nem ertek, miert kellett neked a babaval korhazba menni, plane miert tobb napra? Meg a koldokcsat is megvolt otthon Kép. Gondolom, nem a csecsemosokkel valo vitatkozas vonzott. Akkor mi? Tapasztalatod volt mar, szakertelmed is sokkal tobb mint masnak. Zsombival ki volt, amig ti eltuntetek?
Ne haragudj, hogy kerdezek, csak tenyleg kivancsi vagyok. Kép
idike
 


Snoopy,

- miért kellett infúzió egy normális (értem: komplikációmentes hüvelyi) szüléshez?
- és oxytocin közvetlen a baba megszületése után?
- a kórházban a nõvérkék miért akartak még adni belõle??? (az én tapasztalatom szerint is bõõõven elég a szoptatás, - pedig nekem annyi tejem sincs, ami elég a cseppemnek...)
- a Cerny babaellátó rohamosztag? (Nem olvasgattam visszafele sokat, lehet, hogy különben rájöttem volna; eü-s pedig, - mint a kérdéseimbõl kiszûrheted, - nem vagyok...)
- a lepényi szakban a fogó és gézbucis törlés ugye csak a lepényed ragaszkodása miatt kellett, nem alap? (Nyugtass meg.)
- mi volt ez az egész a teával?! Miért nem akarta a nõvérke, hogy a többi anyuka ne lássa, h. nektek ad teát? Az jó dolognak számít nála? Vagy kivételezésnek? Vagy mi? És miért akarták teáztatni? Volt vmi oka, - pl.kiszáradás - vagy csak 70-es évekbeli hozzáállás, amirõl nem nagyon akartak lemondani? Végülis volt olyan nõvérke, aki határozott kérésed ellenére teát nyomott a gyerkõcbe?
- Adrien
 
 


Adrien!

Személy szerint egy beszari alak vagyok és ha már ott a lehetõség, hogy biztosan elkerüljük az atóniás vérzést, akkor én bizony kihasználom. De persze a lepény így sem törte össze magát a nagy sietségben, ami az oxitocint illeti. Az infúzió jelen esetben rám fért, ld hányás, hasmenés, meg én is biztos beavatkozási lehetõséggel szállítanék, akit lehet. Infúzió gyakran csak vénafenntartás céljából szükséges, mert adódhat olyan eset, amikor a bajban akkor sem találsz vénát, ha elõtte jól láthatóan ott volt. Nekem nem jelent stresszt, ha bekötnek egyet, így akkor sem tiltakoztam volna, ha éppen nem vagyok összeaszva.

Cerny: minden olyan esetben ahol a mentõ úgy érkezik a szüléshez (tehát orvosi segítséget kértek/kórházba akartak menni), hogy baba kórházon kívül lesz belõle, oda kötelezõen jár a Cerny is. A szimpla mentõegységek soxor nincsenek a helyzet magaslatán újszülöttellátásban, másrészt gyakran pottyannak beteg babák így ki, amihez felszerelésük sincs az OMSz-nál.

Nõvérke szoptatás-párti és nem akarta, hogy más is kérjen teát.

Infúzió: a gyerek kicsit ki volt száradva és alcsony volt vércukra, tekintettel az én bajomra. Emiatt volt mecóniumods a magzatvíz és ezért menekült ki ilyen gyorsan. Legalábbis ez az én magyarázatom és senki nem cáfolt meg eddig.

Törlés, fogó: a doktor szerette volna látni, hogy vérzek-e jelentõsen, és hogy van-e sérülés. Ehhez az kell, hogy ne legyen sok vér a méhben, és lássa rendesen a falakat. A törléshez legalább egy bizos pont kell (egy ilyen laza szövetes környéken) ezért a fogó.

Oxitocin: szokás. Rókusban reggel-este 1-1amp. a popsiba (Zsombival). Szerintem azért, mert sokan nem szopiztatnak/tak, amíg nem durrant be a mellük és több volt az atóniás vérzés, mint amennyi elfogadható a kórházban. Amire ez jó megoldás, csak meg kellene már kérdezni az anyukákat is, hogy mennyre vérzik, érez e utófájásokat.

Nem, akkor ha kategórikusan megtiltom, akkor nem kap teát. Amíg az a választás,hogy infúzió, vagy tea, addig inkább fontolgatok...

Snoopy

KépKép
 
 


Idike!

Nem tudom, hogy olvasod-e a topikot, ha írok, akkor eljut-e Hozzád?
Tegnap ismét erre jártam és csodálkoztam, hogy ilyen régen nem született újabb sztori. Ha már itt voltam, elolvastam az utolsó hozzászólásokat.
És azóta motoszkál az agyamban valami.
Írtad, hogy "nagyon sajnálod, hogy egyedül voltál a vajúdás során, mert ez neked nem volt jó". A vajúdáskor önmagában csak Zolira lett volna szükségem a háttérben. Ilyen körülmények között, azonban bárki hozzám pozitív viszonyulású ember jó lett volna. Szituációs gyakorlat: otthon vagy, a 2 éves gyermekeddel a 38. héten. Kórházban szeretnél szülni, hogy biztonságban érezd magad. Még a kórházi cuccod sincs ott, mert a pároddal van a város másik végén a kocsiban. Éjszaka van. Csupaszon alszol az új ágyatokon. Megvan a beleérzés? Igen? AKKOR MOST KEZDŐDIK A VAJÚDÁS!!! Elég hamar elmegy a mecóniumos magzatvíz, ahonnan tudod, hogy a gyereked nincs jól és lehet, hogy még akkor sem tudnád egyedül jól ellátni, ha nem akkor szülsz és minden orvosi felszerelés a rendelkezésre áll. Így is egyedül szeretnél maradni?

( Legkevésbé sem csak ülni, feküdni, sétálni, úszkálni kellett, pont abban a környezetben, ahol ezt tenni szeretted volna és átadni magad a tágulásnak)


Persze sajnálom, hogy akkor zaklattak Téged, amikor arra a legkevésbé sem volt szükséged. (Szerencsére) az egy más szituáció volt, ahol ha akarod egyedül lehetett volna Téged hagyni.


Snoopy
snoopy
 


Snoopy,
Eljut hozzá ;-)
Névtelen
 


<!--attachment: sz_let_st_rt_net-38367.doc*mime_msword.gif*application/msword*29.2**sz%fclet%e9st%f6rt%e9net%2edoc --><center><pre>
Kép
születéstörténet.doc (29.2 k)</pre></center><!--/attachment-->
 
 


Sziasztok!
Nagyon szép történeteket olvastam, mindenkinek gratulálok.
A szülést magát már régebben leírtam, nehogy később elfelejtsek egyetlen mozzanatot is, most megpróbáltam az előzményeket is leírni, kicsit hosszú lett, bocs. Még annyit, hogy mindez a II-es női klinikán történt, Bp-en.



1998. július 27. Naptár szerint mára vagyok kiírva, de ezt senki nem veszi komolyan, valahogy mindenkinek az a természetes, hogy nálam semmi nem természetes. Merthogy már a legelején kiderült, hogy ez a csöppség később lett, mint ahogy lenni szokott. Az orvosom mellékesen utánunk szólt az első uh után, hogy számoljuk ki. Merthogy a férjem is orvos, és egymás között úgy látszik, ez így szokás. A férjem a föld fölött lebegett, szemlátomást nem izgatták a naptári napok és az én aggodalmaim. Többször idézte viccesen az egyik gyakvezetőjét, aki szerint a terhesség egyetlen bizonyítéka a szülés. A háromkötetes szülészet tankönyv alapján kiszámítottam, hogy augusztus 5. Be is írtam a terheskönyvbe, szeretett orvosom nem sokat forgatta lapjait.

Augusztus 5.
Sehol semmi. Elmegyünk kirándulni, szép az idő, ma csak 33 fok van. Jó a hegyek között, kár, hogy kiszáradt a patak. Meredek sziklákon mászkálunk, könnyed és kecses vagyok a párom szerint, és hátulról semmi nem látszik, és én is megfeledkezem az állapotomról.

Augusztus 8. péntek
A választott orvosom már a héten is szabadságon volt, de hétfőn el is utazik jó messzire, ha akar se tud bejönni, hogy velem szüljön. Bemutat a helyettesének, jó nagydarab ember, egy ismerősből februárban szintén ő nyomta ki a babát, jó ajánlólevél. Amúgy is szimpatikus. Mikor toxémia gyanú miatt uh-ztak, bejött, tárgyalták, hogy adjanak-e vmi infúziót vagy sem, és a képernyőn mutogatta, mit látunk.
Hétfőtől tehát ő rendelkezik velünk.
Este. Hátfájás. Ajaj. Hétrét görnyedve vánszorgok fel a lépcsőn. Aztán elalszom, és vége.

Augusztus 11. hétfő.
Mindennapi ctg-ink. Sehol semmi. Baba rendben van, áramlás szabályosabb nem is lehetne. Magzatvíz kevés. Ezt magamtól is tudtam, mert szabályosan ki lehet venni a gyereket, azaz néha domborműként megjelennek testrészei. Igaz, hogy elég sovány is vagyok. Belenéz a kiskönyvbe, majd rám: honnan ez a születési dátum? Elmagyarázom. Legyint. Dühös leszek. Nem hiszi el. Uh képet veszek elő. Ha itt már dobog a szíve, és ide van a dátum is nyomtatva, akkor nem lehet, hogy még meg sem fogant, ugye? Megenyhül. Tulajdonképpen kedvelem.

Augusztus 15. szombat.
A kedvesemnek már májusban le kellett adni, mikor szándékszik szabadságra menni. Következésképpen augusztus 23-án ha törik, ha szakad, neki be kell mennie ügyelni. Szép kilátások.
Van még két hasonszőrű kismama, szintén eredeti orvosom bűvköréből. Túlhordanak ők is. Minden nap egyre zavartabban nevetünk egymáson reggelente a ctg előtt. Már jól ismerjük egymást, férjeinkkel egyetemben. Dr. V. szerint valahol a 38. és az 58. hét között járunk. Nem tudok nevetni rajta. Az sem hatja meg, hogy reggel távozott a nyákdugó. Tetemes mennyiség. Szerinte ez nem sokat jelent, egy héttel későbbre saccolja a szülést. Amnioszkópiát akar csinálni, de nem sikerül neki, túl szűk még a bemenet.
Már két hete mást sem csinálunk, csak minden idegszálunkkal várjuk az indulást. De legalább annyit alszunk, mint két jóllakott csecsemő. Hülye hasonlat, pláne, hogy minden UH-s lapon rajta van, hogy placenta Grannum III, ami állítólag azt jelenti, hogy meszesedik.

Augusztus 17. hétfő. Hajnali három felé.
Tüsszögőroham. Az a nyűves parlagfű, hogy száradna ki az összes, hogy Ádám bárcsak ne esett volna bűnbe, hogy az Úristen ne átkozta volna meg a földet, hogy füvet s kórót teremjen. Elfáradok a tucatnyi tüsszögéstől. Tele az orrom. Kimegyek.
Hoppá. Úgy látszik, beszaladt. Vagy mi. Magzatvíz? Meg se fordul a fejemben, ami az előzmények után hihetetlen. Bugyicsere. Alvás.
Reggel 8. Megint vizes. Nem nagyon, de gyanút fogunk. Csomag le a kocsiba, fájás sehol, csak a hátam szakad le, de ezt már fel sem veszem.
Lelkes köszönés az orvosnak: szivárog a magzatvíz. Úgy tűnik, örül. Gyors ctg. Sehol semmi. Flowmetria. Tökjó. Kérdezem Andreát, honnan lehet tudni, hogy magzatvíz-e. Azt mondja, vizsgálattal azonnal meg lehet állapítani, áll-e a burok.
Vizsgálat. Nem áll. Felső burokrepedés, estére szülés lesz. Menjünk el sétálni, még semmi értelme befeküdni. Várjuk a fájásokat. Jó sokat késnek. V. még poénkodik: este magánrendel, próbáljak jól időzíteni.

Hazamegyünk aludni. Kikapcsoljuk a telefont. Elegem van az érdeklődő hívásokból.
Fájás sehol. Este gyors telefon: dr. V. azt mondja, jó éjszakát, reggel találkozunk. Alszom, mint a bunda, kész csoda, hogy még tudok a rengeteg alvás után. Hajnalban fájásra ébredek. A derekam. Visszaalszom. Újra felébreszt. Kibírhatatlanul erős. Annyira mégsem lehet az, mert visszaalszom.
Telefon bekapcs. Egyből csörög. Elszégyellem magam, mindenki halálra izgulta magát.

Augusztus 18. reggel 8.
Ctg. Azt nem hiszem el, hogy most sem mutat semmit. Kb. negyedóránként jön vmiféle fájás. Azaz inkább úgy mondanám, hogy akkor lejjebb szakad a derekam.
Orvos jön. Csak ne lenne ilyen komoly mindig a feje, mikor tudom, hogy ő alapjában nem is lehet ilyen komoly. Elküld sétálni. Majdnem nekimegyek. Ezt már nem lehet bírni idegileg. Aztán megnyugszom, mert mondja, hogy rengetegen vannak a szülőszobán, ha jót akarok, ne most menjek fel.
Még utánunk szól: menjünk a Duna korzóra, az ő felesége ott lépcsőzött szülés előtt. Nem sok lépcsőre emlékszem a Duna korzón, nem volt kedvem megkeresni őket. A Dunához levivő lépcsőket meg inkább kihagyom, mert még beleszédülök a vízbe. Vagy a kövekre, mert ilyen hőségben alacsony a vízállás.
Oké, irány a Gellérthely. Ha már lépcsőzni kell. Negyven fok kora reggel. Leizzadok, ahogy jön egy fájásféle. Derékból előre hajolok.
Körtér. Cukrászda. Sütit kérek. Ki tudja, mikor eszem legközelebb.
Hazamegyünk, fürdök. Jólesik. Indulunk.

Fél egy, felvétel. Vöröshajú néni bizalmatlanul szemlél. Szóval szülni jött? Fájások?
Rosszabbat nem is kérdezhetett volna. Azért hisz nekem, de sokkal inkább a berobogó orvosnak. Miért nem vizsgálja meg, doktor úr? Szerencsétlen, honnan is tudná, mért nézünk össze és nevetjük el magunkat egyszerre.
Még jó, hogy senki nem vár uh-ra, és sötét az alagsor, annyira megalázó a fehér klepetusban rohanni a vécére, gurigával a kezemben. Ezt akkor is így kellene, ha a plafonon is ülnének, ahogy szoktak? Mondjuk délelőtt tízkor?
Lifttel a szülőszobára. Szép világos van. Férj marad, nem szeretném, ha bejönne, majd én jövök ki hozzá, amíg lehet. Szülésznő bemutatkozik: nem túl kedves. Unszimpatikus. Mindegy. Ctg. Csak nem? Érez fájást? Igen, néha. Az még nem lehet az, mondja. Miért? Ahhoz túlságosan mosolygós. Hm. Egyre unszibb.
Szemben ágyon magas lány a kedvesével. Néha feljajdul.

Idősebb ügyeletes orvos jön, leül az írógéphez, majd górcső alá vesz engem. Első menzesze? Utolsó? Ez hogy lehet? Elmagyarázom, tőmondatokban. Lány férje érdeklődve hallgatja. Kínos. Doki észreveszi, kiküldi. Mégis ember? Magzatvíz szivárog? Igen. Mióta? Tegnap hajnal óta. Irgalmatlan lecseszés, alig hiszek a fülemnek. Hogy mért nem jöttem korábban. Mégsem ember. Közli, hogy megvizsgál. Feljajdulok. Ahogy kiveszi a kezét, látom, hogy véres a kesztyű. Megrémülök. Hát akkor várjuk a fájásokat, búcsúzik. Lesújtó pillantást vetek rá. Másra se várok három hete.
Jön V. Bő egyujjnyi. Kösz. Ennyi már egy hónapja.
Kimegyek. Félreeső helyen átöleljük egymást a férjemmel.
Megzavarnak. Tessék jönni szívhang hallgatásra.

Nem engednek ki. V. burkot repeszt. Nem fáj. 14:40 perc. Kimegyek.

14:50 Félreismerhetetlen fájás. Fáj, de örülök neki. Érzem, hogy ez már az igazi. Magas lány is mondja, hogy neki is repesztés után tíz perccel kezdődött. Ő már nagyon jajgat, de szorgalmasan sétál a férjével.

Lassan megy az idő. Kb. hárompercesek, de nem nézem az órát. Zavart, levettem. Előrehajolok derékból, ezt a helyzetet szeretem. Pont jó magasságban van a korlát.

16:00 Tessék bejönni egy hosszabb ctg-re.
16:40 Engem itt felejtettek. Nem jó már sehogy sem, négykézláb akarok állni. Nehezen, de megoldom. Fél kézzel fogom a ctg-t a hasamra. Így se jó. Visszafekszem. Fiatal orvos jön be. Fel akarok kelni. Nem engedi. Túlhordtam, figyelni kell. Elmegy.
A papír már a földet söpri.
Rosszul vagyok. Minden zavar, pedig a hosszú hajamat szorosan összefontam, és meglazítottam a hálóinget. Hányingerem van. Mi ez nekem öt hónapnyi hányás után. Leveszem a láncomat, idegesít. Szülésznő morog, hogy hova tegye. Megkérem, vigye ki a férjemnek. Na jó, most az egyszer. Mi az, hogy most az egyszer?
Harminc hetes anyukát hoznak mellém. Folyik a magzatvize. Meg fogják császározni. Nagyon kedves, beszélgetni próbál, de azt kívánom, hogy hallgasson el. Megérzni, elhallgat. Magas lány iszonyatosan jajgat a folyosón.
17:15 V jön. Leül az ágyra, az gyanúsan megroggyan. Két ujjnyi. Elszomorodom. Nagyon fáj. Jön a fájás. Belém nyúl, ujjal tágít. Fáj, de kibírható.
Eszméletlen az az Omega! Mi??? Hát a férjed órája. Lassan felfogom. Ezek kinn képesek órákról cseverészni.
Két ujjnyi.

18:00 Magas lány a szülőűgyon. Ordít. Szidja az idősebb orvost. Az ő orvosa is szabin van, a fakezűnek becézett a helyettese. Megértem őt, de nem jó hallgatni. Oldalra fordulok, kapaszkodom az ajtóba. Nézem az órát. Imádkozom a lányért. Fiatal orvos jön, megígéri, hogy ha megszült a lány, akkor felkelhetek. Mi az összefüggés? Nyugodjak meg, ha baj van, a gép sípol. Nem nyugszom meg.
Felsír a kisbaba. Lány örömében zokog. Én is sírok. Miatta is, magam miatt is.
Jön a szülésznő. Mondom, hogy fájásszünetben is fáj a hátam, a keresztcsontom éget. Nem érti. Tessék jól kihasználni két fájás közt a pihenőidőt! Mért nem fogja fel, hogy a fájásszünetben is nagyon fáj?
Bevillan a középkori vasszűz. Hogy beleteszik a szerencsétlent, elkezdik tekerni a kerekeket, és a szögek szétmarcangolják a testét. Én is így érzek.
Jön V. Két ujjnyi. Ez így nem jó, felkelés, séta, vécé, aztán infúzió. Végre.
Nem tudok felkelni, pedig erre vártam. Egyik láb. Jobb lábbal kelek fel. Akkor nem kell megkerülnöm az ágyat kifelé menet. Menet? Másik láb. Lelógatom az ágy mellé, de a testemet nem tudom felemelni. Szeretem ezt az ajtót. Sokat segít nekem. Legörnyedek a lábaim közé. Jó így. Jön a szülésznő, na menjek ki a férjemhez.
Kapaszkodok, nem tudok kiegyenesedni. Szép lassan. Elfogy a levegő. Sötétedik? Leguggolok. Kivilágosodik. Elérem a folyosót. Babát most mutatják, ha jól látom, itt a lány egész családja. Valaki észrevesz. Szólnak a férjemnek. Berohan a folyósóra. Még idejében elkap. Elsápad ő is. Segíteni próbál, úgy simogat, ahogy szeretem, de nem esik jól. Inkább engedjen el. Nem akarom megbántani. Ezért sem akartam, hogy bejöjjön. Elsegít a vécéig. Kötelességtudóan vécézek. Iszom a csapból, jó sokat. Tudom, hogy nem szabad, de csak iszom. Búcsúcsók. Csak szólj, és berohanok.

18:50. Infúzió bekötve. Még három óra, V szerint. Mechanikus Omegán mérve, gondolom. Itt a falon egy sima kvarcóra, azt bűvölöm. Valahogy érzem, hogy most már minden rendben lesz. Lelki erőm megújul. Észreveszem, hogy a harminchetes anyukát elvitték.

19:05 Mogorva szülésznő bemutat egy fiatalabbat. Katalin. Szép arcú fiatal lány. A váltás. Megkérdezi a másikat, hogy végig akar-e velem maradni. Mogorva nemet mond. Örülök neki. Katalin nagyon kedves. Megvizsgál. Két és fél ujjnyi. Tudtam. Haladunk. Szóljak, bármi van, itt van a közelemben.
Erősebben fáj, de céltudatosan. Igen. Lényegretörően fáj. Érzem.

19:50 Kati megvizsgál, nagyon örül. Fájás után mehetünk a szülőágyra. Nem tudok örülni, már nagyon gyenge vagyok. Inkább visz, hogysem megyek. Nem tudom, hogy másztam fel. Alig élek. Ctg újra rajtam dübörög. Megnyugtat.
Próbanyomás. Elmagyarázza, próbálkozom. Nem túl jó. Még egyszer. Jó lesz. Hívja V-t.
V. zöldben, Kati is maszkot húz. Húzzam fel a lábam. Nem bírom tartani. Nyomok. Nem jó. Még egyszer. V. fejét csóválja.
Jööön. V mellém lép, hasamba könyököl. Ez jó. Bevillan, hogy februárban is ezzel segített a barátnőmnek. Akkor mindjárt megvan!
Nem jó. Sötétedik a szülőszoba. V. hangját hallom, kihagyunk pár fájást, majd újrakezdjük. Jön a fájás. Koromsötét lesz.
Magamhoz térek. Valami furcsa. Nem szól a papamm. A ctg. Megint szól, de az előbb nem szólt. V rohan felém, Kati is rohan. Jön a fájás. Szürkület. Papamm papamm. Szünet. Halk papamm. Sötét van! Kati arca fölöttem: ne aggódj, hívunk neonatológust, minden rendben lesz. A babát ki kell nyomni, mert már nem érzi magát jó odabenn. Hogyhogy ilyen világosan emlékszem minden szóra? Fájás jön. Újra sötétedik.
Felvételes orvos a bal oldalamon, fogja a lábamat, meg mintha könyökölne is a hasamon. A jobbat a délutáni fiatal fogja. Hol a papamm? Kik azok ott elől? Két lány álldogál ott. Fájás, rossz, de már tudom, mindjárt jobb lesz, ha jön a sötétség!
Aztán érzem, hogy vége. Világos van, és megkönnyebbültem.

V hangja: Kislány.
Kislány? Már kinn van? Akkor…
MÉRT NEM SÍR? Csak suttogni tudok. V hangja: Fog még eleget sírni, szívják az orrát. Hallom a megkönnyebbülést a hangjában, de én még nem merek levegőt venni.
Halk miau. Szaggatott sóhaj, és végre megnyugszom.
Utólag megtudom, hogy vákummal segítették ki, és azért ment ilyen nehezen, mert nem jól forgott a feje a szülőcsatornában.


angi
 
 


Folytatás. Helyszín ugyanaz.

2002. március 3. Vasárnap
Negyvenedik hét, holnapra vagyok kiírva. Andris tanult nővére példájából, és igyekezett a megfelelő időben megfoganni, így ezúttal nincsenek bonyodalmak a dátum körül.
Csütörtökön összefutottam a dokimmal a szokásos ctg után, megbeszéltük, hogy ha addig semmi, akkor vasárnap reggel egy célratörő vizsgálat céljából menjünk be jó korán. Továbbá részletes utasításokat kaptam, hogyan aktivizáljuk magunkat szombat este, mármint a férjemmel. Már hetek óta bő egy ujjnyi tágulás volt, és napok óta keményen jósolgatott a hasam, a hátfájást már sajnos meg kellett szoknom. Gondolom nem használt Dorka születése óta, hogy a harmadik emeletre járkáltam fel a babakocsiban szuszogó, majd ülő, később kimászni akaró babával, na meg a piacról hozott zsákmánnyal. Szerencsére elköltöztünk, és Dorka is kinőtte a kocsit.
Szóval előre örültem a vasárnapnak. Szombat délután még elmentünk az unokahúgom zsúrjára, megcsodáltuk a kedden született csodaszép kisbabát, nem semmi a sógornőm, hogy öt nappal szülés után zsúrt rendez. Utána elvittük Dorkát a nagypapához, mi meg elmentünk moziba, este tízkor. Közben már rendesen jöttek a jóslók, néztem is az órát (férjem kollekciója azóta bővült, de dr. V. erről most lemarad, nem vele szülünk). Aztán hazamentünk, alig aludtam, járogattam a vécére, beöntés helyett.
Reggel nagyon meg voltunk illetődve. Nyolckor célzatos vizsgálat, abszolút szülést megelőző állapot, úgyhogy némi rásegítés után elmentünk járkálni, hogy úgyis beindul. Én nemigen hittem, az előzmények miatt, de dr. Sz. győzködött, hogy ha két egymást követő fájást produkálok a ctg alatt, akkor már felvehet a szülőszobára.

Jó szokás szerint indulunk a Gellérthegyre, de már odafelé a kocsiban érzem, hogy mintha valami készülne. Aztán a nagy hidegben és szélben megindulunk felfelé. A sarkon már meg kell állnom, fáj. Máshogy, mint három éve, akkor hátulról előre fájt, most meg elölről hátra. Továbbindulunk, de kb. 6 perc múlva erősebben jön. Nem is megyünk sokat, ez már bizony az, rendszeres, kiszámítható. Telefon a dokinak, jót nevet, hogy ő azt nem mondta, hogy hegyet is kell mászni. Gyorsan hazamegyünk, jókra szelet torta, mást nem kívánok. Becsempészek némi ásványvizet a csomagba, a szülőszobára. Nem érdekel, hogy nem szabad, tudom, hogy szomjas leszek.

Fél tizenegy körül érünk vissza, Sz. éppen szülést vezet. Aztán még egy vizsgálat, közben egy fájás, már nem kérdéses, hogy szülünk. Jön is az ismerős fehér hálóing. A beöntés elmarad, ezt a természet már éjszaka elvégezte, Sz. sem erőlteti.
Ugyanazt az ágyat kapom, az ajtó mellett. Talán még őrzi a körmeim nyomát. Hiába ígérték, nem készült el az új szülőszoba, de ez igazából nem is zavar.
Férjem talpig zöldben, ezúttal együtt szülünk.
Jön egy tanuló szülésznő, bemutatkozik, nagyon kedves. Aztán jön az &#8222;igazi&#8221; is: Anna. Határozott, magabiztos.
Sz. megkérdezte a végefelé, hogy szeretnék-e szülésznőt választani. Mikor megtudtam, hogy a múltkori unszi már nem dolgozik ott, akkor úgy döntöttem, hogy nem választok.

A fal mellett a tolókocsin frissen szült anyuka, ismerős is látásból, mellette ócska takaróba bugyolálva a baba. Nagyon örülök, ezek szerint már nem viszik el őket olyan sietősen.

Ctg, jelzi a fájásokat szépen, ötpercenként, teljesen elviselhető. Sarokban egy ikres anyuka, harmincadik héten, szivárgó magzatvízzel. Elég hangosan beszélget a férjével, majd jön a szülésznő, hogy leviszik osztályra, végül is még nem fog szülni. Gondolom tüdőérlelő infúziót kap. Aztán mégis marad.

Mi nagyon jól érezzük magunkat, halkan beszélgetünk. Telefont kikapcsoljuk.
11:50: Burokrepesztés. Szép tiszta a víz, minden rendben, fel lehet kelni. Ctg lekapcs, betét betesz, séta indul. Fájáskor ugyanúgy előrehajlok, begyakorolt mozdulat.
Egy óráig bírom sétálva, utána leülök az ágyra, majd inkább lefekszem. Rájövök, hogy ha adott módon lélegzem, akkor elviselhetőbbek az egyre erősebb fájások. Talán el kellett volna járnom tanfolyamra, de késő bánat. Valahogy érzem, hogy most minden jól megy magától.
Sz. és Anna néha benéz.
13:55 Kezd nagyon fájni. Érzem, hogy a kicsi fej jönne lejjebb, de fájdalmas akadályba ütközik. Jön Anna, megvizsgál. Két ujjnyi. Izomlazító injekciót hoz, azt mondja, segít ellazítani a méhszájat, hogy a baba feje ne a kemény méhszájnak ütközzön. Hogy kitalálta!
14:10: Tolófájás? Nem akarom elhinni, de gyorsan jön a következő is. Megijedek, a férjem hívja a szülésznőt. A tanuló lány hívja Annát, aki szkeptikusan mondja, hogy ennyi idő alatt még nem hathat az injekció. De azért megvizsgál, és mondja, hogy tényleg, bő négy ujjnyi, menjünk át a szülőágyra. Negyed óra alatt? Nincs erőm nagyon örülni, igaz, hogy még nem szenvedek régóta, de már kezd megviselni.
Hogy mért olyan magas az az ágy? Előrehajolok derékből, rátámaszkodom a szülőágyra. Közlöm, hogy én márpedig így maradok. Anna engedékeny: pár percig maradhatok, de utána fel kell feküdnöm, mert aztán nem lesz rá idő.
Segítséggel felmászom. Anna megvizsgál, a méhszáj még nem simult el teljesen, várni kell öt fájást. Megengedi, hogy oldalra forduljak. Az az öt fájás nehezebb, mint előtte az összes. Az ágyrácsot szorongatom, és értelmetlenül halandzsázok a férjemnek, hogy micsináljak, mileszvelem. Anna segíteni próbál, mondja, hogy engedjem nyomni, ameddig magától nyomódik, de ne erőltessem.
Sz. megjön zöldben, maga a testet öltött nyugalom. Anna is. Ennek örülök, én már elég hisztis vagyok a fájdalomtól. Fel kell emelnem a lábaimat, és nekem kell tartani, a férjem a fejemet fogja hátulról. Próbanyomás, ügyes vagyok.
Egyre erősebb tolófájások jönnek. Nyomom, de amint érzem, hogy megindul Andris feje, olyan elemi fájdalom jön rám, hogy önkéntelenül is összekapom a lábamat. A férjem megkérdezi, tartsa-e, de Sz. leinti, állítólag pszichológiailag nem lenne jó. Majdnem beszólok neki, hogy márpedig nekem jó lenne, nem bírom fogni, de nem tudok beszélni. Sz. nagyon türelmes, mondja, hogy ha fáj is, ne engedjem vissza, akkor nyomjak egy jó erőset. Azért biztos ami biztos, besegít könyökkel. Megint összekapom a lábamat, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom fegyelmezni. Mindjárt kint van, mondják, hajoljak előre, már látszik a haja. Nem tudok előrehajolni, nem látom, de elhiszem. Furcsa, de annak örülök, hogy van haja. Fájás megint, most nyomjam, mindjárt kinn van. Velőtrázót sikítok, mindenki megijed, de hallom, hogy kint a fej, kicsi teste már magától kicsúszik.
Hangos, kétségbeesett gyereksírás, azonnal.
Nem tudom felfogni, pedig a férjem mondja, hogy gyönyörű. Anna már hozza is, lepedőbe bugyolálva. Nem tudok megszólalni. Azonnal elhallgat a karomban, csöndben nézeget. Örülnöm kellene, biztos örülök is, de érzem, hogy kezd elsötétülni minden. Közben Andrist elviszik, fel kell öltöztetni, mondják. A férjem vele megy a másik helységbe.
Egyre csak gyengülök. Nem fáj semmi, de olyan ködös minden. A férjemet hívom, szólnak is neki azonnal. Hirtelen érzem, hogy valami löketszerűen jön ki belőlem. Ez vér? Kérdezem. Nem, mondják, gondolom, hogy megnyugtassanak, de látom, hogy az. Sz. hangosan rám szól, próbáljak ébren maradni, az arcomat is megpaskolja, majd saját kezűleg szúr infúziót, gyorsan, sietősen. Anna a vérnyomásomat méri. Aztán hozzák Andrist, bal felől, bepólyálva. A kezemet nem mozdíthatom, figyelmeztetnek, tű van benne. Mutatok egy babát, mondja a csecsemős, én pedig Andris arcát se tudom kivenni, nem látok tisztán. Kérem, hogy ne vigyék el. De le kell vinni, nagyon fázik. Nincs erőm tiltakozni, egyre sötétebb minden. Még látom, hogy ugyanaz a fiatal orvos jön be, aki három éve is ott volt, és szurkálja a másik kezemet. Aztán már nem látok semmit. Mikor magamhoz térek, többen vannak körülöttem, hangokat is hallok. Sz. hangja, és rájövök, hogy tőlem kérdezi, mit érzek. Gondolkodnom kell, keresem a szavakat. Olyan, mintha mosógép lenne a hasam, mondom. Inkább centrifuga, mondja, jól eltaláltam, valamivel öblítenek belülről. A varrás, később, nem fáj, pedig múltkor nagy kín volt. Aztán lámpa lekapcs, kész. Áttesznek a tolókocsira. Ráz a hideg. Igen, a vérveszteség, mondják. Betakarnak valami vastaggal, jól esik. A tanuló szülésznő törölgeti a papucsomról a vért. Áttolnak a vajúdóba. A férjem polaroid képet mutat Andrisról. Hogy mért nem hagyták itt, ha fázik is, mért nem lehet betakarni, mint a délelőttibabát? Azt sem tudom, mekkora a súlya és a hossza.
Ikres mama gratulál. Bekapcsoljuk a telefont, és mindenkit felhívunk. Erősnek érzem magam, gondolom hatott az infúzió, félkönyökre támaszkodva lazán telefonálok. Sz. jön, férjem mondja is, hogy már kicsattanok az egészségtől. Örül, de megjegyzi, hogy azért nem kellett volna így ráijeszteni mindenkire. Két óra pihi, Anna néha megvizsgál, erősen vérzek. Aztán átöltözés a saját ruhámba, indulunk le az osztályra. Látogatási idő van, mindenki engem bámul a folyosón. Érdeklődve nézem, hogy a babák kis műanyag kocsiban kinn vannak a látogatók között. Ez nekem újdonság (tanfolyam, ugyeugye, az ablakban). Anna meg is jegyzi, hogy mindenkinek a maga dolga, de ő ki nem vinné ennyi ember közé. Búcsú a férjemtől, a kórterembe nem jöhet be. Olyan jól érzem magam, hogy mondom neki, várjon meg, felkelek és kijövök, megnézzük Andrist. 126-os kórterem, áttesznek az ágyra. Anna elköszön. Osztályos nővérke, alacsony, fekete, duci, tünemény, emlékszem rá korábbról, jön és elmondja a házirendet: fekvés, először negyedórát üljek az ágy szélén mielőtt felkelek, töméntelen rostos üdítő a produktum érdekében, stb. Amint kimegy, pattanok föl, de egyből visszazuhanok, kezd sötétedni megint. Nővérke visszajön, kiüzenek a páromnak, ne várjon rám, nem tudok kimenni. Negyedóra múlva nővérke fél liter vaníliás milkshake-kel jön be, a férjem hozta nekem. Megpróbálok felkelni, de nem megy.
Este hét óra: jön az éjszakás nővér, Adrienn. Egyből tudja, mit akarok, már megy is Andrisért. Rokonlélek.
Igazából akkor látom először a kisfiam. Próbálom szoptatni, nagyon ügyesen szív. Gyönyörű szép, úgy kibontanám a pólyából, hadd érezzem jobban, de jön Adrienn, és elviszi.
Kilenc körül óvatosan felkelek, irány a csecsemőszoba. A folyosón már elsötétül a világ, még megcélzom az egyik széket a társalgóban, rázuhanok. Lassan jön vissza a kép. Újult erővel megyek a csecsemőbe. Doktornő épp Andrist vizsgálja, mondja, hogy jöjjek, nézzem nyugodtan. Olyan szép formás a teste! Doktornő a terminusról kérdez, szerinte Andris 38 hetes, nem koraszülött, mondja, de kissé éretlen. A fején apró púpot mutat: valószínűleg holnapra megnő, mondja, szülés közben megnyomódhatott. Elönt a bűntudat, mért kapkodtam össze folyton a lábamat. Figyelmeztet, hogy a púp, na meg az eltérő vércsoport miatt valószínűleg besárgul. Andrist átadja egy nővérnek öltöztetni. Indulok vissza, érzem, közeleg az ájulás. Még kimegyek, és becélzom a szemközti falat. A csecsemőben ébredek, ülök egy széken, az egyik nővér tartja a fejem, legyez és levegőt fúj az arcomba, a másik a lábamat emeli fel. Egy anyuka talált rám a folyosón, jó, hogy nem törtem össze magam. Már jön is Adrienn, szeretetteljes szidás, hogy ezért hozta ki nekem Andrist, mit virgonckodom. Visszacipel a szobába. Olyan jó feküdni, hallani, ahogy neszeznek a többiek. Érzem, hogy ráz a hideg, lázas lehetek, de aztán minden elmosódik. Elalszom.
 
 


Most futottam bele ebbe a topicba, nagyon jólesett a történeteiteket olvasni, akár könnyü, akár nehéz szülés volt, az ember nem érzi magát talán egyedül. Meg azt hiszem igy könnyebbnek élem meg a sajátomat, bár akkor nem voltam nyugodt.

Boti baba 2003. szeptember 30-ára volt kiírva, bár mi úgy számoltuk (és az első ultrahangok is ezt erősítették meg), hogy inkább október 6. az igazi időpont.
Mindenesetre 30-án voltam dokinál, ahol kiderült, hogy egy kicsit magasabb lett a vérnyomásom, meg ugye az idő is telik, ezért abban maradtunk, hogy 3-án befekszem a kórházba, hogy gyakrabban lehessen figyelni ,hogy minden OK-e a babával. Mellesleg a méhszáj teljesen zárt volt, ugyan 1000-es, de nem is puhult fel. Mi otthon a férjemmel (már addig is, de utána még inkább) sokszor mondtuk Botinak, hogy lassan ki kellene bújni, de nem sok jele volt, hogy igyekezne (elötte meg azért aggódtam, hogy korábban jön, az épitkezés közepére, de akkor hallgatott ránk és odabent maradt még). Mindenesetre mindent elkövettem, amit nem szabad, álló nap irtottam a kertben a gazt, futottam a busz után, stb...úgy tűnt nem használ, bár a hátam sokat fájt, de gondoltam a hajlongástól. De mit tesz isten, 2-án délután kb 5 perces has-hát váltakozó fájások kezdődtek, tartottak is, amíg járkáltam, de sajnos amikor lefeküdtem elmúltak. Így hát járkáltam, amennyit tudtam, de nem szóltam senkinek, hátha ez még nem az. Este lefeküdtünk aludni, akkor már fekve is fájt, de nem rettenetesen és el is bírtam aludni nagy nehezen 10 óra felé. Éjfélkor volt az, hogy felébredtem és már nem ment a visszaalvás, mértem az időket, hol 3 hol 5 percenként jöttek a fájások, elég erősen. Amikor már 3 percesre sűrűsödtek (kb 3 órára) akkor felkeltettem a férjem, hogy inkább ne várjuk meg a reggelt, menjünk be a Nyírőbe (bár még mindig aggódtam, hogy vaklárma, mert elviselhető volt a fájdalom, bár erős). Így hát még egy kis beszélgetés, zuhanyozás után elindultunk, a kocsiban is maradtak a 3 percek. Ahogy viszont közeledtünk a kórházhoz ritkábbak lettek, mire odaértünk úgy tűnt, hogy el is múltak, vagy legalábbis nagyon ritkán jöttek. Fel sem akartam menni, de a párom persze ragaszkodott hozzá. Igaza is volt, hőemelkedés, magasabb vérnyomás és CTG-n látszó fájások, tehát beindult a szülés.
Az első pár percben viszont a CTG-n kétszer 60-ig is lecsökkent a baba szívhangja, erre oldalt fordultam a háton fekvésből és több nem jött, de azért az ügyeletes (még csak be sem mutatkozott) megnézte a magzatvíz színét, de az rendben volt. Viszont csak ujjkúpnyira volt nyitva a méhszáj, a fájások meg jöttek, de rendszertelenül 2-3 percenként. Fél nyolcra a megbeszélés szerint megérkezett a dokim (Mészáros Márta), megnézett, és azt mondta, hogy egyrészt aggódik a kezdeti CTG eredmény miatt, másrészt nem halad a dolog (bár bíztató, hogy kedd óta azért alakult). Úgyhogy meg szeretné repeszteni a burkot, hogy erősödjenek a fájások, mert különben másnap reggelig sem lesz meg a baba, és maradjak folyton a CTG-re kötve, biztos, ami biztos. Ha meg rosszabbodik a szívhang, akkor 10 percen belül itt van, és csaszi, mert a baba a fontos. Persze bólogattam, de nem voltam túl boldog. Egy kis lukat tudott fúrni a burkon, elfolyt pár dl víz, de a fekvés miatt nem túl sok. Egy irtó rendes és profi szülésznő (Franciska) maradt velem. A fájások erősödtek, de elviselhetőek maradtak. Közben felhívtam a férjem, hogy jöjjön lassan. Egy idő múlva felállhattam (még mindig a gépre kötve), de mivel így sem rosszabbodott a szívhang, viszont még egy kis víz elfolyt és a fájások is erősebbek lettek, a szülésznő elkezdett bíztatni, hogy ebből normál szülés lesz. Hallottam, hogy a dokimmal is ezt beszélte közben telefonon. 11 előtt egy kicsivel megnézett, de a méhszáj még mindig bő egy ujjnyi volt, és a burok teljesen fedte...megpróbálta megtalálni a lukat, hát az rettenetesen fájt. Mondta, hogy meg kéne még egyszer repeszteni, benn van egy doki, aki az enyémmel együtt szokott dolgozni, megkéri őt. Haboztam, így felhívta az én dokimat, aki egyetértett. Közben beöntés, ami várakozásommal ellentétben még csak kellemetlen sem volt. Épp a wc-n ültem, amikor a Fülöp doki, egy fiatal, kedves srác (aki be is mutatkozott, bár én elfelejtettem viszonozni) megjelent. Kissé nehéz volt felugrani és felmászni a vizsgálóra, de ha muszáj, hát muszáj. Most nem lukat fúrt, hanem "darabolta" a burkot (meg lökdöste felfelé a babát, hogy folyjon a víz) erre jó két liter tiszta magzatvíz lejött és utána is folyt. A fájások meg erősödtek, de 5 percessé ritkultak. A szívhang jó maradt, úgyhogy egy idő után felkelhettem, sétáltam, a párom a fájásszünetekben masszírozta a hátam, mert majd leszakadt, mérte az időket és tömött szőlőcukorral. Irtó jó volt, hogy velem volt, bár amikor éppen fájt, akkor nem bírtam, ha hozzámért, így a kezét sem szorongattam, pedig ajánlgatta. Igyekeztem arra figyelni fájások alatt, hogy vegyek levegőt, hogy jusson oxigén a babának, mert szívem szerint visszatartottam volna a lélegzetem. Nagyon kellemes volt a labdán üldögélni, de mint előre mondták is, enyhítette a fájásokat, egypercig tartó, kétpercenként jövő fájásból rögtön 40-50 másodperces, 3,5-4 percenként jövő lett. Így amikor csak bírtam sétáltam. Gyönyörűen sütött közben egyébként a nap. A dokim egy utánra ígérte magát, bár többször telefonált, de csak fél 3 után jött meg. Már állandóan az időt kérdeztem, ültem a labdán és fájásszünetben bóbiskoltam...kezdett kicsúszni a kezem közül a dolog, azt akartam, hogy bárhogy is de vége legyen. Amikor megjött a dokim, mondtam neki, hogy most már csináljon valamit, nézzen meg, de ha még mindig nem áll jól a méhszáj, kérek fájdalomcsillapítót. Nem lelkesedett érte, de nem is zárkózott el. Mondta, hogy előbb megnéz. Pont fájás alatt persze, 4 ujjnyi volt, illetve rátágított kézzel, hogy meg legyen a 4 ujjnyi. Azt hittem ott halok meg, nem tudom, hogy hogy nem estem le a vizsgálóról, de emlékszem, hogy görcsösen kapaszkodtam és hánytam vetettem a fejem. De egyszer csak vége lett, és elkezdték készíteni a terepet szüléshez. Amikor minden előállt felfeküdtem (oldalt), CTG felkötve és infúzióban kaptam oxitocint. Ettől rosszabbak nem lettek a fájások, gyakoribbak igen, de a baba jól bírta és hamarosan jött a &#8222;kakilnom kell&#8221; érzés. Amikor már nagyon kellett mondtam a férjemnek, hogy menjen és szóljon a dokiéknak, hogy jöjjenek. Jöttek, és a következő fájásnál mondta, hogy feküdjek a hátamra és nyomjak...hát nem nagyon ment először, nem akartam felhúzni a lábam, aztán megértettem, hogy azt szeretnék, akkor nyitott szájjal és szemmel próbálkoztam, mondta a szülésznő, hogy mindkettőt csukjam be...de a következő nyomásnál már jobban ment, bizonyságul pisi-kaki jött, beöntés ide vagy oda. Fájások közben vissza oldalra, meg szipuzzak oxigént. Már egész lent volt a baba, amikor még mindig nézte a szívhangját. Megdöbbentő módon, bár a fájás amikor jött sokkal jobban fájt, mint addig bármi, amint elkezdhettem nyomni (kis idő amíg hátra fordultam stb.) már nem fájt. Viszont irtó kimerítő volt, azt hittem megfulladok, annyira nem volt levegőm. Mindhárman, akik ott voltak (férj, doki, szülésznő) végig bíztattak, segítettek, ki-ki ahogy tudott. Viszont 5 fájással kijött a baba, kb. 15-20 perc alatt. A szülésznő valami kencével tágította a hüvelynyílást folyamatosan, utána gátmetszés. Még jól is esett, mert kezdtem félni, hogy szétszakadok, gondolkodtam, hogy inkább kicsit kevésbé kéne nyomni, nehogy...úgyhogy a gátmetszés is jól jött, pedig előre nem voltam oda érte. Amikor kinn volt a fej, visszafogtam magam, nehogy gyorsan jöjjön a test, de mondta a doki, hogy nyomjak még, úgyhogy kijött az is. Egyenletes pirosas lila volt, kis váladékleszívás után felsírt és kipirosodott. Nem állítanám, hogy elöntöttek az anyai érzések, inkább semmit sem éreztem. Most viszont akármikor erre a részre gondolok elsírom magam, ki tudja miért. A férjem megkérdezték (kétszer is), hogy nem akarja-e elvágni a köldökzsinórt, de nem akarta (végig segített felgörnyedni, meg tartotta a fejem, nagyon kellett). Utána vagy közben ott áradoztak, hogy milyen szép baba (nem torzult a feje sem), ő meg sugárban pisilt. Szinte vicces volt. Férjem elment a babával mosakodni meg méredzkedni, közben megszületett a méhlepény. Egész meglepődtem, amikor megint valami feszítést éreztem lenn, el is feledkeztem róla, hogy annak még ki kell jönnie. Aztán jött a varrás. A gátmetszés pont elég volt, nem repedt sehol, a méhszájat kellett még varrni egy kicsit. Nem volt kellemes. Közben visszahozta a párom a babát, dajkálgatta, mutogatta. Nem tapasztaltam azt, amit mondani szoktak, hogy az első időben szemkontaktust keresne...de nem sírt, hanem nézelődött, az igaz. Aranyosak voltak együtt. Amikor vége volt a varrásnak odatették mellém Botit, Franciska megpróbálta mellre tenni is, de nem ment. Mindenesetre ott volt jó egy órát szerintem. Közben kitakarítottak körülöttem, a dokim gratulált, meg megdicsért, ellátott tanácsokkal is azt hiszem, de ez már nem biztos. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy kérdezte, hogy kap-e most már egy mosolyt...igyekeztem, de lehetett nagy élmény. Aztán elvitték a babát, mi a párommal elküldtünk egy halom smst, meg hozott enni és inni (a lehetséges csaszi miatt még csak nem is ihattam délelőtt). Hamar eltelt a két óra várakozás. Mire áttoltak a kórterembe, már ott várt a baba. Megint nem szopizott, de ismerkedtünk. Az első nap még elvitték a két szoptatási időpont között, másnaptól viszont már hattól este tízig velem volt. A második nap jött össze egy csecsemős segítségével az első szopi, mert addig bekapta ugyan a cicit, de nem csinált vele semmit. Azt kell mondanom, hogy a csecsemősök mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Az osztályos nővérek között is volt aki igen, de szerencsére velük kevesebb dolgom akadt. A gátseb szépen gyógyul, már első nap sem okozott komoly panaszokat, max egy kicsit érzékenyebb, mint normálisan. Végülis az 5. nap jöttünk haza, azóta szopi - alvás, szopi - alvás a menetrend. Reméljük sose lesz rosszabb.

A történetet már leirtam egy másik topicban, de azt hiszem itt van az igazi helye.

Sziasztok, Edit

Edit

KépKép
KépKép
 
 


Snoopy, mi ismerjük egymást, bár még baba elötti idökböl. Bár azt hiszem, rám nehezebb rámismerni. Örülök, hogy jól vagytok és a "villám szülésed" is végülis szerencsésen alakult.
Üdv, Edit

Edit

KépKép
KépKép
 
 


Edit!

Azért egy kicsit még segíthetnél...
A nyírő nekem még nem sokat mond!???

Snoopy
snoopy
 


Snoopy!
Nem is gondoltam, hogy jársz majd erre Kép
A nyirö nem is mondhat semmit.
Edgárnak vagyok a huga, voltunk anno egy párszor együtt bringázni meg kirándulni. Jó rég volt, de azért igaz volt Kép És jó is volt Kép
Edit

Edit

KépKép
KépKép
 
 


Szia Edit!

Hát valóban az ismert tények közül egy sem utalt olyasmire, ami nyomravezethetett volna! Kép
Pedig este még Zolit is kérdeztem, hogy van-e az ismerőseink között olyan, aki Edit és most kezdett babázni (ha még csak alszik a baba...), de neki sem jutott eszébe megfejtés.Kép

Mikor megyünk megint kirándulni?
Épp mostanában jutott eszembe, hogy egy babás, tipegős kirándulást kellene szervezni!
A bicajozással meg kell várni a tavaszt, addigra Boti is ülni fog és jöhet a bicajülésben! Kép

Snoopy
snoopy
 


Szia Snoopy!

Kicsit szétoffoljuk a topicot, de sebaj. Kép Remek ötlet a babás kirándulás, egyelöre az idö is jó. Szóval mi benne vagyunk! Gondolom a bátyóméknak sem lenne ellene kifogása, söt! Kép Már ha éppen senki sem beteg. ;)

Az meg tuti, hogy amint Boti ülni fog, lesz bicajülése, mert csak miatta hagytam abba a hajnalonkénti biciklis kutyafuttatást, és hiányzik nagyon. Utána mehetünk biciklitúrázni is Kép Ti még csak a két babával hagyján, de bátyómék a hárommal...az vicces lenne. Kép
Ti szoktatok kerekezni menni velük? Vagy Prücsivel még korai?

Örülök, hogy összefutottunk!
Edit

Edit

KépKép
KépKép
 
 


a kérdés persze butaság volt Kép Már akkor rájöttem, amikor elküldtem Kép Sorry.
Edit

Edit

KépKép
KépKép
 
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet:

 

cron