. Egyébként érdekes, az elsõ hegem irtó ronda volt (egyáltalán nem törõdtek vele, hogy szép legyen), a második pedig nagyon szép. (Már ha egy mûtéti heg szép lehet ) Egyébként a második mûtétnél kivágták az elsõnek a hegét, tehát nem kettõ van a pocakomon, hanem egy. 
Sajnos tudom, hogy szerencsémnek is kell lennie ahhoz, hogy belemehessek a normál szülésbe, hiszen ha a babát veszélyeztetné a normál szülés, akkor nem számít az én kívánságom. Nagyon elgondolkodtam rajta és úgy érzem komolyan megkérdezem a dokimat az üggyel kapcsolatban, mert ha lehetne akkor inkább "kipróbálnám" a normál szülést. Tudjátok, csaszi után olyan nehezen ment elfogadni, hogy Õ az én kicsi lányom. Úgy érzem hiányzott az, amikor a babával együtt küzdünk a megszületésért(ami ugye csaszinál nincs). Ez valahogy lelkileg mégjobban összekapcsolja az anyát és a babát. Olyannyira meglepõdtem, hogy mostmár magam sem tudom, mi legyen? Igazából az idén szeretnénk befejezni a házunk építését és emiatt vagyunk kicsit bizonytalanok a megfelelõ idõpontban. ), de megpróbálok több kórházat is részletesen megismerni, hátha... 
) Ezután már nem volt más lehetõségem és írtóra féltem a mûtéttõl. A mûtét spinális érzéstelenítésben volt és valszeg valami bibi volt vele, mivel a mellkasom és a karom is zsibbadni kezdett, de ezt már az anesztes topicban kiveséztük. A mûtét után írtó nehezen ment a mozgás, szinte csak 90 fokban meghajolva tudtam közlekedni. Akármennyire is fájt a rooming-in-nek köszönhetõen szinte már fel sem figyeltem rá, hiszen ott volt az én kis manóm! ! A többi kórházról mi érdekelne? Vagy csak a spec. eset, hogy 1 császár után a köv. is császár? A szülés szerintem így is úgy is kockázatos lehet a baba és a mama számára is. Így csak drukkolhatunk, hogy nálunk semmi gond nem lesz! Gondolhattam volna én is. . . Gondolom nem váletlenül vitték el. Nagyon bízom benne, hogy most nem lesz császár. Szerintetek már most kérdezzem meg a dokit és a kórházat, hogy mennyi esélyem van a hüvelyi szülésre? Egy másik topicban teljesen ledöbbentem, hogy van olyan kórház, ahol szó szerint csodájára járnak egy császár utáni hüvelyi szülésnek... ) Remélem így lesz... ! előszőr nagyon féltem, hogy hogy fogom ellátni, de utolag tudom pont annyira volt nehéz, mit a következő napokban. Ne érts félre ezzel azt akartam mondani, hogy semmivel nem volt nehezebb, mint a többi napon. Én nagyon örülök neki, hogy nem kellett külön töltenünk az első éjszakát és nem hiszem, hogy könnyebb lett volna ha akkor nincs velem. Közben elgondolkoztam azon is, miért is félek a hüvelyi szüléstől legbelül. Arra jutottam, hogy ez még teljesen ismeretlen előttem, csak a végtelen kimerültségig jutottam el az elsőnél, és abban a pillanatban nagyon örültem a csaszinak: valaki más szedi ki belőlem a gyereket. De azt is tudom, hogy milyen hosszú időbe telt feldolgoznom utána a császár tényét, ha egyáltalán sikerült teljesen, és mivel két gyerkőcöt tervezünk, több esélyem nem lesz. Végleg elmulasztok valami fontosat az életemből. 
PARTNEREINK
