Szia ktc, de jó hogy írtál...
úgy érzem, hogy én most egy kisebb regényt fogok írni
)))
Persze, tudom én, hogy még nincs túl késő, bármi változhat, a baba fekvésétől kezdve minden. Csak nekem még nem volt módom részletesen elmondani, hogy mit szeretnék, és nem is kaptam ezért kimerítő választ sem. Minden attól függ, ez a beszélgetés hogyan zajlik le kedden. Nem ennél az orvosnál akartam szülni, és végképp nem a Klinikán, ahol igazából az első fiammal rossz tapasztalatokat szereztem (főleg a gyermekágyon, a szülés biztonsági okokból lett császár, és egyetértettem vele. nem programozott volt, mert mielőtt még a konkrét dátumot megbeszélték volna velem, a 36. héten elfolyt a magzatvíz egy szép augusztusi éjszakán. de ha ad még egy kis időt a kisfiam, akkor programcsászár lett volna, mert olyan agyi rendellenessége volt, ami mellett a hüvelyi szülés, a szülőcsatornában való hosszas "nyomakodás" nagy kockázatot jelentett. ezt nem akarom nagyon részletezni, mert tökéletesen jól van a fiam. csak annyiban van jelentősége, hogy semmi extra körülmény nem volt igazából, se magas vérnyomás, se egyéb olyan, ami megismétlődhet nagy eséllyel, és ezért a második császárt már előre fixálja.) Szóval a gyermekágyas osztályon a "viszonyok" eléggé áldatlanok voltak, és nem is a koszra gondolok. Hanem arra, hogy nem mehettem le 24 óráig, helyhiány miatt! és így nem láthattam a gyerekem, ergo nem is szoptathattam meg, ami aztán nagyon nagy problémákat okozott. nem indult be a tejem, leesett a vércukra, besárgult, de a legrosszabb, hogy azzal fenyegettek, hogyha nem nyomom neki a cukros vizet cumival, akkor akár kómába is eshet. és ez csak egy kis része az egésznek... Ezt nem akartam újra átélni, és akkor azt mondtam, soha többet ide nem jövök. Aztán a második terhességem elején az az orvos, akit nagyon szerettem, és akinél az Istvánban az elsőt is szültem volna, ha nem jön közbe a koraszülés és nem irányat ő maga a Klinikára, szóval ez az orvos egy csomó mindenről nem tájékoztatott, pl. hogy miért dől belőlem a vér (hatalmas bevérzésem volt és ikerterhességnek indult a dolog, 3 mióma nézelődött a méhemben és egy az átlagosnál 4x nagyobb petefészek ciszta, aminek fel kellene szívódnia, de nem tette) és mindezt "a sarki ultrahangosnál" kellett megtudnom, ahova azért mentem le, mert egyszerűen nem bírtam kivárni a három hetet, míg újra látni akart a rendes orvosom... na akkor kerültem újra a Klinikára, illetve akkor döntöttem úgy, hogy majd meglátjuk, hogy hol szülök, de most orvos kell, aki gondos, nem bagatellizálja el a dolgokat, és megmenti a terhességemet, meg engem is, ha kell. Így kalkuláltam ki magamban Belics doktort, mint optimális jelöltet. Na, azóta járok hozzá. Eddig nem kellett bizonytalannak éreznem magam, vagy elveszettnek, és ez jó. De most, hogy gyakorlatilag a panaszaim már rég eltűntek, előtérbe került a hogyan, hol szüljek témakör. És ahogy először is a természetesség híve lettem volna, úgy másodszor is azt szeretném, ha minél háborítatlanabbul sikerülne szülni. Tudom, hogy császár után már nem lehet annyira virgonckodni, egy csomó feltételnek teljesülnie kell, a vajúdás közben nem csinálhatok akármit, mert a ctg sajnos rajtam lesz végig, szóval egy csomó minden nehezíti majd azt, hogy a dolog nyugis és háborítatlan legyen, de így is meg akarom próbálni.
Hát igazán nem tudom, partnerre lelek-e dr. B-ben...