Sziasztok Lányok!
Végre itthon, és megy a gép is! Köszi, hogy gondoltatok ránk itt északon... hát túl vagyunk rajta, Levikém úgy döntött, márc3. helyett már február 16-án jön... Az egész Valentin-nap éjjelén kezdödött, fájt a hasam, de nem gondoltam, hogy már szülünk. Szóval éjjel elment a magzatvíz, erre én tutira bepánikoltam, pedig ugye elvileg már számíthattam rá... aztán 15-én egész nap szinte semmi. A vajúdó szobában töltöttük a napot, este 6-ra lett a méhszáj 5centis. Aztán este fél 8-kor begyorsult a dolog, egyszer csak közölék, hogy rajtam a sor, pattanjak át a szülöszobába, mert bekötik az oxitocint. Hááát... innen elég durva volt, mert nem kaptam semmi fájdalomcsillapítót, mert mindenkire épp rátört a szülés, és a doki nem ért rá. Ezért aztán mire a kitolás jött hajnali fél3kor, már jól elfáradtam, így a kitolás másfél órát tartott. De nagyon megérte, azt a pillanatot sosem fogjuk elfelejteni, amikor a kisdönci hajnali 3.48kor elöször rajtam pihegett. Ekkora örömet kívánok mindenkinek! Aztán eleinte minden oké volt a kórházban, de hétföre Leevi nagyon besárgult, keddre olyan bilirubin értéke lett, hogy azt mondták, ez már annyira súlyos, hogy lehet, hogy Helsinkibe kell vinni. Kék fény alá került, és enni meg tisztába tenni sem lehetett kivenni 3 napig. Aztán kiderült, hogy az egész összefüggésben van egy húgyúti fertözéssel, amit valószínüleg a magzatvízzel nyelt be, vagy kitudja. Így aztán beépítettek egy kis csövet a kezébe, és napi kétszer múlt vasárnapig azon át kapott bödületes mennyiségü antibiotikumot. Szerencsére már jól van, így vasárnap végre hazajöhettünk. Hát, rendesen kiaggódhattuk magunkat így szülöségünk kezdetén... a lényeg, hogy Levi jól van! Tündéri kisbaba, nyugis, alig sír, jó étvágyú, és szerencsére tejem is van. Szóval most nagyon boldogok vagyunk!
Én is gratulálok CsKatinak, Pankamamának és Hédinek a babákhoz! És persze Király Katinak!!!
Vigyázzatok magatokra meg a babócákra! Most futok, mert a kisfiam éhes!
Puszi mindenkinek: Adri, és a nagyon éhes Leevi