Kiemelt témák

Szia,Yoo!
A terhességi cukorbetegségedrol mondj már valamit,légy szi.Ez volt ugyanis a barátnomnek is.Neki nagyon szigorú diétát kellett tartania,csont és bor lett a terhesség végére.A kisbabája viszont így is 3300g lett.
Neki spontán szülése volt,de benne volt a tervekben a császár is.
Valójában neki nem sok mindent mondtak ennek az egésznek a lehetséges szövodményeirol.
Sziasztok.
Mariann

Szia Mariann,

huhh, de régen volt, de megpróbálom összeszedni, amire emlékszem.

Nekem a 28. héten derült ki, hogy magas a cukrom. 180-as diétára állítottak, naponta 6x, meghatározott idoben kellett ennem, és a kórházban állították be, melyik étkezéskor mennyi szénhidrátot vehetek magamhoz.

Nem mondom, hogy álom volt az egész, de be lehet tartani, és a legjobb, hogy nem hízol annyit. Én 14 kg-ot híztam, de a diéta elott ebbol már 10-et, tehát nagyon jó volt, hogy valami visszafogott.

Le tudnám írni, hogy mi a gond, ha nem tartod a diétát, de nem akarok pontatlan lenni. Röviden a babának leeshet a cukra a szülés után, és bekómálhat. Erre azt mondta az orvosom, hogy ugye nem nagy baj elvileg, infúziót kap, helyre jön, de ki akarja, hogy így induljon a kis élete?

Egyre többször olvasom, hogy nem tartják be a diétát, eltúlzott dolognak tartják az egészet, erre csak azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem nagy megpróbáltatás a diéta, és én inkább biztosra mentem, ellenben volt egy szobatársam, aki nem tartotta fontosnak, és az o babáját napokig cukros infúzióra tették. Az enyémet nem kellett.

A cukros babák lehetnek igen nagyok, 4 kiló felettiek, ez elofordulhat persze cukorbetegség nélkül is. Nekem 3450 g lett a fiam. Én ugyan császárral szültem, de egy 4 kilós babát nehezebb ugye megszülni is.

Lehet, hogy hülye vagyok, de én mindent betartok, amit az orvosom mond. A gyerekvárás nem olyasmi, amivel játszanék. A következo terhességemnél már elore el kell kezdenem a diétát, és be is fogom tartani. Talán még jó is lesz, hogy nem fogok elhízni.


Üdv. Yoo

Na, közben Mr. Spock válaszolt az internettón, az volt a kérdésem, hogy milyen veszéllyel járhat a babára a gestacios diabetes (cukor).

Válasz:

A gestacios diabetes igazi veszelyes kovetkezmenye, a 8-9 honapban megtortenheto, meg ma sem megmagyarazott, hirtelen magzathalal.

Ha ez nem tortenik meg, neha a baba veszelyesen alacsony vercukorral szulethet (igen alacsony), amit ha azonnal korrigalnak akkor nincs baj.

Nekem ennyi elég, szerintem érdemes betartani a diétát.

Üdv. Yoo

Sziasztok!
Yoo!Köszi a választ.Közben én is olvastam Spockot is.A barátnomnek egyébként azt mondták,hogy automatikusan diétára állítják majd,sot azt javasolták neki,hogy még a terhessége elott kezdjen diétázni,így nem lesz olyan hirtelen a változás.
Ezzel szemben Spock ezt túlkapásnak,feleslegesnek tartja.
Sziasztok.Mariann

Szia Mariann,

az én orvosom szerint sem kell feltétlenül diéta a második terhességnél, de van, aki szerint igen. Én azt hiszem, mindenképpen diétázni fogok, mert több haszna is van. Általában elfelejtek enni napközben, rendszertelenül eszek, tehát a diétával ez elo sem fordulhat. Másrészt bízok abban, hogy elkerülöm a túlzott hízást, viszont az étrenddel a babának minden biztosítva van.

És tényleg bíztatni tudok mindenkit, aki diétázni kényszerül, ha ráhangolódik az ember, egyáltalán nem megterhelo betartani.

Üdv. Yoo

Új hozzá szóló a császárhoz

Én mindkét gyermekem császárral szültem.Az elsőre azért volt szükség mert, különben meghaltam volna. A másodikat nagyon szerettem volna természetesen szülni, de megrepedt a burkom és folyt a megzat vizem(a szülést nem lehetett indítani mert veszélyes lehetett volna),ezért császároztak meg a legújabb technikával-csak a bőrt vágják a többit manuálisan csinálják.
Azt szeretném meg kérdezni azoktól akik szintén császárral szültek,hogy nem bánt e titeket, hogy az első nap nem lehetett veletek a babátok.

Szia Cseri,
Ha esetleg olvastad az elõzõ hozzûszólásokat, akkor ismered a történetemet. Röviden: mindkét gyerekemet császárral szültem, az elsõt mert a szívhangjai megromlottak, és gyakorlatilag a babát kellett megmenteni (bár lehet, hogy mindenképp császár lett volna, a lurkó 4220 gr-mal született), a második pedig gyakorlatilag azért lett császár, mert az elsõ az volt.
Engem az elsõvel altattak, a másodikat epidurállal (vagy spnilásisan, mittudomén) szültem. Az elsõnél a Schöpf-Méreiben voltam, ahopl a császárosokat ún. intenzíven helyezik el egy pár napra, ott nem lehet velük a baba. Voltak komplikációk is, és a negyedik-ötödik napon sikerült magam átkönyörögni a baba-mama szobába, ahol nappal velem volt, de jszakára még elvitték két napig, majd végül is velem maradhatott éjszakára is. A második lurkót a Sote I-en szültem, ahol az elsõ éjszaka nem volt velem, utána pedig végig. De az elsõ este is olyan volt, hogy egyrészt alig tusdtam magamról, olyan kába voltam, másrészt viszont elhzoták megmutatni tíz percre, és "ottfelejtették" három óra hosszára .
Tudod, engem az is bántott, hogy nem szülhettem meg õket rendesen (bár Ábellel vajúdtam vagy négy órát, és már a halált kívántam,c sak legyen vége, szóval ki tusja, így kevesebbet kínlódtam talán). De Ábel után (ja, õ az elsõ lurkóm) igazából erre akkor nem is gondoltam, mert az altatás után két napig nem is emlékeztem semmire és most sem igazán tusdom felidézni. Most Emesét legalább láttam, amior kivették a pocakomból, és ez nagyon jó volt, tudod, igazából mostanéban rakódik le bennem ez a dolog, és az is nagyon-nagyon jó volt, hogy elhozták akkor este és ott lehetett mellettem, bár megölelni sem tudtam rendesen. (Ábelt is elhozták megmutatni, de oda sem adták, és elég ködösen emlékszem rá). De aztán már végig velem volt a kislány, és meg babáztam rendületlenül, kicsomagoltam a pólyából, úgy puszilgattam (lévén tapasztalt kétgyermekes anyuka, a többiek meg mind elsõ babásak, rémülten néztek, alig merték as ajétjukat megfogni még pólyában is ).
Tudod, az én szívfájdalmam inkább az, hogy így gyakorlatilag nélkülem, a beleegyezésem nélkül "döntötték el", hogy háény gyerekem lehet... Sokat szerettünk volna (legalább négyet), és a dokik azt mondjék, max. három. Persze amennyit Te vállalsz, de rizikós a dolog. harmadik még biztos lesz . Aztán meglátjuk...
Egyébként ahogy Te szültél, az nagyon jó, sokaktól hallottam, és azt is mondják,. hogy így akár négyet is lehet... Te hol szültél?
Egyébként nem csak a bõrt vágják, hanem a méhet is, de a zsírszövetet és a hasi izomzatot tényleg kézzel választják szét.
üdv
Zsóka

Sziasztok!
Én is császárral szültem, mert a kisfiam négy kilós volt, és faros. Érdekes módon, a gyereket szülés után ottfelejtették nálam. Nagyon aranyos volt a szobatársam, és ő segített emelgetni. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem nagyon hiányzott a szülés élménye, és nehezen dolgoztam fel, hogy kimaradtam belőle. Akinek erről beszéltem, úgy nézett rám mint az idiótára, hát vajon miről beszélek én. Ti nem éreztetek ilyet? Jó lenne tudni hogy UFO vagyok, vagy ez mással is megtörténik.
VirágAndi

Szia VirágAndi,
Most a második szülésre úgy készültünk, hogy rendes szülés lesz... Nagyon szerettem volna megtapasztalni, megtudni, hogy "kibírom-e" (ahogy írtam is az elsõnél iszonyú volt, ma már tudom, hogy nem is igazi vajúdós-fájdalom volt, hanem a félelemtõl, a rettegéstõl begörcsölt izmok fájdalma), végigélni az egészet. Aztán amikor eldõlt, hogy császár, nagyon csalódott voltam. Az nagyon jó volt, hogy nem altattak, hanem "ébren" voltam (Azért idézõjeles, mert hiába voltam ébren, elég kába voltam, a mai napig nem tudom felidézni pl. hogy emese felsírt-e vagy nem - állítólag felsírt), meg hogy az elsõ éjszakát kivéve végig együtt voltunk, egy ágyban... Arra is nagyon vágytam, hogy majd szülés után a pocakomra teszik, és hogy ott leszünk két órát majd kettesben, hát ebbõl is kimaradtam... Olyan jó lett volna... Talán majd a kövektezõnél így lesz (bár biztos hogy császár lesz, de hátha így lesz, reménykedem benne).
Egyébként nerm tudom, mitõl van, hogy hamarabb együtt lehettem Emesével, vagy egyzserûen már kialakultak bennem mostanra az anyai érzések, de Ábelnél (elsõ lurkóm) sokkal késõbb alakultak ki az "anyai érzések" (én csak úgy hívom, hogy szerelmes lettem a fiamba), ez Emesével az elsõ pillanattól megvolt. Tudod, most hogy ezt írom, komolyan nosztalgiám lett, akár most ebben a pillanatban szülnék - rendesen...
üdv
Zsóka

Zsóka én is söfiben szültem. Te kinélszültél? Miért mentél át Sotéra?
Névtelen én is így vagyok és voltam vele mint te. Nekem is ez fáj a legjobban. Nagyon szerettem volna megtudni, hogy milyen lehet az az érzés.
Én a fiamat a szülés után csak 3 nap múlva láttam és csak 1 hét múlva kerültünk össze, a lányomat 1 nap múlva láttam és 3 nap elteltével lehettünk együtt.
a fiammal való első találkozás igen furcsa volt mert meglepődtem nem ilyennek képzeltem el őt. Azt hittem , hogy fog hasonlítani rám. Semmi közöset nem találtam bennünk.Azon gondolkodtam hogy nem keverhették e össze egy másik babával. Később rájöttem azért nem hasonlít mert egy az egyben a férjem külsőleg. Így bizonyos vagyok, hogy ő csakis az enyém.Azóta belsőleg találtam egyező tulajdonságokat.

.

Sziasztok!

VirágAndi! Az érzéseddel nagyon nem vagy egyedül. én az elsõt normál szültem, majd két évre rá az ikreket császárral. Az elsõnél sem maradhatott velem (engem altattak töredezett lepény miatti belsõ ellenõrzés végett), és akkor még rooming-in se nagyon volt. Az ikreket láttam amikor kivették, majd pár órával késõbb 5 percre felhozták õket, de aludtak. A rögtön mellre tevés totál kimaradt az életembõl. Azzal együtt, hogy én végül is egyszer már megtapasztaltam, milyen normál szülni, az esetleges negyedik baba vállalásának kérdésében nagyon keményen ott van a császár a múltamban, mert ha lenne, nagyon nem szeretném, ha császár lenne, szeretnék vele lenni, rögtön mellre tenni. (persze a doki azt mondta, nem szükségszerû a császár utáni császár, de azt is mondta, ha normál szülés van, akkor utána altatásban ellenõrzi a heget! szóval lehet, hogy tök esélytelen a babával maradás kérdése, bár olyat is ismerek, akire azt mondta a dokija "maga egy stramm nõ" és leellenõrizte neki a heget altatás nélkül! Na nem volt egy leányálom, az tuti.)
HIába tökéletes egy császár, bármenniyre is panaszmentes utána az ember, akkor is van egy olyan érzése, hogy valamit elvettek tõle ezzel. Bár talán a tendencia javuló, ha mindenki oké, egyre hamarabb adják oda a babát, egyszer talán megéljük, hogy babával a párod kezében (párod persze melletted) éled végig amíg összeraknak.
Ildi

Sziasztok! Én 4 hét múlva fogok szülni a Péterfyben, ismét császárral, az elsõt nem itt szültem, és sok minden történt úgy mûtét után, amit nem választottam volna. Nem magát a mûtétet bántam egyáltalán, ezen túlteszi magát az ember, a lényeg az, hogy egészséges legyen a baba, és az én lányom is csak így tudott egészségesen világra jönni. Most alapos felmérést végeztem, és a lehetõségekhez képest, az ígéretek alapján, azt hiszem a maximálisat nyújtja a Péterfy (a valóságról pár hét múlva beszámolok). Itt is, császár mellett is ajánlják a szülésznõ választást (én épp most választottam, miután igényeimet sikerült vele nagyon összehangolni), aki ott van a mûtõben, és sok minden, talán minden? tõle függ szülés után. Ha nem választassz szülésznõt, nincs kivel elõre megbeszélni a dolgokat, mert azért ezekkel a dolgokkal általában nem az orvosok foglalkoznak. Szóval, azt mondta a szülésznõ, hogy hasadra nem tudja tenni a babát, mivel nincs hely, de mindent megtesz azért, hogy amilyen gyorsan csak lehet a kezedbe adja, megmutatják úgy, ahogy kiveszik (köldökzsinór stb), rögtön megpuszilhatod, megszagolgathatod, és két óra múlva mellre is teheted. Ha nincs semmi gond, akkor mihelyst meg tudsz tisztességesen mozdulni, mehet melléd a rooming-inbe, és nincs olyan, hogy csak órák, netán napok múlva látod. A papa pedig választhat, hogy arra a két órára veled marad-e, vagy megy a babával. Hát, remélem tényleg így lesz, de azért ez jobban hangzik, mint amit már sokan tapasztaltunk, nem? Andi

Szia Cseri,
Én anno egy Juhász György nevû dokihoz jártam, aki nemmott dolgozott, csak a szüléseit vezette ott le. A szülés után tudtam meg róla, hogy Jahova tanúja - talán ennek köszönhetõ, hogy mivel vasárnap indult meg a szülés, be sem jött, holott elõtte végig a magánrendelésére jártam, és ott persze megkérte az árát.
A kórházzal igazából nem volt bajom, mert annak ellenére, hogy igen lepukkant állapotban volt, a nõvérek megpróbálták a maxíimálisat nyújtani.
Most igazából az volt a szempont, hogy közel legyen (és tényleg közel van, csak át kell mennem a zebrán). A dokimmal most sem vagyok mwegelégedve (komolyan elgondolkodtam rajta, hogynincs szerencsém, és rossz dokikat fogtam ki, vagy egyszerûen ilyen elégedetlen a természetem), viszont a klinika - fõleg a szülés után - nagyon jó volt. A terhesgondozás alatt olyan érzésem volt, mint egy futószalagon haladó csirkének, néha nekem kellett szólni a dokimnak ezért vagy azáért a vizgsáélatért (ugyan csinálják már meg. Még jó hogy második babámat vártam, nem tudom, ha elsõ baba, és nem tudom, hogy erre vagy arra a vizsgálatra szükség van, és nem csinálják meg, akkor mi van??)
Lehet, hogy igazából a szülés utáni napok-órák élménye befolyásol. (Ez ebben a pillanatban jutott az eszembe, és azt hiszem, igaz). Ahogy az elõzõ üzenetemben leírtam - Ábelt kb. a második nap láttam úgy, hogy fel is tudtam fogni, és csak kb. az ötödik naptól lehettünk egész nap együtt. Emesét rögtön megmutatták, és este (délután kettõkor mûtöttek) odahozták., ott volt velem egész este, és másnap reggeltõl már el sem váltunk.
igen, azt hiszem, hogy ez számított.

Andi, feltétlenül írd meg a tapasztalataidat!!
Szerencsés lefolyású szülést/mûtétet kívánok, egészséges babát!
üdv
Zsóka

Kedves VirágAndi
Én mindkét pockosomat császárral szültem, és hasonlót éreztem/érzek most is mit te. Zozóval a magzatvíz elfolyása után 13 órával császároztak meg- akkor már kínok kínját álltam ki, mivel nem tágultak megfelelően ezért telenyomtak fájáserősítővel, azt hittem belehalok, a végén már csak ültem az ágy végében és arra is képtelen voltam hogy válaszoljak a nekem feltett kérdeésekre, és szinte elsírtam magam a boldogságtól mikor közölték hogy akkor tolnak a műtőbe.A zárójelentés alapján fájásgyengeség miatt, a kiskönyv szerint téraránytalanság miatt, az orvosom szóbeli elmondása alapján a normáltól eltérő szűkebb medencecsontátmérő miatt volt szükség a császárra. Azóta eltelt 2 év és bizony rengeteg olyan esetet hallok mikor 13 óra mulva még msáok is 4 ujjnyira vannak, mégsem császározták őket, hanem ha órák múlva is, de sikerült sima úton szülniük. Az orvosom sem volt túl hiteles, hiszen semmilyen vizsgálati eredmény nem támasztotta alá a tényt, miszerint a medencém szűkebb lenne az átlagos méretnél. A baba sem volt óriási 3430 gramm, igaz én sem vagyok több 158 cm-nél. Szóval mikor a második terhességem elkezdődött akkor a doki mindent kizáróan kijelentette hogy ez csakis szászár lesz, bár most indokként a túl közeli terhességet hozta. (99 márc-00 dec). Szóval nem tudom, talán mentségeket keresek, de ha visszamehetnék arra a bizonyos márciusi napra akkor nem a cászárnak, hanem egy fájdalomcsillapítónak örültem volna. Miután a lányom megszültem én szó szerint belebetegedtem lelkileg a császár tényébe. Minden ismerősöm normál úton szült akkoriban és én olyan határtalan féltékenységet éreztem, sokszor bizony gonoszul abban reménykedtem hogy ők is császárral szülnek majd. Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, az orvost hibáztattam, hogy elvett tőlem valami olyant amit én szerettem volna megtapasztalni és nem éreztem magam igazi anyának, mert "még egy gyereket sem tudtam normálisan megszülni".Aztán az is erősített a téveszmémben hogy valahogy úgy alsóbbrendűnek kezelték a környezetmben a császáros szülést. A kórházban egyenesen utáltak bennünket a normál szülésesek, mondván hogy mit játszuk az eszünket, hogy még az ebédlőig is képtelen vagyunk kimenni, meg hogy a programozottak a "kényelmesebb" oldalát élvezhetik a szülésnek, hiszen cak kikapják a gyereket és kész- na meg hogy micsoda nő akit úgy kell megcsászározni, mert nem tudja megszülni a gyerekét. Aztán itthon is nehéz volt, én nagyon nehezen épültem fel mindig, és mivel a családban nem volt császár ezért nem tolerálták a nyávogásomat, meg a sok panaszkodásomat. Azt is nehezen dolgoztam fel hogy teljesen egyedül kellett a műtétet végigcsinálnom, bár az elsőnél ez nem számított, de a másodiknál mikor programozott volt akkor féltem, rettegtem, és nagyon magamra voltam hagyva ezekkel az érzésekkel, és szörnyű volt hogy nincs ott egy ismerős arc akinek már csak a látványa megnyugtathatott volna. Aztán pedig az a kapkodás, kitolnak a műtőből, a folyosón ott várnak az éppen szülő nő rokonai, téged meg kitolnak magatehetetlenül és csak annyira jut idő hogy egy puszit kapj a férjedtől és már visznek is a kórterembe ahol nem ismersz senkit, és nincs akinek elmond hogy mit érzel min mentél keresztül, csak fekszel, és még azt sem tudod a babádat mikor hozzák, és mikor végre hozzák akkor sírva fakadsz attól hogy nem tudsz mozdulni sem, hogy fáj a sebed, mindenfelé lógnak ki belőled valamik, hogy nem mozdulhatsz, és ott fekszik a babád a kiskocsiban, de nem hajolhatsz fölé, nem ölelgetheted, csak ha melléd teszik, de akkor még arra is képtelen vagy hogy az oldaladra fordulj. Ez az ami igazán fájdalmas, mikor megfosztanak attól ami járhatna neked, attól az érzéstől hogy igazán anyának érezhesd magad. 2 gyerekem van de nem tudom hogy néz ki a köldökzsinór, nem láttam magzatmázas gyereket, és nem tudom milyen azt megélni hogy életet adtam egy babának. És ezt soha senki nem tudja nekem bepótolni.
Mikor a második babával a kiírt napot vártam akkor abban reménykedtem hogy idő előtt megszületik, és hogy már befekszik a szülőcsatornába és nem lehat már császárt csinálni- látod már ilyen önző voltam csakhogy az én vágyam is teljesüljön. Dödös szerencsére a kiírt időpont előtti napon megszületett, de már a kórházban voltunk, mindenestre kicsit nosztalgiázhattam a reggeltől tartó fájásokkal az esti műtétig-és olyan jó volt.
Az áprilisi kismamában egy apuka írta le hogy mit érzett amikor bent volt a felesége császáros szüléséneél- én kicsit sirdogáltam is mert mintha mellettem állt volna a műtőben. Csak én egyedül csináltam végig.

Sziasztok!

Lehet, hogy nem éppen ide illo a kérdésem, de igazából talán mégis ti vagytok "illetékesek" a dologban. Lehet, hogy a 2. babámat is császárral kell megszülnöm (az elsot is azzal szültem), de ez már programozott császár lesz, ami azt jelenti, hogy vajúdni egyáltalán nem fogok ( a lányommal mintegy 8 órát vajúdtam ). És most jön a kérdés, ami lehet, hogy kicsit furcsának fog tunni: vajon vajúdás nélkül is beindul rendesen a tejtermelés ? Nem akarok nagyon tudatlannak tunni, de mintha egyszer régebben azt olvastam volna valahol, talán a Babaneten, hogy a vajúdás közben termelodo-felszabaduló hormonoknak is hatásuk van a tejelválasztási folyamat beindulásában. Már írtam a rendelobe is, de onnan már jó régen nem jött válasz, ezért gondoltam, hogy hozzátok fordulok, hátha valakinek volt hasonló kétsége vagy esetleg tapasztalata ilyen téren. Bocs, ha nagyon hülyeségnek tunik a kérdésem, de annyi mindent összeolvas az ember, hogy a végén már azt sem tudja, hol áll a feje.
Elore is köszi mindenkinek:
Katica

Katica!

Ha ez megnyugtat: láttam lányokat, akik programozott császárral szültek, és láttam õket utána szoptatni. Egyébként olyan nõnél is beindítható a tejtermelés, aki sose volt terhes se!!(errõl kérdezd az LLL-eseket, tuti tudnak pár esetet, bár itt a neten a Szõdí Judit is emlegetett ilyet.) Szóval nem hinném, hogy a programozott császár gond lenne. HIgyj benne, hogy menni fog, tedd mellre amint lehet, minél többet, és ne idegeskedj, akkor nem lesz baj.

Ildi

Bocs, helyesen Szõdy Judit, csak mellégépeltem
ILdi

Kedves Zorkanya! (és Katica is)
Borzasztó amit leírtál, nagyon sajnálom, hogy így kellett érezned!!!!! Én nem tapasztaltam ilyen hozzáállást a környezetem részérõl, de sokan mondtak már hasonlókat, mármint hogy õk igen. Egyértelmûen tudatlanság okozza az ilyen hozzáállást, de hát pont a tudatlansággal a legnehezebb harcolni. Senki nem VÁLASZTJA a császárt, fõleg elsõre tuti nem. Én az elsõ szülésemnél még fájdalomcsillapítót sem kértem, teljesen meg voltam gyõzõdve (kissé naivan), hogy végig tudom csinálni abszolút természetesen. Meg sem fordult a fejemben, hogy császár lehet, ezért nem is tudtam semmit az egész procedúráról. Aztán 13 óra KEMÉNY vajúdás után, miután teljesen ki voltam tágulva és a baba meg sem mozdult és a szívhangja drasztikusan csökkent, rohantak velem a mûtõbe. Na és?! Az eredmény és a lényeg, hogy EGÉSZSÉGES lett a lányom, és lehet, hogy perceken múlt az élete. A vajúdásom pedig lehet hogy még nehezebb is volt, mint egy 'sima' szülésnél, szóval csak merjen is valaki valamit a fejemhez vágni.... Szóval egyszerûen FELHÁBORÍTÓNAk érzek minden negatív megnyilvánulást ami ért téged.
A szülés utáni kiszolgáltatottságra viszont én is tökéletesen emlékszem - ezt viszont így utólag a saját tudatlanságomnak tudom be. HA legalább egy percre is megfordult volna a fejemben elõre, hogy esetleg császár lesz, talán arra is készülök, informálódok valahogy, és akkor TALÁN másként marad meg az élmény.
Mint írtam, pár hét múlva megint császár lesz, de most úgy megyek, hogy a lehetõ legjobban fel vagyok készülve, úgy érzem, mindent megkérdeztem, amit lehet, mindent elmondtam amit szeretnék, és ha 'terv' szerint mennek a dolgok, elõre nem látható komplikációk nélkül, akkor remélem, hogy tényleg az ígértek alapján fog zajlani a dolog. De már most, hogy készülök, beszélek róla orvossal, szülésznõvel, védõnõvel, úgy érzem, hogy aktív résztvevõje vagyok a gyerekem világrasegítésének, nem csak áldozat - ez pszichésen jó, és annyi energiát felszabadít, hogy tényleg csak az lebeg a lelki szemeim elõtt, hogy ÍGY egészséges lehet a gyerekem.
Remélem más is olvassa ezt a rovatot, nemcsak hozzánk hasonlók, akik már szültek császárral. Nagy segítség lehet ez szintén elsõ babát váróknak. Andi

Katica!
Én most a második terhességem alatt két orvoshoz jártam (másodiknál maradtam), mind a kettõvel programozott császárra készültünk, és mind a kettõ azt mondta, hogy az a legjobb, ha valamennyit vajúdik az ember. Nem csak a tejtermelõdés miatt, hanem azért, mert ha hirtelen emelik ki a babát, az túl durva a számára, nehezebb neki az átállás, alkalmazkodás. Nekem most beindítja a szülést és csak valamennyi idõ után mût, ezt majd a baba állapota és a szülés haladása fogja meghatározni. Azért kérdezz rá.
Nekem a tejem (magánvélemény) szerintem azért indult nehezen, tizedik nap körül, mert annyi fájdalomcsillapítót, antibiotikumot kaptam szülés után, hogy szerintem ez mind közbeszólhatott. Nem tudom...
Andi

Szia KAtica,
Mindkét babámat császárral szültem. Az elsõt vajúdás után, életmentõ császár volt, a gyerkõc szívhangjai hirtelen leestek. Akkor kb. a harmadik napon indult be a tejtermelõdés.
A második császár már programozott császár volt, szóval vajúdás nem volt egy perc sem. Ennek ellenére már a második nap volt elõtej, utána pedig tej bõségesen.
Szerintem a vajúdásnak semmi köze a tejtermelõdéshez - a saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a pszichés állapot nagyon sokat számít.
A második császárnál ébren voltam, láttam a kicsit, az elsõnél altattak, csak a harmadik naptól vannak emlékeim (addig egész kába voltam).
Olvastam errõl az elméletrõl, hogy a babának kell vmiféle stressz, nehogy hirtelen kapják õket ki, hát nem tudom. Õszintén szólva most a második császár elõtt bennem is nagyon megvolt ez, nagy volt az ellenérzés a császár miatt, én is mondtam, legalább indítsák be. De a kislányom 10/10-es Apgarral született, annak ellenére, hogy nerm volt egy perc vajúdás sem... Szóval biztos van ebben az elméletben valami, de ha Te nem fogsz vajúdni, hidd el, az nem jelent semmit a baba szempontjából.
Én is sok antibiotikumot kaptam az elsõ császár után mindenféle komplikációk miatt, de belém döntötték a folyadékot is (napi 5-6 litert, infúzióban), szóval rengeteg tejem volt...
Õszintén szólva én még ilyen negatív véleményt személyesen nem kaptam a császárom miatt, de meg is kapta volna a magáét az illetõ... Andi, abszolút egyetértek veled!
üdv
Zsóka

Andi!

Én éppen 10 héttel ezelőtt szültem kislányomat a Péterfyben császárral.Sajnos nem tágultam megfelelően ezért 12 órával a magzatvíz elfolyása után került sor a műtétre.Annyit tudok leírni(talán segítségedre lesz), hogy nekem epidurális érzéstelenítés volt a műtét alatt(de szerintem ott azt alkalmazzák)és így végig magamnál voltam.Ott már egy új fajta műtéti eljárást alkalmaznak amivel sokkal gyorsabban gyógyul a seb és szebb is lesz,így már a normál 4-5 napos kórházi tartózkodás után haza lehet jönni.A férjem is bent lehetett a műtét alatt és ez nagyon jó érzés volt.Ő úgy indult neki, hogy bejön a szülésre, ha nekem nagyon fontos ( nekem az volt), de amikor a műtét lehetősége jött szóba láttam meghátrál és erre már nem akartam kérni.A helyzetet az orvos oldotta meg mondván jöjjön be nem fog semmit sem látni.Az események felperegtek és így nem sokat gondolkozva beöltözött és bejött velem.Persze mindent látott, de ott akkor az ugyanúgy nem számított mintha természetes szülés lett volna. Ő láthatta és ölelhette magához elösször kislányunkat, mehetet vele az orvosi vizsgálatra.Az egész orvosi személyzet fantasztikus volt, többször is odahozták Lizát, hogy megpuszilhassam.Az érzéstelenítés kb.2 óra múlva kiment és egy nem túl kellemes nap jött, de addigra odahozták a babát és az ember már inkább őrá figyelt.
Arról, hogy két óra múlva mellre teheted annyit, hogy szerintem akkor még nem nagyon tudsz mozdulni a seb miatt, de úgy legyen.
Sok sikert kívánok neked/tek.

Bea

Kedves Mindenki!

Kezdem a jó hírrel: végre valahára megjött a válasz a levelemre a Rendelobol. Végül is nem a nogyógyász, hanem Szody Judit válaszolt, és végképp megnyugtatott, mivel azt írja, hogy a tejtermelodés a méhlepény által termelt hormonok hiánya miatt indul be, tehát minden esélyem meg van a szoptatásra, mivel ugye a méhlepény császárnál sem marad bent .
De nektek foleg szeretném megköszönni a gyors reagálásokat, jó tudni, hogy lehet valakire számítani, ha vigaszra van szükséged.
Remélem, hogy a második babucit is legalább addig tudom majd szoptatni ( ha nem tovább), mint a novérkéjét, aki 15 hónaposan végül maga mondott le a tejcsizésrol.

Andi és Zsóka!
Az orvosom, amennyiben nála maradok, azért mut meg vajúdás nélkül (és a 38. héten a biztonság kedvéért), mert felesleges kockázatnak tartja a fájdalmakkal járó összehúzódásokat, nehogy repedjen a méh varrás mentén, mert akkor a fájások ugye leállnak, a babát ki kell venni, ok meg kis kórház lévén nem tudják biztosítani a sürgosségi mutétet, vagyis magyarul nincs állandó aneszteziológusuk, hanem csak berendelik a mutét idopontjára. Sajnos itt Olaszországban elég általános ez a helyzet, nagyon sok az ilyen kis kórház, ami Magyarországon leginkább egy jobban felszerelt rendelointézetnek menne el, de nem kórháznak. Egyébként az orvosom eleve elég konzervatív, megkérdeztem tole, hogy mi a véleménye az "új" módszerrol, mármint amikor nem vágnak izmot. Az volt a válasz, hogy szerinte bizonyos varratok, amik ily módon ugye kimaradnak, elengedhetetlenek a késobbiek szempontjából. Szóval most egyenlore nagyon vacillálok, hogy váltsak-e kórházat és egyben orvost is ( akivel különben nagyon meg voltam elégedve az elso szülésemnél, minden tökéletesen ment a mutét alatt és után), vagy ne.
Nálam inkább azért kérdés, hogy a természetes szülést válasszam-e, mivel szeretnék még egy mutétet elkerülni, hacsak lehet. Azért egy rendes szülés mégiscsak más, mégsem kerül "kés" alá az ember lánya. Bár az igazat megvallva a rendes szüléstol is ugyanúgy félek, mivel volt alkalmam megtapasztalni, milyenek a tolófájások ( annyi oxitocint kaptam, hogy kb. 1,5 óra alatt a majdnem nulla fájásoktól a tolófájásokig jutottam, mire végre befutott az én orvosom, és döntöttek a császárról), és igaz akkor kibírtam valahogy, de azért, mint ahogy Zorkanya is írta, kicsit megkönnyebbülés volt, amikor levették rólam az infúziót.
Még csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem sem alacsonyabb rendu az, aki császárral szül, legalábbis én nem érzem magam annak. Én nem elotte szenvedtem a gyerekemért, hanem utána ( bár elotte is, mint írtam, azért elvajúdgattam 8 óra hosszat). És én még szerencsés voltam, mert tényleg gyorsan felépültem, és nem volt semmi egészségügyi komplikációm az ügybol kifolyólag. Sajnos hallottam ennél sokkal rondább esetekrol a közvetlen környezetembol, annak ellenére, hogy itt Olaszországban a császár szinte rutinmutétnek számít. Olyan is volt, aki emiatt nem vállalkozik mégegy gyerekre, mert retteg attól, hogy a következot esetleg nem éli túl, pedig a férje unokatestvére mutötte, aki sajnos hiába volt rokon, mégiscsak pancsernek bizonyult.
Viszont itt nem kérdés, hogy az apa bejöhet-e a mutobe, mint ahogy nálunk sem volt az. Ez itt mindenkinek alapveto joga! Mintha azt olvastam volna valamelyik magyar kismamaújságban, hogy ez Magyarországon is így van, és ha jól emlékszem épp valami foorvos nyilatkozta ezt. Ezért borzadok el, amikor azt hallom, hogy néha nem engedik be az apukákat. Igenis nagyon fontos szerintem, hogy ilyen esetekben ott lehessen az apa, vagy egy másik választott személy, aki foghatja a kezedet a mutét alatt, és kommentálhatja, hogy éppen mi történik, hiszen te nem láthatod a pocakodat, és ugye a kíváncsiság munkál az emberben, na meg félelem ellen sem árt egy szeretett személy jelenléte.
Másodszor meg foleg, miután már tudod, hogy mi történik odabent.
Na, de itt az ideje, hogy elduguljak, mégegyszer mindenkinek köszönöm, sziasztok,
Katica

Pethes Ildi!
Köszi a jótanácsot, végül is Neked lett igazad, mármint, hogy eleve a Szody Judithoz kellett volna fordulnom, és nem a nogyogyászhoz, a gondommal, akkor talán hamarabb válaszoltak volna. Mindenesetre mégegyszer köszi, szia,
Katica

Bea!
Kösz a bíztatást, meg a jó híreket, végül is megerõsítetted mindazt, ami miatt választottam a kórházat, és amit egyébként is ígérnek. Tehát reménykedhetem továbbra is. Kinél szültél? Nekem már az is sokat számítana, ha nem is fogom tudni szoptatni két óra múlva a lányomat, hogy ott lehet mellettem, láthatom, és fõleg, hogy ne kezdjék el cumisüvegbõl etetni, mielõtt még a szoptatást megpróbáltuk volna. Mert a BM kórházban, ahol az elsõ lányom született, csak 12 óra múlva hozták be, és addigra már meg volt etetve!!! Most a férjem bent fog maradni velem az elsõ nap, és ha kell, segít. A mûtétre õ sem akar bejönni, ugyanúgy, mint te, én sem erõltetem, de azért talán az utolsó pillanatban meggondolja magát. Három éve is végigcsinált mindent velem a mûtétet leszámítva. De szerintem már az is jó hír, hogy ebben a kórházban az a természetes, hogy bent lehetnek az apukák, és nem kell külön kérni!
A kórházzal egyébként meg voltál elégedve? Andi

Szia Andi!

Azért írok, mert anno nekem azt mondták, hogy az újszülötteknek elvileg születéstol számítva akár 48 óráig nem muszáj enniük, vagyis felesleges a tápszerezés. Nekem is kicsit nehezen indult meg a tejem ( 3.napon, addig csak elotej), de nálunk a csecsemosnovérek sem eroltették a dolgot. Bár igaz hogy 2. napon a gyerekorvos pótlást akart adni a lányomnak ( mivel volt, hogy csak 3-4 grammokat evett eleinte), de én megegyeztem az éjszakás novérrel, hogy max. pár csepp cukros vizet fog kapni a gyerek, de szerencsére arra sem volt szükség végülis. Szóval szerintem Te is tegyél meg mindent annak érdekében, hogy Te szoptathasd a babádat, erre szerintem minden jogod meg van, még akkor is, ha esetleg vitatkoznod kell emiatt! Különben a babáknak is meg kell tanulniuk a szopizást, és ha nem gyakorolhatnak, akkor annál nehezebben fog a dolog menni.
Csak ennyit akartam. Mikor fogsz szülni?
Szia,
Katica

Katica,
teljesen egyet értek veled, de az elsõ szülésemnél meg sem fordult a fejemben, hogy van olyan kórház, ahol egy újszülöttet megetetnek, mielõtt még mellre lett volna téve!!! Többek között ez a pótlás dolog az egyik oka annak, amiért kórházat váltottam. Ahol elõször szültem, ott csak nappali rooming-in volt, és minden éjjel megetették a babákat, sokszor reggel úgy hozták ki õket, hogy csorgott a szájukból a tej (tápszer), így órákon keresztül nem voltak hajlandóak enni, ami gondolhatod, mennyire hátráltatta az anyatej beindulását az olyan anyákban, mint pl. én, akinek egyébként is nehezen indult. Biztos hogy ez mégegyszer nem fog elõfordulni. Máj. 24-re vagyok kiírva, de kb. két héttel elõtte fognak császározni. Már nagyon várom. Mármint nem a mûtétet, hanem a babát! És te? Kösz a választ, egyébként. Andi

Szia Katica!
Ne aggódj, lesz tejcsid. Nekem is programozott császárom volt, és a második napon már a fiam füléből is a tej csorgott. Szerintem is a korai mellre helyezés nagyon fontos. Nálunk legalábbis így volt. A kicsi fiam farkas éhesen született, és bizony azt a pár csepp előtejet is kipréselte, amit talált. A csecsemős nővérek mesélték, hogy vannak gyerekek akik már éhesen születnek, és vannak, akik még a harmadik napon sem kívánják a tejet. Sok félék vagyunk. Ja még annyit akartam mondani, hogy a fiam azóta is állandóan éhes, rengeteget szopik. /6 hónapos és 10kg/.
VirágAndi

Sziasztok!

Én is császárral szültem, méghozzá (bár ez csak a zárójelentésböl derült ki- a helyszínen nem)szívhang elégtelenség miatt, Zsókához hasonlóan. A napi tortúrát leírtam a negatív oldalon, röviden csak annyit, hogy reggel 8-tól du. 1-ig vártam a véráramlás vizsgálatra a rendelö előtt, miközben jöttek a fájások. Ma sem tudom megmondani, hogy "igaziak" voltak-e, mert sokkal erősebbekre számítottam. Akkor hazaküldtek, elmentünk ebédelni a férjemmel, jól belaktam, mert már a reggeli is csak egy joghurt volt, du. 5-re visszamentünk, akkor már 5 perces fájásaim voltak. (Még ekkor sem fájt igazán. Nem tudom, ez lett volna a vajúdás, vagy csak fájásgyengeség volt?!?)
Zsókával ellentétben itt nem okozott problémát az ebéd; beöntés, oxitocin, borotválás, mert rendes szülésre készültek. Amikor bejött az orvosom, a császár mellett döntött (nem is tágultam) és este 7-kor megszületett Vili. Igaza volt Zsókának, az "ébrenlét" nem az igazi, én például nem tudok arról, hogy hogyan kerültem vissza a szobába...
A negatív oldalakon elmondottak mellé kell tenni azt is, hogy amikor magamhoz tértem, 9-kor rögtön behozták Vilit, próbálkoztunk a szoptatással és akkor még elvitték, mert remegtem és bekapcsolt hösugárzó mellett is fáztam. Másnaptól ott volt velem, de a tej csak a 4. napon indult be, elég nehezen. Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem tudom ez volt-e a vajúdás, de mindenki azt mondta, hogy jó, hogy nem szenvedtettek... (Egyébként az orvos másnap délután már ki is szedte a varratokat és négy nap múlva haza akart küldeni, de a kicsi miatt nem jöhettünk.)
Hála az égnek én még nem találkoztam olyannal aki elitélt volna azért mert császárral szültem...

Juca

Sziasztok Lányok!

Mégegyszer mindenkinek köszönöm a bátorítást. Hát rajtunk biztosan nem fog múlni !

Andi!

De jó Neked, hogy már ilyen közeli a nagy találkozás pillanata! Én aug 23-24 re vagyok kiírva, és persze ha császár, akkor elotte két héttel én is szülök. Na de addig még rengeteget kell várnom. Pedig a férjem is épp tegnap mondta, hogy már nagyon kíváncsi a másik kis csibészre is ( a lányom most 20 hónapos, o is augusztusi). Viszont most pénteken megyek Uh-ra, igaz csak hagyományosra (olvastam, hogy Te 3D-re mész), de már ezt is alig várom, hátha sikerül megtudni ki rejtozik a pocakomban. Ugyanis az én anyai érzéseim a lányommal végig fiút sugalltak, most meg egész egyszeruen nem tudom. Szerintem egyébként jó ötlet a szülés elotti Uh, nálunk pl. lehet hogy kiderülhetett volna a nyakra tekeredett köldökzsinór (emiatt lett császár) és elkerülhettük volna a hercehurcát. Persze az is lehet, hogy nem. Itt az utlsó Uh-t 7. hónap végén csinálják, a többiért fizetni kell. Majd tudósíts, hogy mit láttál .

VirágAndi!
Szerencsére itt az a gyakorlat, hogy rögtön mellre teszik a babákat, bár ez nálam egy kicsi fáziskéséssel történhetett meg, mivel elobb engem kellett összerakni és érdekes módon a remegés nálam is megvolt, mint ahogy Juca és Zsóka írta, úgyhogy a novérek bölcs módon kivárták, amíg legalább a kezemben tudtam tartani a gyerkocöt. Viszont szerencsére elso éjjel kivételével mindig velem lehetett, csak vizsgálni vitték el. Elso éjjel meg azért, hogy én kipihenhessem magam. Bár mondanom sem kell, hogy mennyit pihentem, mivel kis kórház lévén olyan közel volt a csecsemosszoba, hogy hallottam a babák, így a lányom sírását is. Érdekes módon rögtön tudtam, mikor sír o, pedig sok kisbaba volt a szobában, elég dömpingszeruen születtek a gyerekek azokban a napokban.Szóval aznap éjjel ide oda rohangált a novér a Szofival, hogy tudjam igény szerint szoptatni. Az meg külön öröm, hogy most, amikor a vizsgálatok miatt megyek, még mindig emlékeznek rám (99 aug. óta!), és várnak vissza.
És szerencsére a lányom 15 hónapig szopizott, akkor már o nem kérte tovább a tejcsit. szóval a kilátások elég jók .

Hát sziasztok mégegyszer!
Katica

Katica!
Sok örömöd leljed az ifjabb pocaklakóban, kevés hasfájást, nagy melleket, és rövid telet kívánok nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VirágAndi

Ja még azt szerettem volna mondani, hogy a remegés a fiziológiás sóoldat miatt van, amit a műtét előtt öntenek belénk, mert az nem testhőmérsékletű, így lehűti a testet, ami remegéssel válaszol.
VirágAndi

Sziasztok!

Mindenkinek ajánlom figylmébe a Családi Lap áprilisi számát! Hát, nem zengenek ódákat az újfajta "kíméletes" császármetszésrol.Érdeme elolvasni!
Rita

Kedveseim,
a szülési esélyekrõl ugyan nem tudok beszélni, de talán valakit érdekel egy újabb császáros történet.
Én is császárral szültem meg a fiamat, a Péterfy utcai kórházban Budapesten. Elõzmények: 21. héttõl elég erõs keményedések voltak a hasamban, gyógyszert szedtem, hogy nehogy idõ elõtt szüljek. A fiamról a 28. heti ultrahang óta tudni lehetett, hogy medencevégû fekvésû, de csak akkor kezdett az orvosom császárról beszélni, amikor a 35. héten rossz NST (szívhang) eredmények miatt be kellett feküdnöm egy hétre kivizsgálásra. Ott úgy döntöttek, hogy ezt a gyereket még meg lehet fordítani. A fordítás epidurális érzéstelenítésben történt volna. Ekkor már nagyon sok víz jött fel rám, vastag volt kezem-lábam, hirtelen megugrott a súlyom és a keményedések folytatódtak. A fordításra kitûzött napon hajnalban tompa, de szabályosnak tûnõ fájások/keményedések jöttek. Rámrakták a szívhangvizsgálót, aztán már szó sem volt fordításról, a gyerek szíve 80-90-et vert 140-180 helyett, azonnal beadták az epidurális érzéstelenítõt. Egy rövid ideig tartó kellemetlen csípés volt az egész, és ez volt a mûtéttel kapcsolatos legnagyobb fájdalom, amit éreztem. A mûtét alatt végig eszemnél voltam, mindenre emlékszem, deréktõl lefelé semmit nem éreztem, csak mintha ujjbegyek dobogtak volna a hasfalamon. Nagyon rövid idõ alatt lezajlott minden, az NST-vel, érzéstelenítéssel, mûtéttel, varrással együtt kb. 50 perc alatt. A fiamat én sem láttam, sajnos, bár mérés és lemosás után odahozták nekem becsomagolva, és a homlokát odaérintették az enyémhez. Aztán a kórteremben rámkötötték az infúziót, akkor megint behozták egy idõre, csak akkor gyakorlatlanságomban eszembe sem jutott, hogy szoptatnom kellene, a csecsemõsnõvér meg nem mondta. Aznap éjjel még nem volt velem a fiam, másnap reggeltõl viszont igen. Aminek csak részben örültem, mert elég nyavalyás voltam, már kiment az érzéstelenítõ, viszont csak görnyedten tudtam közlekedni. De nagyon rövid idõ alatt elmúltak a problémák, az elsõ két napon mondjuk csak segítséggel tudtam felülni, és a pisilés egy tortúra volt. A harmadik napon én már egész jól lettem volna, amikor berobbant a mellem, a héttagú orvosi vizit egy emberként állította, hogy azért ilyen duzzadt melleket ritkán látni. Masszíroztam, fejtem egész nap, negyedik napra beindult a tej. Közben viszont a fiam mindig csak aludt, és én -ismét csak a gyakorlatlanságomra illetve a csecsemõsnõvérek nemtörõdömségére utalok - nem erõltettem a szoptatást. HIBA VOLT! A negyedik napon kiszáradásos tünetekkel, magas lázzal elvitték a pathológiás csecsemõosztályra, infúziót kötöttek rá és antibiotikumokat kapott. Magas CRP értéket állapítottak meg nála, nem tudom azóta sem, hogy mikor szerezte be a fertõzést, már az anyaméhben (indokolná a toxémiás tünetegyüttes, a sok víz következtében létrejött hirtelen súlynövekedés), vagy a mûtét alatt esetleg késõbb az elég áldatlan higiénés körülmények és a nem-evés miatt. Egy hétig volt ott, aztán hazamehettünk, rendbejött. Én személy szerint kicsit sajnálom, hogy nem voltam erõszakosabb, és nem jártam a csecsemõsök nyakára, hogy mit kellene tennem az aluszékony gyerekkel, mert a gyerek elsõ napokban gyakorlatilag éhezett és emiatt azóta nem múló lelkiismeretfurdalásom van. Ez párosul a császár okozta negatív élménnyel (nem voltam részese saját szülésemnek), emiatt én nem szívesen idézem fel a szülést magát, csak mint egy technikai aktust. De fizikailag jól vagyok, a heg is gyógyul rendesen, szóval nem okozott komplikációt a hasi mûtét. A gyerek meg gyönyörû, nem látszik, hogy haragudna rám az elsõ napokért...

Andi!

Tarnóczi főorvosnál szültem és a szülészet-nőgyógyászati részével meg voltam elégedve,de ha tanácsolhatom nem csak a saját hanem mások véleményét is tolmácsolva a csecsemősökkel vigyázni kell.Ezalatt azt értem, ha kérdezel valamit arra persze válaszolnak, de önmaguktól nem nagyon segítettek.Mivel nekem Liza az első gyermekem, ezért jól jött volna,ha előre adnak tanácsokat és nem elszenvedni kell dolgokat.Te már második babádat várod, így neked ez talán nem olyan lényeges.Tápszerrel nem fogják megetetni a babát, ha éjszaka esetleg bent van a csecsemősöknél, csak cukrosvizet adnak nekik.

Bea

Bárkinek
Úgy látszik a csecsemős nővérek sehol sem az igaziak. Miskolcon szültem a megyeiben, első baba, addig csak utcán láttam babakocsiban gyereket. Szóval nem tudtam semmit. A mellettem fekvő sorstársam segített, aminek még mindíg nagyon hálás vagyok. Tanított pelenkázni, szoptatni, büfiztetni, mindenre. Megindult a tejem, hatalmasak voltak a melleim, és nem tudtam mit csináljak. Végül is a kórházi védőnő segített. Utánna is minden problémámmal őt nyaggattam. Megtanultam fejni, és a csecsemősökhöz szállítottam a maradék tejemet. Innentől vettek emberszámba. Ha nem viszek be tejet, vajon mi történt volna? És mi van azokkal akik nem tudnak bevinni, és védőnéni sincs?
Lehet hogy én vagyok idealista, de ha valaki csecsemősnővér az egy hivatás, és nem foglalkozás. Rengeteg dolog függ a hozzáállásuktól. A szoptatás sikere, vagy sikertelensége, és még sorolhatnám. Én azt hittem csak én fogtam ki olyan kórházat ahol nem foglalkoznak, a kismamákkal, és a babákkal sem, de úgy látszik sajnos ez máshol is előfordul.
VirágAndi

Sziasztok!

Úgy tûnik, akkor ez tényleg jelenség. A csecsemõsnõvérek egész másképp bánnak azokkal az anyukákkal akik hordanak be tejet. Anno én 93 és 95 ben szültem, mindig csecsemõosztályon voltak a gyerekeim, háromóránként kihozva. Az elsõnél csak az utolsó benti napjaimon fejtem, nem is voltak addig jóba velem. Az ikrekkel viszont hamar hordtam be, és nagyon jó viszonyom volt velük, akkor még csöngetni kellett, be sem mehetett ált. az ember, én meg standard jártam be, pakolásztam a hûtõbe, ha már ott voltam, megnéztem a babáimat stb. stb.
Ildi

Sziasztok!
Na, voltam a 4D UH-n, írok róla egy pár sort, vegyesek az érzéseim. Nagyon kedvesek voltak, elõre leszögezem. Az újságban szó szerint úgy hírdetnek, hogy ezzel a módszerrel milyen jól ki lehet szûrni a rendellenességeket - a rendelõben az ajtóra nagy betûkkel ki van írva ennek ellenére, hogy õk nem diagnosztizálnak, tehát az egész dolog marad az érdekesség szintjén, ha ezért megy valaki, csalódni nem fog. Az elõttem levõ mama tényleg gyönyörû képet kapott a baba arcáról, nekem nem sikerült, mindkét karja az arca elõtt volt, kb. 20 percig nézték, de mindig takarta. Ami látszik, az szép és jól látható, de szerintem ilyen elõrehaladott terhességben (36hét), mint az enyém, már nem érdemes menni, akkor menyjetek, ha tervbe van véve, amikor még sokkal több helye van a babának forogni (28 ?), mert akkor sokkal nagyobb élmény lesz. A nemét megmondják, ez alulnézetbõl gyönyörûen látszott. Viszont: én kimondottan nem szeretem, amikor a baba méreteit próbálják megmondani, és most újra bevált az elõérzetem (segíthetnétek is, hogy szerintetek ezek a számok mit jelentenek, ha valaki tudja!). A TAD szerint május 5, az FL szerint május 30, a BPD szerint június 14-én fogok szülni (utóbbit tudom mi), annak ellenére, hogy május 24-re vagyok kiírva. Érzéseim MEGINT azt súgják, hogy ezek csak egy 'átlagbabához' mért adatok, de most akkor mi van? BPD szerint megint kicsi a baba feje, mint ahogy az orvos is mérte két hete - most tényleg kicsi, vagy nem, egészséges-e, vagy nem???? Na ezekre nem várok választ, de azért nem vagyok feldobva. Most én is úgy érzem, jobb néha nem tudni semmit, mint túl sokat.

Bea!
Képzeld, én amikor egy pár hete elmentem a Péterfybe ez egyik elõadásra (egyetlen egy érdekelt, a csecsemõsök!), a Baross dr. azt mondta szó szerint, hogy kérjünk és kérdezzünk, mert a nõvérek nem fognak mindent elmondani és mindenben segíteni, mert nem tudják, hogy ki mit tud és mit nem, mire kíváncsi, mire nem, de szerinte ha az ember nyomul és kér, akkor mindenben segítenek. Ezen eléggé meglepõdtem, mármint egy ilyen nyílt vélemény. Negatív véleményeket én is hallottam már a nõvérekrõl, de az igaz, hogy szerintem elsõ szülés után ilyen téren rengeteget tanul és leszûr az ember. Elsõ babánál szerintem nagyon sokunknak sok minden meg sem fordul a fejében, az sem, hogy másképp is lehetne. Most sokkal határozottabb leszek!

Manó!
Szerintem a jóslófájások és az igaziak között csupán annyi a különbség, hogy utóbbiak rendszeresen jönnek és idõvel intenzívebbek lesznek. De az is lehet, hogy a hasizmok fájnak a terhelés miatt, ez mozgásra, helyzetváltoztatásra általában megszûnik. A fájások nem mindig egyértelmûek azért, mert van, akinek végig nem erõsek egyáltalán! De biztos más is el fogja mondani a tapasztalatait neked. Mi volt az orvosnál?

Üdv mindenkinek, Andi

Andi!

A különböző paraméterek szerinti várható születési idő miatt nem szabad izgulni.Nekem volt olyan mérésem, hogy az egyik adat szerint a normál időben voltam, a másik szerint 4 héttel fiatalabb terhes.Persze milyen az ember lánya elkezd gondolkozni, hogy ezek szerint valami nem stimmel??? A dokim mondta amikor ezen izgultam, ne tegyem ő úgy is szól, ha valami nem stimmel, mert például a Péterfyben is olyan uh készülék van ami Japán gyártmány és a beállított értékek egy japán átlag kisbaba méretei ami nem egyezik egy európai ember csemetéjével.Az Fl a combcsonthossz, de sajnos a TAD-nak utána néztem, de nem találtam mi az.
Nekem a BDP és az Fl között 4 hét különbség volt.Néha azon gondolkoztam vajon a sok pozitív oldal mellett mennyi negatív oldala is van ( sok fölösleges agyalás) ennek a sok vizsgálatnak ami egy átlag értéken alapszik közben minden baba más és más.Te melyik orvosnál szülsz és pontosan mikor? Tudod fiú lesz vagy kislány? És mi lesz a neve? Ha megvan a baba és gép közelbe kerülsz majd írd meg mi van veletek?

Bea

Szia Bea!
Köszi a gyors választ és teljesen igazad van. Én EGYÁLTALÁN nem szeretem ezeket a méricskéléseket, de amikor mondják kérdezés nélkül, akkor nem tudom befogni a fülem. Még jó, hogy ma mentem az orvoshoz, aki teljesen megnyugtatott. Teljesen normális méretû a baba, korának megfelelõ stb. stb. Elõszedtem a három és fél évvel ezelõtti UH-s papírokat is a lányomról, és szinte teljesen megegyeznek a fontos adatok (BPD). Ez azért is fontos, mert csak akkor szülhetnék hüvelyi úton, ha kicsi lenne a baba, de átlagméretnél már téraránytalanság van, tehát biztos a császár. Mondjuk én végig erre készültem, de biztosat már csak ilyenkor lehet tudni. Fura ez a téraránytalanság, mert bár nem vagyok magas, sovány sem, sosem gondoltam volna, hogy kicsi a medencém. Zacher Pálnál fogok szülni, ismered? Emma lesz a neve, és most abban egyeztünk meg a Zacherral, hogy május 21-én mût, ha addig nem indul be magától a szülés, ami a 39. hét. Már egy ujjnyira ki vagyok tágulva, meg fájásaim is vannak, valahogy úgy érzem, nem fogom odáig húzni. Ami új számomra, hogy most mégis azt mondta, hogy nem kell vajúdnom, egybõl mût, pedig eddig nem ez volt a felállás, és errõl írtam is fentebb Katicának. De mivel valaki más is írt a vajúdás nélküli mûtétrõl megnyugtató dolgokat, meg azt is megtudtam fentebb, hogy a szoptatás a méhlepény eltávolításával indul meg, így nem is izgat a dolog.
A rendelõbe már nem is hívott vissza, csak NST-re egy párszor, aminek az eredményével fel kell majd ugranom hozzá az osztályra. Jó lenne már egy hónappal öregebbnek lenni!!!
Te már teljesen rendbe jöttél? Andi

Szia Andi!

Zacher doktor neve ismerős,de nem tudok róla semmit.Nagyon szép nevet választottatok a kislánynak.
A szoptatásról:a barátnőm 10 nappal előttem szűlt szintén a Péterfyben programozott császárral a baba harántfekvése miatt.Bement a megbeszélt időre és elvégezték a műtétét mindenféle előzetes procedura nélkül, mint pl.beöntés( ő tudatosan nem evett inkább előtte 2 napig csak ne legyen beöntés)vagy vajúdás.Az ő kislánya 3 hónapos nagyon zabás kisbaba és minden gond nélkül szoptatja az első pillanattól fogva.A szobánkban volt egy másodszor szülő szintén ilyen "téraránytalanságos" császáros kismama, folyamatosan ömlött a teje.Szerintem,hogy van-e és mennyi tejed tehát adottság, nem függ a császártól.Sajnos mi az elejétől szenvedtünk nem volt tejem és Liza mivel kis súllyal született és besárgult így ő sem nagyon lendített a dolgon.Itt megemlítendő, a csecsemősök sem törték össze magukat, hogy segítsenek a helyzeten, így 1 hónap elteltével sajnos tápszeresek lettünk.Úgy gondolom, ha elejétől fogva odafigyelnek talán ezt az időt meg tudtuk volna hosszabbítani pár héttel, de így is szépen fejlődik a kisasszony, már túl tettem magam rajta.Az én sebem hamar szépen begyógyult és a hatodik hét leteltével a doki azt mondta minden mehet a régi kerékvágásban így elkezdtem a hasizom gyakorlatokat is.A sógornőmnek aki a régi módszer szerinti császárral szűlt sokáig csúnya volt a vágás nyoma.
Bitos minden rendben lesz és tényleg a legrosszabb amit tehetünk, hogy izgulunk, de ezt könnyű mondani.

Bea

Szia Andi,
Talán én írtam (én is írtam legalábbis) arról, hogy a második gyerkõcömet vajúdás nélküli császárral szültem. A babával minden rendben volt (10/10-es Apgar), gyöünyörû kis pocok volt, és tejem is volt talán a harmadik naptl ha jól rémlik. Elõször vmi vízszerû jött, arra mondta a csecsemõsnõvér, hogy uigazából az az elõtej, nem is az a sárgás, amire mindenki azt mondja, és hogy ez a legjobb, ebben van a legtöbb fontos dolog. ez igazából csak pár csepp, egyáltalán nem jelentõs mennyiség.
A lányodat császárral szülted?
Sima szülést/mûtétet és egészséges, gyönyörû babát kívánok, neked is jó egészséget
Zsóka

Sziasztok!

En az elso gyermekemet csaszarral szultem, mert a nyakan volt a koldokzsinor. A masodikat siman, annak ellenere, hogy az orvos, aki csaszarozott, hatarozottan ellenezte, mert szerinte olyan abnormalis alaku a csipom, hogy nem tudok siman szulni. AZ uj orvos viszont biztatott, igy vallaltam, es sikerult! Biztos, hogy lelkiismeretfurdalasom lett volna, ha meg sem probalom, es nagyon meg akartam ismerni a rendes szules elmenyet. Bar mindket szulesem eleg rossz elmenykent maradt meg, megis szerencsesnek erzem magam, hogy legalabb megtudtam, igenis tudok siman szulni, semmi baja a csipomnek. Ezt azert irtam le, hogyha valaki hasonlo cipoben jar, nem art tobb orvos velemenyet kikerni.

Udv

Moni

Zsóka,
köszi a híreket!
A lányomat is császárral szültem, 13 órás vajúdás elõzte meg, teljesen ki voltam tágulva stb. stb. szóval az utolsó percben derült ki, hogy itt valójában téraránytalanság van. Állítólag elsõ szülésnél ez nem állapítható meg elõre egyértelmûen, de másodiknál már piros betûkkel fel van írva a kartonodra. Most három orvosnál voltam a terhesség alatt (közben külföldön is voltunk hosszabb ideig, itthon meg orvost váltottam), egyértelmû volt a vélemény, hogy csak császárral születhet a baba egészségesen. Mostmár csak azért izgulok, hogy ne induljon be a szülés itthon, magától, biztos ami biztos alapon szeretnék kórházban lenni mûtétre készen, ha már így alakulnak a dolgok. Eddig úgy volt, hogy 38. héten szülünk, a magas cukrom miatt is, de mivel ez utóbbi elég jól stabilizálódott két hónapos diéta után, most a 39. héten szülünk. Egyetértek az orvosommal abban, hogy azért a legjobb a babának minél tovább bentmaradni, de azért kockáztatni sem szeretnék semmit.
Majd tudósítok. Andi

Lányok,
a Babanet netkönyvtárában, Vajúdás és Szülés/Nehéz szülés alatt több érdekes cikk van a császármetszésrõl, az új technika is részletesen, képekkel szemléltetve van bemutatva (elég szaknyelven, de azért érdekes).
www.babanet.hu/netk./n3/i3.htm
andi

Moni!

Mesélnél részletesebben? Nézték a hegvastagságot elõtte, ill. miket néztek ahhoz, hogy eldöntsék, hogy mehet? Utánna altattak hegellenõrzéshez?
Ha volt egy császárod, de utána hüvelyi, akkor ezután miként (mennyit) vállalhatsz babát?
Ildi

Kedves Ildi,

hegvastagsagot nekem nem neztek, sem elotte, sem utana, az itteni dokik szerint nem szamit. A kovetkezo dolgokat vettek figyelembe: mi volt a csaszarmetszes oka, nincs-e az anyanak valami kronikus betegsege, ami neheziti vagy kizarhatja a huvelyi szulest, ill. milyen tipusu a mehen a vagas. A legjobbak az eselyek, ha a mehen (nem tudom magyarul hogy hivjak) "low transverse" vagas van. Ma mar altalaban ilyet csinalnak, hacsak nem surgossegi csaszarrol van szo. Nekem a zarojelentesemen nagyon sok minden szerepelt okkent, tobbek kozott teraranytalansag is, de az sem szamitott. Folyamatosan neztek, hogy mekkora a baba, es csak kulso tapintas alapjan meg tudtak mondani, hogy ez a baba kisebb mint az elso volt, igy megprobalhatom, mert van ra esely, hogy most kifer (bar az elsonel el sem jutottunk a kitolasig, ugyhogy nem is tudom, honnan vette a doki a teraranytalansagot). Szoval azt hiszem, sok fugg az orvostol, hogy mennyire van tapasztalata a csaszar utani sima szulesben, egyaltalan tamogatja-e, van-e az illeto korhazban megfelelo felszereltseg esetleges mehrepedes eseten surgossegi csaszarra. Azt nem kerdeztem, hany babat vallalhatok meg ezutan, mert mi megallunk a kettonel, de amit olvastam konyvekben, aszerint akarmennyit.
Kerdezz meg nyugodtan, ha valamit kihagytam.

Moni

Szia Andi! Én is programozott császárral fogok szülni május 28-án (egyenlöre úgy néz ki, erre az idöpontra is vagyok kiírva) a Péterffy-ben és engem hagynak elötte vajudni, de én kértem volna, mert a homeopata gyermekorvosunk azt mondta, hogy mindenképpen ragaszkodjak egy pár ora vajudáshoz.
Azt mondta a dokim, hogy amugy is szokás náluk császár elött hagyni egy kicsit vajudni. Burkot fognak repeszteni.
Voltam én is a 4D rendelöben, ami valojában 3D és én sem voltam elragadtatva. Sok szerencsét és egészséges kisbabát! Ha elöbb jönne nekem lehet, hogy még találkozunk is!

Szia Bea!
Éppen nemrég hagytam Neked üzenetet "gerincérzéstelenités császárnál" oldalon, de közben megláttam ezt az oldalt és látom, hogy leirtad itt, amit ott kérdeztem. Köszi még egyszer!

Szia Evey!
Ha esetleg mégsem futunk össze, akkor neked is a legjobbakat - és majd beszámolok a tapasztalatokról. Kinél szülsz? Én holnap reggel megint ott kezdek, de jó is lenne, ha haza se engednének... Veszem észre, mennyit nyavalygok, de ANNYIRA szarul érzem magam, mostmár tényleg nincs egy nyugodt pillanatom sem, amikor ne a pocakommal lennék elfoglalva. Szerintem állandó fájásaim vannak, ha van ilyen, és az orvos szerint mégis nagyon lassan halad a dolog. Andi

Evey!

Most láttam, hogy idetaláltál, közben már oda is leírtam amit kérdeztél.Akkor maradjunk ennél a topicnál ebben a témában.Kinél szülsz?

Bea

Szia Andi!
Köszi a jókívánságokat! Dr. Czikmántory Péternél fogok szülni. Már én is szívesen lebabáznék, föleg mert a 3 éves kisfiam már nem hajlando délután aludni és valamivel mindig nyaggat és igy már kezd "terhes" lenni az állapotom. Már nagyon várom az idömet, átlagban napi 10-12 joslo fájásom van, de a méhszáj rendületlenül zárva. (Pont emiatt is kellett elöször is császározni, mert nem akartam tágulni /12 ora után is csak szük 1 ujjnyi voltam/) Most már azért nem hagynak ennyi ideig. Feltétlenül leírom az élményeimet, de valószinüleg te elöbb beszámolsz. Mikor kell befeküdnöd?

Szia Bea!
Már megint bénáztam és oda is írtam Neked, de megígérem, hogy ezentul csak ide írok és akkor nincs kavarodás.

Evey

Evey!

Neked az elõzõnél próbálkoztak méhszáj-érlelõ zselével?
(nekem az elsõ úgy indult, hogy burokrepedés, totál zárt méhszáj, sehol semmi fájás. MOndjuk ma már tudom, hogy a lelkiismeretesen zabált magnéziumot abba kellett volna hagyni, csak a doki elfelejtett szólni, joslófájásaim sem voltak. Aztán kb. 4-5 órával késõbb még mindig semmi, akkor kaptam zselét. Ezután 9 órával szépen rendesen megszületett a fiam.)
Ildi

Lányok! Tud valaki valamit Viráganyáról?? (neki mondta a doki, hogy ha nem hízik többet 6-7 kg-nál, akkor van esélye a hüvelyire a másodikkal)