2002.05.29 09:49
Szerző: pildi
Szia Panna!
Nehéz megnyugtatót írni ilyen esetben. Tény, hogy az elsõ néhány hét a legkritikusabb idõszak a sugárzások káros hatását tekintve. A sugárzás okozHAT károsodást. De éppen a HAT miatt nem 100%, hogy okozott. A dokik tényleg azt szokták mondani, hogy ha súlyos bajt okozott, akkor nem fog megmaradni, magától elvetélne.
Megpróbálom beleélni magam a szituba, én mit tennék. Annyiban voltam hasonlóban, hogy koraterhesen több olyan laborgyakorlatom volt (egyetemen), ahol izotópos mérés volt.
Nagyon nagy kérdés, hogyan áll az ember az esetleges abortuszhoz. Azaz, ha olyasmi kiderülne, hogy nem érte ugyan végzetes károsodás, azaz nem vetélsz el, de valami károsodás mégis éri, ami késõbb kimutatható, akkor hogyan döntenél.
Elsõre úgy lennék vele, hogy várnék. Ha meg akar (tud) maradni, maradjon meg, ha isten úgy akarta, hogy hozzám költözzön, hadd jöjjön. Viszont fokozott ellenõrzésre járnék, sok UH-ra, genetikai vizsgálatra stb, minél elõbb, hogy kiderüljön történt-e károsodás. És aztán az eredmények függvényében még mindig lehet dönteni. (nem tudom a genetikai szûrõvizsgálatokat (amniocentézis, korionboholy mintavétel) mikor lehet legkorábban csinálni, de úgy szokták, hogy utána még "belefér" egy esetleges abortusz.) És itt jön ez a kérdés, hogy akkor mit csinálnék.
Dehát lehet, hogy ez az akkor az lenne, hogy nem történt baja. Addig meg káposztáskõ.
Lehet, az az egyszerûbb, ha most, még egyszerû módszerrel elvetélni. De nem tudhatod, hogy esetleg ezzel egy egészséges életet pusztítasz-e el. Ez is lelkiismereti kérdés, hogy tudnál-e ilyet vállalni. Én nem .
Írásomat ne tekintsd "tanácsnak", ez inkább csak egy elmélkedés a történetrõl. Nagyon nem irigyellek, az biztos.
Kívánom, hogy sikerüljön megnyugtató megoldást találnod, és hogy döntésed jónak bizonyuljon késõbb is! Sok erõt kívánok hozzá!
Ildi
Ildi