Szerintem minden ember ès minden terhessèg màs. Mi fogjuk tudni azt, hogy mi esik jól, ès mi nem. Ugyanúgy èrezzük azt is, hogy mit bírunk ès mit nem. A kèretlen tanácsokat utálom, mert ha segítsègre van szüksègem akkor kèrek. A kèretlen okoskodást nem bírom. Sajnos vannak a környezetemben olyanok, akik minden áron rám akarják erőltetni, hogy velem is mindennek úgy kell törtènnie ahogy velük törtènt. Pèldàul az, hogy az első 4 hónapban nem híztam egy dekát sem, erre egy ismerősöm (aki amúgy hízèkony alkat) előadta nekem, hogy ez nem egèszsèges, meg hogy veszèlyeztetem a babàt. Ő az első trimeszterben 10 kilót hízott, ès nekem is kellett volna.
Na az ilyet utálom, feleslegesen idegesítik az embert. Persze vannak olyan emberek akiktől szívesen kèrek tanàcsot, de leginkàbb csak az orvosomnak hiszek.
Egyèbkènt is úgy gondolom, hogy az ember maga èrzi azt hogy mit bír ès mit nem. Èn is felfüggesztem a házi munkát is ha úgy èrzem sok egyszerre.
Az evèsről pedig annyit, hogy mindent megeszek amit megkívánok, de sose ettem nagy adagokat, inkàbb csak többször kisebb adagokat, ez most sem változott. Szerintem ez így pont jó, de mindenki èrzi. Ezèrt is megkaptam, hogy "kettő helyett" kellene ennem, ne most fogyózzak. Az már nem jut el az agyukig, hogy meg se bírok enni egy nagy adagot, mert egyszerűen nem esik jól.
Mindenki csinálja azt ès ùgy, ahogy neki jól esik.