Sziasztok!
Köszönöm a megnyugtató szavakat. Végül el is múltak a fájások. Rájöttem, hogy amikor sokat vagyok talpon, hosszú napom van, akkor érzem jobbára a szúrkásáokat, nyilallgatásokat.
Bokor dokihoz pénteken kell mennem, de félek, mert tőle mindig csupa rossz hírt kaptam. Amikor talált bélendót, akkor is csak azt hajtogatta, hogy ez nagyon nem jó, nagyon nem. Én meg úgy álltam hozzá, hogy örültem, hogy csak 2 cm és kívülről van rajta. Szóval kicsit negítvnak érzem a látásmódját, de lehet hogy neki van igaza.
Szóval, gonodltam, hogy hétfőn (tegnap) elmegyek ahhoz a nődokihoz itt helyben, akinél szültem az első kislányomat. Nem jelentkeztem be, csak úgy odamentem (pár többször is így tettem, és nem volt gond), de pechemre pont aznap nem rendelt. Felhívtam, nagyon aranyos volt, mondta ha sürgős, akkor megnéz. Mondtam, hogy nem az
Azt mondta, szerdán mehetek. De akkor már megvárom a pénteket, annyit kibírok.
Azt érzem, hogy rendben van/lesz ez a terhesség. Ugyanazokat a tüneteket érzem, mint az első terhességemnél is. Ma reggel köszöntött rám a hányinger is
Iszonyat rossz érzés, de mégis örültem neki
Grafy81: Hihetetlen, milyen különös a sors. Az én testvérem is terhes, ugyanannyi idős lehet mint én, még Ő sem volt orvosnál
Nekik az első nehezen jött össze, 4 évükbe telt, úgyhogy most igyekszik "lazán" kezelni.
Tényleg, az endometriózis mellett állapotos nőket veszélyeztetettként kezelik vajon?
Hétvégén jelentkezek! Szép hetet Nektek!