Hogy több kérdésre is válaszoljak bemásolom ide a Mi történetünket, de nem szeretnék senkit megijeszteni, inkább csak óvatosságra inteni, hogy inkább nézzen hülyének az orvos ha minden aprósággal elmész hozzá és inkább fizess egy dokinak aki igazán tördődik Veled.
Én a Bajcsyba szültem volna, nem volt fogadott orvosom a rendelésre jártam be és hiába próbáltam egy dokihozm kb havonta 1x rendeltek felváltva. A 26. héten egy hétfői napon erős has és derék fájással bementünk a Bajcsyba ahol megviizsgáltak és az éppen aktuális doki megállapította, hogy fertőzésem van, mondta h ír kupot és pihenjek szedjek több magnéziumot. Egy órát vártunk arra, hogy ezt írásba foglalja, majd recept nélkül visszajött és a zárón se volt felírva a recept, úgy szóltam rá, hogy hol a recept, arra újabb fél órát vártam. Este felraktam a kúpot és elmúltak a fájások, másnap délután már annyira fájt, h nem bírtam estig várni, délután felraktam a kúpot, de már nem segített annyira. Míg csaknem pénteken fél4kor elfolyt a magzatvízem... a 26.héten!
Mivel a Bajcsyba nincs koraszülött intenzív ezért a SOTE II-n szültem meg Gordont.
És íme a történetünk röviden, ami több helyen is publikálva lett:
Terhességem 26.hetében elfolyt a magzatvizem és 6 óra alatt, normál úton megszületett a fiam, Gordon. Mivel a szülést nem tudták vissza tartani, így a tüdőérlelőnek sem volt ideje hatni. Így Gordon gyenge pontja a tüdeje lett, 7 hétig volt lélegeztetőgépen. Borzasztó 7 hét volt, hisz nagyon sok ideig úgy tűnt nem fog menni Neki gép nélkül az élet. Nagyon gyenge baba volt, az is felmerült, hogy a szíve feladja a szolgálatot. Végül többszöri próbálkozás után jöhetett a következő lépés a CPAP, majd a garatoxigén, már-már azt hittük fellélegezhetünk, mikor is egy fertőzés miatt újra lélegeztetőgépre került 10 napra és újra kellett kezdeni elölről mindent, CPAP, garat- majd kabinoxigén. Eközben mindkét szemén ROP III. lézeres szemműtétet kellett végezni. A legnehezebb az volt, mikor 10napos korában újra kellett éleszteni és el kellett Tőle búcsúznunk, mert az orvosa azt mondta, csak a csoda segíthet rajta. És lám a csoda ,megtörtént! Már azt hittük mehetünk a "hizlaldába", mikor kiderült, hogy a bal szeme bevérzett, így vitrectómiára van szükség. Mivel ezt mély altatásban végzik és lélegeztetőgépre teszik a műtét alatt, félő volt, hogy nehéz lesz leszedni a gépről, de ekkor végre minden simán ment. Három hónap intenzív ellátás után, mehettünk a Péterfybe, majd onnan a Margit kórházba, ott apnoe miatt át a János kh.-ba, majd a vizsgálat komplettálására vissza a Margit kh.-ba, végül ROTA miatt a Bethesdába. Nagyon-nagyon nehéz hónapok voltak, hónapokon át reggeltől estig -amennyit lehetett- mellette voltam és ez volt minden amit tehettem Érte, de hiszem, hogy ez jelentette Számára a mindent, ez adott Neki erőt az élethez! Az első perctől fogva bíztam Benne - még akkor is mikor búcsút vettem Tőle- , tudtam hogy egészségesen fogom hazahozni! Majd 139 nap után végre haza hozhattuk a mi kis hősünket.
Édesanyák higgyetek! Egyszer a gyermeketekben, az élni akarásában, másodszor a tudományban, harmadszor pedig a "Csodában" - amit nevezhetünk másnak is, ki, miben hisz...
Szóval az előzmények miatt most a SOTE II. választottam dokit akinél még sosem voltam, de a hosszú benttartózkodásom ideje alatt volt szerencsém vele pár szót váltani amikor isszimpatikusnak tűnt.
Pann Neked ott ki a dokid, ha nem akarod nyílvánosan megírnás privibe?
köszi