Szia Juti!
2006. január 10-én fejezték be 11 hetes terhességemet, 6 hét 4 napos magzatelhalással. Szépen fejlődött, de 8 hetes UH-n nem találtak mégsem szívhangot. Azt mondták, biztos még nincs annyi idős. Valahogy nem nyugtatott meg. Aztán jöttek a karácsonyi ünnepek, család, béke, szeretet, stb. ... nem is gondoltam semmi rosszra, mígnem egyszer barnás váladékot észleltem. De el is múlt. Január 1-jén szintén megismétlődött, ekkor fordultam az orvosomhoz. Megállapította, hogy nincs semmi magzati jel, be kell fejezni a terhességet.
Mint akit leforráztak, vagy mintha egy rossz álom lett volna, úgy készültem fel a következő napra, amikorra már beutalt a kórházba.
Aztán a kórházban megnézett egy másik orvos is, aki szerint semmi probléma nincs a babával, gyönyörűen látszik, igaz szívhangot nem talál ő sem, de minden rendben. Másnap hazaengedtek eltávra. Két nap múlva elkezdtem vérezgetni, mindenféle hasfájás nélkül. Visszamentünk a kórházba, újabb UH, "be kell fejezni" - mondta az orvosom. - "De előbb mégegyszer megnézzük, ha van szívhang ill. fejlődést lát, akkor kiderítik a vérzés okát, ha nincs, befejezzük." Iszonyat volt végigizgulni azokat az órákat, perceket.
Következett az újabb ultrahang. "Van szívhang!
Ott az a pici fekete! Hogy lüktet, látja?" - Még most is végigborsódzik a bőröm, és kijönnek könnyeim, annyira vissza tudok emlékezni arra az érzésre.
Megfigyelésre benntartottak még egy éjszakát.
Mondanom sem kell azon az éjszakán elvesztettem a babát. Így történt.
(Első terhességem volt, elsőre összejött.)
Biztos nehéz lehet "újrakezdeni" - mint az elején. De lehet, hogy az az 1 pete a millióból (ahogy írod) pont azért vált be, mert a szervezeted ellenezte a mesterséges terhességet, és a végén "megtermékenyült". Ez most biztos hülyén hangzik, de próbálom azt mondani vele, hogy ez a sors kellemes fintora. Egy barátnőm is ilyen helyzetben van, igaz ők az elsőre készülnek.
Remélem jut még ilyen "véletlen" nektek az életben. De azért egy kicsit irigyellek is, mert már van egy gyerkőcöd.
Benita