Sziasztok!
Éppen ezzel van gondom, amit a legutóbbi, névtelen hozzászólásban láttam. Noha nem kétlem, hogy van olyan kismama, akire hatnak egy-egy beszélgetés érvei, úgy vélem, jobbára nem számítanak az észérvek a dohányzás tekintetében. Ha így lenne, akkor egyetlen orvos sem gyújtana rá, hiszen náluk jobban senki nem tudhatja azt, hogy a bagó mennyira káros! De rágyújtanak, sokan megteszik, bár nem tudom, hogy részarányában kevesebben, vagy ugyanannyian, mint a laikusok. Most vagy azért, mert valóban nem a bizonyítékok játszanak döntő szerepet a rágyújtásban vagy annak elutasításában (én erre gyanakszom), vagy azért, mert ők nálunk jobban tudják, valóban olyan káros-e, mint ők maguk mondják (ez tényleg csak gondolatjáték).
Gondolkodtatok azon, hogy mi okozza: amíg az egyik ember világéletében nem gyújtott rá, mert soha sem volt rá igénye, kíváncsi sem volt az ízére, addig mások még a közvetlen veszély és veszélyeztetés idején sem mondanak le róla? Nem gondolom, hogy ennek csupán az akaraterő volna az oka, hiszen arra már csak a rossz szokás elhagyásakor volna szükség. De miért nem teszik meg az első lépést egyesek, és miért igen mások?
Sok érvet és sok tanácsot leírtatok már eddig, de valami még valahogy mindig hiányzik. Szerintem a dohányzás is szenvedély(betegség, ha tetszik), amihez ki kevésbé, ki jobban ragaszkodik. Aki egyik napról a másikra le tudja tenni, annak szerencséje van, igen, szerintem sokkal inkább szerencséje van, mint akaratereje. Habár biztosan az is van, nem akarom kisebbíteni senki erőfeszítését. Aki viszont nem tudja ezt megtenni, annál mélyebbre kellene szállni, hogy miért nem. Inkább erről az oldalról lehetne a dolgot megfogni szerintem.
Vitába szállnék. Pl Adrienn tanácsával, amelyik pedig tetszetős, és bizonyos mértékben ésszerűnek is tűnik, már amenniyben dohányos környezetben minden bagós inkább rágyújt. Viszont az őt, vagy az ő szokásait teljesen elutasítók közé nem szeret menni senki, így nem hiszem, hogy végülis hasznos lenne az antinikotinistákkal való kapcsolattartás. Másrészt csak fokozná a lelkifurdalást, ami dacreakciót (újabb cigi) vált ki egy idő múltán. Azt sem igazán tudom elfogadni, hogy a gyerekek tanulási nehézségeiért egyértelműen a cigi lenne a felelős, illetve pontosítok, a cigi is lehet felelős, de ahhoz már nagyon sokat kell szívnia a mamának. Azt hiszem, hogy azok a gyerekek, akik komoly részképességzavarokkal küzdenek, azok az Rjuli által felsorolt okok miatt lettek olyanok, amilyenek. Az okok fontossági sorrendben szerepelnek, és a dohányzás (hacsak nem kirívóan túlzott mértékű) valahol a vége körül olvasható. (Hadd jegyezzem meg, hogy az én anyukám is a Bárczyt végezte, ráadásul a gyakorló elismert pedagógusa volt, tehát nem vagyok én sem tökéletesen tájékoztalan a dologban.) A lepény elöregedésével kapcsolatban ebből a topikból az derült ki, mintha csak a dohányzás lenne a felelős, pedig ez így nem igaz.
Érdekes volt Enikő felvetése a nyújtózkodás és a discalculia összefüggéséről. Nekem is mondta egyszer valaki, hogy ne nyújtózzak, döbbenten hallgattam, aztán meg is kérdeztem a kezelőorvosomtól, igaz-e. Ő azt mondta, ez képtelenség, de persze mindenki tévedhet. Én a magam részéről nem hiszek benne, hiszen még a terhestornán is voltak nyújtózkodó gyakorlatok, cicahát és társai.
Nem tudok azonosulni azzal a gondolattal sem, hogy az alkalmi dohányzástól a baba fuldoklik. Meggyőződésem, hogy a természet annál bölcsebb, a testünk "jobban van annál kitalálva", mint hogy egy-két kalózkodás komolyan ártani tudjon.
Tetszett viszont annak az érvelése, már nem tudom, kié volt, aki azt írta, hogy az idegesség levezetését a nemdohányzók is megoldják valahogy.
Összefoglalva: arányérzékre volna szüksége mindenkinek (szerintem). Arra gondolok, hogy azok, akik nem is tudják elképzelni, hogyan gyújthat rá valaki, azok se gondolják azt, hogy a dohányzás minden dolgok RÁKfenéje, de azok, akik dohányoznak, azok is gondoljanak arra minden cigarettánál, hogy ez káros, mind nekik, mind a gyereküknek, mind a környezetüknek. És hát lehetőleg az se legyen láncdohányos, aki éppen nem vár babát, mert ez semmiképpen nem díjazandó. De azt se vessék meg, aki alkalmanként, csak mint egy jó pohár bort, elfogyaszt egy-egy cigarettát is. Bizonyosra veszem, hogy a mértéktartó életmód nem árthat a gyereknek sem. De ha mégis károsodást szenved a baba, annak nem az a néhány szál cigaretta az oka. (A néhány itt tényleg keveset jelent.)ű
Visszatérve az okokra: nem tartom úgy, hogy minden dohányosnak pszichiáterhez kellen fordulnia, erre se pénze, se ideje nincs egy gyakorló kismamának. Viszont egy ilyen topik alkamat adhatna arra, hogy mindenki végiggondolja és kiírja magából azt, amit erről gondol, amire emlékszik. Hátha segít!
Kíváncsi
Ja, és a vártnál sokkal higgadtabb és jobb lett a beszélgetés, amit mindenkinek (dohányosoknak és antifüstölgőknek is) nagyon köszönök!