Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2000.07.20 20:56
Szia Anna,
A kérdésedről az jutott az eszembe, vhol olvastam, hogy számtalan zseninek tartott ill. nagyon tehetséges embernek idős volt az apja (nem akarok hülyeséget írni, hogy a példa Mozart vagy Beethoven volt, mert nem tudom). De tudok közvetlen példát is: egy barátnőmnek (31 évesen szült) az élettársa 56 éves. A kicsi tökéletesen egészséges.
üdv
Zsóka
A kérdésedről az jutott az eszembe, vhol olvastam, hogy számtalan zseninek tartott ill. nagyon tehetséges embernek idős volt az apja (nem akarok hülyeséget írni, hogy a példa Mozart vagy Beethoven volt, mert nem tudom). De tudok közvetlen példát is: egy barátnőmnek (31 évesen szült) az élettársa 56 éves. A kicsi tökéletesen egészséges.
üdv
Zsóka
2000.07.21 11:42
Sziasztok!
Nem vagyok szakértő, csak összeszedve amiket mindenki tud: A petesejtjeink már születéskor (ill. valamivel előbb) meg vannak, ebből kifolyólag egyre öregebbek, valamint minden minket ért káros dolog (pl. sugárzás) ezeket is érinthette. A spermiumok viszont 2-3 hónappal előbb kezdenek el fejlődni, tehát elvileg csak a férfi utolsó néhány hónapjában történt dolgok árthatnak neki. Persze ez így biztos nagyon le van egyszerűsítve, de valahogy ez, meg a spermiumok közti verseny azt az érzést kelti az emberben, hogy nem illik, hogy problémát okozzon.
(egyébként én is ismerek késői gyerekeket (bocsánat, ma már nem gyerek mind), és vannak köztük bizony meglehtősen értelmesek is (nem írom azt hogy zseni, ez a fogalom úgysem jól definiált, meg az se, hogy az illető az-e)
Anna, egyértelműen azzal indokolta a doki a vizsgálatot, hogy a papa kora miatt kell?
Ildi
Nem vagyok szakértő, csak összeszedve amiket mindenki tud: A petesejtjeink már születéskor (ill. valamivel előbb) meg vannak, ebből kifolyólag egyre öregebbek, valamint minden minket ért káros dolog (pl. sugárzás) ezeket is érinthette. A spermiumok viszont 2-3 hónappal előbb kezdenek el fejlődni, tehát elvileg csak a férfi utolsó néhány hónapjában történt dolgok árthatnak neki. Persze ez így biztos nagyon le van egyszerűsítve, de valahogy ez, meg a spermiumok közti verseny azt az érzést kelti az emberben, hogy nem illik, hogy problémát okozzon.
(egyébként én is ismerek késői gyerekeket (bocsánat, ma már nem gyerek mind), és vannak köztük bizony meglehtősen értelmesek is (nem írom azt hogy zseni, ez a fogalom úgysem jól definiált, meg az se, hogy az illető az-e)
Anna, egyértelműen azzal indokolta a doki a vizsgálatot, hogy a papa kora miatt kell?
Ildi
2000.08.01 22:20
Eddig csak főleg arról lehetett hallani, hogy csak a nők előrehaladott életkora jelent veszélyt. Amikor terhes voltam utána néztem a dolognak, ma már a férfiakat is felelőssé teszik 50 %-ban a Down-kor kialakulásáért (idős férfi)
Én annyit tudok hozzátenni, hogy az én férjem már elmúlt 47 éves amikor a fiúnk készült, a fiam most 2és fél éves és teljesen egészséges. Az orvosom fel sem vetette, hogy az apa kora probléma lehet, pedig igen körültekintő volt mindenben (az orvosom)
Én annyit tudok hozzátenni, hogy az én férjem már elmúlt 47 éves amikor a fiúnk készült, a fiam most 2és fél éves és teljesen egészséges. Az orvosom fel sem vetette, hogy az apa kora probléma lehet, pedig igen körültekintő volt mindenben (az orvosom)
2000.08.29 09:57
Sziasztok!
Nagyon kiváncsian olvastam ezt az oldalt, mert én is ilyen cipoben vagyok a párommal.Majdnem 20 évvel idősebb nálam és jócskán túl van a 40-en. Most épp spermiumszámmal vannak gondjaink és a több éves probálkozás, orvoshoz járás sem hozott még semmi eredményt. Én is nagyon izgulok, hogy MI és MIKOR lesz a fejlemény. Szeretnénk egészséges babá(ka)t.
Ismertek valakit, aki erre a problémára specializálta magát? Nálam is vannak gondok...
Üdv:
KICSI
Nagyon kiváncsian olvastam ezt az oldalt, mert én is ilyen cipoben vagyok a párommal.Majdnem 20 évvel idősebb nálam és jócskán túl van a 40-en. Most épp spermiumszámmal vannak gondjaink és a több éves probálkozás, orvoshoz járás sem hozott még semmi eredményt. Én is nagyon izgulok, hogy MI és MIKOR lesz a fejlemény. Szeretnénk egészséges babá(ka)t.
Ismertek valakit, aki erre a problémára specializálta magát? Nálam is vannak gondok...
Üdv:
KICSI
2000.09.04 09:00
Szia Kicsi,
Az én párom harminc évvel idősebb. Végre kaptam választ a kérdéseimre, bár én attól féltem, hogy mekkora annak a veszélye, hogy idősebb férfinak is lehet genetikai rendellenességgel születő gyermeke. Megtudtam, mindössze 1%-kal nő az esély, mint egy hagyományos terhességnél.
Azt javaslom, menjetek el a Bakáts téri kórházban és ott segítenek. Az én páromnak is volt annyi gondja, hogy neki lassabbak voltak, de kapott hormont, ami gyorsítptta és 2 hónap múlva terhes lettem. Már az amniocentézisen is túl vagyok, remélem az eredmény is jó lesz.
Anna
Az én párom harminc évvel idősebb. Végre kaptam választ a kérdéseimre, bár én attól féltem, hogy mekkora annak a veszélye, hogy idősebb férfinak is lehet genetikai rendellenességgel születő gyermeke. Megtudtam, mindössze 1%-kal nő az esély, mint egy hagyományos terhességnél.
Azt javaslom, menjetek el a Bakáts téri kórházban és ott segítenek. Az én páromnak is volt annyi gondja, hogy neki lassabbak voltak, de kapott hormont, ami gyorsítptta és 2 hónap múlva terhes lettem. Már az amniocentézisen is túl vagyok, remélem az eredmény is jó lesz.
Anna
2000.09.08 13:23
Kedves Kicsi,
Sajnos nem emlékszem a gyógyszer nevére, de szerintem menjetek el együtt abba a kórházba egy genetikushoz, és ő segít. A párom egy idős orvosnál volt, talán Szabó László? Én 26 éves vagyok. Nem szabad feladni!!! És tényleg menjetek el, semmit nem veszítetek!
Várom válaszodat!
Anna
Sajnos nem emlékszem a gyógyszer nevére, de szerintem menjetek el együtt abba a kórházba egy genetikushoz, és ő segít. A párom egy idős orvosnál volt, talán Szabó László? Én 26 éves vagyok. Nem szabad feladni!!! És tényleg menjetek el, semmit nem veszítetek!
Várom válaszodat!
Anna
2000.09.08 16:28
Kedves Anna!
Köszönöm a bíztatást!
Egy andrológusnál már jártunk, akinek sikerült kikezelni már egy adag piospermiát (gennyes), és most ún. andriol nevű gyógyszert szed. Ez 3 hónapos kúrát jelent. Még az elején járunk a dolognak. Nem tudom, hogy várjak-e csodákat ettől a tablettától... Én mindenesetre szedem az Elevitet hátha...
Írj kérlek, hogy vagytok? Mi újság a babátokkal? A Te környezeted is tiltakozott, amikor választottad mellett voksoltál? Nálunk nagy harc volt. Egy egész világgal kellett szembeszállnom.
Üdv Nektek!
KICSI
Köszönöm a bíztatást!
Egy andrológusnál már jártunk, akinek sikerült kikezelni már egy adag piospermiát (gennyes), és most ún. andriol nevű gyógyszert szed. Ez 3 hónapos kúrát jelent. Még az elején járunk a dolognak. Nem tudom, hogy várjak-e csodákat ettől a tablettától... Én mindenesetre szedem az Elevitet hátha...
Írj kérlek, hogy vagytok? Mi újság a babátokkal? A Te környezeted is tiltakozott, amikor választottad mellett voksoltál? Nálunk nagy harc volt. Egy egész világgal kellett szembeszállnom.
Üdv Nektek!
KICSI
2000.09.11 07:59
Kedves Kicsi,
Örülök, hogy nekivágtatok, szerintem biztos lesz a siker.
Mi nagyon jól vagyunk, egymással is és a babánk is jól van szerintem, már nagyon virgonc. Sajnos még a genetikai vizsgálat eredménye nincs meg, de érzem, hogy nem lehet baj. Nekem inkább csak anyámmal kellett megküzdenem a kapcsolat miatt, de ő olyan, amilyen, nem lehet megváltoztatni. Mindenki más elfogadta és úgy érzem, engem is elfogad a családja, pedig a lány idősebb, mint én. A babát ő is nagyon várja, legalább a gyerek is fiatalon tartja, hisz megint értelmet kap az élete, valakiért élnie kell, tenni kell érte, hogy mindent megkapjon. Úgyhogy úgy tűnik, minden rendben van.
És Ti? Köztetek mennyi a különbség? Kevesebb, mint nálunk, nem? Ti mennyi idősek vagytok? Mióta vagytok együtt? Egyébként szerintem ez ma már egyre gyakoribb, hogy idősebb férfi és fiatalabb nő, remélem lassan nem lesz az a sztereotipizálás sem, hogy miért van együtt egy fiatalabb nő egy idősebb férfivel, az idősebbet természetesen úgy értem, hogy nagyobb a korkülönbség.
Várom válaszod,
Anna
Örülök, hogy nekivágtatok, szerintem biztos lesz a siker.
Mi nagyon jól vagyunk, egymással is és a babánk is jól van szerintem, már nagyon virgonc. Sajnos még a genetikai vizsgálat eredménye nincs meg, de érzem, hogy nem lehet baj. Nekem inkább csak anyámmal kellett megküzdenem a kapcsolat miatt, de ő olyan, amilyen, nem lehet megváltoztatni. Mindenki más elfogadta és úgy érzem, engem is elfogad a családja, pedig a lány idősebb, mint én. A babát ő is nagyon várja, legalább a gyerek is fiatalon tartja, hisz megint értelmet kap az élete, valakiért élnie kell, tenni kell érte, hogy mindent megkapjon. Úgyhogy úgy tűnik, minden rendben van.
És Ti? Köztetek mennyi a különbség? Kevesebb, mint nálunk, nem? Ti mennyi idősek vagytok? Mióta vagytok együtt? Egyébként szerintem ez ma már egyre gyakoribb, hogy idősebb férfi és fiatalabb nő, remélem lassan nem lesz az a sztereotipizálás sem, hogy miért van együtt egy fiatalabb nő egy idősebb férfivel, az idősebbet természetesen úgy értem, hogy nagyobb a korkülönbség.
Várom válaszod,
Anna
2000.09.11 08:42
Kedves Anna!
Köszi a leveledet.
Én eredetilg falusi vagyok, úgyhogy ez az idősebb férj dolog sokkal feltűnőbb. Budapesti lettem, itt sokkal inkább elfogadott és nem súgnak össze a hátunk mögött az emberek.
Én magam a 20-as éveim közepét taposom (25), a párom pedig majdnem 20- szal több, mint én.
Már alig várom, hogy végre babázhassunk! Csak már több mint 2 éve próbálkozunk - sikertelenül...
Pedig érzem, hogy teljesen újjászületnénk. Úgy érzem kapcsolatunk is elérte azt a mélységet, szépséget...hogy itt csak egy baba lehet "hab" a tortán.
Nagyon nagy a várakozás, sejtheted!
Fiút szeretnétek vagy kislányt? Tudjátok már melyik lesz?
Egyébként mivel foglalkozol?
Üdv:
KICSI
Köszi a leveledet.
Én eredetilg falusi vagyok, úgyhogy ez az idősebb férj dolog sokkal feltűnőbb. Budapesti lettem, itt sokkal inkább elfogadott és nem súgnak össze a hátunk mögött az emberek.
Én magam a 20-as éveim közepét taposom (25), a párom pedig majdnem 20- szal több, mint én.
Már alig várom, hogy végre babázhassunk! Csak már több mint 2 éve próbálkozunk - sikertelenül...
Pedig érzem, hogy teljesen újjászületnénk. Úgy érzem kapcsolatunk is elérte azt a mélységet, szépséget...hogy itt csak egy baba lehet "hab" a tortán.
Nagyon nagy a várakozás, sejtheted!
Fiút szeretnétek vagy kislányt? Tudjátok már melyik lesz?
Egyébként mivel foglalkozol?
Üdv:
KICSI
2000.09.13 09:48
Szia Kicsi,
Ez a kor szerintem nem vészes, bár megértem, hogy ez probléma, én is vidéki vagyok, talán éppen azért problémázott a vidéken élő anyukám.
Gondolom, probálkozni még csak úgy próbálkoztatok, hogy nem fordultatok segítséghez. Semmi esetre se aggódj, mert szerencsére már szinte mindenen tudnak segíteni.
Mi jobban kisfiút szeretnénk, úgy is érzem, hogy az lesz, de ha kiderül, hogy lány, akkor is nagyon fogunk örülni neki. Majd ha lesz eredménye avizsgálatnak, akkor ki fog derülni a neme, ultrahangon még nem látszott.
Én kereskedelmi területen dolgozom. Te mivel foglalkozol?
Szia,
Anna
Ez a kor szerintem nem vészes, bár megértem, hogy ez probléma, én is vidéki vagyok, talán éppen azért problémázott a vidéken élő anyukám.
Gondolom, probálkozni még csak úgy próbálkoztatok, hogy nem fordultatok segítséghez. Semmi esetre se aggódj, mert szerencsére már szinte mindenen tudnak segíteni.
Mi jobban kisfiút szeretnénk, úgy is érzem, hogy az lesz, de ha kiderül, hogy lány, akkor is nagyon fogunk örülni neki. Majd ha lesz eredménye avizsgálatnak, akkor ki fog derülni a neme, ultrahangon még nem látszott.
Én kereskedelmi területen dolgozom. Te mivel foglalkozol?
Szia,
Anna
2000.09.14 07:47
Kedves Anna!
Köszi a bíztatást. Ismét nagyon jól esett.
A kétségbeesésem másik oka, hogy Szüleim már nagyon türelmetlenek. Mikor? Mikor? Na?...
Próbálom őket visszafogni, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy még ez is stresszel. Nem könnyű dolog.
Hogy vagytok a babával? Úgy irigyellek...
Írj rólatok!
Én is dolgozom kereskedelmi téren is és gyerekekkel is foglalkozom.
Minden jót!
KICSI
Köszi a bíztatást. Ismét nagyon jól esett.
A kétségbeesésem másik oka, hogy Szüleim már nagyon türelmetlenek. Mikor? Mikor? Na?...
Próbálom őket visszafogni, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy még ez is stresszel. Nem könnyű dolog.
Hogy vagytok a babával? Úgy irigyellek...
Írj rólatok!
Én is dolgozom kereskedelmi téren is és gyerekekkel is foglalkozom.
Minden jót!
KICSI
2000.10.06 09:07
Kidves Kicsi,
Egy ideig nem dolgoztam, sőt voltam kórházban is, de nem volt különösen baj, csak a kismamáknak más az elbírálásuk, ezért rögtön benttartottak. A jobboldalam görcsölt, tudtam, hogy nem a baba, de ők azért nem engedtek el. Igazából nem is derűlt ki, mi lehet az, talán a méhszalag, vagy a vesémet nyomja.
A genetikai vizsgálatnak meg van az eredménye, minden rendben van. Már nagyon sokat mozog, és mostmár kezd nőni a pocakom is, eddig nem igazán látszott, most pedig olyan vagyok, mint aki lenyelt egy labdát, csak alul van hasam, a gyomromnál semmi.
És Ti hogy haladtok? Te most nyugodt legyél, ne befolyásoljanak a szüleid! Egyébként, ha a párodat nem fogadják el, miért sürgetik Tőle a gyereket? Az én anyukám is most besokkalt, úgy tűnt, minden rendben lesz, de megint nem bír magával, úgyhogy nálam sincs nyugi.
Várom válaszod,
Anna
Egy ideig nem dolgoztam, sőt voltam kórházban is, de nem volt különösen baj, csak a kismamáknak más az elbírálásuk, ezért rögtön benttartottak. A jobboldalam görcsölt, tudtam, hogy nem a baba, de ők azért nem engedtek el. Igazából nem is derűlt ki, mi lehet az, talán a méhszalag, vagy a vesémet nyomja.
A genetikai vizsgálatnak meg van az eredménye, minden rendben van. Már nagyon sokat mozog, és mostmár kezd nőni a pocakom is, eddig nem igazán látszott, most pedig olyan vagyok, mint aki lenyelt egy labdát, csak alul van hasam, a gyomromnál semmi.
És Ti hogy haladtok? Te most nyugodt legyél, ne befolyásoljanak a szüleid! Egyébként, ha a párodat nem fogadják el, miért sürgetik Tőle a gyereket? Az én anyukám is most besokkalt, úgy tűnt, minden rendben lesz, de megint nem bír magával, úgyhogy nálam sincs nyugi.
Várom válaszod,
Anna
2000.10.06 18:02
Szia Anna!
Koszi, hogy ujra tudtal jelentkezni. Sejtettem, hogy valami tortent es sokat gondoltam Rad.
Orulok, hogy minden rendben van.
Nalunk a tempo nagyon lassu. mar nagyon szomoru vagyok neha emiatt. Remelem es bizom abban, hogy azert hamarosan en is beszamolhatok Neked oromteli dolgokrol.
A paromat mar nagyon is elfogadjak. Persze ezt nem keves ido volt "kiharcolni", de sikerult. Szedjuk a gyogyszert es varjuk, hogy teljen el a kura.
Fel a fejjel es nekem olyan jo, hogy kicsit irogathatok errol a dologrol...
Szoval mi varakozunk, csak Isten tudja, hogy meg meddig...
Minden jot kivanok nektek:
KICSI
Koszi, hogy ujra tudtal jelentkezni. Sejtettem, hogy valami tortent es sokat gondoltam Rad.
Orulok, hogy minden rendben van.
Nalunk a tempo nagyon lassu. mar nagyon szomoru vagyok neha emiatt. Remelem es bizom abban, hogy azert hamarosan en is beszamolhatok Neked oromteli dolgokrol.
A paromat mar nagyon is elfogadjak. Persze ezt nem keves ido volt "kiharcolni", de sikerult. Szedjuk a gyogyszert es varjuk, hogy teljen el a kura.
Fel a fejjel es nekem olyan jo, hogy kicsit irogathatok errol a dologrol...
Szoval mi varakozunk, csak Isten tudja, hogy meg meddig...
Minden jot kivanok nektek:
KICSI
2000.10.09 08:10
Szia Brigi,
Köztünk 30 év van, és én már 25 hetes terhes vagyok, egészséges babám van, semmi genetikai rendellenessége nincs, tehát a korkülönbség nem befolyásol semmit, állítólag a korral csökken a nemzőképesség, de nálunk ezt sem tapasztaltam, hisz a spermái nemzőképesek voltak.
Sok sikert!
Anna
Köztünk 30 év van, és én már 25 hetes terhes vagyok, egészséges babám van, semmi genetikai rendellenessége nincs, tehát a korkülönbség nem befolyásol semmit, állítólag a korral csökken a nemzőképesség, de nálunk ezt sem tapasztaltam, hisz a spermái nemzőképesek voltak.
Sok sikert!
Anna
2000.10.09 09:00
Szia Brigi!
Én is üdvözöllek!
Nálunk bizony gondok vannak. Csak az a baj, hogy lassan telik az idő, ami a gyógyszerszedést illeti viszont másik oldalról nézve pedig rohan az idő. Néha úgy érzem el vagyok késve. Nálunk közel 20 év van.
Már nagyon várjuk a babát.
Anna bíztat az éter hullámain keresztül... Köszönet érte!
Veletek mi újság?
Üdv:
KICSI
Én is üdvözöllek!
Nálunk bizony gondok vannak. Csak az a baj, hogy lassan telik az idő, ami a gyógyszerszedést illeti viszont másik oldalról nézve pedig rohan az idő. Néha úgy érzem el vagyok késve. Nálunk közel 20 év van.
Már nagyon várjuk a babát.
Anna bíztat az éter hullámain keresztül... Köszönet érte!
Veletek mi újság?
Üdv:
KICSI
2000.10.27 08:37
Szia Kicsi,
Nincs kedved mailbe folytatni? luceafar@freemail.hu, akkor szerintem részletesebben is beszélhetnénk!
Anna
Nincs kedved mailbe folytatni? luceafar@freemail.hu, akkor szerintem részletesebben is beszélhetnénk!
Anna
2001.11.22 16:41
Sziasztok!
Nem szeretném, ha archív maradna ez a topci, mert engem is érint és nagyon nagyon reménykedem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Úgyhogy kérlek írjatok, akinek van véleménye, tapasztalata, vagy akármi más.
Én és a kedvesem nyárra várjuk az elsõ babánkat. Sajnos nem olyan felhõtlenül boldogan, mint ahogy lehetséges lenne. Ennek az az oka, hogy nehezen akarják elfogadni a kapcsolatunkat, legfõképpen az én családom. Több, mint 30 év a korkülönbség a kedvesem és köztem, és anyukám szerint, aki a fõ-fõ ellenség, vele rontom el az egész életemet. Ezenkívül összekapcsolja a mi viszonyunkat még minden egyébbel, ami ebben az idõszakban történt, ok-okozati viszonyt vél felfedezni teljesen összefüggéstelen dolgok között is.
Anyukám felnagyítja, és a páromat okolja amiatt, hogy például nem élünk olyan jól, mint mikor még otthon laktam, hogy még nem fejeztem be a fõsulit, illetve abba akarom hagyni, mert ez nem az én világom, és ezenkívül minden egyéb dolgot úgy kiforgat, hogy nagyon megkeseríti vele az életünket.
A babáról még nem tud. A húgom kiváló ötlete arra a kérdésemre, hogy szerinte mikor és hogyan mondjam el az anyukámnak, ez volt: "Szerintem SOHA ne mondd el neki".
Nem tudom, hogyan legyek okos. Valószínû, ha megszületik a pici, szeretni fogja. Hogyan ne szeretne valaki egy ilyen kis életet? De addig hogy bírjuk ki, hogy ne menjünk rá teljesen?
És ha a picit szereti, az nem biztosíték arra, hogy egyben a pici apukáját is "szereti", de legalábbis elfogadja. Szerintem az tûrhetetlen, hogy a nagymama egyfolytában gyûlölködjön az anyukának meg az unokájának az apukáról.
De ez a történet még messze van. Egyelõre a mostanit sem tudom kézben tartani.
Kíváncsi vagyok mindenki véleményére. Írjatok ide vagy ide: zsofiska@yahoo.co.uk
Üdv, és akik hasonló cipõben járnak: kitartás
Zsófi
Nem szeretném, ha archív maradna ez a topci, mert engem is érint és nagyon nagyon reménykedem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Úgyhogy kérlek írjatok, akinek van véleménye, tapasztalata, vagy akármi más.
Én és a kedvesem nyárra várjuk az elsõ babánkat. Sajnos nem olyan felhõtlenül boldogan, mint ahogy lehetséges lenne. Ennek az az oka, hogy nehezen akarják elfogadni a kapcsolatunkat, legfõképpen az én családom. Több, mint 30 év a korkülönbség a kedvesem és köztem, és anyukám szerint, aki a fõ-fõ ellenség, vele rontom el az egész életemet. Ezenkívül összekapcsolja a mi viszonyunkat még minden egyébbel, ami ebben az idõszakban történt, ok-okozati viszonyt vél felfedezni teljesen összefüggéstelen dolgok között is.
Anyukám felnagyítja, és a páromat okolja amiatt, hogy például nem élünk olyan jól, mint mikor még otthon laktam, hogy még nem fejeztem be a fõsulit, illetve abba akarom hagyni, mert ez nem az én világom, és ezenkívül minden egyéb dolgot úgy kiforgat, hogy nagyon megkeseríti vele az életünket.
A babáról még nem tud. A húgom kiváló ötlete arra a kérdésemre, hogy szerinte mikor és hogyan mondjam el az anyukámnak, ez volt: "Szerintem SOHA ne mondd el neki".
Nem tudom, hogyan legyek okos. Valószínû, ha megszületik a pici, szeretni fogja. Hogyan ne szeretne valaki egy ilyen kis életet? De addig hogy bírjuk ki, hogy ne menjünk rá teljesen?
És ha a picit szereti, az nem biztosíték arra, hogy egyben a pici apukáját is "szereti", de legalábbis elfogadja. Szerintem az tûrhetetlen, hogy a nagymama egyfolytában gyûlölködjön az anyukának meg az unokájának az apukáról.
De ez a történet még messze van. Egyelõre a mostanit sem tudom kézben tartani.
Kíváncsi vagyok mindenki véleményére. Írjatok ide vagy ide: zsofiska@yahoo.co.uk
Üdv, és akik hasonló cipõben járnak: kitartás
Zsófi
2001.12.01 11:36
Kedves Zsófi!
Nálunk is nagyon nehezen indult az elfogadás, de végül sikerült.
Igaz, én elfogadtam a szüleimnek azt az óhaját, hogy elõbb diploma legyen a kezemben és csak után esküvõ.
Összevontam a féléveket és lerövidítettem az egész iskolát 1 teljes évvel. Ezzel bizonyítottam is a Szüleimnek is, magamnak is és a tanáaimnak is, akik azt mondták, hogy ezt lehetetlenség megcsinálni, hogy akarom ezt az embert és bármire, emberfeletti dologra is képes vagyok érte.
Ma már teljes a béke, az elfogadás és a szeretet.
Megérte bizonyítanunk!
Sõt még nincs baba (ez nehéz ügy, nem a saját hibánkból, de nem tudjuk egykönnyen összehozni), tehát azt érzik a szüleim, hogy egy kicsit kereshetem, keresem a helyem az életben, dolgozok és nem a suli után azonnal a gyerekszüléssel, neveléssel foglalkozom.
Dolgozunk a babán, de meglátjuk mikorra sikeredik.
Én egyébként karácsonyi ajándéknak biztos, hogy megmondanám a babát. Valószínûleg anyukád is pontosan tudja, hogy a babváráshoz nyugalom kell és hátha mire megszületik a pici, ha nehezen is, de sikerül összehangolni a családot. POnt az a pici új élet fog új korszakot hozni nálatok!
Hány éves vagy? Dolgoztál már? Van valami szakma a kezedben? Várom leveledet ide!
Üdv:
KICSI
Nálunk is nagyon nehezen indult az elfogadás, de végül sikerült.
Igaz, én elfogadtam a szüleimnek azt az óhaját, hogy elõbb diploma legyen a kezemben és csak után esküvõ.
Összevontam a féléveket és lerövidítettem az egész iskolát 1 teljes évvel. Ezzel bizonyítottam is a Szüleimnek is, magamnak is és a tanáaimnak is, akik azt mondták, hogy ezt lehetetlenség megcsinálni, hogy akarom ezt az embert és bármire, emberfeletti dologra is képes vagyok érte.
Ma már teljes a béke, az elfogadás és a szeretet.
Megérte bizonyítanunk!
Sõt még nincs baba (ez nehéz ügy, nem a saját hibánkból, de nem tudjuk egykönnyen összehozni), tehát azt érzik a szüleim, hogy egy kicsit kereshetem, keresem a helyem az életben, dolgozok és nem a suli után azonnal a gyerekszüléssel, neveléssel foglalkozom.
Dolgozunk a babán, de meglátjuk mikorra sikeredik.
Én egyébként karácsonyi ajándéknak biztos, hogy megmondanám a babát. Valószínûleg anyukád is pontosan tudja, hogy a babváráshoz nyugalom kell és hátha mire megszületik a pici, ha nehezen is, de sikerül összehangolni a családot. POnt az a pici új élet fog új korszakot hozni nálatok!
Hány éves vagy? Dolgoztál már? Van valami szakma a kezedben? Várom leveledet ide!
Üdv:
KICSI
2001.12.04 12:22
Szia, Kicsi!
Nagyon örülök, hogy írtál, ezek szerint még mindig vájkál benned a dolog?
Én 20 éves vagyok, és 13 hetes terhes. Amit írtál, hogy bizonyítottál a sulival, az biztosan az én szüleimet is megnyerné. Csak több szerencsétlen véletlen folytán eleve rosszul kezdõdött nálam a suli téma, váltanom kell, persze a szüleim ezt is kudarcként élik meg. A másik dolog, ha már itt van a baba, nem dobhatom el magamtól. Még mindig nem mondtam a szüleimnek, de egyre szorul a hurok...
Ha van valami jó ötleted, szívesen várom.
Én idén érettségiztem (mert egy év a gimibõl külföldön telt), van két felsõfokú nyelvvizsgám, angol és német, és rövid ideig dologztam családi vállalkozásokban (ügyvédi iroda, ingatlanközvetítõ), mint irodavezetõ, de nagyjából ennyi is.
Annáról tudsz valamit? Én írtam neki arra az emailcímre, amit itt megadott, de nem érkezett válasz.
Egyelõre csak ennyit tudok írni, várom a leveledet. Szorítok a babáért! (Ha van kedved, megoszthatjuk a "babacsalogató" praktikákat, mert nekem van néhány, és soha nem fog kiderülni, hogy valóban ezek miatt-e, vagy más okból, de rögtön azután, hogy "alkalmazni" kezdtem õket, bejelentkezett a kis pocaklakó!)
Üdv,
Zsófi
Nagyon örülök, hogy írtál, ezek szerint még mindig vájkál benned a dolog?
Én 20 éves vagyok, és 13 hetes terhes. Amit írtál, hogy bizonyítottál a sulival, az biztosan az én szüleimet is megnyerné. Csak több szerencsétlen véletlen folytán eleve rosszul kezdõdött nálam a suli téma, váltanom kell, persze a szüleim ezt is kudarcként élik meg. A másik dolog, ha már itt van a baba, nem dobhatom el magamtól. Még mindig nem mondtam a szüleimnek, de egyre szorul a hurok...
Ha van valami jó ötleted, szívesen várom.
Én idén érettségiztem (mert egy év a gimibõl külföldön telt), van két felsõfokú nyelvvizsgám, angol és német, és rövid ideig dologztam családi vállalkozásokban (ügyvédi iroda, ingatlanközvetítõ), mint irodavezetõ, de nagyjából ennyi is.
Annáról tudsz valamit? Én írtam neki arra az emailcímre, amit itt megadott, de nem érkezett válasz.
Egyelõre csak ennyit tudok írni, várom a leveledet. Szorítok a babáért! (Ha van kedved, megoszthatjuk a "babacsalogató" praktikákat, mert nekem van néhány, és soha nem fog kiderülni, hogy valóban ezek miatt-e, vagy más okból, de rögtön azután, hogy "alkalmazni" kezdtem õket, bejelentkezett a kis pocaklakó!)
Üdv,
Zsófi
2001.12.05 06:40
Szia Zsófi!
Nem sokáig halogathatod a "megmondást", mert hamarosan látszani fog a kicsike! Naná, hogy nem dobhatod el magadtól! Ilyen butaság eszedbe se jusson. Szerintem különben sem kerülhet egy nõ olyan helyzetbe, hogy el kelljen dobnia magától egy ajándékba kapott életet!
A sulival kapcsolatban: szerintem még baba után is el lehet menni elvégezni és felmutatni egy-két diplomát. Nehezebb, mint "függetlenül", de biztos, hogy kivitelezhetõ a dolog.
Ha Te 20 éves vagy a párod 5?. Van egy barátnõm, akinél az 1 hónapos baba apukája 56 éves. Csudaaranyos kis család! És boldogok, apa megfiatalodott a picúrkától és nem is látszik rajta a kor....
Annát sajnos én sem tudom elérni... de biztos, hogy már nagyon-nagyon boldogok!!!!
Köszi, hogy drukkolsz a babáért! Én is nagyon drukkolok ám magunknak. Különben pedig persze hogy érdekelnek ezek a praktikák! Mihamarabb oszd meg velem kérlek, mert én már mindent kipróbálok, hogy végre valahára az évekig tartó várakozás után pocaklakóm legyen!
Akkor várom jelentkezésedet!
Ha gondolod jöhet e-mailban is cini@she.hu
És szerintem mielõbb határozz a mamádat illetõen. Lehet, hogy minden sokkal-sokkal jobbra fordul. Különben azt hiszem kismamáknak is vannak különféle tanfolyamok. Még velefér az idõdbe, próbálj meg egyet! Az is már valami "papír", amit fel lehet mutatni!
Minden jót kívánok és boldog babavárást!
KICSI
Nem sokáig halogathatod a "megmondást", mert hamarosan látszani fog a kicsike! Naná, hogy nem dobhatod el magadtól! Ilyen butaság eszedbe se jusson. Szerintem különben sem kerülhet egy nõ olyan helyzetbe, hogy el kelljen dobnia magától egy ajándékba kapott életet!
A sulival kapcsolatban: szerintem még baba után is el lehet menni elvégezni és felmutatni egy-két diplomát. Nehezebb, mint "függetlenül", de biztos, hogy kivitelezhetõ a dolog.
Ha Te 20 éves vagy a párod 5?. Van egy barátnõm, akinél az 1 hónapos baba apukája 56 éves. Csudaaranyos kis család! És boldogok, apa megfiatalodott a picúrkától és nem is látszik rajta a kor....
Annát sajnos én sem tudom elérni... de biztos, hogy már nagyon-nagyon boldogok!!!!
Köszi, hogy drukkolsz a babáért! Én is nagyon drukkolok ám magunknak. Különben pedig persze hogy érdekelnek ezek a praktikák! Mihamarabb oszd meg velem kérlek, mert én már mindent kipróbálok, hogy végre valahára az évekig tartó várakozás után pocaklakóm legyen!
Akkor várom jelentkezésedet!
Ha gondolod jöhet e-mailban is cini@she.hu
És szerintem mielõbb határozz a mamádat illetõen. Lehet, hogy minden sokkal-sokkal jobbra fordul. Különben azt hiszem kismamáknak is vannak különféle tanfolyamok. Még velefér az idõdbe, próbálj meg egyet! Az is már valami "papír", amit fel lehet mutatni!
Minden jót kívánok és boldog babavárást!
KICSI
2002.01.03 14:19
Szia, Kicsi!
Igen, tényleg eltûntem, ne haragudj, hogy ilyen sokáig nem írtam. Nem volt számítógép-lehetõségem, és aztán jöttek az ünnepek...
Nagyon örülök annak, amit írtál, nagyon aranyos vagy.
Azóta tényleg történt néhány változás. Elmondtam a szüleimnek. Elõször anyukámnak (apukám Pesten volt). Õ nagyon kiakadt. Nem akarta elhinni. Aztán azt mondta (épp nála voltunk), hogy nem akar látni bennünket. Nagy kõ esett le a szívemrõl, mégis még mindig féltem, mert régebben olyat mondott anyukám, hogy ha õsszeházasodunk, õ aznap fölakasztja magát, meg hasonlókat. És amikor elmondtuk neki a nagy hírt egyedül volt otthon. Kértem a tesómat, telefonáljon rá, amíg haza nem ér. De késsõbb arról számolt be a tesóm, hogy nem volt más, csak magábaroskadás.
Apukámat ezután telefonon fölhívtuk, és kitörõ öröm volt a reakciója. Gondolhatod, mennyire boldog voltam és megkönnyebbültem.
Idõvel anyukám is magához tért, és most ott tartunk, hogy egyszer könnyekig hatódik az ultrahang-felvételen, másszor meg a fejét csóválja keserû arccal. Azért a pozitív(abb) hozzáállás van túlsúlyban szerencsére.
Velünk minden rendben, az AFP elõtt mentem ultragangra, már 9,4 centi volt a picike, a feje 3,8. Az ünnepek meg a dokibá szabija miatt csúszott az orvosi vizsgálat, így holnap megyek, kéthetes késéssel. Aztán a jövõ héten elvileg megint UH, genetikai.
Mindent videóra veszünk, a babának írunk egy vastag könyvbe, amikor kikívánkozik belõlünk valami (sokszor!), az apukája is meg én is. Az apukája 53 éves. Örülök, hogy írtál arról a családról, haol 56 éves az apuka, örültem neki, örülök nekik. Én még nem igazán gömbölyödök, nem látszik kifejezetten, de hamarosan biztosan fog.
Az elején, az 5-8 hétig ólomlábakon járt az idõ, el sem hittem, hogy el fogok jutni idáig. És mégis. És minden rendben is van.
Azok a bizonyos praktikák:
1. Maria Treben könyvében (egészség Isten patikájából) vannak teareceptek a vetélés címszónál. Nem túl bíztató, de érdemes elolvasni, megcsinálni & inni. Palástfû és cickafark 1:1 keveréke, illetve palástfû és páasztortáska ugyanilyen arányban. Azért nézz utána. Napi 3 csésze, nem több! Az elõzõnek jobb íze van. Ha nem akarod a könyvet kutatni, menj be egy otthonosnak tûnõ gyógynövényboltba, ott biztos megvan a boltosnak a könyv, belenézhetsz, és biztosan segít is.
2. Fern Reiss "Egészséges táplálkozással a gyermekáldásért" címû könyve. Nagyon érdekes. Még ha nem is tudod teljesen betartani a diétát hónapokon keresztül - nehéz, mert pl. nem ehetsz tejterméket sem -, akkor is nagyon hasznos. A hátuljában a receptek nekem nem igazán jöttek be, nem a mi ízvilágunk. De ugyanazokból az alapanyagokból mást is lehet fõzni-sütni.
3. Saját magad elengedése, biztos tudásod, hogy minden a legnagyobb rendben van, magad átadása a testednek. Effelõl úgy is biztosíthatod a testedet, hogy mondasz esténként, vagy nyugis pillanatokban egy kis szöveget, mindig ugyanúgy, és el is hiszed. Én pl. ezt mondtam: "Várandós vagyok. Egy teljesen egészséges, nagyon-nagyon okos, csodálatos lelkû és gyönyörûszép kisbabát hordozok magamban. A megfelelõ idõben, a megfelelõ helyen fogom a világra hozni természetes szüléssel, mindannyiunk lehetõ legnagyobb boldogságára és teljes egészségére."
Ezeken kívül a mostani (januári) Kismamában is van errõl egy kétoldalas cikk.
Fölírtam az emailedet, ott is folytathatjuk, és a babanet chaten is szoktam lenni. Írj meg minden újdonságot! Továbbra is drukkolok, hajrá!
Szia,
Zsófi
Igen, tényleg eltûntem, ne haragudj, hogy ilyen sokáig nem írtam. Nem volt számítógép-lehetõségem, és aztán jöttek az ünnepek...
Nagyon örülök annak, amit írtál, nagyon aranyos vagy.
Azóta tényleg történt néhány változás. Elmondtam a szüleimnek. Elõször anyukámnak (apukám Pesten volt). Õ nagyon kiakadt. Nem akarta elhinni. Aztán azt mondta (épp nála voltunk), hogy nem akar látni bennünket. Nagy kõ esett le a szívemrõl, mégis még mindig féltem, mert régebben olyat mondott anyukám, hogy ha õsszeházasodunk, õ aznap fölakasztja magát, meg hasonlókat. És amikor elmondtuk neki a nagy hírt egyedül volt otthon. Kértem a tesómat, telefonáljon rá, amíg haza nem ér. De késsõbb arról számolt be a tesóm, hogy nem volt más, csak magábaroskadás.
Apukámat ezután telefonon fölhívtuk, és kitörõ öröm volt a reakciója. Gondolhatod, mennyire boldog voltam és megkönnyebbültem.
Idõvel anyukám is magához tért, és most ott tartunk, hogy egyszer könnyekig hatódik az ultrahang-felvételen, másszor meg a fejét csóválja keserû arccal. Azért a pozitív(abb) hozzáállás van túlsúlyban szerencsére.
Velünk minden rendben, az AFP elõtt mentem ultragangra, már 9,4 centi volt a picike, a feje 3,8. Az ünnepek meg a dokibá szabija miatt csúszott az orvosi vizsgálat, így holnap megyek, kéthetes késéssel. Aztán a jövõ héten elvileg megint UH, genetikai.
Mindent videóra veszünk, a babának írunk egy vastag könyvbe, amikor kikívánkozik belõlünk valami (sokszor!), az apukája is meg én is. Az apukája 53 éves. Örülök, hogy írtál arról a családról, haol 56 éves az apuka, örültem neki, örülök nekik. Én még nem igazán gömbölyödök, nem látszik kifejezetten, de hamarosan biztosan fog.
Az elején, az 5-8 hétig ólomlábakon járt az idõ, el sem hittem, hogy el fogok jutni idáig. És mégis. És minden rendben is van.
Azok a bizonyos praktikák:
1. Maria Treben könyvében (egészség Isten patikájából) vannak teareceptek a vetélés címszónál. Nem túl bíztató, de érdemes elolvasni, megcsinálni & inni. Palástfû és cickafark 1:1 keveréke, illetve palástfû és páasztortáska ugyanilyen arányban. Azért nézz utána. Napi 3 csésze, nem több! Az elõzõnek jobb íze van. Ha nem akarod a könyvet kutatni, menj be egy otthonosnak tûnõ gyógynövényboltba, ott biztos megvan a boltosnak a könyv, belenézhetsz, és biztosan segít is.
2. Fern Reiss "Egészséges táplálkozással a gyermekáldásért" címû könyve. Nagyon érdekes. Még ha nem is tudod teljesen betartani a diétát hónapokon keresztül - nehéz, mert pl. nem ehetsz tejterméket sem -, akkor is nagyon hasznos. A hátuljában a receptek nekem nem igazán jöttek be, nem a mi ízvilágunk. De ugyanazokból az alapanyagokból mást is lehet fõzni-sütni.
3. Saját magad elengedése, biztos tudásod, hogy minden a legnagyobb rendben van, magad átadása a testednek. Effelõl úgy is biztosíthatod a testedet, hogy mondasz esténként, vagy nyugis pillanatokban egy kis szöveget, mindig ugyanúgy, és el is hiszed. Én pl. ezt mondtam: "Várandós vagyok. Egy teljesen egészséges, nagyon-nagyon okos, csodálatos lelkû és gyönyörûszép kisbabát hordozok magamban. A megfelelõ idõben, a megfelelõ helyen fogom a világra hozni természetes szüléssel, mindannyiunk lehetõ legnagyobb boldogságára és teljes egészségére."
Ezeken kívül a mostani (januári) Kismamában is van errõl egy kétoldalas cikk.
Fölírtam az emailedet, ott is folytathatjuk, és a babanet chaten is szoktam lenni. Írj meg minden újdonságot! Továbbra is drukkolok, hajrá!
Szia,
Zsófi
2002.01.03 17:05
Nincs igazából türelmem végigolvasni mindent, de azért leírom, hogy köztünk 25 év a korkülömbség és a negyedik babát várjuk. Genetikai problémák miatt abszolut nem kell aggódnod, a gyerekeink gyönyörûek, egészségesek és 4 Kg körül születtek. A koráról senki nem tehet, úgyhogy butaság emiatt bárkit is bántani (õk szeretnék a legjobban, ha fiatalabbak lehetnének). Ha gyermeket vállaltatok, akkor biztosan hosszú évekig kitartotok egymás mellett, de ez nagyfokú érzelmi érettséget kíván mindkét féltõl. Én minden gyereknek olyan apát, és minden nõnek olyan társat kívánnék mint a férjem (10 éve vagyunk házasok) Ahogy láttam másnak is bejött a nagy korkülönbség (persze az elején senkinek se könnyû elfogadni, de ha ti magatokban már ezt feldolgoztátok, a környezetnek is sikerülni fog)
Sok boldogságot!
Sok boldogságot!
2002.01.04 08:18
Szia Zsófi!
Szívbõl örülök, hogy minden rendben van nálatok!
És apukád reakciója egy külön karácsonyi ajándék lehetett számodra. Szerintem anyukád is hamarosan teljesen el lesz ájulva tõletek (jó értelemben), ha pedig már meglesz a pici, akkor már biztos, hogy erõsebbek a nagymamai ösztönök...
A 3 tanáccsal kapcsolatban: mindkét könyvet ismerem!!! De a 3. tanács külön nagyon tetszik! Köszönöm szépen!
Szerintem folytassuk magánban! Csak épp nem tudom az e-mail címedet! Megírod?
Akkor várom jelentkezésedet! És BÚÉK!
Szia Szofi!
Gratulálok Nektek! Hány évesek vagytok és mekkorák a gyerekek? És nektek is sok boldogságot!
KICSI
Szívbõl örülök, hogy minden rendben van nálatok!
És apukád reakciója egy külön karácsonyi ajándék lehetett számodra. Szerintem anyukád is hamarosan teljesen el lesz ájulva tõletek (jó értelemben), ha pedig már meglesz a pici, akkor már biztos, hogy erõsebbek a nagymamai ösztönök...
A 3 tanáccsal kapcsolatban: mindkét könyvet ismerem!!! De a 3. tanács külön nagyon tetszik! Köszönöm szépen!
Szerintem folytassuk magánban! Csak épp nem tudom az e-mail címedet! Megírod?
Akkor várom jelentkezésedet! És BÚÉK!
Szia Szofi!
Gratulálok Nektek! Hány évesek vagytok és mekkorák a gyerekek? És nektek is sok boldogságot!
KICSI
2002.01.04 09:20
Szia Kicsi! Én már vén ló vagyok. 32 éves (22 éves voltam, amikor pár hónap ismertség után összeházasodtunk) 23 és 24 voltam amikor a két nagy gyerkõc született, a kicsi 31 éves koromban, és most jön-mint már írtam-a negyedik. A férjem 57 éves lesz hamarosan. Ha így leírom ezeket az adatokat nagyon durvák még nekem is, de aki ismeri a családunkat az semmi különöset nem lát rajtunk.
Egyébként a házassági szokások társadalmi konvenciókon alapulnak. Nem is olyan régen még teljesen természetes volt, hogy egy férfi csak akkor nõsült meg, amikor révbe ért, biztos egzisztenciával rendelkezett. Így nagyon sok volt a nagy korkülönbséges házasság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a jobb megoldás. Minden mögött magát a személyiséget kell nézni és ez nem kor függõ. A férjem símán bácsinak szólít nála fiatalabb férfiakat, mert azok úgy néznek ki és úgy is viselkednek, mint egy aggastyán. (Ilyenkor jót nevetünk titokban).
Persze tudom, hogy a az emberi élet nem végtelen, de ha már csak ezt a tíz évet adta volna a sors, akkor is megérte.
Egyébként a házassági szokások társadalmi konvenciókon alapulnak. Nem is olyan régen még teljesen természetes volt, hogy egy férfi csak akkor nõsült meg, amikor révbe ért, biztos egzisztenciával rendelkezett. Így nagyon sok volt a nagy korkülönbséges házasság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a jobb megoldás. Minden mögött magát a személyiséget kell nézni és ez nem kor függõ. A férjem símán bácsinak szólít nála fiatalabb férfiakat, mert azok úgy néznek ki és úgy is viselkednek, mint egy aggastyán. (Ilyenkor jót nevetünk titokban).
Persze tudom, hogy a az emberi élet nem végtelen, de ha már csak ezt a tíz évet adta volna a sors, akkor is megérte.
2002.01.04 09:57
Szofi!
Nagyon szépeket írtál!
Én 26 éves vagyok, de sajnos nem megy olyan símán, hogy gyermekünk lehessen! pedig siettetni akartam a dolgot.... Már 3 éve vagyunk házasok és sehol a pici(k)! Remélem ebben az éveben végre már sikerül.
Az én párom is a számok ellenére nagyon sok 20-30 éves férfiembert bármiben leköröz! Olyan õ mint egy "homo ludens", olyan vidám, játékos, és szerintem a legszuperebb! Mi is sokszor összemosolygunk olyan 20 éveseken, friss házasokon, akik legalább 30 éves házasokként viselkednek... és sajnos nem pozitív értelemben mondom ezt.
Köztünk a közel 20 év valahogy nem látszik.
Ha végiggondolom, sajnos az a valószínûbb, hogy én maradok egyedül - de épp ezért szeretnék gyerekeket minél elõbb, akikben ÕT látom akkor is, ha már....
Az én álmaimban a 4 gyermek szerepel, de nagyon úgy látszik errõl le kell mondanom, sajnos... nem tudom miért pont nekünk nem sikerül, máshol meg nem is akarják és hipp-hopp ott van....
Azért remélem ebben az évben tényleg sikerül! Ikreket sem bánnék. (túlvagyok 2 inszemen 2 lombikon... de sehol senki)
Na nem anaszkodom, de nagyon irigyellek benneteket! És sok-sok boldogságot kívánok az egész családnak még jópár évig!
KICSI
Nagyon szépeket írtál!
Én 26 éves vagyok, de sajnos nem megy olyan símán, hogy gyermekünk lehessen! pedig siettetni akartam a dolgot.... Már 3 éve vagyunk házasok és sehol a pici(k)! Remélem ebben az éveben végre már sikerül.
Az én párom is a számok ellenére nagyon sok 20-30 éves férfiembert bármiben leköröz! Olyan õ mint egy "homo ludens", olyan vidám, játékos, és szerintem a legszuperebb! Mi is sokszor összemosolygunk olyan 20 éveseken, friss házasokon, akik legalább 30 éves házasokként viselkednek... és sajnos nem pozitív értelemben mondom ezt.
Köztünk a közel 20 év valahogy nem látszik.
Ha végiggondolom, sajnos az a valószínûbb, hogy én maradok egyedül - de épp ezért szeretnék gyerekeket minél elõbb, akikben ÕT látom akkor is, ha már....
Az én álmaimban a 4 gyermek szerepel, de nagyon úgy látszik errõl le kell mondanom, sajnos... nem tudom miért pont nekünk nem sikerül, máshol meg nem is akarják és hipp-hopp ott van....
Azért remélem ebben az évben tényleg sikerül! Ikreket sem bánnék. (túlvagyok 2 inszemen 2 lombikon... de sehol senki)
Na nem anaszkodom, de nagyon irigyellek benneteket! És sok-sok boldogságot kívánok az egész családnak még jópár évig!
KICSI
2002.01.04 14:30
Sziasztok!
Kicsi, megkaptam a mailedet, köszi szépen. Akkor így folytassuk.
Szofi, nagyon érdekes, amit írtál magatokról. Különösen az utolsó mondat fogott meg, mert errõl bizony nem igazán mernek beszélni. Én elég sokat gondolok arra, mi lesz, ha bejönnek a statisztikák, vagy még rosszabb történik, és nemcsak hogy itt állok valahány gyerekkel 35 évesen egyedül, de hogy azoknak a gyerekeknek tizenéves korukban hal meg az apukájuk... Borzasztó gondolat. Mindig elhessegetem magamtól, bízni próbálok, hogy egészségesen él, sportol, nagyon erõs, meg szükségünk van rá... szóval "biztosan" nem hal meg. Csak persze ez nem létezik.
Zsófi
Kicsi, megkaptam a mailedet, köszi szépen. Akkor így folytassuk.
Szofi, nagyon érdekes, amit írtál magatokról. Különösen az utolsó mondat fogott meg, mert errõl bizony nem igazán mernek beszélni. Én elég sokat gondolok arra, mi lesz, ha bejönnek a statisztikák, vagy még rosszabb történik, és nemcsak hogy itt állok valahány gyerekkel 35 évesen egyedül, de hogy azoknak a gyerekeknek tizenéves korukban hal meg az apukájuk... Borzasztó gondolat. Mindig elhessegetem magamtól, bízni próbálok, hogy egészségesen él, sportol, nagyon erõs, meg szükségünk van rá... szóval "biztosan" nem hal meg. Csak persze ez nem létezik.
Zsófi
2002.01.04 16:01
Kicsi, sajnos a próbálkozással kapcsolatban nincs tanácsom, mert nálunk az a helyzet, hogy ha "csak rám néz már akkor is...", meg egyébként is én hiszek a sorszerû dolgokban úgyhogy ami nem megy természetesen én nem merek közbe- avatkozni.
Zsófi: Persze én is tudom, hogy az emberi élet véges és nem lesz már több gyerekünk a négyen kívül (bár hatot szerettünk volna). Mi úgy gondoljuk, hogy egy gyerek felnevelése 20 éves program, tehát mire a legkisebb 20 lesz, addigra õ 77. Kicsit necces általában, de ha arra gondolok, hogy az egyik nagypapám 84 évet élt, a másik 87 éves és tökéletes fizikai és szellemi állapotban van, akkor már nem aggódom annyira.(Az élet produkál néha furcsa dolgokat, majdnem én hagytam itt õt 26 évesen egy orvosi mûhiba következtében)
Eszembe jutott egy nagyon szép történet a korkülönbséggel kapcsolatban. Pár évvel ezelõtt Szentgyörgyi Albert nevét vette fel egy iskola és a Nobel-díjas tudós feleségét hívták meg a megnyitóra, aki korábban az asszisztense volt.
Olyan szeretettel és szerelemmel beszélt a már halott férjérõl az asszony, hogy nagyon meghatódtam. A hölgy 30 (!) éves volt, amikor megházasodtak, Szentgyörgyi 80 (!). Gondoljatok csak bele 50 év korkülönbség. Szentgyörgyi haláláig dolgoztak együtt, a szavai szerint csodálatos 10 évet töltöttek együtt. A nõ festett is szabadidejében és egyszer lefestette a férjét meztelenül. A mai napig az kép van a hálószobájában, az ágya fölött. A közös házukat már egyedül nem tudta a nõ fenntartani, ma is asszisztensként dolgozik, a repülõjegyet is a névadó iskola fizette. Nem valószínû hogy a vagyon miatt ment volna hozzá egy nála 50 évvel idõsebb emberhez!
No puszi mindenkinek
Zsófi: Persze én is tudom, hogy az emberi élet véges és nem lesz már több gyerekünk a négyen kívül (bár hatot szerettünk volna). Mi úgy gondoljuk, hogy egy gyerek felnevelése 20 éves program, tehát mire a legkisebb 20 lesz, addigra õ 77. Kicsit necces általában, de ha arra gondolok, hogy az egyik nagypapám 84 évet élt, a másik 87 éves és tökéletes fizikai és szellemi állapotban van, akkor már nem aggódom annyira.(Az élet produkál néha furcsa dolgokat, majdnem én hagytam itt õt 26 évesen egy orvosi mûhiba következtében)
Eszembe jutott egy nagyon szép történet a korkülönbséggel kapcsolatban. Pár évvel ezelõtt Szentgyörgyi Albert nevét vette fel egy iskola és a Nobel-díjas tudós feleségét hívták meg a megnyitóra, aki korábban az asszisztense volt.
Olyan szeretettel és szerelemmel beszélt a már halott férjérõl az asszony, hogy nagyon meghatódtam. A hölgy 30 (!) éves volt, amikor megházasodtak, Szentgyörgyi 80 (!). Gondoljatok csak bele 50 év korkülönbség. Szentgyörgyi haláláig dolgoztak együtt, a szavai szerint csodálatos 10 évet töltöttek együtt. A nõ festett is szabadidejében és egyszer lefestette a férjét meztelenül. A mai napig az kép van a hálószobájában, az ágya fölött. A közös házukat már egyedül nem tudta a nõ fenntartani, ma is asszisztensként dolgozik, a repülõjegyet is a névadó iskola fizette. Nem valószínû hogy a vagyon miatt ment volna hozzá egy nála 50 évvel idõsebb emberhez!
No puszi mindenkinek
2002.01.06 16:48
Szofi!
Köszi a történetet! Valóban nagyon szép!
Zsófi!
Akkor várom az e-mailodat!
És ez tuti, hogy így van: akármennyi évet kapunk is együtt - az csodálatos volt, van, lesz!
Sokszor nagyon sajnálom az "egyidõs" párokat, mert egy csomó mindenbõl kimaradnak.... olyan vicces helyzetekbõl, mint pl. az egyik üzletben történt: szemüvegkeretet néztünk, mert csináltatnom kellett szemüveget 2 éve. Az üzletben az eladó azt mondta a páromra nézve (miután már legalább a 30.-at próbálgattam), hogy "Majd a kedves apuka eldönti." Nem magyarázkodtunk, csak egy nagyot nevettünk... (különben nem néz ki a párom az apukámnak... de azért jól jött ki.)
Az én párom igazi Úriember; minden tekintetben. A mai fiatalok között ez már "kihalt fajnak" számít!
Úgy szeretnék már én is babás lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Annyit imádkozom, hogy vére sikerüljön! Ez az év a miénk lesz úgy érzem!!!!
Boldog babavárást!
KICSI
Köszi a történetet! Valóban nagyon szép!
Zsófi!
Akkor várom az e-mailodat!
És ez tuti, hogy így van: akármennyi évet kapunk is együtt - az csodálatos volt, van, lesz!
Sokszor nagyon sajnálom az "egyidõs" párokat, mert egy csomó mindenbõl kimaradnak.... olyan vicces helyzetekbõl, mint pl. az egyik üzletben történt: szemüvegkeretet néztünk, mert csináltatnom kellett szemüveget 2 éve. Az üzletben az eladó azt mondta a páromra nézve (miután már legalább a 30.-at próbálgattam), hogy "Majd a kedves apuka eldönti." Nem magyarázkodtunk, csak egy nagyot nevettünk... (különben nem néz ki a párom az apukámnak... de azért jól jött ki.)
Az én párom igazi Úriember; minden tekintetben. A mai fiatalok között ez már "kihalt fajnak" számít!
Úgy szeretnék már én is babás lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Annyit imádkozom, hogy vére sikerüljön! Ez az év a miénk lesz úgy érzem!!!!
Boldog babavárást!
KICSI
Oldal: 1 / 1
