Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Dália!
Őszintén sajnálom, hogy ilyen súlyos probléma merült fel a kicsinél :cry: Fogalmam sincs, hogy ilyen helyzetben, hogyan döntenék. Rettenetesen félnék, hogy mit kezdek egy beteg gyerekkel és már most tudom, hogy mennyire imádnám, ha mégis az lenne. Igen, jól látod azt hiszem nem tudnék dönteni... 50-50%.
Egy mondat töredéked megragadott.
"mindig azzal foglalkozna, hogy bármikor meghalhat"
Miért foglalkozna vele? Egy gyerek a játékkal foglalkozik, rosszaságon töri a fejét és bolondozik. Mégha beteg is a huncutság a gyerek lételeme. TI! fogtok ezzel foglalkozni és szeretnétek ezt rávetítetni:) A gyerek csak annyira fog ezen agyalni, amennyit a szülei. Ha a szülők elfogadják őt és szeretik és megpróbálják csöppnyi életét boldoggá tenni... a gyereknek már elég.
Ezeket sorokat nem szemrehányásképp írtam, hiszen én magam sem tudom, hogyan is döntenék, hanem azért, hogy .... talán a számotokre leghelyesebb döntést meg tudjátok hozni.
sasha
 
 


Sasha: eleinte osztottam a véleményed.. maximálisan. De már nem gondolom, hogy minden szavával együttéreznék...
Igen, egy gyermek valóban a játékkal foglalkozik. Igaz az is, hogy a szülei aggódását veszi át, akár a membrán a rezgést.... De mondd csak, szerinted milyen játékot élvezhet az a gyermek, aki (lévén a szíve beteg) nem játszhat a többiekkel, minden apró megerőltetés az életébe kerülhet, és akkor még a szenvedésről nem is beszéltünk....
Kórház, csövek, infúzió, műtétek, vérvétel, szuri...... ez szerinted egy gyermek lelkét nem őrli fel? Nézd, eleinte én is azt az elvet vallottam, hogy küzdeni minden áron, és amíg lehet, tartalmas életet biztosítani a kicsiknek.... csak az a kérdés, hogy ilyet lehet-e?

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Sziasztok!
Eddig az augusztusban szülök topik "lakója" voltam, de legnagyobb szívfájdalmamra elveszítettem 21 hetesen a kisfiamat.
Eddig csak nézegettem ezeket a "szomorú" oldalakat, most vettem erőt magam és írok.
Átmásolom nektek, nem tudnám ismét leírni:

Április 12-én 20 órás vajúdás és fájdalom után meg kellett szülnöm a beteg kisfiamat (thanatophor dysplasia).
Súlyos fejlődési rendellenessége volt, olyan amit kecskeméten 10évben egyszer látnak. Nem tudom sajnos pontosan. A pici karja és pici lába kisebb volt mint kellett volna, sok volt a magzatvíz, a mellkasa is össze volt nyomódva..........
Belehaltam az egészbe. Főleg hogy végig kellett néznem, hogy más kismamák miként örülnek az újdönsült jövevénynek. Olyan sokan voltak aznap a szülészeten, hogy együtt voltam a "normál" kismamikkal, és oda tolták be őket szülés után a kisbabával együtt (apukákkal is) ahol én voltam, és kénytelen voltam átélni velük együttt.....szóval nem tudom szavakkal elmondani. szörnyű volt. A végén már azért imádkoztam hogy vége legyen, mert már erőm sem volt. A nővérkék aranyosak voltak, a dokik vadállatok. Rossz visszagondolni.
Rémálmaim vannak, hol jól vagyok, máskor meg egy rakás szarnak érzem magam. Nem is gondoltam volna, hogy lehet egy embernek ennyi könnye.........
Amikor kiderült hogy mi van (ultrahang) lejöttek megbámulni a babát, hogy ilyet még nem láttak. Én meg a monitoron mindent láttam. A jobb kezecskéjét a füléhez tette, úgy láttam mintha mosolygott volna, a ballal pedig integetett nekem: szia anyu!!! Búccsúzom tőled! Jó volt veled!!! Ott zokogtam az ágyon. A doki meg ütötte a hasam, hogy megvizsgálja behorpad e a csonja (feje) az ütéstől... Pedig olyan szép baba volt. Nekem ő volt a legszebb dolog amit valaha láttam.
Olyan volt mint egy vágóhídon, kísérleti állatnak éreztem magam. Azt mondta a főorvos, hogy 340.000 terhességből egy ilyen. De miért pont nekem????? Nem lehet rá választ találni, mondta is kár is keresni, mert ez ellen nem tehettünk semmit.
Talán annyi jó volt, hogy úgy volt hogy 10én kell megszülni a babámat, ami pont az apukája születésnapja volt. szerdán került rám sor (kedd laminárium) reggel 7-kor kezdték az infúziót, már nem tudtam számolni hányszor cserélték, estére teljesen kimerültem, aztán kézzel kínoztak tovább, majd burokrepesztés, aztán kézi tágítás, a végén pedig valami sokkoló infúziót kaptam, ami beindította rendesen a szülést és csütörtök hajnal fél négykor megszületett. Átvitték a szomszéd szobába, ott cincálták szegénykémet. Mindent hallottam amit beszéltek, de már erőm sem volt gondolkodni sem. Aztán megműtöttek. Hajnalban már a szobában keltem fel csuron véresen.
Kicsit zavarosan írtam le mindent, meg vagyok kicsit zizülve.
Lassacskán kezdem feldolgozni. A fizikai fájdalmakon felülkerekedett a napokban lelki szomorúságom, bánatom, de igen is erősnek kell lenni. Nincs más választásunk. Ki kell bírni, és tervezni a jövőt. :)

Pusz
Nyusz
nyuszifülû
 
 

 
 

iwiw: Angyalkáink az égben
nyuszifülû
 
 


Nyussz: jelöltem. :) :(

Olvasom az élet vetélés után topicot, de nem akartam írni oda... csak ismételgetném önmagam....
Azért ha legközelebb ott jársz, írd meg h. puszilok mindenkit! :)
puszi

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Sziasztok!
Először is köszönetet szeretnék mondani a törődésetekért, a támadások elleni védelemért és a sok bíztató szóért, kedves Berzkat, Juci, Kisün, Pandácska, Balimama, Tiop, Blandrea, Niki, Mandala, Röné, és Marcia, mind nagyon aranyosak vagytok.
El szeretném nektek mesélni, hogy a kiírt dátum után 2 nappal, ma 3 hete egy gyönyörű vajúdás után megszületett az álomszép angyalkánk. A kórházban mindenki nagyon aranyos volt, az intenzív osztályon 3 óránként etetéskor látogathattuk a babánkat az első és a második napon, és a harmadikon pedig legnagyobb boldogságunkra hazavittük!!! Annyira aranyos volt a babácskánk, végig mondogattuk neki, hogy haza akarjuk őt vinni, és ő erős volt és kitartott addig, délután 4 körül értünk haza, és este 10-kor szenderült el. Nagyon fontos volt nekünk, hogy a karjainkból szálljon az égbe, és ne idegen környezetben, egyedül.. Nem szenvedett egyáltalán, az első két napban olyan volt mint más baba, csak nagyon nehezen akart enni, a harmadik nap már kicsit kábult volt, és estére szép lassan elaludt, egyre mélyebben és mélyebben, míg nem már nem mozgott a mellkasa. Ez a két és fél vele töltött nap nagyon sokat jelent nekünk, az ő ajándéka volt számunkra, mert tudta, mennyire szeretjük, és hagyta, hogy rövid ideig bár, de igazán a szülei lehessünk, ezért késleltette az utazását a mennybe. A szívünkben érezzük mindig, sok fénykép készült róla, amiről emlékezhetünk rá.
Rettenetesen fáj, hogy elment, hiába tudtuk mi lesz a vége, azért reménykedtünk titkon a csodában. Nagyon nehéz feldolgozni a hiányát, én nagyon sokat sírok még, de néha már érzem a megnyugvást, ami idővel remélem kitölti majd egészen a fájdalom helyét. A férjem jobban viseli, neki már sikerült elfogadnia a helyzetet, és önsajnálat nélkül tud örülni annak, hogy az angyalkánk már boldog és biztonságban van, a legjobb helyen a mennyben, azt mondja onnan ugyanúgy velünk tud lenni, és föntről ad erőt nekünk. Én pedig ezt el akarom hinni...
Mindenkinek sok sikert kívánok a továbblépéshez és az újrakezdéshez.
Üdv, Daila
daila
 
 


Kedves Nyuszifülű!
Nagyon sajnálom ami veled történt, gyönyörő amit leírtál a babádról, és szörnyű, ahogy bántak veled. Én nagyon megértem mit érzel, az ultrahangon az én picimet is sokan megbámulták, az orvosok a tanulókat vizsgáztatták, hogy "na, megtalálod mi a gond?", és kielemezték az "esetet" minden érzelem és rám való tekintet nélkül, én sem tudom hogy bírtam ki azokat a hosszú perceket. Az orvos nekem is azt mondta, hogy sokezerből egy eset az ilyen, és nem lehet megmagyarázni az okokat. Nekem mondjuk szerencsére gyorsan ment a szülés, és magától ment minden. Az is könnyített a helyzetemen, hogy a kórházi szobatársaim babái is az intenzíven voltak. Mindenesetre nagyon tisztellek az erődért, örülök hogy pozitív a hozzáállásod, és az iwiw-es angyalkák is nagyon jó ötlet volt, már én is jelöltem.
minden jót,
üdv, Daila
daila
 
 


Daila!!!!
Nagyon sok erőt kívánok így ismeretlenül,olvastam a történeteteket.
Kívánom, hogy a jövőben ismét áldott állapotba kerülj és az angyalkátok küldjön nektek egy kisbabát!!!

Üdv,Panni
panny
 
 


Daila: Megírtam priviben a gondolataimat. Tudom, már eljutott Hozzád. Hiszem, hogy a mi babáink együtt játszanak a Jóisten legszebb angyalkái között.

A mi kislányunk annak idején tudom, hogy azért jött, hogy előkészítse a helyet a többi kistestérnek.. lejött, rövidke élete alatt megismert minket és ment... vitte a hírt... ide gyertek, itt jó lenni! És meghallgatták, mert azóta már két babát küldött hozzánk, és már útnak indította a harmadikat is.

Remélem rövidesen Ti is fogadni tudjátok angyalkáink által küldött kis életeket!

Gyújtsatok Ti is gyertyát értük, ahogy én tettem:
http://www.angyalokszulei.hu/

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Dalia,

Mélyen együttérzek Veled! :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry:
Nagyon sok erőt kívánok Nektek!

Kép

Kép
zsókuci
 
 


Daila,
fogadjátok őszinte részvétemet :cry:

Vera
kisün
 
 


Daila!

Én is nagyon megkönnyeztem amit írtál.Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked és a párodnak és azt,hogy repüljön az idő és gyógyuljanak a sebek.Kívánok még sok erőt ahoz,hogy szeressétek és támogassátok egymást és hogy mielőbb ajándékozzon meg benneteket az élet egy egészséges kisbabával.

Eszter
anubias
 
 


Kedves Daila!

Nagyon sajnálom ami veletek történt, őszinte részvétem. Nagyon át tudom érezni a helyzeteteket, sajnos velünk is megtörtént, de a kisfiam már küldött maga helyett egy hugicát és tudom, hogy odafentről nagyon vigyáz rá.
Remlem ti is hamarosan abban az örömben részesültök, hogy a Ti angyalkátok elküldi a kistestvérét hozzátok és ő majd odafentről figyeli és óvja minden lépését.

Üdv: Andrea

Kép
blandrea
 
 


Mamik,véletlenül tévedtem erre az oldalra.. Nagyon megkönnyeztem ezeket a történeteket!

Nyuszifül:
Nem is tudom,mit írjak. Tudod,engem AZ döbbentett meg leginkább a történetedben,hogy az orvosok így álltak hozzá. Ez valami döbbenetes. Mintha nem is egy kis emberi lénnyel foglalkoztak volna! Fantasztikusan ügyes és erős vagy!
Teljes szívemből kívánom,hogy legyen még SOK SOK gyereketek,egészségesek,gyönyörűek,aranyosak.. Ezer gyerek se tudja kitörölni az emlékét,de segít halványítani ezt az emléket.
És egészen biztosan sikerülni is fog!!!

Dalia:
Nem olvastam vissza,így nem tudom,miért élt csak pár napot a kisbabátok.. De zokogtam.. Ti is elképesztően erősek vagytok!
Nektek is teljes szívemből kívánom,hogy legyenek gyönyörű,egészséges,tündéri testvérkék!!

Kép
Kép
Kép
Kép[/url]
barbamami
 
 


Sziasztok lányok!

Dália ! Borzasztó amit írtál, nagyon erős vagy!
Ki kell tartanunk mindannyiunknak, erőt adni egymásnak hogy könynebben teljenek napjaink. Erőt, és egy belső kapcsolódást egymás között. Azt, hogy itt együtt vagyunk, beszélgetünk, drukkolunk egymásnak. Talán ezeket a dolgokat csak mi érthetjük meg, hiszen velünk történt. Valahogy mikor a lelkemnek idegen emberek beszélnek nekem az erősségről, arról hogy át kell rajta esni, másnak még ennél nagyobb baja van, meg halálos beteg..........szóval ilyenkor persze megértem, és tudom hogy tiszta jószándékból öntik belénk a lelket, de ők nem tudják.......nem tudhatják............csak mi.......!
Pár nappal ezelőtt éjszaka csodás dolog történt velem. Minthogy máskor sem, akkor este sem sikerült elaludni. Csak feküdtem, és néztem magamelé. Iszonyú fáradt voltam, de a gondolatok kavalkádja, a múlt, hogy mi is történt velünk, kit is veszítettünk el csak nem hagyta hogy elaludhassak. Egyszer olyan furcsa érzésem volt, hogy fel kell hogy ülljek. Felültem, becsuktam a szemem, néztem a menny felé, és rá gondoltam. Potyogtak a könnyeim, de csak arra tudtam gondolni, hogy ő ott van fennt. Hirtelen olyan furcsa érzésem volt, mintha velem lenne, jönne hozzám. Becsuktam a szemem, és éreztem hogy közeledik. Éreztem hogy ott van velem. Megsimogatta az arcom, és éreztem a pici kis kezét. Éreztem a finom kis illatát. És cirógatott, én meg bőgtem.
Olyan jó volt. Tudom hogy csak fantáziáltam, de valahogy úgy éreztem tényleg megtörtént.
Ez erőt adott, mert tudom és hiszem is, nem veszítettük el őket, csak máshol vannak, és ha akarjuk, picit velük lehetünk. :(

Millió Csók Mindenkinek!!!!
Pusz
Nyusz


iwiw: angyalkáink az égben
nyuszifülû
 
 


Te Nyuszifülű!
Szerintem nem fantáziáltál!!! Lehet mondjuk, hogy csak azért hiszünk ezekben a dolgokban, mert különben beleőrülnénk a fájdalomba, de mi a férjemmel és anyuval is azt gondoljuk, hogy olyan dimenzióba léptek át a babáink, ahol ott is vannak, és gyakran itt is..
Szóval nálunk az történt, hogy anyu (az ő karjaiból szállt fel az angyalunk) ugyanazon a kanapén ült egyik este, a nyitott teraszajtó mellett, amikor valamilyen mozgást/energiát érzett, ami felé áramlott a kanapén, fel is ült hirtelen, mert azt hitte, bejött az ajtón valami állat, ennyire valóságos volt az érzés (!), de nem volt ott semmi, rögtön tudta hogy a mi babócánk volt, meg is simogatta és beszélt hozzá.
Velem sajnos még ennyire konkrét találkozás nem történt, de 2-3 nappal a halála után, egész napos sírások után a kertben ültem, a férjem épp kertészkedett, én természetesen éppen sírtam, amikor az óriási és végeláthatatlan fájdalom helyébe hirtelen nagyon erős boldogságérzet jött rám, csak úgy a semmiből, abba is maradt a sírás, annyira jóleső volt, és rögtön az jutott az eszembe, ezt az energiát csak a babám küldhette, biztos épp ott van a kék égben fölöttem, és figyel minket. Velünk van...
Na, mit szólsz?
daila
 
 


Ez mind így igaz ! Velünk vannak. Biztosan tudom!
Te is biztosan tudod! Mindenki tudja! Tudniuk kell!!! Erőt kapunk, egy aprócska boldogságot, de velünk vannak!
Millió Ölelés!
Nyusz
nyuszifülû
 
 


Mindig megrikattok! Bocsi, de az ekezetek eltuntek a klaviaturamrol....

Szoval, azt gondolom a fajdalmat csak annak van joga magyarazni aki valaha is elt at hasonlot! En a falnak megyek attol ha valaki arrol beszel, hogyan kell tulelni, es meg eleteben nem tapasztalta meg....
Mi tudjuk mi mind ateltuk es tuleltuk....

En a kislanyomnmal nem eltem at hasonlot... vagy csak nem emlekszem, mert azt hiszem van amikor akkora a fajdalom, hogy a termeszet ugy vedekezik, hogy bizonyos emlekeket, tapasztalasokat eltemet a tudatalattidba.... lehet, hogy visszajon majd az emlek...

De ami biztos, hogy, mindketten olyat eltetek at (Daila es Nyussz), ami nem alom volt, hanem valosag....

Anyukam hihetetlenul kotodott az edesanyjahoz. Anyu 18 eves volt, amikor anyukaja elment. Pont karacsony volt.... 25e. 24en mar haldoklott a mama, anyu egyedul apolta, es 25en halt meg. Anyuek pont kint voltak a konyhaban, amikor hirtelen felborult a karacsonyfa, ra az agyra, es mindenki aki otthon volt valami sipolo hangot hallott. Aztan nema csond.... akkor halt meg a mama.

Anyukam noverenek a fia amikor meghalt, eljott elkoszonni hozzank. A padlason furcsa hangot halllottam, ket ejszaka is. Mintha valaki hason kuszott volna es mintha deszkakat rugdosott volna. Akkor nagyon feltem es azt mondtam, hogy Feras tudom, hogy elkoszonni jottel, tavozz bekeben, szeretlek de ne gyere tobbe, mert felelmet ebresztesz bennem. akkor csend lett es azota sem jott ujra....

Elgondolkodtato, de en hiszek benne. Hiszem, amit irtam, hogy egy masik dimenzioban a mi kicsikeink egyutt vannak.

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Sziasztok!

Olvastam történeteteket Nyuszifülű, Daila.
Azért írok, hátha kicsit jobb lesz, ha megosztom veletek ami velem történt
Megállt a Drága Kicsi Szive Drága Kislányomnak a 25.héten, május 19-én -kórházi tartózkodás idején,már 6.napja ott voltam...????- Utána oxitocin segítségével megszültem a Kis Drágát. Megnéztem, megsimogattam, kértem bocsásson meg nekem, aztán többet nem láttam.....
Az fáj, hogy nem tudtam Neki életet adni. Az fáj, h miután megszületett, nem szorítottam magamhoz, nem éreztem kicsi testének közelségét. Az fáj, h nem tudom mit kellett neki elszenvednie a hasamban, h ez lett a következménye. Az fáj, h ott hagytuk a kórházban.-mindenki azt mondja így a jó. Az fáj, amikor vki azt mondja, ez a Baba nem élt. Fáj,ha kisbabásakat látok, mert látom Őt és Ő nem lehet velem. Annyira szerettem volna 1 kislányt...
S tudom, h Őt nem pótolja senki, senki de senki, akárhány Baba jön még ezután..... Az én megmentőm a 2 éves Kisfiam, akivel imádjuk egymást, és annyira tartja bennem a lelket, h amikor Ő éber, olyan messzire tud menni a fájdalom, de amikor ő alszik akkor már nem így van....
SZERETLEK DRÁGA KINCSEM AMÍG ÉLEK!!!!!!!!!!!!!! anya
b.adrienn
 
 


:(:(:(:( b.adrienn nagyon megsirattál....és még csak ezt az egy hozzászólást olvastam el!:(:(:(
Én is elvesztettem mult héten a babámat de Ő még picike volt, 11 hetes.:(:( Ettől persze még nagyon fáj,de a Te történeted még ezerszer szörnyübb!:(:( Hidd el jön majd egy másik baba és bár felejteni sosem fogod Őt de majd megnyugszik a lelked!!!Én ebben bízom, attól függetlenül,hogy nekem egy 16 éves nagyfiam van aki miatt úgy érzem bármi is érjen ebben az életben kibírom, mert szüksége van Rám ahogy nekem is Ő rá!!

És nem is köszöntem.....szijjja mindenki!

A decemberre babát szeretnék topicba jártam, mert elvileg a Jézuska hozta volna a picikémet, most idekerültem:(:(

Akartam kérdezni tőletek,hogy müszeres befejezés után mennyi időt kell várni,hogy ujra próbálkozzunk???van akitől 3 hónapot hallottam, a dokimtól nem kérdeztem persze kontrollon majd megfogom. És azt sem tudom mennyi ideig kell kerülni a házaséletet???

Nagyon sajnálok mindenkit aki így járt mint én.....ehhez nagyon sok idő kell amíg feldolgozzuk, de kívánok nagyon sok erőt és kitartást mindenkinek!!!

Pusssszi!
krittti
 
 


Daila!Elolvastam a történeted......azt hiszem ettől megrendítőbbet még nem is hallottam.....és azt gondolom,hogy TE egy hihetetlen erős ember vagy!!!Kívánom,hogy a kis angyalkád helyébe érkezzen majd olyan aki már örökre Veletek marad!

Ezért nem szeretek idejönni, mert ahány történetet végigolvasok mindig zokogok......aki átélte bárhogyan is,hogy elvesztette a babáját akit annyira várt az nem tud közömbös maradni senki történetét olvasván......

Csak erőt és egészséget tudok kívánni mindenkinek........

Kép
krittti
 
 


:(:(:( A vonalzóm benne maradt....:(:(:(:(
krittti
 
 


Krittti!
3 hét pihenés szükséges a műtét után (már a házaséletet illetően).
A várakozás idejének ált. 3 hónapot mondanak. De valaki nem bírja ki addig, valaki 6 hónapot is vár. Én egyszer 3, egyszer 2 hónapot vártam. A 3 hónap elég volt, a 2 hónapot még nem tudom, mert mostanában derül ki, hogy lesz-e 3. babám, vagy most is csak egy angyalkám.

Mindenesetre sok türelmet kívánok, és utána egy (vagy több) egészséges babát!

Boeske
KépKépKépKép

Kép
boeske
 
 


Én is at gondolom, hogy a kis angylkák kapcsolatba tudnak lépni velünk valmilyen formában. Nekem csak 7 hetes volt az angyalkám, így nem is merészeltem eddig ide írni, de velem is történt valami: Tudni kell rólam, hogy növények gondozására tökéletesen alkalmatlan vagyok. Ami szobanövényt el tudtok képzelni azt én mind próbáltam nevelni és mind elpuszult valamilyen úton. A műtétem másnapján kimentünk virágkiállításra és ott megláttam egy Orchideát és bele szerettem. Hosszas vívódás után mielőtt kiléptünk a kiállítás kapuján úgy döntöttem, hogy vissza megyünk és megvesszük. Nem tudtam miért, mert nem adtam neki egy hétnél többet. De ez a virág itt van, él gyönyörű, virít, imáron másfél hónapja. És amkor ránézek midíg eszembe jut az elveszített magocska. De nem szomorít el az emlékezés, inkább boldog leszek tőle. Megdöbbentő, mégis kellemes dolgok ezek. Örülök ennek a virágnak.
kislibus
 
 


Krittti

Én a17. héten szültem meg a beteg kisbabánkat. :( . Egy hónap múlva kellett kontrollra mennem, utána indulhatott a házasélet. Mi ezt kivártuk, főleg mivel igazán lelki erőm nem is lett volna hozzá. Azt mondták, hogy a következő gyerekig várjunk legalább 3-4 hónapot. Az én orvosom pedig azzal bíztatott, hogy két hónap után nyugodtan próbálkozhatunk, minél hamarabb, annál nagyobb az esély a teherbeesésre, mert a szervezet rá van állva a terhességre. Persze ezt nem hittem el neki, mert erre a szegény babára 1 évet vártunk, mire összejött. És előtte pontosan egy évvel pedig egy 12 hetes babát veszítettem el szívleállás miatt, de őt nem kellett megszülnöm, elvették altatásban. Szóval nem hittem neki, gondoltam a következő babára is jó sokat fogunk várni. És a második hónapban teherbe estem. Nem akartam elhinni. És azóta már megszületett ő, egészségesen, és problémamentes terhességgel, persze teli aggodalommal.Szóval szerintem ha lelkileg fel vagy készülve egy újabb terhességre, akkor ne várjatok sokat. Csak ne feledd el a terhesvitamint szedni. ( Nálam valószínűleg a folsavhiány okozta a kisbabám betegségét...Hibáztattam is magam, hogy nem szedtem semmit a terhességem előtt, és ezzel okoztam a bajt. De próbálok nem erre gondolni... )
Sok sikert egy újabb babához!!!!!!

berzkat
 
 


Kedves Dalia,
Tavaly júliusban amikor mi elveszítettük a babát kerestem sok társalgóban hol is találkozhatnék hasonló esetekkel, mert egyszerűen nehéz volt megértenem, hogy nincs rá magyarázat.
HLHS, azaz hypoplasias bal szívfél szindromája volt a kisfiamnak (nem volt bal kamrája). Egy privát 4D ultrahang vizsgálóban vették észre a 19. héten.
Nagyon megrázó volt az egész procedúra, két napot tépelődtem/téépelődtünk, hogy mit tegyek,a 20. héten mi megszakítattuk a terhességet. Amerikai oldalakon olvastam aztán a 3 lépcsős procedúráról, amit te is leírtál, nekünk erről Hajdú doktornő semmit nem mondott (gondolom nála voltál, ő az az első számú az országban, aki kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik), csak annyit, hogy kísérleti stádiumban vannak műtéti eljárások. Aztán sok amerikai társalgóban olvastam az aggódó szülőket, hogy vajon meddig tud élni gyermekük így.
Átérzem, hogy min mész most keresztül, szerintem nagyon jól és erősen vészeled át ezt az időszakot, hidd el, hogy a következő jövevény kárpótol mindenért és a kislányod is segíteni fog, hogy mielőbb boldogok lehessetek egy bővülő családban.
Jövőbeni jótanács annyi, hogy a 14. héten már vizsgálja Hajdú doktornő ezt a betegséget, utána még van 2 kontroll ultrahang.
Fél évvel a kisfiúnk elveszítése után teherbe estem, jelenleg a 24. hétben vagyunk. Ez a terhesség sem sétagalopp és rengeteg aggódással jár, de a babánk egészséges a diagnózisok szerint.
Pozitív gondolatokat kívánok nektek és kitartást, hogy minél előbb túl legyetek a traumán. Addig is, amíg belevágtok vigyázzatok egymásra a férjeddel és legyetek optimisták!
noan
 
 


Sziasztok!
Köszi a hozzászólásokat, jólesik a sok bíztatás. Kívánom mindenkinek, hogy le tudja kötni a figyelmét bármi mással, csak ne kelljen mindig a bánatra, a hiányra, a sors okozta fájdalomra gondolni. Nekem ez most 3 hétig úgy-ahogy sikerült, a férjem kivett szabadságot, rokonlátogatásaink voltak, utazgattunk, városnéztünk, beszélgettünk, jó kikapcsolódás volt. A babás fotóalbumomat azért mindig megnézem, reggel azzal kelek, este azzal fekszem, de már sikerül jó érzéssel, sírás nélkül arra gondolni, hogy milyen jó, hogy itt volt velünk. Sírórohamaim már nincsenek, csak esténként néha pityerget egy keveset.. Holnap megyek a szülés utáni 6 hetes kontrollra, ki fogom kérdezni az orvost, hogy hogy lát, személyre szabva mennyit kéne várnom a következő babáig, mert nem nagyon tudom kivárni az átlagos 3-6 hónapot. Pár napja azt álmodtam, hogy valakinek elkóborolt egy épületben a kisfia, és szétváltunk hogy mindenki keresse, én találtam meg, de nem akartam visszavinni, inkább a többiektől távolodtam, puszilgatva a kisfiú arcocskáját. Tegnap meg azt álmodtam, két pici babát örökbe fogadtunk, de beteg babák voltak, a kisebbik ráadásul inkubátorban... Nagyon szeretném, ha az angyalkám minél előbb küldené az egészséges kistestvért, van aki azt mondja, úgyis csak akkor tudok teherbe esni, ha a testem is felkészült rá, és ez végülis logikusan hangzik.

Kedves Noan!
Úgy sajnálom, hogy veletek is megtörtént!
Igen, nekünk is bal szívfél hypoplasia volt a diagnózis, és igen, a Hajdú docensasszonynál jártunk, ő mondta el a hármas műtétet, lehet, hogy azért, mert nálunk már nem volt lehetőség a terhesség megszakítására, így csak a műtét vállalása/nem vállalása maradt. A férjem is amerikai weboldalon olvasott utána jobban, én még a Kardiológiai Intézebe is elmentem erről többet hallani, hogy minden eshetőség tudatában döntsünk. A teljes élet lehetősége kizárt, a biztos szenvedés pedig adott, így eszünkbe sem jutott ilyet tenni a mi drága imádott kislányunkkal, az nem volt kérdés, hogy számára melyik megoldás a jobb, így hát legnagyobb fájdalmunkra el kellett engednünk.

De jó hír, hogy nálatok már megvan a pocaklakó, majd mindenképpen írjál, ha megszületett. Próbálj meg tudatosan nem aggódni, az úgysem segít semmin, viszont attól a baba is csak idegesebb típus lesz. Én is nagyon dolgozni fogok rajta, mert hát nem tőlünk függ a dolog, nekem is voltak állandó aggodalmaim az első 6 hónapban, hogy minden rendben lesz-e, aztán mire megnyugodtam akkor történt a baj (tudtuk meg a hírt). Drukkolok nektek nagyon!

Üdv mindenkinek,
Daila
daila
 
 


Sziasztok!

Hát, azt gondolom borzalom amin keresztül mentetek (mentünk), mert hát én is megjártam a poklot. Ne gondoljátok, hogy csak a számat jártatom és próbálkozom a keménységet belétek plántálni! :(

Én is túléltem egy (pontosabban két) baba elvesztését. Az egyik babánk 11 hetesen lett angyalka. Nagyon fájt az elvesztése, de nem mérhető ahhoz, amikor a 23 hetes kislányunkat kellett elengednünk. Ő hydrops-os volt (ezt a kórságot is hypoplasias szívrendellenesség okozza), és az orvosok felületességének köszönhetően csak a 22. héten vették észre. Egyetlen egy ultrahangos vizsgálat elég lett volna a 11. héten (a tarkóredő) és egy abortusszal, mondjuk úgy, kevésbé fájdalmasan búcsúzhattunk volna. Ne gondoljátok, hogy degradálom azokat, akik pici magzatot kénytelenek elveszíteni, de azt gondolom sokkal nagyobb a sokk ha már érzed a mozgását, hallod a szívverését.... és Daila történetét nem említettem, ami szerintem szavakkal nem is kifejezhető!
Hiába mentünk bárkihez, a diagnózis a halálos ítélet volt. Az orvosok gusztustlan modora, hogy úgy kezeltek, mint az állatot, mintha nem is gyermeket szültem volna, hanem egy torzót, jöttek sorban a szülőszobára "csodalátni".... orvosi kuriózum lett az én kicsi lányom! A fizikai fájdalom mellett (három napig vajúdtam, a vérnyomásom az egekben...) a lelki teher sokkal nagyobb volt. Végig éreztem ahogy mocorog.. és azt is, amikor már nem... tudtam, ott és akkor, hogy most, ebben a percben halt meg az én babám.....
Ennek immár öt éve... de még mindig fáj, és ez így lesz, amíg élek!
Adri: igen, igazad van, őt nem pótolja senki! A Jó Isten azóta adott nekünk egy egészséges kislányt, egy egészséges kisfiút, és most ismét egy egészséges kislányt várunk. És akkor már volt egy egészséges kisfiunk, aki tartotta bennem a lelket. Szóval augusztusban ha a Jó Isten segít, lesz négy gyönyörű gyermekem! De a hiányzókat nem pótolja senki! Még ez a négy gyönyörűség sem! Utánuk mindig űr marad.

Az, hogy fáj ha babát láttok, azt gondolom természetes. Én gyűlöletet éreztem minden kismama iránt, aki egészséges babát tologatott... :oops:
Ráadásul a szomszédunkba költözött egy fiatal pár, akinek volt egy kisfia aki 3 héttel volt csak idősebb az én kisfiamtól, és volt egy kislányuk aki akkor született, amikorra én ki voltam írva a kislányunkkal. Pont azon a napon.... és nap nap után láttam, mekkora lenne most az én kicsikém.... szavakkal nem írhatom le mit éreztem.... nemrég meglátogattak minket (elköltöztek és mi is onnan ahol együtt laktunk), és ismét öleltem az én elvesztett kislányomat.... aki pont akkora lenne, mint most Vivike....

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Kedves Dalila és Többiek,akik egy fájdalmas veszteségen vagytok túl!

A terhességem egész ideje alatt szerettelek volna a megértésemről,a támogatásomról biztosítani,de a félelem,amit az előző babám elvesztése okozott bennem erősebb volt,féltem a sorsot kísértem,ha írok!
Most már merek,mert végre a itt a babám,de a szülés rettentő trauma volt,nem akkor,hanem azóta uralkodtak el rajtam az érzések,amiket ezalatt az idő alatt elfojtottam magamban.Hála az égnek már túl vagyok a nehezén,de ez az első két hét csupa sírás és érzelmek kavalkádja volt.
Tudom mit éreztek,és most már azt is tudom mit érez egy anya,ha újra és végre teljesen egészében anya lehet.
Kérem a jó Istent adasson meg Nektek is mihamarabb az anyaság szentsége!
Dalila!Gyönyörű a lelked!
És megérintett a kis angyalkád,tudom az enyémmel már ismerik egymást.
Lehet bután hangzik,de amíg írok érzem itt vannak ők is...........
Csak annyit tudok,hogy szeretnék a barátod lenni..........

Kívánok Nektek áldást,a szívetekbe békét és megnyugvást,és annyi szeretetet,amennyit csak elbírtok!

Kép
bringababa
 
 


Bringababa

Isten hozott! Te is, mi mindannyian végig éltük azt, amitől minden édesanya (vagy leendő édesanya) a lehető legmesszebb szeretne kerülni... gyermeke elvesztését.
Mi ketten - ha mondhatom - már ismerjük milyen érzés a karunkban tartani az élet ajándékát úgy, ahogy azt a szívünk, lelkünk áhítja. Azért jöttem én is ide, és látom már Te is, hogy ezt az érzést elcsepegtessem azoknak a lelkébe, akik még nem tapasztalhatták meg. A fájdalmon túl a béke és a megnyugvás lakik. De nem könnyű rátalálni. Viszont csak ha a lélek megnyugszik és valamilyen szinten el tudod fogadni a történteket (bár mégérteni sosem fogod), akkor egy új dimenzió nyílik.

Ahhoz, hogy az elfogadás és a továbblépni bírás megteremtődjék, ahhoz kellenek a segítők, akik már végig járták a stációkat. Hiszen csak az lehet igazán hiteles, aki maga is végigcsinálta. Azt gondolom, ha mást nem, erőt adni tudunk és megmutatni azt, ami a fájdalom közepén szinte lehetetlen: van élet a halál után. Talpra kell álni és tovább menni.

Téged is áldjon az ég, és leljétek örömötöket egymásban a gyönyörű kis Napsugárral, aki bevilágítja az életeteket!

Kívánom, hogy adassék mindannyiótoknak egy Napsugara, hogy Ti is érezhessétek azt, ami nekünk már megadatott!

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Drága Mandala!

Ahogy írsz,amit írsz megkapó és megindító és igen,legfőképpen hiteles!
Én még nem tudom ilyen rendezetten és erőt adóan megfogalamazni a gondolataimat és az érzéseimet,mégis fontosnak tartottam,hogy legalább pár sorral kifejezzem,vagy legalábbis megpróbáljam, az együttérzésemet és a támogatásomat,illetve a bíztatásomat!Teszem mindezt úgy,hogy máig gyötörnek a félelmek és a fájdalomak(mert végképp kiírtani őket nem lehet),de tudom muszáj volt túllépni és túlélni,mert a félelem megbénít és gúzsba köt.Ma már könnyebb,de volt idő,amikor meg akartam halni,sőt a kapcsoltaom tönkre ment bele,pedig tisztességes emberrel éltem,csak éppen soha többet nem mertem vele szeretkezni,mert amennyire akartam még egy gyereket,annyira féltem tőle teherbe esni!Valamiféle büntetésként fogtam fel a velünk történteket,és befészkelte a gondolat a fejembe magát,hogy Isten így akarta tudtunkra adni nem vagyunk egymáshóz valók,méltók arra,hogy gyermekünk legyen.Vezekelni akartam,a szomorú áldozatot meghoztam,elváltunk.Ma már tudom Isten nem egy kegyetlen lény,aki abban leli örömét,hogy szenvedést mér ránk,de akkor ezt senki nem tudta volna elhitetni velem!Ha valamiért írok,az leginkább emiatt van!Szeretném ha tudnátok,hogy ez nem büntetés és ne hagyjátok a félelmeiteket eluralkodni magatokon!Persze nem lehet csak úgy tovább élni,mintha mi sem történt volna,de tovább élni kell,méghozzá szabadon!A legerősebb rabláncon a félelmek tartnak,én tudom és tudjuk mindannyian,akik ezen keresztülmentek.
Az én kicsi lányom neve nem véletlenül lett Napsugár,jól érezted Mandala,belőle és általa nyert új értelemt az életem és végre a fényt látom,nem a sötétséget!
Adri!Teljesen megértelek,nekem a legszörnyűbb bűntudatom attól volt,hogy mi is ott hagytuk a kórházban,"mindenki azt mondta így a jó"nekünk is!Arctalanul álmodtam vissza a pici lányom,mert császárral vették ki belőlem,elaltattak és nem volt egy hely ahol sírhattam volna neki,csak neki!Ma már tudom nem ez a lényeg!Nem a hely a fontos.Fontos lett volna,de akkor nem tudtam mi a jó,hallagattam a körülöttem lévőkre és nem azért,hogy a döntést másra ruházzam,hanem azért mert egyszerűen én nem voltam döntésképes és hozó helyzetben.Ezért hibáztattam magam évekig,mire rájöttem butaság!Ennek voltam a rabja,ez tartott gúzsba,pedig nem az én hibám volt,hogy nem tudtam józanul és előrelátóan gondolkodni ott és akkor,hogy egy ilyen helyzetben,amikor semmi sem jó,mi a legkisebb nem jó!Te se tedd,ne okold magad!A szívedben mindig lesz egy hely neki,csak neki,ezen nem változtat semmi és senki!
És nem is kell,hogy ez változzon,csak annyi kell,hogy az a hely a megfelelő helyre kerüljön benned,akkor és csak akkor kiderül az ég,újra Rátok is süthet a nap!
Ezt kívánom Nektek,hogy újra ragyogjon be a szívetekbe a fény!
Persze ahhoz,hogy ez megtörténjen szükség van a gyászra.
Nálam eltelt nyolc év,és most hogy itt van Lili szakadnak a sebek újra,de érzem ez már a végső gyógyulás.Akkor az orvosom azt mondta csak akkor kerülnek helyre bennem a dolgok,ha újra lesz babám.Úgy tekintettem rá,mint egy gyilkosra,aki evvel engem akar megölni,hát hogy képzeli,hogy lehet pótolni az én kicsikémet egy másikkal!Ma már tudom igaza volt!És Lilim nem pótolja az elveszített babámat,de visszaadta a hitemet,a reményemet az életben, magamban és a jóban!
És hazudnék ha azt mondanám,hogy nem kerestem benne őt!De még mennyire!Aztán ez is elmúlt,és látod amit nem mertem,amíg vártam őt,írni ide,azt most már megteszem,szakadnak a béklyók és a rablánc!
Remélem,hogy hamarosan mindnyájan szabadok lesztek,én azt hiszem,hogy Dalia és Mandala segítségével,erejükkel és hitükkel nektek sokkal hamarabb sikerülhet,mint nekem!
Két olyam emberre találtatok itt és egymásban,akikbe bátran kapaszkodhattok és merjetek is!

Azt hiszem a legtöbbet kaptuk a mi kis angyalkáinktól:
EMBERRÉ TETTEK BENNÜNKET!

Kép
bringababa
 
 


Sziasztok!

Rólunk hírek: nem vagyok mostanában túl jó passzban, de remélem lassan vége a mélypont ciklusnak, tudom hogy normális a hangulatingadozás, csak a férjemet sajnálom, aki hiába vigasztalgat...
A tejapasztó gyógyszert abbahagytam, az első mensi is megjött, aminek annyira örültem, mert ha az egyensúly helyreáll, tervezhetjük a második bébit!

Rémálmaim sajnos még mindig vannak, sőt, felerősödtek, de azért remélem megbírkózok velük, tudom, új babát csak akkor szabad vállalni, ha az ember nemcsak testileg, de lelkileg is felépült valamelyest. Furcsa ez a negatív erő, amikor azt hinném, hogy már jobban vagyok, akkor húz le megint.
A munkahelyem még bizonytalan, mert szülés előtt betanítottam az utódomat, még 2-3 hétig leszek itthon, akkorra ki fog derülni, van-e számomra más pozíció. Emiatt azért megpróbálok nem aggódni, csak lesz valahogy..

Bringababa!
Köszi hogy csatlakoztál, ti Mandalával tényleg sokat segítetek, remélem egyre többen csatlakozhatunk majd a táborotokba, és lesz igazi, egészséges kisbabánk otthon, akiről gondoskodhatunk.

Most két idézet segítségével leírom nektek, épp hogyan érzek, és mivel próbálom vigasztalni magam:

Egy kisgyermek halálára

... A világ hatalom, és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal, ha vannak angyalok.
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.


Üzenet

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
mely simogatón,
hívón rám hajolt.

És én mentem. . .
S most fényözönben élek
és nem vagyok más
csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt...
Árnyékom lehullt...
A szemetek hát könnybe
miért borult?

Ha emlegettek: köztetek leszek,
ha imádkoztok: veletek vagyok,
ha rám gondoltok, mosolyogjatok
emlékem így áldás lesz rajtatok.

Mindenkinek a legjobbakat,
Daila

Kép
daila
 
 


Drága Daila, Bringababa, és a többiek!



"... A világ hatalom, és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal, ha vannak angyalok.
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha."

Én ezt éreztem... pontosan ezt.... A másik vers is gyönyörűséges, de én ezt éreztem... azt, hogy nem értem miért pont velem, miért pont én?! A Jóisten oda adja sorban a gyerekeket, akiknek nem kell, ahol nincs helyük, ahol megkínozzák, megverik, éheztetik, megerőszakolják, bántják, ne adj' isten megölik őket, itt ahol várva várják és imádják, innen meg elveszi?!! Igazság ez?! Hmm... azt hiszem természetes amin keresztül mész. Ez a gyász folyamata. Nagyon sok internetes oldal foglalkozik a gyászmunkával. Talán Te is utána tudsz olvasgatni ha érzel magadban erőt. Én anno belevetettem magam a "gyerektervezésbe", ez adott erőt... Nem hagytam magamnak kifutást a fájdalomra. Ennek ellenére (vagy pont emiatt) beletellt egy évbe mire sikerült megfogannia a mi Enikőnknek. Az orvosom jól fogta a dolgokat.. azt mondta, normál körülmények között javasolna úgy 6 hónapot a regenerálódásra, de ismerve a lelkemet tudja, hogy most egy egészséges baba tenne igazán helyre, azt mondta a 6 hetes kontroll után, hogy mindent bele! Szerintem mindenkinek a vérmérsékletétől függ. Nekem az kellett, hogy tervezhessem a jövőt, mert akkor nem rágódtam annyit a múlton. Nekem akkor, ez segített....

Ölelés mindenkinek!
Mandala

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Boeske és berzkat köszönöm,hogy írtatok.......ma 3 hete,hogy elvesztettem a picurkámat, jövő héten már várom a mensimet, aztán majd kontroll., remélem minden rendben lesz.
Próbálom 'jól'felfogni és nem sírni már minden nap, persze ha idejövök és olvasgatlak Titeket akkor mindig zokogás a vége:(:(
Talán nem ez volt a megfelelő időpont,hogy Ő most itt legyen velem....mindennek mindig oka van, mégha sokszor fáj is ami történik velünk!

Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek és persze sok egészséges kisbabát aki örökre velünk marad majd!

Pussszi!
krittti
 
 


Mandala!Én is ugyanezt éreztem,hogy miért épp velem történik ez?????Mennyi olyan nő van aki egyáltalán nem akar babát és mégis mindig teherbe esik, én meg a világ legboldogabb embere voltam mikor megláttam a kétcsíkos terhességi tesztem egyik hajnalban, és mégis így alakult....:(
Boldog voltam,hogy újra megélhetem a terhességet és majd a szülést és itt lesz velünk Karácsonykor egy picurka......a nagyfiam már 16 éves, jó lett volna ujra felidézni azt a csodálatos érzést mikor végre a kezedben tarthatod akit vártál 9 hónapon keresztül!
Nem várom a Karácsonyt....nagyon nem!!:(:(
Befejezem.......vigyázzatok magatokra!!

Kép
krittti
 
 


Mandala!Én is ugyanezt éreztem,hogy miért épp velem történik ez?????Mennyi olyan nő van aki egyáltalán nem akar babát és mégis mindig teherbe esik, én meg a világ legboldogabb embere voltam mikor megláttam a kétcsíkos terhességi tesztem egyik hajnalban, és mégis így alakult....:(
Boldog voltam,hogy újra megélhetem a terhességet és majd a szülést és itt lesz velünk Karácsonykor egy picurka......a nagyfiam már 16 éves, jó lett volna ujra felidézni azt a csodálatos érzést mikor végre a kezedben tarthatod akit vártál 9 hónapon keresztül!
Nem várom a Karácsonyt....nagyon nem!!:(:(
Befejezem.......vigyázzatok magatokra!!
krittti
 
 


Sziasztok!

Ez mind szomorú valóság amit írtok. Sajnos nekem is volt egy problémás terhességem. A 24-dik héten az UH-s vizsgálatnál
az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési-rendellenességet
találtak a kisbabánál és ezért a terhességemet a 24 hétre be
kellett fejezni. Akkor amikor megmondták, hogy mi a gond a kisbabánál, azt hittem, hogy egy világ omlik össze bennem.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek, ámbár fájó, de már
tudat alatt meg volt a döntésem, ami a terhesség befejezése
mellett szólt. Ha nem így döntöttem volna akkor, vagy a ter-
hesség alatt vagy pedig szülés után 1-2 nap múlva meghalt
volna a kisbaba, ami szerintem sokkal rossszabb lett volna.
Én úgy gondolom, hogy akkor ez volt a legszomorúbb és leg-
fájóbb döntésem. Kislány lett volna. A fejlődési-rendellenesség
neve: Potter-syndroma.

Üdv:

Alíz. Kép
Vendég
 


Kritti

Tudom mit érzel! Megértem, hogy a karácsony most nem örömteli várakozás a számodra, (hisz én is dec. 12-re voltam kiírva a kicsi lányommal....)! Bár, ki tudja, hátha addig pocakba költözik egy kis csöppség, aki talán pont akkoriban mozdul meg érezhetően először.... Isten adja, hogy így legyen!

Ppetike


Szomorú ami Veletek történt! Ugyanabban a cipőben jár(t)unk! Nálam sem volt választási lehetőség... vagy még pocakban, vagy a születés pillanatában halt volna meg a babám. Nem fejlődött a tüdeje a víz miatt ami a has- és mellkas üregét kitöltötte, ezért nem tudott volna levegőt venni....
Nagyon nehéz volt, de nem volt választási lehetőség, csak a fájdalom húzódott volna tovább.
Egyébként csak titkon súgom, hogy engem is visszadátumoztak egy héttel ahhoz, hogy a szülésindítást engedélyezhessék, mert a 24. betöltött hét után, ugye tudjátok, hogy nem engedélyezik az "abortuszt".
De azt hiszem időre (ha sikerült volna kihordani) megszülni egy halálra ítélt babát... nos, az az igazi fájdalom!!!

Csak tudod mit nem értek?! Ezeket a dolgokat miért a 23-24. héten kell észrevenni?!!! Miért nem lehet kiszűrni hamarabb?!

Kívánom, hogy teljesüljön az álmod, és mielőbb egy gyönyörű egészséges kisbabát tarthass a karodban!

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Szia Mandala!

A hatvani kórházban már a 12 hetes UH-vizsgálatnál látniuk kellett volna, hogy valami gond van a kisbabával (a SOTE I.sz.Szülészeti és Nőgyógyászati klinikán ezt mondta az orvos).De hát, a hatvani kórházban is mindíg csak azzal foglalkoznak amivel nem kellene.Előttem nagyon leszerepelt a volt orvosom.Az én kisbabámnál ami volt fejlődési-rendellenesség(Potter-syndroma) ez gyakorlatilag a vese és a vizeletkiválasztó szervrendszernek megbetegedése.
Vendég
 


Sziasztok lányok!

Először is sajnálom,hogy hónapról-hónapra,hétről-hétre sokan kényszerülünk arra,hogy ide írjunk.Régebben én is fordultam ide lelki vigasz és megértő szavak reményében.
2005.május óta 3 terhességem volt,ebből két vetélésem(20. és 9. hét),a harmadik pedig pont most aludt el a cicimen.

Azoknak írok,akiket hasonló csapás ért eddig.Csak azt szeretném mondani,ne adjátok fel,nekem is sikerült és nagyyon boldog vagyok.
Elvesztett babáim sokszor eszembe jutnak most is és ez így marad már amíg élek,de most már nem fáj annyira,mint eddig.

Mindenkinek jobb és szebb napokat kívánok a mostani kínok után.

Üdv!Edina

Kép
szekeres
 
 


Edina

Gratula Bálint babához! De jó, hogy egy kis napfény érkezik ebbe a topicba! Isten éltessen Bálint baba, jó egészséget Neked is, anyunak és apunak is! Leljétek örömötöket egymásban!
Drága Edina neked pedig megnyugvást, és boldog kiteljesedést az édesanyák világában! :)

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Drága Daila!
Még csak most tudtam meg,hogy már bekövetkezett amit mindanyian tudtunk!Mélységesen sajnálom,és őszinte részvétet kívánok!!Nagyon sok erőd van,és tisztellek ez miadt!Belesem merek gondolni,hogy milyen lehet!(nem is akarok)Szörnyű dolgok ezek,de te látom nagyon erős vagy!Kívánom,hogy minnél hamarabb karodban tarthazsd a kisbabát amit a kisangyalkád kűld nektek!
Sajnálom ami veletek tőrtént!Szia!Sok-sok erőt és kitartást nektek! :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry:

Kép
Kép
Kép
tiop
 
 


Sziasztok!

Ezt a levelet még januárban írtam, azóta másképpen látom a dolgokat.
Hamar sikerült újból teherbe esnem, és, hogy nem ment el, azt jelenti, hogy a testem fel volt rá készülve, még ha lekileg még nem. Mikor pozitív lett a teszt elsírtam magam és nem tudom miért. Pedig nagyon örülök neki, boldog vagyok.
Már 22 hetesek vagyunk, sokat mozog, minden rendben van. De tavaly is így volt. De azért a lehető legpozitívabban állunk mindenhez. Nem lesz baj, nem lehet, mégegyszer nem történhet meg.

Sok erőt, kitartást kívánok mindekinek. Hamarosan mi is babázni fogunk.

Ja, és ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült.

Nem semmi, hogy ennyi baba meghal.
Sajnos mi így jártunk.
Egy héttel voltunk a kiírt dátum előtt. Pénteken még voltam nst-n, minden rendben volt, szombaton is sokat mozgott, vasárnap délután már nem éreztem a mozgását. Aztán hétfőn mentem a dokimhoz, hogy kiiratom magam szülési szabira és szóltam neki, hogy nem érzem a mozgását. Gyorsan csinált ultrahangot, nem volt szívhang. Azt mondta, irány a szülőszoba. hosszú napnak néztünk elébe. Beértünk, megvizsgáltak, aztán egy darabig felénk sem néztek, aztán két óra várakozás után burkot repesztettek, rá öt órára kaptam méhszáj puhító gélt és csak uána indultak be a fájások. Aztán vajúdtunk a zuhanyzóba, a labdán. Utána átmentünk egy másik szülőszobába, és egy szülőszéken vajúdtunk tovább. Már elmúlt este kilenc óra, mikor indultak a tolófájások és fél 10-re 12 óra vajúdás után megszültük halva a kisfiunkat. 3,17kg és 57 cm volt. Nekünk azt tanácsolták, hogy nézzük meg, mert így könnyebben elbúcsúzunk tőle. Meg is néztük, több, mint egy órát ott volt velünk a szülőszobán. Gyönyörű kisfiú volt!Mindez november 20-án történt. Mondanom sem kell, hogy borzasztó karácsonyunk volt. Nekünk ő lett volna az ajándék, be akartuk tenni a fa alá és lefényképezni. Pont ma két hónapja. Úgy érezzük, hogy elég jól viseljük. Rengeteget beszélünk és beszéltünk róla és nagyon sokat segített. Ajánlom mindenkinek!
Nagyon sokat mi sem akarunk várni, sőt nem is fogunk.
Szülés után 4,5 hétre megjött először, két napig óránként eláztam, de aztán a hat hetes kontrollon minden rendben volt és azt mondta a doki, hogy ha szeretnénk újra babát, akkor hajrá!
Ja, még annyit kifelejtettem, hogy semmi tünetem nem volt, csak nem jött meg. Minta terhességem volt, első baba, korán (16 hetesen) megmozdult és olyan aktívan mozgott, hogy a nap 24 órájából 25-öt mozgott. Egész végig minden rendben volt.
Szüléssel kapcsolatban csak annyit szeretnék nektek mondani, hogy apás szülés legyen és, hogy szülőszéken szüljetek!
Nagyon jó, mind a babának, mind a mamának. A gravitáció sokat segít. Én kisnövésű vagyok, és sovány is, de nem kellett gátat metszeni, pedig nem volt kicsi a fiam hozzám képest.

Bocsánat mindenkitől, hogy ilyen hosszúra sikerült!

Sok erőt, kitartást kiívánok minden sorstársamnak, de eljön a mi időnk és egyszer, remélhetőleg hamarosan a karjainkban tarthatjuk gyermekünket!

Üdv: Krisztina
Vendég
 


Chrissyy

Szijja! Hűűűű hogy szalad az idő.... már 22 hetes vagy?! Istenem de jó! És tudjátok már kit vártok, kisfiút-e vagy kicsi lányt? Nagyon szurkolok nektek, de hidd el, az élet nem rakhat ekkora tragédiát kétszer a vállatokra!
Várom a híreket!
Puszi: Piroska

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Kedves Mandala!

Hát így van, repül az idő. Még csak most tudtuk meg és a felén is túl vagyunk már.
70%, hogy kislány lesz, de majd megyünk 4D-s uh-ra és ott biztos meg tudják majd mondani. De amúgy a tavalyi után mindegy, csak éljen és egészséges legyen.

És veled/veletek mi újság? Látom kislányotok lesz! Gratulálok hozzá.
Neked is jól elszaladt az idő, nemsoára szülni mész és babázhatsz. Mikorra vagy kiírva?
Én is szorítok nektek, hogy minden rendben legyen, könnyű és gyors szülésed legyen és legyetek nagyon boldogok.

Ha nálad is van vmi, írj vagy ide vagy privibe.
Vendég
 


Chrissyy: nálunk alakulnak a dolgok, mondjuk úgy, hogy minden oksi azt leszámítva, hogy faros az ifjú hölgy... remélem meggondolja magát.... amúgy megint kezdődik a macera.. kicsi a baba a korához képest.. szóval hétfőn nézték és csak 29-30 hetesnek felel meg, pedig már 32 inkább, mint 30.... na de majd meglátjuk. Két hét múlva ismét UH-ra kell mennem, hogy megnézzék mennyit fejlődött. Remélem addigra behozza legalább részben a lemaradását... :) Nagyon szurkolok Nektek és priviben sztem keressük majd egymást!
Puszillak, drága!

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Drága Mandala!

Még semmi nincs veszve. Bármikor megfordulhat és remélem, hogy meg is fog. Van olyan baba, aki az utolsó napokban fordul be.
Tavaly nekem is sokáig faros volt és olyan szépen befordult a 36.hét körül, hogy onnan már nem mozdult.
Remélem azt is, hogy nem olyan vészesek a méretei. Amúgy meg szerintem nem baj, hogyha nem 4kg-val születik.

Én is szorítok nektek, hogy beforduljon és hogy a lemaradását is behozza. Amúgy mikorra vagy kiírva, Remélem üzensz majd, ha megvan az ifjú hölgy!!!
Vendég
 


Chrissyy: dobj rám priviben egy telcsiszámot és megy az sms ha kubújt... :)
aug. 25. papíron... de a nővérével aug. 24-re voltam kiírva és 6-án megszületett... :)
Aztán halljak ám Rólatok is kislány... ! A másik topicban szoktalak még olvasgatni.....
Csókollak: Mandala

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 


Szia Mandala!

Írtam privit!
Vendég
 


Chrissyy: megkaptam, válasz ment! :)

Kép
Kép
Kép
Kép
mandala
 
 

Vissza: Várandósság

Jegyzetfüzet: