Kiemelt témák

Sziasztok!

Úgy gondoltam jó lenne elbeszélgetni olyan emberekkel, akiknek hasonló problémájuk van, mint nekem.
Az én történetem a következő: 8 hetes terhesen kiderült, hogy a kisbabám elhalt és a terhességet be kell fejezni.
Szörnyű fájdalmak között , mind lelkileg, mind fizikailag megtörtént a dolog. Most próbálom túltenni magam a történteken, ami nem megy valami könnyen. Ráadásul az orvosom azt tanácsolta fél évet várjunk a következő babával. Közben meg mindenki azt mondja, essek minnél előbb újra teherbe. De hogyan?
Na szóval ennyi, szeretném, ha minnél többen leírnátok a veletek történt dolgokat.
Indigo

Kedves Indigo!

Nagyon sajnalom ami tortent veled.
Nezz be ide itt hasonlo sorsu kismamak irtak le sajat szomoru tortenetuket
[url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/275/488.html?991135951" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/275/488.html?991135951[/url]#POST21789

Napocska

szia indigo

nalunk a baba 25 hetesen halt el. masfel honapja. nekem kenyszerszulest adtak es utanna mehtisztitast vegeztek, narkozisban. irod, hogy fajdalmas volt, hat teged nem altattak? ez megdobbent.
szerintem a terhesseget nem kell eroltetni es nem is latom helyesnek, hogy minel hamarabb legyel terhes, hiszen szukseges a mehnek bizonyos idot adni a regeneralodasra.
szep napot

ildiko

Sziasztok!

Nem a műtét fájt, hála istennek azt altatásban végezték, de előtte való este feltettek tágítót, ami a méhszájat fokozatosan tágítja ez fájt és ráadásul egész este görcsöltem tőle.
Nektek nem volt ilyen?
Indigo

Ildikó nagyon sajnálom ami veletek történt, azt hiszem ez még borzalmasabb mint ami velünk történt.
Nagyon sajnálom.

Szia Indigo!
Az elso kisbabát én is 8 hetesen vesztettem el, persze máig nem tudom miért. Nekem is 6 hónap várakozást írt elo az orvos, elég nehéz volt ezt megérteni, mert az ember lelke ilyenkor attól nyugodna meg igazán ha rögtön jöhetne az új baba. Az elso idoszakban nagyon nehéz volt, lépten nyomon sírtam, teljesen el voltam keseredve. Én nem vártam meg a hat hónapot az ötödik hónapban már nem védekeztünk (elotte óvszert használtunk, tablettát nem akartam újra) és rögtön megfogant az új babuci, aki most február 3-án született és gyönyöru egészséges kislány. Egyébként én már olvastam itt a Babaneten olyanokról, akik nem vártak egyáltalán, hanem rögtön a következo hónapban újra próbálkoztak és most boldog kismamák.
Akárhogy is döntesz, szívből kívánom neked, hogy sok-sok aranyos kisbaba anyukája légy!!
ha van kedved, írj nekem, szívesen meélek neked a mi történetünkről! Címem: gorog.orsolya@deltav.hu

Jázminmama

Ildikó! Sajnálom ami veled történt, szörnyu lehetett, fel sem tudom igazán fogni, hogy történhet ilyen… Tudom, hogy butaság ilyet kérdezni, de hogy érzed magad (testileg, lelkileg)?

Szia Indigo!
Nagyon sajnálom a történteket.Biztosan emlékszel rám ,én áprilisban vetéltem el 10-hetesen.
Nekem is müszeres befejezés volt.
A mult héten voltam dokinál és azt mondta ,
lehet ujra probálkozni.
Én is hallottam olyanokról,akiknek vetélés után
az elsõ hónapban összejõtt a babuci.


Szia Ildikó!
A te történeted még szörnyübb mint a miénk!
Most hogy vagy? Tudod mi volt az oka ?

Üdv. Szani

Sziasztok, Bogi vagyok,most akadtam rátok.
Mindenkinek üzenem, aki érintett: nem szabad feladni soha! Nagyon fájtak Ildikó szavai, nekem is van sajnos hasonló élményem. Másfél éve 23 hetes terhesen kinyílt a méhszájam és megindult a szülés. A baba persze nem volt még életképes... El sem tudja képzelni, aki nem élte át, mit jelent feküdni az ágyban, érezni a baba rúgásait, és rettegve várni, hogy vajon melyik lesz az utolsó... Gondolatban minden mozdulatánál elbúcsúzni tőle, érezni a közelgő halálát. És egy kicsit a sajátodat is... Másfél év telt el, és én még ma is gyakran siratom azt a kislányt. Most 17 hetes terhes vagyok, és bizakodom... Mindenkit kérek, aki olvassa: drukkoljon nekem, illetve nekünk!!! Ildikónak üzenem: mindig emlékezzen a babájára, és szeresse az emlékét! Bátran vállaljon újabb terhességet - ha úgy érzi, itt az ideje - de ne az előző baba "helyett"! Egy újabb terhesség csodás, és reményteli, de ne feledtesse soha azt a kis életet, aki a részed volt! Idővel enyhül a fájdalom... Fel a fejjel!!!!!!!!!!!!!!!
Bogi

Lányok, nagyon tisztellek titeket a lelkierőtökért és borzasztóan drukkolok, hogy egészséges kisbabátok szülessen!!! Tejbemami

Szia Mindenki!

En is tiszta szivembol kivanom nektek,hogy mindannyiotoknak egeszeges kisbabaja szulessen!

anya

sziasztok lanyok
tegnap volt het hete, hogy nalunk megtortent a dolog. roviden az tortent, hogy nemereztem a baba mozgasait, bementunk a korhazba ahol megallapitottak ultrahangon, hogy a babanak nincs szivhangja. mindjart bent is fogtak es elkezdtek meginditani a szulest. elso nap minden hat oraban kaptam gyogyszert (szajon at), sajnos a nevet nem tudom. masnap reggel pedik kozvetlenul a mehszajra valamifele zseles szeru anyagot fecskendeztek plusz kaptam injekciot. igy is , csak delutan otkor indult el a szules.
erosen elkeztem verezni, majd kivizsgaltak, kozben burokrepesztest vegeztek, megjegyzem addig semmifele fajdalmat nem ereztem aztan vittek a szuleszetre, ahol infuziora kotottek, kaptam meg injekcot, aztan hamarosan jottek is a fajasok. kb. harom ora utan sikerult meg is szulnom a halott pici babankat
:-(((((
par percre ra megszultem a lepenyt is, aztan narkozisban meg mehtisztitast vegeztek.
hat roviden igy tortenet nalunk.
kb. olyan ket hetig verezgettem, de inkabb ilyen pecsetelo verezgetesnek mondhatom. aztan 32 napra meg is kaptam a mensesem, ami pont olyan volt, mint a terhessegem elott. kozben mar voltam kontrolan is, ahol nalam mindent rendbe talaltak. kozben megjottek a boncolas eredmenyei is. a baban semmifele veleszuletett rendellenesseget nem talatak. minden szerve kifejlodve, rendes helyen megtapadva. a mehlepennyel is minden o.k. volt es a koldokzsinorral is. ok nincs, hogy mi okozhotta a halalat.
kb. ket het utan megyek ujra orvoshoz. ajanlotta, hogy elkuld genetikai kivizsgalasra, habar alapja nincs, mivel sem a csaladban nem fordult elo semmifele rendellenesseg es a babankon sem talaltak semmifele szervi elvaltozast, "de tobb szem tobbet lat " alapon elmegyunk mindenkeppen, aztan meg valamilyen kivizsgalasokat fognak vegezni, de pontosan nem tudom, milyen kivizsgalasokrol van szo.
majd parhuzamosan tajekoztatni foglak benneteket, persze, csak ha erdekelni fog.
hat latjatok ilyen is megtortenhet, hogy teljesen problemamentes terhesseg, minden elojel nelkul, megszakad, meghal egy pici elet "csak ugy"
en ehez nem tudok, mit szolni.....

mint mar emlitettem en testileg rendben vagyok. meg a kov. terhesseget nem tervezzuk, szeretnenk resztvenni a kivizsgalasokon, hatha valamire rajonnek es megis tudnak majd okot mondani, hogy miert tortent.
ami pedig a lelki allapotom illeti egyszer fent egyszer lent. neha ugy erzem, hogy mar "gyogyulok" es kepes vagyok elfogadni, hogy ez megtortent, neha pedig orakon at sirok, hogy miert tortent meg mindez. gondolom meg sokaig eltart ez az allapot. es meg sokaig fogok gyaszolni.
de amit tudok biztosan, hogy nekunk o volt az elso pici kis babank. soha nem fogjuk ot elfelejteni. meg ha nem is ismerhettuk meg nekunk mindig hianyozni fog.

bocs, hogy ilyen hosszu lettem, lehet ez a tortenet nem is ebbe a topikba tartozik, de azert kosz, hogy elolvastatok.

mindenkinek szep napot!

ildiko

Szia Ildikó!

Annyira sajnálom, ami veletek történt. Azt hiszem ennél rosszabb nem történhet, mint, hogy az embernek meg kell szülni a halott babáját. Én úgy gondolom ezek mellett az én "kis" műtétem elenyésző.
Hirtelen nem is tudok, mit mondani erre, csak azt, hogy átérzem a fájdalmadat, azt hiszem azok a nők, akik átéltek hasonlót tudják csak igazás átérezni, mit jelenthetett ez az egész a számotokra.
Hidd el nem baj, ha még nem vagy túl rajta, ez nem is csoda, azt hiszem ezen nem lehet túl lenni, ezzel meg kell tanulni együtt élni, ami nem könnyű, nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy az ember elfogadja, ami történt.
Kívánom, hogy minnél előbb enyhüljenek a fájdalmaid
Puszi, Indigo

Sziasztok!

Indigo! Sajnos sok ilyen történet megtalálható már itt a társalgóban, a terhesség magzatelhalás után topicban.
Nekem az elsõ babám 10 hetes korában vett búcsút tõlünk. Azt sem tudtuk me, hogy a vetélés elején élt, vagy már akkor sem, mert hajnalban nem csináltak UH-t. Így azt sem tudtuk, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy bennmaradjon.
Iszonyatos volt a fájdalom. A lelki is, de a testi mindent elsöpört. Azt hittem, hogy nem tudok kivetkõzni emberi érzéseimbõl, de megdöbbentõ módon annak ellenére, hogy a tudatom alján ott volt, hogy most elveszítem a babámat, a szervezetem csak arra tudott összpontosítani, hogy ez kibírhatatlanul fáj és valaki segítsen már rajtam! Bárhogy! Kábító fájdalomcsillapítóval, epidurális érzéstelenítéssel, altatóval, mûtéttel, stb. Persze semmi nem történt, ami könnyített volna a helyzetemen.
Reggelre kiderült, hogy a minimanó beszorult a méhnyakamba, onnan se elõre, se hátra (ekkor már nem volt görcsszünet), ekkor végre megkönyörültek rajtam és mûtétileg befejezték a terhességet. Az volt késõbb az egyik fõ gondolatom, hogy ez biztosan fájt annyira, mint a szülés, de sajnos ennek nincs olyan csodálatos értelme, mint a valódi szülésnek.
Csak úgy lehetett ezt a szituációt elfogadni, hogyha elfogadom, hogy ennek a történetnek meg volt az oka, ha emberi tudat ezt nem is láthatja át. Mintha kiálltam volna egy próbát, most pedig már rámbízhatják a fentiek egy gyermek kihordását és megszülését. A minimanó pedig biztosan nem készült fel még arra, hogy közénk jöjjön a földre, de majd egy kicsit késõbb.
A doki azt mondta, hoy fél év múlva próbálkozzunk újra. Mûtét után a szervezet 4 hónappal regenerálódik annyira, hogy az újabb baba be tud ágyazódni. A plusz két hónap a lelki regeneráció miatt szükséges. Rám is fért. Mert kb 4-5 hónap után tudtam csak kézbefogni egy babát, hogy nem csak arra gondoljak, hogy nekem is lehetne egy ilyen csodám, ha...
Sógornõmnek majdnem ugyanakkor mentek el az ikerbabái szintén 10 hetesen, de teljesen maguktól, ott nem volt szükség mûtétre, teljesen tiszta lett a méhe. Az õ dokija azt mondta, hogy akár aznap este nekiláthatnak a következõnek.

A szervezetem egyébként teljesen felhagyott a nõi mûködésekkel, mint mellnagyság fenntartása, tüszõrepedés, meg ilyen extrák. Külön rá kellett beszélni, hogy ugyan ne sértõdjön meg már annyira és csináljon valamit. Ehhez mindenféle hormontabletta kellett. De összeszedte magát és most május 30-án egészséges fiúgyermekem született. A terhesség alatt nagyon igyekeztünk, hogy ne féltsük túl, ne legyünk feszültek, hogy ugye nem történik vele semmi rossz.

Nagyon együttérzek mindannyiótokkal, bár egy húsz hét feletti babát elveszteni sokkal szörnyûbb lehet, hiszen õ már minden rúgásával jelzi, hogy itt vagyok anya, élek!
Fel a fejjel, minden jóra fordulhat. Sok lelkierõt mindnyájatoknak!

Snoopy

Bogi,

velem is hasonlo eset tortent, csak en 27 hetes terhes voltam;a mehszaj kinyilt es csaszarral megszulesztettek a babat. 2 nap mulva meghalt(o volt a masodik gyermekunk). En evekig nem mertem teherbeesni, annyira megviselt az, ami tortent.
Tavaly szuletett meg a kislanyom, 19 nappal hamarabb. Persze osszevarrtak a mehszajat es nagyon gyakran jartam ellenorzesre-volt, hogy hetente. Hal` istennek teljesen problemamentesen zajlott le a terhesseg.
Nagyon kivanom, hogy semmi baj ne legyen nalatok, es vegig ki tudd hordani a babat!!!!!

Andi

Szia Indigó és a Többiek.

A friss kismamák topicban olvastam, hogy elveszítetted a kisbabád, nagyon sajnáltalak akkor. Rá 4 napra kellett UH-ra mennem, (11 hetes lettem volna) 8 hetesen voltam előtte. Már készítettem a videókazettát, mivel anyosoméknak még nem mondtuk meg a "jo" hirt, és hát szerettük volna, ha már látják is. UH reggele, videokazetta beszerzés, du. 1-re menni, de 10 ora: élénkpiros vérzés. Irány a korház, gyors UH, a baba nem él 8 hét 4 napos méretü, szivhang sehol. Persze szohoz sem jutottam. A kollégám aki bevitt értesitette a férjemet, aki nem volt hajlando elhinni, hiszen elötte a saját szemével látta a babát és hallotta a szivhangját. Akkor annyira meghatodott, hogy könnyes lett a szeme. Nyugtatgatás, telefon a doktornönek (éppen szabin volt), másnap reggel felvétel a korházban. Doktornö végtelenül kedves, együttérző, (van 3 gyermeke) mindent megbeszéltünk. Hogy ne roncsolodjon a méhszáj, tágito pálcika felrakása. Doktornö megjegyzése: a férfi orvosok szerint egy kis csipéshez hasonlit az érzés, aztán látta rajtam, hogy nem egészen igy van. Indigo, te mit éreztél? Felrakták, felálltam volna abbol a székből, de mivel ájulás és nagyon erős hányinger tört rám, igy leültettek. Doktornő, ápolonö vizesruháztak, kb 5 perc rendbehozatal után ketten bekisértek a szobába és lefektettek az ágyra, ekkor kezdett mulni a rosszullét. Tágulás 4 orán keresztül, altatás, mütét hazamenetel. Lelkileg leamortizáltam magam, pedig pénteken szigorlatom lesz, egy hét mulva pedig államvizsga. A friss kismamákat olvasgatom és persze benneteket. Mindenkivel együttérzek.

Bocs, hogy ilyen hosszu lett, de talán könnyebben emésztem meg a dolgot. Doktornö szerint 3 honapot kell várni, a 6 honap az sok, uyan is ilyenkor friss és egészséges a nyálkahártya (már az elsö normális mensi után) nagyobb a valoszinüsége, hogy jol megtapad a baba és semmi baja nem lesz.

Sziasztok, puszi Pucur

Az ember azt hiszi, hogy ez vele nem történhet meg, hát mégis!

Szia Pucur!

Nagyon megérintett a történeted. Azt hiszem tudom mit érzel. Borzasztó ez a dolog és az ember tényleg azt hiszi, hogy vele ilyen nem történhet meg.
A tágítóról csak annyit, hogy nekem is azt mondta, az orvos mielőtt felrakta, hogy kis szúrást fog érezni. Hát nem volt kicsi, azt hittem leszakad a hasam annyira fájt. Persze könnyen mondják azok az emberek, hogy nem fáj, akiknek még soha nem raktak fel ilyet. Főleg egy férfi, aki azt sem tudja, milyen az.
Bíztatni nem tudlak semmivel, nekem jó egy hónap kellett, hogy ne érezzem magam ennyire szerencsétlennek. Mostmár minden erőmmel az új babára készülök. Minden nap megiszok egy - egy csésze palástfű és cickafark teát. Állítólag a vetélés ellen nagyon jó.
Ja és heti egy cickafark ülőfürdőt is veszek. Biztos ami biztos. Ezek a fűvek tuti, hogy helyre raknak.
Jó hogy megírtad a 3 hónapot, mert tulajdonképpen már elhatároztuk a párommal a 3 hónapot, de volt bennem egy kis félsz, emiatt, hogy megint siettetem a dolgot, akkor megint ez történik. De mostmár megnyugodtam. Hétfőn megyek egy új dokihoz, megbeszélni a dolgokat, meg van egy cisztám is azt is helyre kell rakni. És nagyon bízom benne, hogy ő is támogatni fogja a 3 hónapot.
Mégegyszer köszönöm a leveledet. És kitartás. Nem mondom, hogy ennek így kellett lennie, mert mindenki ezzel akarja az embert vígasztalni ilyenkor, és hát tudom, hogy ilyen esetben ez nem vígasz. Inkább azt kívánom, hogy minnél előbb megtanulj ezzel a helyzettel élni, és próbálj meg a következő babára előkészülni. Ez egy kicsit el is veszi a figyelmedet a történtektől.
Puszi
Indigó

Sziasztok lányok!

Veletek együtt én is átéltem már a poklok poklát: 1999. szeptemberében elhalt a 12 hetes kisbabám. Akkor azt hittem, itt a vég, nincs értelme az életemnek Nélküle. Majdnem a házasságunk is ráment, de szerencsére átvészeltük a nehéz időket. A műtét előkészítése /pálcika/ borzalmas volt, nem tudom, hogy lehet csípéshez hasonlítani!!! Persze az orvosok sosem érezték még. Utána én nem tudtam kisbabára és terhes nőre ránézni bőgés nélkül, és nagyon féltem belevágni a következő terhességbe. A párom nem erőltette, így mondhatni félig véletlenül, és csak félig tudatosan fogant meg 2000. áprilisában kisfiam. Az utolsó vérzésem április 2.-án volt, pont azon a napon, amikor az első kisbabámnak meg kellett volna születnie. Lehet, hogy a tudatalattimban kiböjtöltem az első bébi 9 hónapját? Őt soha nem fogom elfelejteni, hiába született meg azóta a csodálatos kisfiam, nem felejthetem bánatom, csak tompítja a sebet. Ő nekem ugyanúgy a gyermekem marad mindörökké, még így ismeretlenül is. Tudom, hogy bennetek még nagyon friss a bánat, de hamarosan kezetekben tarhatjátok babáitokat, és ez kárpótolja az embert szenvedéseiért. Hiszek benne, hogy mi az átéltekért többek leszünk, hiszen az érzelmek új dimenziói nyíltak meg előttünk. A szülés alatt végig azt mondta a szülésznőm meg az orvosom, hogy azért viselem ilyen jól a fájásokat, mert rettenetesen vágytam már a gyermekemre. Ti is így lesztek!!! Az első napokban fáradtság ide v. oda, nem tudtam aludni, csak néztem a babámat órákon át. Tudom, hogy kis idő múlva Ti is a karjaitokban tartjátok majd a jövevényeket, és utána minden helyreáll a világotokban. Én nem számolnám a hónapokat, inkább befelé figyelnék, hogy mikor jöhet az újabb csoda. Szervezetünk igen bölcs, és a női megérzésre is nyugodtan hagyatkozzatok. Rengeteget olvastam a témáról, felfogtam, hogy a terhességek 20%-a így végződik, de ez nem vígasztalt, gondolom, Titeket sem. Az egyedüli vígasz a jelenleg békésen szendergő kis "csomag" a kiságyban, akinek egyszer majd elmesélem, hogy van egy kistestvére, aki az égből nevet ránk. Ha bármilyen kérdésetek van, írjatok!!!

momi

Sziasztok lányok!

Veletek együtt én is átéltem már a poklok poklát: 1999. szeptemberében elhalt a 12 hetes kisbabám. Akkor azt hittem, itt a vég, nincs értelme az életemnek Nélküle. Majdnem a házasságunk is ráment, de szerencsére átvészeltük a nehéz időket. A műtét előkészítése /pálcika/ borzalmas volt, nem tudom, hogy lehet csípéshez hasonlítani!!! Persze az orvosok sosem érezték még. Utána én nem tudtam kisbabára és terhes nőre ránézni bőgés nélkül, és nagyon féltem belevágni a következő terhességbe. A párom nem erőltette, így mondhatni félig véletlenül, és csak félig tudatosan fogant meg 2000. áprilisában kisfiam. Az utolsó vérzésem április 2.-án volt, pont azon a napon, amikor az első kisbabámnak meg kellett volna születnie. Lehet, hogy a tudatalattimban kiböjtöltem az első bébi 9 hónapját? Őt soha nem fogom elfelejteni, hiába született meg azóta a csodálatos kisfiam, nem felejthetem bánatom, csak tompítja a sebet. Ő nekem ugyanúgy a gyermekem marad mindörökké, még így ismeretlenül is. Tudom, hogy bennetek még nagyon friss a bánat, de hamarosan kezetekben tarhatjátok babáitokat, és ez kárpótolja az embert szenvedéseiért. Hiszek benne, hogy mi az átéltekért többek leszünk, hiszen az érzelmek új dimenziói nyíltak meg előttünk. A szülés alatt végig azt mondta a szülésznőm meg az orvosom, hogy azért viselem ilyen jól a fájásokat, mert rettenetesen vágytam már a gyermekemre. Ti is így lesztek!!! Az első napokban fáradtság ide v. oda, nem tudtam aludni, csak néztem a babámat órákon át. Tudom, hogy kis idő múlva Ti is a karjaitokban tartjátok majd a jövevényeket, és utána minden helyreáll a világotokban. Én nem számolnám a hónapokat, inkább befelé figyelnék, hogy mikor jöhet az újabb csoda. Szervezetünk igen bölcs, és a női megérzésre is nyugodtan hagyatkozzatok. Rengeteget olvastam a témáról, felfogtam, hogy a terhességek 20%-a így végződik, de ez nem vígasztalt, gondolom, Titeket sem. Az egyedüli vígasz a jelenleg békésen szendergő kis "csomag" a kiságyban, akinek egyszer majd elmesélem, hogy van egy kistestvére, aki az égből nevet ránk. Ha bármilyen kérdésetek van, írjatok!!!

momi

Sziasztok
Először is részvétem minden kismamának, aki vesztett már el masgzatot. Sajnos velem is megtörtént pontosan négy évvel ezelőtt, juliusban, hogy 14 hetesen mentem UH-ra, és kiderült, a magzat kb. két hete nem él. És én ebből semmit nem éreztem. A legrosszabb ebben az volt, hogy olyan nehezen jött össze ez a terhesség, akkor úgy éreztem, soha nem lesz már gyerekem. Aztán a Czeizel prof-hoz elmentünk, ő 6 hónapot javasolt várni. A nögyógyászom azt mondta, eü-i szempontból 3 hónapot várjunk. Képzeljétek, pont a 3 hónap elteltével összejött a babuci. Épp a múlt héten ünnepeltük a 3. szülinapját. Egy csodálatos egészséges gyermek, akivel a terhességem alatt végig dolgoztam, tornára jártam, stb...Aztán azótra van már egy kisebb lányunk is, ö 10 hónapos és egy csodálatos terhesség után problémamentes szüléssel hoztam a világra. Szóval én azt ajánlom, három hónapot várjátok, ki utána pedig kivánom, hogy csodálatos gyermekeitek foganjanak
Üdv.Móni

Sziasztok, Lanyok!

Velem is megtortent a dolog, a terhessegem 8 hetes volt, amikor jott a barnas szinu pecsetelgetes, elmentem a keruleti nogyogyaszhoz, meg sem akart vizsgalni, azt mondta, elofordul neha, pihengessek.. En kikenyszeritettem, adjon beutalot UH-ra, mert tudom, hogy valami baj van, megmondta, semmi ertelme, de nesze, itt van! Masnap elmentem, a ferjem is jott velem, szerencsere, bementem egyedul, a doki vaginalis UH-al nezte, mert erosen hatrahajlo a meh, es kicsi a terhesseg, ezert jobban lathato. En nagyon feltem, a doki keze az UH nyulvanyaval bennem, en figyelem a szemet, monoton hangon diktalja a novernek, nincs szivmukodes, elhalt magzat. Haaat, patagzott a szemembol a konny, a doki, a diktalast es a vizsgalatot befejezve ramnez, nem erti, elhalt a terhessege - mondja, en meg a nover segitsegevel tudtam csak felallni, annyira remegtem, komolyan, ha a ferjem nincs ott a varoban, leszedulok a 8.emeletrol, olyan iszonyu volt nemcsak maga a teny, hanem az ugyeletes orvos erzeketlen bunkosaga. Tudjatok, 6 eve tortent, es most is erovel kell visszafogni a konnyeimet, ha ra gondolok. Es a kalvarianak nincs vege! Masnap vissza a keruleti nogyogyaszhoz, mert a bunko azt mondta, beutalo nelkul nem vesznek fel, nem tudom, valoban igy van-e, hazakuldik az embert egy elhalt magzattal a hasaban? Szoval, masnap a keruleti doki adott egy beutalot, a sors fintora volt, hogy ez egy penteki nap volt, es a rakovetkezo hetfon unnepnap, ami harom tovabbi nap varakozast jelentett az akkori lakasunkban a 8-on, telefon nelkul, messze a csaladtol, a ferjem hajnaltol keso estig dolgozott, en meg vartam, mikor fog elonteni a ver, mert ebben az esetben vagy elverzek egyedul, vagy ha leerek az utcara, esetleg egy mento vagy taxi idoben bevisz a korhazba, eros verzes eseten hetvegen is ellatnak, ha meg nem varjam ki a sorom - az elhalt picikemmel 7 napot vartunk, amikor bementem a korhazba, este feltettek a tagitot, azt mondtak, mint a mehcsipes, hat, amikor feltettek, az is volt, de ami utana kovetkezett. Szedules, hanyinger, fajdalom...

Mindegy tultettem magam azota rajta, szuletett egy gyonyoru kislanyom is, jo-jo problemas terhesseg utan, akinek nagyon orulok.

Nektek is kivanom, hogy sikeruljon a kovetkezo terhessegetek, Pucur, tudom, hogy szornyu, de sikerulnie kell a kovetkezonek!!!

Sziasztok, Lella

Sziasztok!

Veletek érzek. 1999-ben született a kisfiam, majd amikor ő 10 hónapos volt, terhes lettem (tudatosan).Ezt a babát 8 hetesen elvesztettem. 3 hónap után újra teherbe estem, majd újra elvetéltem csak most 12 hetesen. Az okokat nem tudták megmondani. Vártunk fél évet + 3 hónapot (nem akart rögtön összejönni). Most 20 hetes terhes vagyok és nagyon remélem, hogy ezzel a babácskával minden rendben lesz.
sziasztok

Sziasztok!
Sajnos en is mint Ti, 1 honapja vesztettem el 5 hetes magzatom. Mint mar vki irta,en sem tudok kismamara ranezni anelkul,hogy el ne bogjem magam. Velem mindossze az a baj,hogy nem nagyon tudom feldolgozni.
A 3. heten tudtam meg,hogy terhes vagyok, szaladtam is a ferjemhez,hogy elmondhassam,de csak sirva tudtam nevetni oromomben,amibol persze rogton tudta,hogy kisbabat varunk. 5 hetig minden nap kirakatokat nezegettem, megrendeltem a Kismama ujsagot,tervezgettem a ferjemmel, mignem el kezdtem verezni szombat este. Egesz ejjel fajdalmaim voltak oly annyira,hogy nem voltam biztos benne,hogy megelem a reggelt,raadasul azt sem tudtam,hogy jol van-e a baba, mert hetvegen nincs UH, ami iszonyatosan felhaboritott. Vegul UH soran megallapitottak a vetelest, s meg aznap be is fejeztek. Lelkileg megsemmisultem, s azota sincs semmi valtozas bennem.Remenykedem egy ujabb terhessegben,de ha az sem sikerulne,en nem tudnam folytatni az eletem.
Nekem is azt mondta az orvosom,hogy legalabb 3 v. 2 honapig vedekezzunk,de keptelenek vagyunk ra, annyira szeretnenk a kovetkezot.
udv.:
judit

Szia Judit!

Gyere át hozzánk a "ma megint megjött"-be, és ott sok vigasztalo szora ill. bátoritásra találsz. Ott már többen is átéltük ezt, köztük én is. Ilyenkor nem nagyon lehet vigasztalást találni. Mindenekelött csináltass hormonvizsgálatot, ha a dokid nem hajlando megcsinálni keress egy másikat. Hova jársz? A vetélések legtöbbje a hormonhiány miatt van. Az orvosok azt mondják, hogy természetes szelekcio, de az egyik bevalotta, hogy mivel nem csinálnak a terhesség elött hormonvizsgálatot, igy a legtöbb baba ezért hal el. Én is 11 hetesen tudtam meg, hogy kb 2 hete nem él a baba. Eltelt 4 ciklus, ezalatt rendberakták a hormonokat, most pedig már 7 hetes terhes vagyok. Persze a kisördög nem alszik, félek én is, nehogy valami baj legyen a Picurral, de most nem lehet vele baj, mivel minden értékem jo volt.

Ha bármiben tudok segiteni, irj kilsteve@hotmail.com

Puszi Pucur

És ahogy a dokinénim mondaná: "elöször a fejben kell rendet rakni és utána minden jol fog menni"

Kedves Pucur!
Atmegyek hozzatok es olvasgatni foglak Titeket, jo,hogy vannak akik tokeletesen ertik hogyan erzek...
judit

Azt szeretném tõletek kérdezni, hogy szerintetek miért van az,hogy magzatelhalás után nem helyeznek fel tágitopalcat valakinek, hanem egybõl a mûtõve vittek egészségügyi tisztitásra? Lehet, hogy valamit rosszul csináltak nálam? 4-5 hetes volt a magzat.

Ga

Kedves Ga4

Nem lehet, hogy verzessel elment a magzat? A lamiariat csak akkor hasznaljak, ha a baba elhal a mehben, de nem tavozik el verzessel. Ezek szerint egeszsegugyi tisztitashoz mar nem kell...ezt egyebkent azert csinaljak, hogy nehogy benn maradjon egy szovetdarabka.

orsoly

Orsoly,

Lehet, nem tájékoztattak errõl csak arról, hogy mûszeres befejezés lesz.

Ga

Kedves Ga
Lehetséges, hogy véreztél? Ha igen, akkor ezért nem adtak tágítót. Nekem is volt sajnos egy mûszeres befejezésem de nem véreztem és zárt volt a méhszájam is csak egyszerûen elhalt a baba. Ezért kaptam tágítót, mely megindította a folyamatot.. Bízz az orvosodban, biztosan jól döntött

Puszi: Doris

Szia Ga!
Nekem sem tettek fel semmit a mûtét elõtt, csak a zárómra volt ráírva, hogy "Hegar-tágítás". Nekem missed ab. volt, tehát nem véreztem. Valószínûleg azért nem lamináriával tágítottak, mert már szültem egyszer.
juci

Sziasztok,

igen,véreztem, de zárt volt a méhszáj,a terhességet pedig 4-5 hetesnek ítélték.Lehet, hogy ezért nem kellett, csak hirtelen kétségbeestem, hogy biztos valamit elrontottak, vagy, esetleg olyan következményei lesznek, hogy nem lesz soha gyerekem...még nem szültem, és a vetélést megelõzõen volt egy abortuszom. Azóta, szinte minden ciklusban a peteérés, illetve a menstruáció napjaiban erõs, hüvelyi görcsöket, vagy valami összehúzódásfélét érzek, 4-5x is egy nap, elég kellemetlen, sõt fájdalmas, soha a vetélést megelõzõen nem éreztem és félek, hogy emiatt van talán...egyébként fél éve próbálkozunk és még nem lettem azóta terhes...
ga

Sziasztok
Rég írtatok ebbe a topikba. Remélem azóta mindenki jól van és már baba is van. Én a 8-9 héten veszítettem el a babámat. Nem véreztem, csak a 8. heti szívhang után, a 9. héten már nem volt szívhang, ezért műszeresen kellett befejezni. Szerencsére fizikailag egyáltalán nem viselt meg és lelkileg is jól vagyok. Két hete történt és hamar túltettem magam a történteken. Viszont szeretnék még babát és ezért is élesztettem fel ezt a topikot, mert lenne egy kérdésem. Nekem azt mondta a dokim, hogy nem kell várni. A következő menses után lehet próbálkozni. Nektek, akiknek 3-6 hónap várakozást ajánlottak, mivel indokolták? Merjek próbálkozni rögtön? Vagy ti még várnátok?
Kriszta

Drága Nyanya!

Nagyon sajnálom ami történt. Nem tudtam.
Sajnos ugyanígy jártam a mostani terhességem előtt: se vérzés, se semmi, csak nem volt szívműködés. Nagyon megviselt...
Nekem 3 hónapos várakozást javasolt a doki és be is tartottam. Az indok az volt, hogy helyreálljon a ciklus és regenerálódjon a szervezet. A jóhír viszont, hogy utána rögtön elsőre sikerült.
Akárhogy is döntesz, sok sikert kívánok, puszi:
Bellana

Bellana
Köszi az infót. Nálam a ciklus sose fog helyreállni Amióta van 35-54 nap közötti. Azt hiszem regenerálódom 2 hónapg aztán hajrá. Nálam ugysem jön össze elsőre. azért a dokimnál még rákérdezek, hogy miért javasol csak egy hónapot, mikor mindenkinek min. hármat javasolnak.

Nyanya, jó hosszú ciklusaid vannak.
A fiam nekem sem elsőre jött össze, hanem másfél év alatt, azért volt csoda, hogy a vetélés után mikor már szabad volt rögtön sikerült.(Az elment babám 3 hónap altt sikerült.)
Szoritok, fel a fejjel:
Bellana

Bellana
Nekem a fiam 5 hónap alatt jött össze. Az elment babát nem tudatosan csináltuk, csak egyszerűen nem védekeztünk, így kb 10 hónap volt, de ha nem jött volna össze, akkor lassan tudatosan is belevágtunk volna.

Nyanya,
nagyon sajnálom. Nekem az első babámmal történt ugyanez. 9 hetes volt, mikor megállapították, hogy valószínűleg nem dobog a szíve, 12 hetes volt, amikor kivették. Nagyon, nagyon megviselt.7 hét múlva újra megfogant bennem egy baba, ő Ruben. Kívánom, hogy a mindenkinek legjobb időben egy újabb baba költözzön a pocakodba, és ki se jöjjön onnan 40 héten keresztül.

Virág

Sztem függ a várakozási idő az elhalt magzat korától is, vagyis, hogy hány hétig volt terhes az ember. Nyilván nem mindegy, hogy mennyi ideje működött másképp a hormonháztartás és mennyi ideje nehezedett és mekkora súly a belső szervekre, ill., hogy a műszeres befejezésnél mekkora volt a magzat, mert ahhoz mérten választják meg az eszközt, így minél előrehaladottabb volt a terhesség, annál nagyobbra kell tágítani a "bejáratot", aminek így hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy visszanyerje az eredeti állapotát, és egy köv. terhességnél ne nyíljon meg idő előtt a méhszáj.

Rjuli
Igen valószínűleg, de itt 8-9-10 hetesen elment babák után is a 3 hónapot javasolták. Biztos még az is számít, hogy már szültem, így nem nagyon kellett tágítani.

Virág
A Te eseted még rosszabb volt, mert nekem legalább itt van a fiam, de neked akkor még egy gyereked sem volt. Ráadásul fizikailag is könnyebb volt szülés után az abortusz. A lényeg, hogy már itt van a 4 gyönyörű gyereked Engem lelkileg nem viselt meg, de félek, hogy a következő terhességemet végig fogom aggódni e miatt. Balázsnál fel sem merült, hogy elveszíthetem. Te hogy csináltad végig a terhességeidet? Nem féltél, hogy megismétlődhet? Ráadásul mi van, ha később történik, azt nem élném túl. Nem tudom, hogy csináljam, hogy ne gondoljak majd mindig erre.

Nyanya,
tudtam, hogy első terhességeknél ez sajnos elég gyakori, mert a méh még nem érett a várandósságra, és ez a rövid terhesség "segít megérni". Annyiban változtatott, hogy 12 hetes koráig nem reklámoztuk, hogy baba van a pocakomban, de nem igazán féltem. Tudtam, hogy bentmarad. Szerintem ha folyamatosan aggódsz, azzal elősegítheted, amitől félsz. Csak bízd a sorsra. Úgysem tudod befolyásolni. El kell fogadnunk, amit az élet elénk hoz, ha nem tudunk rajta változtatni. Ne mérgezze meg az örömünket a jövőtől való félelem. És hidd el, lehetetlen mindig erre gondolni.

Virág

Nyanya,
esetleg egy hormonszint-vizsgálat a terhesség elején, és, ha v.melyik érték alacsony, vagy mondjuk magas, akkor meg lehet támogatni gyógyszeresen az 1. pár hétben. Persze, csak, ha indokolt.

Virág
Igazad van, majd igyegszem nem gondolni rá

Rjuli
Megkérdezem a dokimtól, hogy javasolja e 2-3 hét múlva úgyis kell mennem kontrollra

Sziasztok!

Sajnos nekem is a babóm 8 hetesen felment az angyalkák közé 11 hetesen vettük észre uh-n,hogy már nem él, nagyon fájt, elmondani sem lehet mennyire, de erős voltam és vagyok, és bízom benne, hogy a következő babó már földi angyalka lesz

Sziasztok!

Sajnos a héten az én babám is itt hagyott minket. 7 hetes volt. 4 évvel ezelőtt is volt már egy, Ő 12 hetes volt. Most sokat segít viszont, hogy itt az én kicsi fiam, aki 16 hónapos. Remélem a következő babácska nem gondolja meg magát. Annak idején volt komplikáció a vetélés után, így 6 hónapot kellett kihagynunk. 2 hét múlva megyek kontrollra, akkor derül ki, hogy most mennyit kell várnunk.

ecsv

Ecsv!

Milyen komplikáció lépett fel a múltkori vetélésed után? Neked mi történt a babóval, meghalt?

Nyanya, lányok!

Műszeres befejezés után nektek meddig volt vérzésetek, és mennyi? Fogalmam sincs, hogy most mi a természetes mennyiség, dokihoz pedig csak csütörtökön megyek. Akkor lennék a legboldogabb, ha azt mondaná minden rendben, és már októberben próbálkozhatunk

Mel
Nekem a műszeres befejezés után másnap abbamaradt a vérzésem, de harmadnap megint elkezdődöt. Nem volt erős. Sokkal kevesebb, mint egy normális menzesz, de még egy-másfél hét után is barnáztam. Mindenkinél más mennyiség a természetes, mert azt sose lehet tudni, hogy mennyire sikerült kitisztítani és a maradék távozik. Remélem nem beszélek hülyeségeket Barátnőm pl nagyon vérzett a vetélése utáni abortusz után. A mensesz sem egyformán erős mindenkinél, szóval ki tudja mi a normális. Szerintem ne aggódj, minden rendben lesz. Persze mindig elmondják, hogy milyen komplikáció léphet fel, de ez kb 1000-ből 1 és az nem Te vagy. Nekem csak annyit mondtak a műtét után, hogy 1 hónapig nem mehetek strandra és nem vehetek ülőfürdőt.

Nekem azt mondta a dokim, a kontroll vizsgálaton (múlt héten voltam), hogy ha fizikailag és lelkileg felkészültem akkor azonnal próbálkozhatunk a babával, de a teherbeesés az első menzesz után valószínűbb.

Mel, én 4 napig véreztem, é még barnázok kicsit.

Az elsőnél nekem azért voltak komplikációim, mert az ügyeletes orvos, aki műtött (hozzáteszem 15 perc helyett 1 órát voltam a műtőben), bent hagyott a méhemben egy placenta daabot, és ettől begyulladt a méhem és a petefészkeim.

ecsv

Nyanya, Ecsv, köszi az infókat.
Én nem is mondanám, hogy vérzek, inkább egy kicsit barnázok, de akkor ezek szerint ez természetes. Azt olvastam, hogy akár 1-2 hétig is lehet pecsételő vérzés. A hétvégén egy kicsi piros is jött, biztos tisztul a méhem.

Nyanya, akkor sok-sok drukk a próbálkozáshoz Biztos vagyok benne, hogy most minden rendben lesz. Én is így állok hozzá

Ecsv, sajnálom, ami akkor történt De most minden oké, te meddig vársz?

Én csütörtökön megyek kontrollvizsgálatra, remélem a doki tartja a 3 hónapot. Legutóbb azt mondta utána indulhat az újabb próba

Mel
Még az jutott eszembe, hogy nem is volt egyenletes a vérzésem, hol több, hol kevesebb és a barnázgatás közben is volt, hogy egy kicsit megindult.
Amiatt ne aggódj, hogy 3 hónapnál többet kell várnod, nekem is csak 1 hónapot kellett.

Szia Nyanya!

Hogy vagy? Megy már a babaprojekt?Drukkolok Nektek!

Puszi, Mel

Mel!
Köszi jól vagyunk. Nálatok mi a helyzet? Próbálkoztok már?
Kriszta