Hát... teljesen igazatok van! Most is csodálatos érzés, de én sem érzékenyülök annyira el, mint az első gyereknél. Ennek szerintem az az oka, hogy akkor csak ő létezett, most pedig szerteágazik a figyelmem és a szeretetem. Persze nem azt mondom, hogy rutinszerűen megy, csak azt hogy kevesebb idő van vele foglalkozni. Legtöbbször nekem is csak este jut eszembe, hogy egy baba növöget odabenn.
Első gyereknél szerintem a család igazodik a babához, második gyerektől a baba igazodik a családhoz.
Míg Bazsa boldogan tologatja Rékát akkor, amikor akarja, mi majd akkor tologatjuk, amikor nem kell suliba (oviba) meg edzésre, meg matekversenyre, stb. rohanni.
Pici Barbarámnak is hozzá kell ehhez szoknia. Szerintem fel sem fog neki tűnni, hogy lehetne ezt másképp is, mivel ebbe születik bele.
Na, szóval arra akartam kilyukadni, hogy a meglévő gyermekeink iránti aggodalom és szeretet már nem engedi meg a picinek a kizárólagosságot.
Timci! Dincus!
Titeket nem foglalkoztat az a kérdés, hogy hogy lehet egy másik kisgyereket ugyan úgy szeretni, mint a meglévőt, hiszen úgy érezzük, hogy nála jobban nem lehet már szeretni senkit?
Azért kérdezem, mert én annak idején nagyon féltem ettől az érzéstől. Aztán persze alaptalanul.
Írtam ám, hogy ezen a héten őszi szünet van, lehet, hogy elkerülte a figyelmeteket. Bár, belegondolva, nektek nincs iskolás gyereketek, így lehet, hogy nem is tudjátok, hogy az ovi igazodik az iskolai szünetekhez. És akkor összevonás van. Legalábbis majdnem mindenhol.
Nálunk a csoport fele nem ment ilyenkor oviba.
Gyógyuljatok meg hamar mindnyájan!!!!
Bazsa!
Fantasztikus az UH kép!!! Nagyon jó minőségű, de szerintem ritka az ilyen jól elkapott pillanat. Gyönyörú a kislányod profilja!!! Az az orr!! 4d -nem látszott semmi? Arról is rakhatnál azért fel képet.
Timci!
Eszembe sem jutott, hogy vidéken nehezebben mennek a dolgok lakáseladás szempontjából. Nem könnyű a helyzetetek.
Pesten egyszerűbb, itt előbb-utóbb elkelnek a lakások. A házak itt is nehezebben szerintem, mert nagyon drágák.
Mi is ezer éve egy családi házra vágyunk, de elérhetetlen. Nem akarunk elköltözni Zuglóból, max. a 16. kerületbe, itt meg egy közepes nagyságú ház min. 40 -45 millió.
Így maradunk és fő a fejünk, hogy hogy fogunk elférni. 3 hálószobánk van + 1 nappali. 1-1 a fiúké, 1 meg a miénk. Pici Barbarám nem tudom, hogy hová fog kerülni. Eleinte természetesen a mi szobánkba, utánna nem tudom. A fiúkhoz nem lehet betenni, a fiúkat nem lehet összetenni, nekünk meg jár egy saját szoba . A nappali meg kell a családi élethez. És különben is most vettünk bele egy hatalmas sarok garnitúrát, hogy le tudjunk egyszerre ülni.
Babci! Emi! Jucus!
Merre vagytok? Lassan ritkábban jöttök, mint én.
Jó sokat írtam. Lehet, hogy megint nem tudok jönni pr napig, addig is vigyázzatok magatokra !
Bea