Sziasztok! Új vagyok a fórumon, örülök, hogy itt lehetek!
A történetem: évtizedekig Fevarint szedtem kényszerbetegségre. A terhességem alatt is, mivel azt mondták, nem árt a babának, viszont nem szoptathattam. A terhességem nagyon boldog volt, szerencsére a gyógyszer semmi komplikációt nem okozott a babánál. Teljes biztonságban éreztem magunkat a terhesség alatt és után is. Ekkor 27 éves voltam, most 34.
Letettem a gyógyszert, másfél évig nem szedtem, de egy más jellegű egészségügyi probléma miatt előjöttek a szorongásaim és újra elkezdtem szedni. Tavaly augusztusban terhes lettem. Ahogy megtudtam, abbahagytam ismét a gyógyszerszedést. Sajnos, elvetéltem, de úgy tűnt, gyógyszer nélkül is fel tudom dolgozni. Aztán januárban szédüléses tüneteim lettek, amik ismét előhozták a szorongást, ebből pánikrohamot lettek. Úgy gondoltam, hogy gyógyszer nélkül is túl leszek rajta, de mára már olyan állapotba kerültem, hogy közel vagyok a depresszióhoz, néha olyan elviselhetetlen a szorongás, hogy ki tudnék menni a világból. Jövő héten kezdem megint a gyógyszert.
Remélem, írásommal tudtam olyanoknak segíteni közületek, akik félnek a terhesség alatt Fevarint szedni. Bár, én is ezért tettem le augusztusban, mert úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem szedem terhesség alatt, de ha muszáj, akkor muszáj, ezt az orvossal meg kell beszélni. Továbbá, elnézést kérek, hogy egy babaváró topicban a babáim elvesztéséről írtam, de így teljes a történet.