De pipa vagyok! Egész nap nem volt net, és úgy utálom az ilyet! Amúgy melóhoz is kellett volna, nem csak babanetezéshez...
Árgus szemekkel figyeltem ma az alsóneműmet (bocsi), de azóta semmi az ég világon, szerencsére. Pannánál egyébként hetekkel a szülés előtt távozott a nyákdugó, Lillánál meg szerintem csak szülés közben, legalábbis ott nem észleltem.
Pihe, az első szülésnél én is nagyon féltem, ráadásul belém egész életemben azt sulykolták, hogy a szülésnél nincs borzalmasabb fájdalom. Ez sajnos nagyon rá is nyomta a bélyegét az eseményekre. A legvégén pl határozottan emlékszem, hogy már nem MERTEM nyomni (amikor kellett volna), mert féltem, hogy még az addigiaknál is jobban fog fájni, és az már az elviselhetetlenség határát súrolná. Aztán amikor Panna megszületett, rájöttem, hogy a vége sem fáj jobban, mint a közepe, és ez hatalmas felismerés volt.
Amikor Lilla született, már tudtam, mire számíthatok, és tudtam, hogy csak úgy szűnik meg a fájdalom, ha teszek érte, azaz nyomok, amikor kell. Lényegesen rövidebb idő alatt zajlott a szülés, pedig Lilla jóval nagyobb volt (a feje is). A szülésznők pedig megdícsértek
szülés után, hogy milyen fegyelmezetten és összeszedetten szültem. Hát ennyit számít, hogy mire készül valaki... (Persze nyilván fizikailag is könnyebb már másodjára, de nálam tuti, hogy agyban dőlt el a nagy része.)
Hú, Netty, ez a gátmetszés elég meredek lehetett! Én még nem szültem gátvédelemmel, de nagyon szeretnék...!
Leo, köszi. De az is lehet, hogy csak lusta, nem?
Erre enged következtetni, hogy nem minden baba fordul be a 34. hétig bezárólag.