Sziasztok!
Elég sűrű volt az utóbbi egy hét..
Az én éjszakám is pocsék volt! Pontosabban a reggelem. Elindítottam az iskolásokat, aztán lemondtam mára mindent, és visszafeküdtem az ágyba. Kisebb megszakításokkal 11h-ig aludtam. Na, ilyet nem szoktam. Utána jobban voltam már, de ma egész nap nyamvadt vagyok, és sehogyan nem jó semmi. Persze, most meg nem vagyok álmos...
A hétvégén nálunk is meglepi volt.
Apa 40 éves volt! (Mi már öregek vagyunk -papíron…) Én is meglepit szerveztem Neki, de majdnem meglógott! Összepakoltam a cuccokat, és úgy terveztem, hogy bemegyek érte a munkahelyére, és közlöm, hogy akkor most megyübnk a Mátrába.. Az utolsó pillanatban kiderült, hogy elege lett a munkából, és kivételesen hamarabb lelépett. Valahogy csak sikerült rávennem, hogy ne jöjjön haza, mindenféle marhaságot kitaláltam, hogy helyettem vegye meg.. Aztán csak becserkésztem!
Tényleg gyönyörű idő volt! Nagyon jól esett mindkettőnknek ez a kis kikapcs. Irtó jókat sétáltunk!! (Túrázásnak már nem mondanám, mert az már nemigen ment…) Volt mindenféle wellness-csoda is, de mi maradtunk az úszómedencénél, meg a hidegebb vizű „élménymedencénél”. Szupi jó volt!
Dokitéma: Sajnos, én is hasonló sztori miatt váltottam le azt az orvost, akinél már 3 gyerekemet szültem… Nehezen döntöttem, de bántam meg.
Terheskiskönyv: Nekem még csak 1 pecsétem van, az is csak azért, mert reklamált a védőnő, hogy miért nincs min.1? Na, erre megkértem a dokinénit, hogy írjon már be v.mit + nyomjon rá egy stemplit… Amúgy tényleg semmit nem jelent.
Ma kellett volna mennem a dokinénihez, de áttettük péntekre a randit, mivel ma irtó nyamvadt voltam, és semmi kedvem nem volt bebumlizni a büdös nagy városba…
Mi is rugalmasan kezeltük a dolgokat –lsd. Panndi írása. Még biliárdozni is vittük magunkkal Bogit- persze, füstmentes helyre…
Könyvek: Szerintem felesleges idegeskedés. Az ösztönökre kell hallgatni. Minden nőben benne van. De ezt már egyszer kifejtettem. Ha mégis olvasod, akkor is úgy kell hozzáállni, mint egy pletykalaphoz (bár én azt sem olvasok…). Semmiképp nem szabad szentírásnak venni semmit! Ráadásul minden gyerek-szülő kapcsolat más, és nem lehet semmiben általánosítani!
Panndi! Úgy látom, nagyon hasonlóak a nevelési elveink…
Szerintem sem egyen a gyerek sem a boltban, sem útközben. Sőt! Attól egyenesen ki vagyok akadva, ha a kocsiban eszik!!! Nálunk nem lehet. Egyszer, még Boginál, majdnem engedtem, aztán pont akkor hívott egy barátnőm telefonon, hogy a fia majdnem megfulladt a kocsiban, mert hirtelen kellett fékeznie, és a kicsi félrenyelt. Na, azóta kőkemény vagyok…
Egyébként meg a másik, amit utálok: úton-útfélen lóg a cumisüveg a gyerek szájából. Minek???
Még egy dolog –aztán abbahagyom- amikor a 2-3 éves, mocskos cipőjű gyereket beteszik a bevásárlókocsiba. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én meg másnap a kenyeret teszem bele… Persze, ha szólok, én vagyok a hülye…
Na, megyek, megpróbálok aludni.
Jó éjt!