az történt, hogy egyik nap jött haza a melóból, és hallottam, hogy itt beszélget a férjemmel a kapuban..
elég hangosan beszél, és a fiúk pont aludtak, ezért ki szóltam, hogy "ne kiabáljon, mert alvás van".. persze nem volt ez teljesen komoly, mert nem is kiabált, csak poénkodtam, ahogy máskor is..
erre nekem támadt, (mint kiderült, a férjemmel is éppen vitatkozott..
) vagyis hát csak próbált, mert a férjem nem ment bele a vitába..
elkezdett hisztizni, hogy márpedig neki jogában áll kiabálni, meg ilyesmi..
viszonylag nyugodtan, szóltam neki, hogy most már tényleg ne kiabáljon, és az előbb sem bántani akartam..
erre közölte velem, hogy most már csak azért is kiabál..
(az volt a gondja, hogy a kapuja előtt parkoltunk le, de nem előtte, hanem az út túl oldalán..) na mindegy mondta neki a férjem, hogy oké nem állunk oda.. akkor is csak azért, mert elszállt az önindító és csak úgy indult, ha betoltuk, és pont ott volt a domb teteje előtte.. a papa meg épp szerelte.. na, mindegy.. a lényeg, hogy miután bement, még belekötött a papába is, majd visszajött hozzánk és ott kiabált, de már udvaron belül, még közelebb a fiúkhoz.. próbáltam meggyőzni, de miután nem sikerült, mondtam neki, hogy a "lehet, hogy a gyerekeket le tudja k...a anyázni" a buszon (mert sajnos ilyen is előfordult már), de velünk így nem beszélhet.. erre elmondott mindenféle naplopónak, meg letetűzött..
a férjem majdnem neki esett, de én csak hangosan nevettem, és mondtam neki, hogy nehogy már lesüllyedjen a szintjére, mert ez az egész arra ment ki, hogy kötözködhessen..